Az élet egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon. /Mae West/

Most én is az gondolkozom, hogy az enyém vajon milyen oldalon van. kinyitva. Biztos hogy nem előszónál, hiszen azon már réges régen túl vagyok. Előszó? Már annyiszor megköszöntem azoknak akik miatt itt vagyok a Földön, hogy ezen már mióta túl vagyok.

Bevezetés? Ezen is túllapoztam már jócskán azt hiszem röpke 23 évem alatt. Most tarthatok a saját könyvem azon oldalán ahol a cselekmény szál már elkezdődött bontakozni. Ez az izgis rész. Ez az pont, egy könyvben amit nehéz letenni, és ilyen úgymond falom a lapokat. Sokasodnak a szereplők, bonyolódik a cselekvés, jönnek a nagy igazságok rejtve és apró elejtett gondolatok, aminek a végén úgyis nagy jelentősége lesz.

Ahogy a könyvet, úgy az életemet is élvezem, mert zajlik. Néha persze jó lenne leállni néhány percre és csak elmélkedni, ahogy egy egy történés után is szoktam egy könyvben, de erre sajnos most nincs időm. Most kell élvezni a pillanatot, és azt hogy ez a történet magával ragad. És azt hiszem az enyém most nem a rossz oldalon van kinyitva :)

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben, soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van.

És milyen igaz is az idézet. Senki nem tudhatja, hogy akit szeret meddig marad mellette. Ahogy körülnézek a családban, ismerősök között egyre több tönkrement kapcsolatot látok sajnos :( Talán ők is úgy voltak vele, hogy van társuk, de azért, hogy igazából maguk mellett tartsák nem tettek semmit sem. Bár lehet, hogy az egész nem is ezen múlik. Van, ami már ha elromlik nem lehet megjavítani. Ahogy a csorba bögrén is ott van a hiányzó rész, vagy a törött tányér is furcsán mutat összeragasztás után.

Nem szeretném, ha újra és újra arra jönnék rá, hogy megint a megszokás hajt. Hogy tudom, hogy van mellettem valaki és magától értetődőnek veszem, hogy van meg szeret, és nem teszek az ügyért semmit sem mert ez így marad örökké, és így kényelmes. Hiba. Mert egyszer eljöhet az a nap amikor már nem lesz velem valami oknál fogva és akkor már hiába agyalok ezen az okos idézeten. Ez nem jó hozzáállás, és senkinek sem ajánlott. Meg kell becsülni a szeretet, a szerelmet. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz az élet.

Vers elalváshoz

Nem írok sokat mert nincs hozzá lelkileg hangulatom. Ahogy telik az idő egyre inkább érzem, hogy elromlik a napom, pedig tök jól indult és a tegnapi is csodás volt :)

Kissé úgy érzem mintha el lennék feledve. Persze megértek én mindent, tök toleráns vagyok meg minden blablablablabla de néha néhány dolog nem fér a szőke agyamba. És már csak 2 óra van a mai napból és nem szeretném totálisan leamortizálni magam. Holnap sokat kell dolgoznom előre is bőven van mit, és fáradt is vagyok. Utazótáska bepakolva, kipakolni nem szeretném bár most ebben is elbizonytalanodtam. Ahogy telik az idő ez most totális frusztrál. Pedig egy felől örömmel is eltölthetne ahogy máskor is. Csak most nincs máskor. A vers meg íme, most akadtam rá, megtetszett bemásoltam. Ennyit telik tőlem a crtl+c-t tudom nyomgatni slusszpassz!

Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;
Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;
Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;
Merész leszek, mert annak kell lennem;
Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak;
Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;
Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet;
Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek.

Howard Arnold Walter

A remény szívesen tünteti fel a jelennél szebbnek a jövőt. (Oscar Wilde)

Néha elgondolkozom hol leszek 10 év múlva. De nem mindig látom magamat. Illetve látom, azt amit elképzelek, hogy ez lenne a jövőm.

Kertes ház, valahol a város mellett csendes környéken. 2 gyerek, szerető férj, egy olyan állás ahová visszavárnak, ami rugalmas és otthon is végezhető a gyerekek mellett is. Reggel együtt ébredünk a párommal (nem fontos hogy férj legyen, hiszen nem a papír számít) A gyerekek beugranak az ágyba, és kicsit összebújunk. Majd reggelit készítek neki, ahogy megiszom a kávém elnézem őket ahogy az apjuk öltözteti őket, rájuk adja a kis cipőt, kabátot majd bepakolja a kocsiba és elviszi őket az oviban, iskolába. Én otthon tevékenykedek, vezetem a háztartást és főzök is rájuk. Délután mindenki hazaérkezik, leellenőrizzük a leckét játszunk, aztán mesélek nekik és elalszanak, majd én is bebújom a párom mellé az ágyba.

Biztos állás, biztos családi háttér, biztos kapcsolat bizonytalan jövő.

Annyira nem tudom, hogy 2009-ben lesz e még vajon 2019, és hol leszek mit csinálok és kivel akkor. Egyszer biztos lesz ilyen életem is, talán most, talán egy másikban abszolút nem tudom. Néha azt érzem hogy a következő hetet is nehéz elterveznem, nemhogy ekkora távlatokat. Magyarország kicsit kilátástalan jelenleg. Válság, leépítések, bizonytalanság. Talán tényleg külföld lehetne a jövő. Lehet Eston tette jól hogy fogta magát és kint próbált szerencsét. Drukkolok neki, hogy minden úgy jöjjön össze neki ahogy szeretné. Neki legyen biztosabb a jövője mint nekem.

Merengő

Nem írtam már egy ideje, de nem is igazán van mostanság időm. Nagyjából a szabadidőm a nullához közelít. Az pedig tudjuk mi mindenre elég. Semmire. Magamra egyáltalán nem. Pedig kéne egy kis nyugi, túl sok a gondolat meg emlék a fejemben és nem vagyok olyan mint Dumbledore a HP-ből, hogy az emlékeket legyen jó is vagy rossz egyszerűen csak kihúzzam a fejemből és fiolába tegyem a varázspálcámmal, hogy később egy merengőbe beleöntve újra felidézzem.

Pedig milyen jó lenne egy ilyen trükk. Semmi bosszankodás egy egy hülye gondolat miatt, semmi megbántás a hülyeségeim miatt, semmi rossz érzés amikor néha eszembe jut egy egy régi dolog. Csak akkor érném el ezeket az emlékeket amikor én akarom.

Szereznem kéne 1 merengőt és beleönteni mindent, és jól elzárni :) Az én emlékeim biztos nem lennének olyan érdekes mint egy nagy varázslóé, de egy agytisztítás nekem sem ártana néha.

Keresem a szavakat csak most nem találom őket.

A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik.

Paulo Coelho

Rövid távú célok

Ki kell jelöljek sok sok rövidtávú célt magamnak. Hosszabb időre felesleges tervezni. Erre ma is (újra) rájöttem.

Bizonytalan az élet, nagyon is. 2009 még okés. Lesz ami lesz. 2010-ben is lesz valami, ha más nem 2010 :) De utána nem tudom. hogy hol leszek mit csinálok és kivel. Azt tudom, hogy kéne egy diploma, mellé nyelvvizsga, aztán kéne továbbra is egy ilyen szuper munkahely, lehetőleg ugyanez ami most van, de ez nem csak rajtam múlik. Kell egy társ, lehetőleg Dávid, mert mellette jól érzem magam. Ez sem rajtam múlik, hanem rajta is :) Meg azon, hogy tényleg akarjuk-e. Én akarom, úgyhogy ezt bevéshetem hosszú távú terveim közé is, de most ilyenekre nem merek építeni mert ha szétnézek a környezetemben semmi sem tart örökké (munka,szerelem,karrier)

Inkább legyen sok sok rövid távú célom, mint egy hosszú és a végén csalódás. Egyenlőre a rövidtávú célom, hogy megírjam a szemiotika beadandómat, túléljem a hétvégét, jövő héten pedig megszeretgessem Dávidot. Kicsit távolabbi cél, hogy tanuljak a vizsgáimra, megírjam a többi beadandómat aztán levizsgázzak egy héten 5 tárgyból úgy hogy ne tolódjon semmi sem jövőre. Ügyesen beosztani a maradék szabadságnapjaimat, aztán együtt karácsonyozni/szilveszterezni vele, közben persze dolgozni dolgozni dolgozni meg tanulni sokat, és helytállni mindenhol 100%-ig. Nah, ezeket a terveket is nehéz lesz kivitelezni, úgyhogy a jövőre már nem is merek bevállalni semmit sem.

Ezek mennek meg a bárányfelhők. Illetve a hófelhők. Hol merre mi :)

Szerelmes levél

Kaptam ám tőle egy szerelmes levelet. Már a másodikat :)

És annyira jól esett, hogy gondolt rám, és hogy leírta 2 oldalban a kis gondolatait. Meg azt hogy miket imád bennem. És egész sok dolgot megemlített és ez nagyon jól esik ám a lelkemnek. Jó tudni, hogy valaki ennyire szeret.

Megint csodás 4 napom volt vele, imádtam minden egyes percet. Hiányozni fog megint iszonyatosan.

A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni. /John Steinbeck/

Idő....

Van akinek annyira sok van belőle, hogy nem tud mit kezdeni vele. A fogolynak a börtönbe csak vánszorognak a másodpercek, míg nekem csak úgy rohannak. És úgy érzem, hogy az idő hiába rohan mintha egyre kevesebb lenne belőle...

Ez lehetséges egyáltalán?

Rohanás, munka, munka, munka, rohanás, munka némi szórakozás és vége is van a napnak. Sőt inkább a tegnapnak, mert amikor is felkeltem sosem kerülök ágyba. Ha bírnám alvás nélkül tuti, hogy kihagynám hogy időt nyerjek. Mert nincs. Amire akarnám néha nem jut. Nem arról van szó, hogy nem tudom beosztani, csak annyi mindent tudnék még csinálni, hogy egyszerűen nem jut mindenre, hogy mindent megcsináljak, elolvassak, megnézzek stb... Most egyenlőre a tanulást szorítom háttérbe, még nem hajtanak annyira határidők, bár az első beadandómat már jövő hétre le kell adnom szombatig és még hozzá sem kezdtem. Előbb a holnapot éljem túl, aztán a 7végén kipihenhetem magam és készülhetek a keddi prezentációra, amire kéne valami frappáns dolgot megszülni. De ez most egyáltalán nem megy. Nincs ötletem, nincs agyviharom és a hétvégén nem is fogok nekiállni, hogy megjöjjön az ihlet, mert most Vele szeretnék foglalkozni és nem gondolkozni. És ezt is fogom tenni. Az idő meg álljon meg csütörtökön este és ne ketyegjen az óra, legyen örökké hétvége.

Milyen jó is lenne! De asszem bilibe lóg a kezem!

A belső szépség az, ami lehetővé teszi, hogy szeresd magad. Ha szereted magad, teljesen önzetlenné válsz. / Tierney Gearon /

Én azt hiszem szeretem magamat :) Mármint nem azt, hogy tökéletes vagyok, mert az sosem leszek. Csak azt amilyen vagyok.

Ismerem a hibáimat,és tudom, hogy türelmetlen vagyok, sokat dumálok, idegesítő vagyok, tudálékos, információhajhász és mániás. De mindezek ellenére így szeretem magamat, és talán ahogy az idézet mondja innen is árad az önzetlenség amit birtoklok.

Nem nagyon ügyek ezek, nem úgy vagyok önzetlen hogy szórom a milliárdokat a segélyszolgálatoknak (bár úgy tehetném) hanem, hogy kis dolgokban segítek másoknak. És nem várok cserébe semmit. Elég a tudat, hogy én is kérhetek és ha ők tudnak segítenek hasonló módon mint én tettem értük.

A mai jó cselekedetek is megvoltak, úgyhogy nyugodtabban alhatok. Nekem ez kell a lelkibékéhez nah!

