(a 2 szem barack, 6 darab sajtos kis rúddal még mindig nem elég vacsorához, úgyhogy bevásárlás után otthon olvasztottunk ki csirke mellett, és azt ettem meg este uborkasalátával, meg volt fagyasztott málna desszertként, meg víz.)
reggel persze majd meghaltam ébredés után valami édesért, meg sósért felváltva, meg a cigiért. csak egy kis kecskesajtot ettem reggel, amikor pakoltam el az ebédnek valót (maradék csirke, uborkasaláta, sima saláta, és rá sajt, no öntet, az úgyis van az ubisalin). kólát ittam, meg ettem egy icikepicike sós patkóval az irodában, vagy mi a franc a neve. és persze nem dohányoztam mellé. a kávé után nehéz megállni, amúgy nem annyira.
mondjuk ez szakadó esőben elég jó, nem kell lefoglalni mindkét kezemet, tudom közben nyomogatni a telefont. (pótcselekvés, aminek az a velejárója hogy rohadt gyorsan lemerítem a szifont). ebédre ugye a fent említett izét ettem meg, délután meg lesz francia saláta otthon meg sima saláta.
csokit nem ettem ezer éve, csipszert utoljára vasárnap, gyorsétteremben nem volt 2 hete kb. úgyhogy ez végülis egész jó arány.
délután 3-ra érek haza, aztán elnetezem az időt és 6-kor ébredek fel, úgyhogy rohanni kell a metróhoz, de eszem egy kis franciasalátát (marha szar ízű a sok répától, borsótól. fúj! soha többet nem eszem azt hiszem) meg sajttal töltött csirkét és elrohanok a garázsvásárra. a 99-es buszon azt hiszem, sosem élem túl Mordor sötét útjait, és a bennszülöttek a Diószeghy Sámuel utca közepén fognak élve megsütni, de szerencsére bejutunk a vásárra, és majd vissza a Blahára is miközben egy faszi úgy hallgat zenét az előttem ülő széken hogy üvölt belőle a mulatós, szorosan a füléhez tartja és énekel. nem normális emberek utaznak a BKV-n.
Ronival a Burger Kingben kötünk ki, eszem egy kis menüt 500-ért. hát ennyit a gyorsétteremben nem eszünk elvről, azzal nyugtatom magam, hogy csirkét ettem majonézzzel meg salátával és csak kis krumplit meg kólát. vizet nem adnak a menühöz, kérdeztem! viszont mérföldekkel jobb mint a délutáni franciasaláta. volt valami íze! és nem zöldség! lassan nyúl leszek.
persze azért szarul éreztem magam, ezért hazafelé a Lánchídtól majdnem a Margit hídig sétáltam, büntetésül mert ettem egy kis menüt.
útközben erős késztetést éreztem arra, hogy mindenféle emberek kezéből kitépjem a meggyújtott cigit, vagy a zsebükből kikandikáló cigisdobozt kivéve elszaladjak és stikában elszívjak egymás után vagy 5 szálát, addig pont amíg el nem ájulok. végül persze egyszerűen hangosabbra vettem a fülemben az Emil Rulez! Gyere át című albumát és gyorsabban sétáltam. holnap már istenbizony futok is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése