everyday hero

ez az egyik kedvenc dalom az új mius lemezről. meg az up, meg az aranyszárnyú. meg az összes dal igazából.

nagyon jól sikerült Juli és Gergő új lemeze, úgyhogy most repeatbe ezt fogom hallgatni márciusig, amíg a lemezbemutató lesz.

egyébként több mint 1 egész hete az új lakásunkban lakunk. gyönyörűszépségesotthonosmodern meg minden. igazi magaséletünk van. az ötödik emeletről nézünk le a Moszkva térre, meg a villamosokra. van minden jóság a környéken, 200 méterre van a Mammut pláza, a Fény utcai piac, van pékség a házzal szembe, közel van a munkahely, szép a konyha, beépített bútorokban van hely mindenre, tágas a nappali és végre nyugi van. csend meg béke, nem trappolnak gyerekek a folyosón, van külön hálószobánk. az erkély hiányzik, de van ilyen francia kilépő kis erkélyszerűség, úgyhogy ezzel egyelőre elvagyok.

amúgy meg sokat dolgozom, emellett csak arra van még időm, hogy olvassam (persze a könyves blogommal el vagyok maradva mint állat) de ilyen ez a popszakma. szerelem az változatlanul van, jó az új helyet belakni a Férfivel, meg gondolkozni azon, hogy még mi kell a lakásba, hová és merre tegyük, mit vegyünk majd az IKEÁ-ban. szóval azt hiszem eddig elég jó ez a 2014-es év. maradjon a továbbiakban is így!

ti meg hallgassatok miust, mert jók! 

editorlájfsztájl

a mai napom kész csoda volt számomra, ezért úgy érzem, hogy meg kell osszam Veletek. szeretném ha ti is részesülnétek és kicsit bepillantást nyerhetnétek az életembe, hiszen jó érzés megosztani a világgal az érzéseimet, és ezt a megannyi gondolatot ami bennem van.

reggel a Kedvesem próbált ébreszteni, de csak annyit láttam belőle piros pulcsiban áll az ágyam felett, majd újra a párnára hanyatlottam és folytattam édes álmaimat. szerencsére lusta reggeleim vannak, nem szeretek sietni sehová, de azért 8:25-kor az iPhone 4-esem csörgésére kimásztam az ágyból. addigra a Kedves tovatűnt én pedig álmosan botorkáltam a fürdőszobába, ahol 5 perces forróvizes zuhany után felfrissülve álltam a tükör előtt egy szál pihe-puha törölközőben. fogmosás közben végiggondoltam a mai zsúfolt napomat, és mindent letisztáztam. bár szeretek a telefonomban is határidőnaplót vezetni, és egy Moleskine-t is fenntartok erre a célra (bár jelenleg ezt még egy sima füzetke helyettesíti, még nem volt időm megvenni az idei évi határidőnaplómat) mégis csak a legjobb, ha fejben is összeállítom a napirendemet. persze ez minduntalan felborulhat, de magabiztosságom határtalan reggelente. és a mosolyom is, főleg hogy megláttam, hogy kint szállingózik a hó.

egy szolíd nappali smink után felkentem az ajkamra egy kis rózsaszín szájfényt és nyomtam 2 fújást a noname parfümömből. sajnos a Chanel-t nem találtam, biztos elkeveredett a többi között. az illatfelhőbe burkózás után felvettem egy slimfit sötétkék nadrágot, melyet a Stradivariusban szereztem be 5999 forintért még két éve. azóta is tökéletesen áll. felülre felvettem egy biopamut pólót (nagyon fontos a környezetvédelem és az újrahasznosítás számomra!) felülre pedig egy csíkos vintage pulcsi került. ez a darab ruhatáram ékessége, hiszen senki sem mondja meg erről, hogy eredetileg ez egy férfi pulóver volt. ugye milyen jó, ha nem mindig úgy nézed a dolgokat, ahogy azokat kéne? kell egy kis spontaneitás az életbe! és persze merészség, hogy merd viselni a ruháidat, még akkor is ha az nem női darab!

