maximalisták

maximalista vagyok. 

mindenben. 

legyen szó arról, hogy megszervezzek egy találkozót, megvegyek egy ajándékot, megcsináljak egy vizsgát, végigolvassak egy könyvet, kitakarítsam a lakást, süssek egy sütit, segítsek a barátaimnak, vagy elintézzek egy dolgot az irodában, netán megírjak egy cikket.

törekszem a tökéletesre (de ettől még rohadt messze vagyok) és nem adom fel. soha!

nem sikerül elsőre?

megpróbálom újra!

nem megy a dolog egyből?

nekifutok még egyszer!

nem sikerül megoldani egyedül?

kérek segítséget!

elbukok egy vizsgán?

legközelebb még többet tanulok még szorgalmasabban még pontosabban!

sokadszorra sem tökéletes amit írtam?

átírom még egyszer, hogy még jobb legyen!

valamit rosszul csinálok egy feladatnál?

addig csinálom amíg jó nem lesz! 

elbukok az élet valamelyik területén? 

felállok, felkelek és megyek tovább!

nincs olyan hogy valami ne sikerülne, valamit ne lehetne megoldani valahogy. nincs lehetetlen csak tehetetlen ember - hogy anyukám kedvenc mondását idézettem. 

nem vagyok se olimpikon, se sportoló de a gyorsabban - magasabbra - bátrabban kifejezést is hamar magamévá tettem amikor meghallottam valakitől és próbálom alkalmazni az élet minden területén. egyszerűen így születettem, hogy él bennem a bizonyítási vágy és az, hogy jó legyek. magamnak. (meg egy kicsit a világnak, de ez még nem teljesült) abban amit csinálok. nem egetrengetően nagy dolgokban, csak kicsikben. hogy úgy teljen el egy nap, hogy amikor végiggondolom az egészet ott legyen az, hogy mindent kihoztam belőle. mindent a legjobban próbáltam csinálni és mindenhol a 100%-ot teljesítettem. vagyis inkább a 110%-et.

egyébként ma teljesítményértékeltek. (azok után mindig ilyen béna postokat tudok megszülni!) 

jó dolgokat mondtak és az előző évhez képest, jobban megy minden. még nem tökéletes, de az lesz egyszer. sok minden nem rajtam múlik a jövőt nézve, de én megtettem és meg is fogok tenni mindent amit lehet.

hát így van ez a maximalistáknál. vagy csak nálam.

1979

anyukám akkor volt 18 éves és annyi mindent mesélt az előbb, amikor kezembe akadt az Így éltünk 1979-ben lévő könyvsorozat. mindig megveszi Robinak és én mindig amikor hazajövök végiglapozgatom a legújabb példányt. ma pont a '79-es került a kezembe aztán anyu elkezdett sztorizgatni.

elmesélte hogy akkor már dolgozott a közértvállalatnál Pesten és szerdánként jártak a Porcelánba (Kőbányára, a Porcelán gyár mellé) diszkóba és hogy azok milyen jók voltak. ott például filmeket is vetítettek, itt látta először a Cápa első részét meg a kettőt, meg Ciccolina pornófilmjeit is leadták, tök nagy sikerük volt ezeknek a filmvetítéseknek. (nem is csodálom!) az Európa szállóban is voltak ám diszkó estek, ott is sokat táncoltak. 

