szerdától vasárnapig

végtelenül elfáradtam. lehetne írni annyi mindenről, de nem tetszem, nem merem, nem tudom, nem akarom.

most jó.

én meg beérem ennyivel és bedőlök az ágyba és alszom. csak ezt le akartam jegyezni így vasárnap éjjel. ugyanitt közben október lett és észre sem vettem. hihetetlen.

napi anno szeptember 25.

2006. szeptember 25. éppen benne voltam a szokásos őszi megfázásomban, és azon vekengtem, hogy náthásan is be kell menni a tőzsdepiacok és hitelbírálat órámra a BGF-re. hétfő volt, és az akkori pasim Szabi sulizott én meg csak délutánra mentem órára, így délig aludtam majd neteztem és fújtam az orromat közben. semmimás érdemleges nem történt a blogom szerint. 

2007. szeptember 25. készültem életem első céges angol órájára, ezenkívül dolgoztam és erről írtam. zajlott pár új projekt, aminek roppant örültem, mert pár hónapja kerültem oda, és már kaptam fontos feladatokat. boldog voltam.

2008. szeptember 25. valamikor kb ezekben a napokban döntöttem el, hogy 5 és fél év után szakítok Szabival. Ő Olaszországban volt munka ügyben, és úgy volt, hogy 25-én jön haza, de valami gond volt, így írt egy smst, hogy még maradniuk kell. be kell valljam nem bántam ezt. egy idézetet írtam még a blogom aljára, aztán befejeztem a kapcsolatomon való vekengést, mert eléggé elkedvetlenedtem ettől.

"Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell."

2009. szeptember 25. Pécsen voltam az akkori pasimnál Dávidnál. nem csináltunk ezen a napon kb semmit sem: szokásosan filmet néztünk és találkoztam a pécsi barátnőimmel a városban.

2010. szeptember 25. azon vekengtem, hogy kurva gyorsan eltelnek azok a hétvégék amit Dáviddal töltök Pécsen. legközelebb októberben végén találkoztunk (akkor még nem tudtam, hogy azért megyek majd le hozzá, hogy elhozzam a cuccaimat és végleg búcsút vegyek tőle). 25-én esett az eső arra emlékszem, és semmi kedvem nem volt sehová menni. Dávid játszott vmi WoW vagy hasonló dologgal én meg kiolvastam egy könyvet. 

2011. szeptember 25. enyhén másnaposon sikerült felkelnem az albérletben és elég nehezen fogtam fel az előző estét. kajáltunk Tomival a Pántlikában, délután kikísértem a buszhoz, majd elmentem Dorinához és kiültünk a Feneketlen tóhoz dumálni. volt miről, hiszen ilyenkor történt egy-két dolog, ami elég szarul esett. írtam egy postot ötöslottó címen és azt hiszem az egy jó post lett. 

2012. szeptember 25. hajnalban villámokat néztem, majd délig aludtam. délután megmostam a hajam, az őszi napon is megszáradt magától. sütöttem egy pizzát, csetikéztem és dolgoztam és most megyek megfőzöm a vacsorámat (szecsuáni csirke rizzsel). ezenkívül azon gondolkoztam ma, hogy mennyire fura visszagondolni, hogy mennyi minden történt egy év (sőt évek) alatt velem és mekkorát fordult a világ. de minden jól van úgy, ahogy van. ez meg a nap tanulsága.

átlag éjjel

kijött a TEJ első klipje (vagyis én eddig még csak ezt láttam). a dalt már ismerem egy ideje a tecsőről, a dalszöveg nincs is fenn a neten (annyira vadonat új), de mindenkinek ajánlom egy végighallgatás erejéig, mert tanulságos.

"gyere közelíts meg ez nekem igazán alig fáj

te is ugyanazt kapod, amit én ha az est leszállt, itt közénk

ez csak egy átlag éjjel, hogy beruházzak

de ha vágy van félek, hogy kicsinállak 

és a végén majd mindig csak engem fogsz kérni már óh

újramegújramegújraújramegújramegújra"

egyébként az este tanulsága is megérkezett nemrég: a legfontosabb, hogy jó legyen a szex

ennyit akartam csak a világ tudtára adni. szevasztok!

kerülöd a napfényt...