Hülyeség?
Lehet!
De úgysem vagyok tökéletes :)
Akkor meg nem mindegy?

Most olvastam A felolvasó c. könyvben.

Kitárulkozva
te nekem, én tenéked,
egymásba hullva te belém én tebeléd,
mámorosodva
te bennem és benned én,
akkor
vagyok én én
és vagy te te.

Bernard Schlink

Megszerettem és beleszerettem ebbe a versbe. Gyönyörű (és sokszor fájdalmas) akárcsak a szerelem. De mégis kell mindenkinek. Még ha tudjuk, hogy sokszor fáj is, és rossz is, akkor is kell. Ahogy J.A mondaná "A szerelembe -mondják belehal aki él, de úgy kell a boldogság mint egy falat kenyér." (És tényleg!) A szerelemben több a jó dolog. Legalábbis alapjáraton többnek kéne lennie. Nálam most több, másnál keserűbbek a dolgok, de akkor sem szabad elfelejteni azt az érzést amikor jó. Mert jó és ez éltet mindenkit amikor belekezd egy kapcsolatba. Vagy belekezdene, de egyedül, és reménytelenül találja magát. Akkor a legrosszabb a helyzet. Megéltem már néhányszor, és pokoli. De most jó, és ezek az érzések felülírják a régieket.

Az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak. /Ancsel Éva/

Azt hiszem, vannak kapcsolataim. Mármint az életben. Baráti, családi, és szakmai kapcsolataim. Sokszor kis dolgokban jönnek ezek elő. Egy egy kedves levél, megjegyzés, komment, email vagy sms vagy egy elintézett önzetlen szívesség, de mindegyik ugyanannyit jelent.

Azt hiszem ha történik velem bármi az életben ezek a kapcsolatok még jól fognak jönni. Nem azért, hogy kihasználhassam őket, mert ilyet sosem tennék, egyszerűen erre még eddig sosem voltam képes. Elég néhány apróság is, nem kérek sosem nagy dolgokat, de ha én is tehetek néhány emberét jó dolgokat akkor remélem, hogy néhány emberre én is bármikor számíthatok legyen szó munkahelyről, problémákról, előrejutásról vagy lelki dolgokról. És ez fordítva is igaz. Én nagyon szívesen segítek bárkinek, akár egy sor mondottal is ha tehetem.

Ma a suliban be is bizonyosodott, hogy kapcsolatok révén az ember kaphat jobb munkát, szerezhet barátokat más ember ismeretségén keresztül és sosincs egyedül, mert mindenhol talál közös ismerőst, vagy akár egy egy jó szót, és segítséget. Ma arról sztoriztunk, hogy ezek fontosak nagyon főleg így 20 felett, amikor már nem számíthatunk a tanítói néni jó szavaira, vagy anyuci kézfogására és a szülői szervezkedésre. És bizony akinek nincsenek ilyen ismerősei és az azok általi kapcsolatok, hiányoznak a jó barátok akkor bizony elveszett. Egyedül az ember semmire sem megy. Én sem mentem volna az biztos. Nagyon nehéz egyedül boldogulni a mai világban.

Igyekszem a sok jót visszaadni az embereknek, azzal hogy segítek ahol tudok, mert én is kaptam nem is keveset. Nem kell sok. Elég egy egy apró dolog, és ezeket úgyis visszakapjuk, vagy itt vagy ott de egyszer biztosan :)

Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.

Boldog 4. születésnapot a HotDog.hu-nak :)

Nekem ez a munkám, ez az életem, a barátaimat itt ismertem meg. Szeretem a munkatársaimat, a céget ahol dolgozhatok, imádom a fizetésnapokat (ez ma volt pont :D dupla öröm) Bár tortánk nem volt, és nem is tartottuk számon, ha ma van 4 éve hogy elindult a site, de azért nekem ez fontos. Ha nem lenne, most nem tartanék itt ahol tartok.

Rescept, azoknak akik összehozták megálmodták, és egy kicsit magamnak is (nem egoizmus ám ^^) hogy idáig jutottam a HD ranglétráján :)