VHS kazettákat egy falubeli ismerőse Anti akkori csajának lakásán néztek, akinek a szülei németből hozták a videót és milyen nagy szenzáció volt, hogy filmeket színesben nézhettek, akkor amikor akartak. nem számított az sem hogy hétfő van és adásszünet. tudtátok hogy a Nyolcadik utas a halál 1979-es film? anyu órákig állt a moziban sorba hogy jegyet vehessen rá, és néhány jelenetet így is kivágott az akkori cenzúra. a Hair-t anyukám a moziban megszámolhatatlanul sokszor látta, nagy kedvence ez neki azóta is. hatalmas őrület volt a film körül, mindenki hippi volt akkoriban és mindenki szerelmes volt a főhős srácba. (szerintem anyám is!)

anyu ott volt az Uránia moziban amikor P-Mobil játszott és az egyik számuk (amiben valami tűzről énekelnek) alatt majdnem felgyújtották a fiatalok a mozit, mert mindenki öngyújtóval meg gyertyákkal hadonászott. meg persze azon a sajnálatos Karthago koncerten is járt anyu, ahol egy lányt halálra tapostak a rajongók. sokat jártak az Ifjúsági parkba, ami a Tabán mellett volt és tényleg nem daráltak a Beatrice koncerten egy csirkét sem Nagy Feróék. anyu nagy rajongójuk volt, azt mondta neki is volt csöves korszaka, amikor felkötötték a babos kendőt a szakadt farmerra, bevitték a pálinkát laposüvegben a koncertekre és ott ugráltak. egyszer az egyik lánynak egy másik napra szólt a koncertjegye és hogy ne maradjon le beszöktették és kerítéseken másztak át hogy bejussanak valamelyik éppen aktuális kedvencükre: LGT, Piramis, P-.Mobil, Európa Kiadó és társai. 

a környéken a Vadvirág presszóban lógtak délutánonként anyuék. apu vitte őt meg a barátnőit kocsival át, mert ez a falun kívül esett. néha Maglódra mentek a benzinkút melletti Parking nevű helyre mulatni, de az is bezárt azóta.

azt hiszem hasonlítok anyura. ő is így élte a fiatalkorát mint én most. bár én kb 6 éves csúszásban vagyok (betudható ez az 5 és fél éves kapcsolatomnak) de úgy érzem még nincs késő élményeket szerezni. (remélem!) 

#mostvannyár #mostvagyunkfiatalok

szeretem

szeretem, hogy az itthoni ágyamban aludhatok.

szeretem, hogy az ágyneműmnek alvás illata van.

szeretem, hogy a pizsamám (egy trikó meg egy rövidnadrág) kényelmes és puha.

szeretem, hogy van egy plüssmackó a franciaágyam másik oldalán amit átölelhetek, ha úgy van. szeretem, hogy nem kell hétvégén óracsörgésre ébrednem.

szeretem, hogy nem ébredek fel óránként valami hülye álomra.

szeretem, hogy besüt a nap az ablakomon reggel pont az ágyamra.

szeretem, hogy ha kint 30 fok van a szobámban mégis jóleső hűvös fogad.

szeretem, hogy nyakig betakarózhatok és még akkor sem lóg ki a lábam a takaró alól.

szeretem, hogy itthon egy kicsit önmagam lehetek.

szóval most jó itthon - otthon.

(szeretem, hogy abszolút nem erről akartam írni, de ha itthon vagyok valahogy minden jobb így megszületett a vekengős post helyett ez.)

dugjál engem el

ma sokat hallgattam ezt a dalt. nincs tanulság. nem tudok semmiről írni.

ugyanitt: végtelenül nyár van. érzem! mindenhol és mindenkiben.





Én úgy vagyok ezzel a nyárral, mint annyi minden más vággyal,
amikor egymás partjára fekszünk, és póló nélkül cselekszünk
Igyekszem nem gondolni másra, pl. a valószínűség számításra,
vagy a rohadt kis parkoló automatára
Csak is a harmóniára. Fagyit nyalok a szádra.

Törvényt nem én tudok írni, de azt hiszem ki fogom bírni,
hogy veled mindig jobb ha látlak, és bármikor megkajálnálak
A telihold árnyékába egy hullócsillagot láttam
Simán lehet, hogy ufó de nézd meg, tök olyan mintha minket követnének

Ref:
Dugjál engem el a nyárba, s vegyél elöl valahol,
olyan messze ahol már csak mi beszélünk alapból
Fogd a kezem, s vigyél el a tengerhez de komolyan,
mutasd meg a partyvárost, tudom, hogy még van olyan

Dugd el magadat a nyárba, azt előjössz majd valahol,
látod hogy a fejem felett már az élet zakatol
Ki vagyok, hogy nem lehet elszívni egy cigit, cafatul
Messze vigyél, ahol már csak mi beszélünk magyarul

jelzésértékkel...

 

...kaptam egy ilyet. és jól esett. egy kicsit megmentette ezt az elcseszett és szerencsétlen napot.

napi anno május 6.

2006. május 6. nehezen indult a reggel, de sikerült hajat mosnom meg csinosba vágni magam majd anyuval bevonatozni Kőbányára és elballagtatni unokatesómat Brigit a kertészeti suliban ahová járt. kocsival hazahoztak minket, aztán este vártam, hogy jöjjön hozzám Szabi aludni, de késett és ezen vekengtem az akkori blogomban.

2007. május 6. szombat volt és nem csináltam semmit sem. voltam a kocsmában anyunál, aztán a rokonokkal a másik unokatesómnál aki szintén elballagott. telezabáltam magam aztán itthon találkoztam Szabival, aki nálam aludt. olyan mondatokat használtam, hogy "nagyon hiányzik és jó lesz már látni". akkoriban így volt. 

2008. május 6. életemben másodszor jártam a határon túlon. egészen pontosan Krengelsbach-ig jutottam, ahol Atus kutyánk versenyzett az agárpályán. tudtam németekkel beszélni, németül kaját-piát kérni és úgy éreztem Ausztria teljesen más világ. Szlovákia után mondjuk nem is csodálkozom (ott az azóta sajnálatos módon leégett Krasznahorka váráig jutottam). hazafelé elaludtam a kocsiban a nyakam pluszban sikerült SMS-ben összeveszni Szabival azon, hogy nem tudom megsaccolni, hogy mikor érek haza és mivel nem tudtuk normális hangnemben megbeszélni hogy mikorra jöjjön át, így durcából már csak azért sem jött át. hazafelé egyébként végig szakadt az eső Magyarországon mintha dézsából öntötték volna, én meg gumicsizmában szaladtam pisilni be egy erdőbe, mert sehol semerre egy benzinkút sem volt, én meg már nem bírtam tovább. mondjuk az erdőben legalább megmentettem 2 kismacskát a vízbefulladástól, igaz ehhez térdig merültem a sártengerben (a gumicsizmámba is befolyt a víz) de a cicuskákat egy száraz részre vittem. annyi előnye volt a pisilős macskamentő akciónak, hogy közben legalább nem látta senki, hogy sírok. 

2009. május 6. reggel nem volt kivel kávéznom a melóhelyen mert Peti szabadságon volt (ez megért 3 sort a blogomban). aztán arra is rájöttem, hogy az egyik szaktársam ott melózik a cégnél, ahol én is. ezen örömködtem pár sorban és  az aznapi blogom címének a " Ha kell, ha nem, elérhetetlen. Mi az? A Férfi" címet adtam. most mit vártok? szingli voltam! még olyan érdekességeket csináltam ezen a napon, mint disznóvágás utáni húselpakolás. (anyuék disznót vágtak) több kilónyit gusztusos húst zacskóztam be otthon egy hatalmas asztalon és írtam rá, hogy karaj, comb, lapocka stb majd vágtam be az ipari méretű fagyasztóládánkba. noh! már akkor is zajlott az élet vidéken!

2010. május 6. igaz május 4-én történt az  hogy "kiszivárogtattam a 2010-es magyar érettségi tételeket" a - délmagyar.hu fantasztikus portál szerint, de én 5-én is ezen vekengtem, hogy mekkora felhajtás lett a cikkemből egy béna site hiba miatt. egyébként egy Szabó Lőrint verset postoltam még ez mellé és távkapcsolatom volt, úgyhogy az utolsó 2 sor még érthetőbb azt hiszem.