...amit most nem is nehéz, hiszen valahogy ma, ahogy felkeltem hirtelen ősz lett. kicsit vártam már, kicsit fura is meg nem is. egy kicsit félek ettől az évszaktól. az ősz nekem mindig szakításokat hoz, sok esőt, kabát alá fújó hideg szelet, nehéz napokat, sötétséget és elmúlásokat. (remélem ez az ősz más lesz mint a többi)

egyébként ma lenne apu 56 éves. hiányzik.

gorecki

Anett ma megtudta, hogy a Moulin Rouge című film végén a Lamb együttes dala szól. Anett ma megnézte a filmet és végigbőgte. Anett ahhoz képest, hogy nagyon korán kel holnap és nagyon hosszú napja lesz még mindig nem alszik, hanem hülyeségeken gondolkozik. Ugyanitt tessék Anettnek energiát küldeni reggeltől, különösen fókuszálva a délután 3 órai időpontra. 

Anettnek nincs kedve hosszú blogokat írni, mert csak káromkodna, zavarosan írná le az érzéseit és egyébként se olvassa senki se. Meg úgyis csak zenéket postol mindig, amit senki sem hallgat végig.

Bár ezt érdemes lenne, mert ez különösképpen szép dal.

(...)

eltelt már egy kevés idő, mióta megtudtuk, hogy itt hagytál minket. nehéz napokon vannak túl azok akiknek a szívéhez közel álltál. nehéz azoknak, akik elvesztettek téged. tényleg ott az a bizonyos űr. érzi ezt a családod, a barátaid, a kollégáid.

idővel kisebbnek ez kisebb lesz, de el sosem tűnik ez már biztos. az időre azt is mondják, hogy sok mindent megold.

begyógyítja a sebeket, megnyugtatja az embereket és lassan de biztosan helyreáll a világ és visszazökken az a bizonyos kerék. kinél lassabban, kinél gyorsabban.

annyi ember van, aki most, hogy már nem vagy köztünk fájdalmat érez ez miatt. de látod ugye azt is, hogy mennyire összetartunk és segítjük egymást igaz? ez erőt ad mindenkinek és hamarosan jobb lesz. a világ pedig megy tovább. nélküled.

 

alig több mint egy hete beszélgettünk a MeetOff-on, ahol kint cigiztünk a bejáratnál és bátorítottál, hogy ne adjam fel. hogy ügyes vagyok és úgyis találok munkát, és minden jó lesz. mosolyogva meséltél a jövődről meg arról, hogy mik várnak még rád.

sajnálom, hogy ezeket már nem élted meg. és tényleg mindig a jó emberek mennek el! és te tényleg az voltál! akármikor / akárhol találkoztunk volt egy kedves mondatod, egy érdeklődő kérdésed, egy tanácsod, egy mosolyod, nem csak nekem, hanem mindenkinek!

és én így emlékszem rád. hogy mosolyogsz. csak most valahonnan onnan fentről, ahol minden szép és minden békés és neked ott most nagyon jó!

(találtam egy képet a dropboxon az "összeborulás" mappában, még tavaly télről. emlékszem tök hideg volt az Ellátókertben és te tök sokat meséltél azokról az országokról, ahol már jártál, én meg neked az agárkutyákról, mert sokat kérdeztél róluk. az egy jó este volt, sokat nevettünk. ezek (is) hiányozni fognak mindannyiunknak.)

 

nyugodj békében @atomvillanás! 

némán állni

nem találom a szavakat, szevasztok!





Azt, mi engem hozzád köt én nem érzem, csak felfogom
Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed

Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot
Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed 

hidak

szeretem a hidakat.

igaz itt vidéken csak pár van és nem is olyan igazi hidak, mint azok amik Pestet és Budát kötik össze. ezek csak ilyen kicsik, sárgára vannak festve, vagy éppen csak rozsdabarnák, mert már megette őket az idő vasfoga. ezeken a hidakon gyorsan végig lehet sétálni és nem hömpölyög alattuk hatalmas folyó, csak valami kis jelentéktelen patak. 

szeretek hidakon átsétálni, onnan lenézni, szeretem lefotózni a hidakról látható képet, a vizet, a naplementét, a Dunát, az embereket meg úgy mindent. egyszerűen jó érzéssel tölt el, hogy keresztül megyek egy ilyen csodás építményen, ahonnan jó a kilátás, ahol van kezdőpont és végpont, végigjárható egy út és eljuthatsz valahová valakivel. hóesésben, napsütésben és szélben is teljesen más átmenni egy hídon, csak úgy mint gyalog, autóval vagy villamossal.

egyébként sok olyan ember van, akikkel szívesen közlekedek át a hidakon, mert tudom, hogy nekik is nagyon jó érzése és ők is annyira lelkesek ilyenkor mint én. továbbá vannak olyan emberek, akik felégetik maguk mögött ezeket a hidakat.

vannak amelyeket bánok és vannak amiket egyáltalán nem.

ebben a videóban is vannak hidak, meg szeretem ezt a számot és amúgy is. a Kesh még mindig kibaszott jó!

a dal meg aktuális.

küldeném!

"ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg"