nothing at all

érdekesen változik a zenei ízlésem és egyre több olyan dal kerül be a kedvencek közé, amiket biztos, hogy sosem ismertem volna meg magamtól, ha nincs István aki elmesélje, hogy mennyire jók is ezek. (mindig tetszenek azok esték, amikor a számítógépén lévő halomnyi zenéből elővarázsolja és megmutogatja nekem a legjobbakat és minden egyes számról mesélni is tud valamit)

látszik is már a last.fm-en, hogy mindenféle stílusban hallgatok zenét. most éppen az elektronikussal ismerkedek. holnap este meg még közelebből is meg fogok vele a Rióban. kicsit félek is, hogy nem lesz ez akkora szerelem, de majd kiderül :) az biztos, hogy világéletemben egy percig sem féltem az új dolgoktól.

ez meg a mai kedvencem:

Rex Mundi feat Susana: Nothing at all

This morning comes a step too soon
A lonely gaze, an empty room
You’re a far cry, a distant memory
But something inside of me always knew this:
I’d be standing here without you

As if nothing’s happened
As if nothing’s wrong
The world seems to move on
The world carries on

I’ll starve for your love
Hungry I fall
As if nothing’s happened
Nothing at all

Nothing at all
Nothing at all

filmezünk az ágyban?

több mint vicces meg gyanús, ahogy az aktuális szívszerelmem izé énekesem, Kocsis Bence odaszól Herrer Sárának, azaz a Kesh együttes énekesnőjének ezzel a kérdéssel. az a mosoly szerintem mindent elárul :)



amúgy a felvétel még múlt péntekről van a Zöldpardonból, meg az első sorból és persze a Kesh koncertről. idén tavasszal/nyáron már a harmadik Kesh koncerten voltam. nagyon jó élmény! van még egy videó a Valaki más lett című számból is, de az rövidebb.

otthon - itthon

ha most otthon laknék, szinte biztosra veszem, hogy az lenne a legnagyobb vágyam, hogy elköltözzem.

most, hogy elköltöztem sokszor eszembe jut, hogy hiányzik anyu, meg Robi hülye feje meg a szar poénjai. meg persze a kutyák, és az hogy bármikor megsimogathatom őket és ők annyira hálásak ezért. persze jól érzem magam Pesten és már szinte 100%-ban minden ideköt, de azért néha jó lenne csak úgy hazateleportálni vagy dehopponálni bármikor.

mondjuk esős estéken, vagy akkor amikor este késő van és nincs semmi a hűtőben és tudod hogyha otthon lennél csak kimennél és habzsidőzsizhetnél a hűtőből.

és persze akkor hiányoznak anyuék a legjobban, ha valami baj ér. vagy valami öröm (mostanság ebből van több) amit gyorsan csak úgy elújságolhatnék nekik ha közel lennének. a telefonos megoldás nem olyan és nem is annyira jó.

most ezek csak így eszembe jutottak, mert éppen arra gondoltam, hogy ha most otthon lennék akkor őket várnám haza külföldről és azokat az estéket mindig szerettem. ők hazajöttek, hoztak valami ajándékot nekem és elmesélték, hogy mi volt a kinti versenyen és hiába volt késő még órákig tudtunk dumálni. azt hiszem haza kell mennem a hétvégén és kikérdezgetni őket így utólag. biztos örülni fognak, hogy mesélhetnek én meg örömmel fogom hallgatni.

mindenhogyjó

amikor mindenhogy jó, akkor nincs kedvem blogot írni. vagyis biztos lehetne napi szinten akkor is, mert annyira sok hihetetlen élmény ér, de ez ezek jobbára úgyis csak nekem mondanának valamit.

bár ha úgy vesszük magamnak írok, de azért ahhoz, hogy értsen más is valamit belőle sok mindent le kéne vésni és ehhez nincs elég időm mert zajlik az élet.

és azt hiszem ennek viszont pont így kell lennie :)

napi anno július

2006. július 13 - kemény 1 hete dolgoztam a helyi takarékszövetkezetben nyári gyakorlaton. dögunalom, aktatologatás, idióta ügyfelek. nem is tudom hogy bírtam ott szeptember elejéig. persze itt még lelkes voltam, bár már ekkor leszűrtem hogy sosem szeretnék ilyen helyen dolgozni, mert kurvára unalmas. és tényleg!

2007. július 13. ezen a napon néztük meg a Harry Potter és a Főnix rendjét Szabival a moziban és nagyon tetszett a film. náluk ilyenkor szarrá bombázták a házat, így sokat lógott nálunk ahol olyan műveletek közben láthatott mint lakókocsitető festés és pogácsasütés. (még jó hogy nem kérte meg a kezem!) pont 4 éve az is, hogy Dorisszal és Sipivel mentünk a Cosmopolitan partira, ami nagyon viccesre sikeredett. basszus! ott ittam először igazi Cosmo koktélt és nem változtam át tőle Carrie Bradshow-ra maga a buli örök élmény marad.

2008. július 13. sikerült úgy indítani a napot, hogy befikáztam Szabi 20 ezer forintos parfümjét erre úgy megsértődött rám, hogy azzal büntetett, hogy nem mentünk sehová azon a napon. én erre összepakoltam a szobában a cuccait pár szatyorba és kibasztam a nappaliba. egyet haza is hordott, aztán persze visszajött a többiért és megbeszéltük a dolgokat, de az egész hétvégémet elcseszte ez az egész. gyáááááá!

2009. július 13. fürdőszobafelújításon innen spinning órákon túl. ezen a napon 40 fokban tekertem a spinning órán, ami nagyon durva volt, meg az is, hogy még csak kedd volt én meg már a második edzésemet tapostam. néha visszasírom azt a vékonyságot és az izmokat. ezenkívül volt egy pasim Pécsen, de hát az messze volt így szerencsére néhány barátnő húzott ki ezen a héten az unalomból.

2010. július 13. 1 éve is ilyen meleg volt ezen a napon és egész végig azt terveztem, hogy csütörtök este befut a pécsi IC és végre lesz egy normális hétvégén Dávidkával. strand volt betervezve meg mozi, asszem ezek meg is valósultak.

2011. július 13. ma is dögmeleg van csakúgy mint egy éve volt. ennek örömére most lemegyek a Béke térre és belógatom a lábamat a szökőkútba, mert #mostvannyár #mostvagyunkfiatalok ;) utána meg még remélem, hogy megjelenik arrafelé egy helyes bringás fiú és elrabol!

mindennek oka van

azt hiszem az életben tényleg mindennek oka van. ha valami nem úgy jön össze, ahogy annak kéne lennie, lehet hogy pont azért, hogy valami jobb történjen utána.

velem általában így szokott lenni. mindig jön valami jó, bár igazából úgyis csak utólag döbbenek rá, hogy ennek így kellett lenni. fura elmagyarázni ezt az egészet, de biztos hogy ti is éreztetek már így magatokat, főleg ha visszagondoltok egy-két ponton az életetekben.

én most ezt érzem.

annyiszor

mondtam már el ezt a mondatot különböző embereknek, különböző fórumokon:

"ha egy szar kapcsolatban vagy ahol érzelmileg már nem kötődsz a másikhoz (ergo nem vagy szerelmes) és semmi közös jövőképetek sincs, a szex is szar (minősíthetetlenül!) ráadásul látványosan nem vagytok egymáshoz valóak, akkor eljött az idő arra, hogy ebből kilépj!

az emberek miért nem képesek úgy csinálni, hogy jó legyen nekik? én is mazochista vagyok, nem gyengén, de azért előbb-utóbb belátom a hibákat és nem próbálom meg őket a szőnyeg alá söpörni, mert attól nem lesz jobb. ami szar, az általában szar is marad.

lehet arra fogni, hogy nehéz elszakadni a másiktól, nehéz egyedül boldogulni a világban és lehet arra is fogni, hogy a másikat nem akarom megbántani meg majd újra jó lesz minden és lehet bízni abban is, hogy megváltoznak a dolgok stb..stb..

ezer indokot fel lehet sorolni. de minek?

ma újra elmondtam ezeket a mondatokat és még igazat is adtak nekem. kíváncsi vagyok mikor fog majd a helyzet változni... mikor jön el az a pont, amikor tényleg annyira szar lesz minden, hogy egyetlen menekvés az lesz, hogy véget vet a kapcsolatnak az illető.

lelkibéke

amikor befutott a vonat Sopronba csütörtök este és leszállás után megölelgetett akkor állt helyre az előzőleg a sikertelen ÁV miatt kibillentett kis világom.

azt hiszem, ha itthon kellett volna lenne egyedül, tuti hogy becsavarodok és teljesen kiakadok. szerencsére ehelyett jó fej emberekkel töltöttem több napot és eközben kurvajól is szórakoztam, meg nem gondoltam közben erre az egész elcseszett és végtelenül igazságtalan dologra.

az 1 hét távollét utáni péntek reggeli ágyban fetrengés pedig még sosem esett ilyen jól mint most :)

az államvizsga meg le van szarva. kedden Limp Bizkit koncert és bécsi trip és lesz még idén nyáron EFOTT, Balaton, Aquapark Mogyoródon, hétköznapi este ivászatok, koncertek és látom ahogy 2 barátom kimondja a boldogító igent. ősszel még az is lehet hogy repülőre is szállok és megnézem a ködös Albiont.

szóval most megpróbálom magam nem felesleges dolgokon felidegesíteni és élvezi a nyár minden percét.