Minden vagyok, semmi se vagyok, 
mese és változás: 
fölnézek a holdra s az vagyok, 
szemfényvesztő varázs, 

varázsjáték: játszom veletek, 
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek 
és fáradok... 

2011. május 6. péntek volt, amolyan igazi szabadnapos. délelőtt iskolában voltam egy órán, aztán ebédeltem a Boccadilo-ban Lórival, majd kávéztam a Starbucksban Dorinával, délután aludtam, este a csajokkal ittunk rumkólát, előtte találkoztam Istvánnal azt hiszem. arra emlékszem még, hogy nagyon meleg volt és nagyon sokat mosolyogtam. felhőtlenül.


2012. május 6. fáradtabb vagyok a rövid hét után, mint ahogy gondoltam volna hogy leszek. sikerült ma este 8-ra hazaérni a városból úgy, hogy 13h után már nem voltam itthon. az utóbbi napok nem alvása (hajnalokig csatangolás a városban, koncertek, italok, barátok, sok röhögés, poénok, ugrabugra a #mostvannyár #mostvagyunkfiatalok jeligére) lefárasztott. közben azt hiszem eljött az a pont hogy nem tudom kontrolálni az életemet és ezzel sikerült is megbántani valakit, akit egyébként nem szerettem volna, mert nagyon nem érdemli meg, hiszen utóbbi időben elég sok minden olyat tett, amit sosem vártam volna el tőle (ugyanitt meg sem érdemlem ezeket) és áááááhhhh hagyjuk! szánalmasnak érzem magam, erre külön post kéne de most ehhez túlontúl fáradt vagyok és egyébként sem akarok erről írni.

esőillat

szeretem.

kint pedig most ezt érzem. 

a bosszúságok meg nem tudták elrontani a napomat. (pedig több fronton is igyekeztek ma alám tenni)

talán mert nyár van. 

talán mert olyan dolgok történnek, amiktől sikerül mosolyognom.

talán mert gyorsan telnek a napok.

talán mert nem gondolkozom mostanában annyit a dolgok alakulásáról

talán mert sokat süt a nap és meleg van. 

talán mert nem foglalkozom mások szánalmas dolgaival

talán mert néha jó minden úgy ahogy van

a talán a világ legborzasztóbb szava ugye?

izomláz

elindulok.felszállok a buszra. 3 megálló után leszállok. leülök a buszmegállóba. keresek egy programot amivel mérem a futást. bemelegítek. keresek zenét. közben próbálok lelkileg felkészülni, hogy ez nem lesz egyszerű menet. érzem a Duna illatát. meg mindenféle virág illatát. elindítom a futóprogramot és nekikezdek.

megpróbálom kizárni a külvilágot. a többi futó embert. állatokat. járműveket. a zenére figyelek. meg arra, hogy ne essek el. és arra hogy futni bírjak. izomlázam van. a fejem tele van mindenféle hülye gondolattal. 1,5 kilométer után eljutok arra a szintre, hogy egy kicsit fáj a lábam, ahol izomlázam van úgyhogy már erre figyelek. a fájdalomra. meg a gondolataimra.

ez majdnem 40 perc futás, plusz a 20-20 perc oda vissza séta és tömegközlekedés arra jó, hogy elgondolkozzam. ilyenkor van időm visszapörgetni a dolgokat. az elmúlt estét. az előző hetet, hónapokat, éveket vagy akár csak órákat. nem jövök rá világmegváltó dolgokra futás közben, de jól esik csak magammal lenni, meg a gondolataimmal. 

egy valamit szoktam leszűrni futás közben, hogy néha nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogy kéne, de legalább az én lelkiismeretem tiszta. 

az izomláz meg mindig elmúlik. ahogy minden más is.