öltözködés után kinyitottam a hűtőt és kivettem egy actimelt (nálam ez helyettesíti a vitaminokat) elcsomagoltam egy narancsot (ez is hihetetlenül fontos vitamin forrás a téli náthás időszakban!) és felhúztam a 39 990 forintos Vagabond motoros bakancsomat a hóra való tekintettel majd felvettem végre a télikabátomat is. ezt még 3 éve vettem a Devergoban. szuper vétel volt, hiszen meleg és elegáns. a II. kerületi lakásunkból kilibbenve beleléptem egy méretes kutyaszarba, de sebaj, nem ronthatta el a kedvem ott a Medve utca kellős közepén, hiszen esett a hó. mondjuk amikor a Kacsa utca sarkán megcsúsztam és majdnem egy szemeteskukában tudtam csak megfogódzkodni átgondoltam, hogy talán taxit kellett volna rendelnem és azzal menni a kiadóba. mindegy. inkább gyalogoltam. sajnos Debussy megnyugtató zenéit már nem tudtam reggel az iPhone-omra szinkronizálni, így be kellett érnem a La Bouche Be my lover és a Modern Talking best of cd-jével, de azt hiszem ez is tökéletes választás volt. ki tudna ellenállni Thomas Anders és Dieter Bohlen selymes hangjának. nah ugye!? nem kérdés!

a Mechwart ligetnél szerencsére pont érkezett villamos, ami tiszta volt és mindenhol vidám emberek álldogáltak. legalábbis nekem annak tűntek.a Moszkva (óh pardon, Széll Kálmán) téren amíg néhány percet vártam a villamosra 2 hajléktalan is odajött hozzám és néhány szuper háztartási dolgokat áruló árus is. az egyik azt hiszem azt mondta, hogy milyen csodás a rúzsom, vagy a kabátom (bár lehet hogy csak bőröveket akart eladni) de sajnos nem tudtam visszakérdezni, mert eltűntek amikor a másik irányba megérkezett egy villamos.

a 61-es villamoson még ülőhelyem is volt. sajnos Oravecz Nóra Összekötve könyvemet kölcsönadtam a szövegíró barátnőmnek, így be kellett érnem egy Dennis Lehane krimivel. miközben Kenzie és Gennaro ékesszóló párbeszédeit olvastam zenét hallgatva azért átszűrődött néhány nyugdíjas eszmecseréje a boltok polcain kapható silány minőségű narancsokról. majdnem elmeséltem nekik, hogy én a sarki zöldségesnél vettem minap édes és finom gyümölcsöt, de éppen jött a Csörsz utca így már nem tudtam ezt elmesélni.

besétáltam a munkahelyemre, ahol gyorsan bekapcsoltam a számítógépemet és bejelentkeztem Skype-ra és megnéztem az emailjeimet. egy sem érkezett így felmentem kávét csinálni és gyümölcsös teát. miközben megittam a joghurtomat, figyelve a bifidusz izéimre lefőtt a kávé és a teám is ihatóvá vált. visszakucorodtam a székemhez és a meleg, még gőzölő teámmal a kezemben feltérképeztem az elektronikus könyvpiacot. gyorsan eltelt munkával a délelőtt, de olyan jó volt tevékenykedni, hogy szinte észre sem vettem és ebédidő lett. sajnos a hó miatt nem tudtunk kimenni enni a XII. kerület modern és drága éttermeibe, ezért a közeli Testnevelési Főiskola étterméből hozattuk az egészséges és finom ételt. én tegnapról maradt salátát ettem öntettel, rendeltem mellé zabpelyhes csirkét, steak burgonyával. itt csodás meglepetés ért, mert igazából sima mirelit krumpli érkezett steak burgonya helyett, de igazából nem bosszankodtam rajta, mert fenséges volt! ráadásként ahogy összeért saláta és az öntet íze az valami ízorgia volt. a fogam alatt ropogott a bunda, az egyébként puha hús tökéletes átsült volt és a krumpli is még melegen érkezett. bár én otthon finomabbat főzöm, azért emelem a láthatatlan kalapomat a TF séfje előtt.

a kiadós ebéd után átnéztem néhány elkészült e-könyvet, megbeszéltem néhány dolgot a szerkesztőkkel, grafikusokkal majd 2 után elindultam haza, hogy igazítsak a sminkemen és hogy gyorsan dolgozzam még kicsit egy másik találkozó előtt. hazafelé igényeltem volna a sofőröm szolgálatait, mert elég nagy hó leesett, de így legalább az iskolából vidáman érkező röhögő és lökdösődő tinilányokkal utazhattam a Moszkva térig. útközben szerencsére az iPhone-omon végig tudtam dolgozni, átolvasgattam a hírportálokat, szemezgettem a Twitteres reakciók között, és kitaláltam néhány témát, amiről írhatnék cikkeket.

hazaérve gyorsan felfrissítettem a sminkemet és lőttem egy képet az iPhone 4 kamerájával. a profi fényképezőgépem sajnos vidéken van anyukámnál, de hiába van betörve az okostelefonom előlapi üvegje még így is azt hiszem csodás képeket készítek vele. egyébként is, nem szükséges a profi gép, hiszen nem ettől lesznek jók a képek, hanem a harmonikus lelki békémtől.

felkentem a számra egy piros Avon rúzst (amit még 2 éve kaptam tavaly reprezentációs ajándékként egy sajtótájékoztató után) és megszerkesztettem néhány hírt és a legnagyobb kék színű közösségi oldalon adminkodtam. nagyon felelősség teljes munka ez, ügyfelenként több percet kell eltöltenem ezzel, de megéri a fáradtságot. építő jellegű kommenteket kapok, és amellett, hogy generálom a kontentot még képbe is kerülök a legújabb pletykák tekintetében.

fél óra itthon tartózkodás után kisétáltam a Duna parthoz és vártam a buszt, hogy a Kolosy térhez jussak. miközben sétáltam fel a hegyre a Sanoma épületéhez útközben elintéztem 1-2 telefont. odaérve megkerestem a munkaügyet, hogy elhozzak egy papírt, de itt zárt ajtókba futottam. óh! erre nem számítottam, de semmi gond! előfordul az ilyen véletlen, majd jövök jövő héten újra. nem kedvetlenített el, mert ha már itt voltam összefutottam egy régi barátnőmmel és vele beszélgettem. utána meetingeltem a legkedvesebb volt fejlesztőmmel és az élet fontos dolgait vitattuk meg a Off-line néven futó kis nyugi birodalomban, ahol rajtunk kívül még több a kemény munkában megfáradt médiamunkás is lézengett.

egészen fél 6-ig maradtam a cégnél, majd egy másik ex-kollégámmal, aki mostanra sikeres projektmenedzser ugyanitt elmentünk a Postára, hogy befizessem a vízdíjat. 9056 forint volt, de annyira boldog voltam az eddigi jól sikerült napom után, hogy majdnem kötöttem egy akciós lakásbiztosítást, de aztán mégsem, hiszen nincs lakásom, de ami késik nem múlik. a posta szerettem volna útba ejteni az Il Bacio di Stile márkaüzletet, hogy shoppingoljak kicsit, de csak a Tesco esett útba. itt vettem 2 kis kiflit és 199 forintért egy cézár saláta dresszinget. a vacsorához tökéletes lesz! örültem, hogy legalább ezt lehetett kapni a boltban, bár igazából nagyobb kiszerelést kerestem, de hát, aki a kicsit nem becsüli!

hazaérve már várt az én Kedvesem, aki amíg dolgoztam a szupergyors Dell gépemen (sajnos a MacBook még várat magára egy kicsit) megsütötte a csirkenuggetseket és megfőzte a rizst. én salátát ettem a kis husifalatkákkal és a dresszinggel, addig ő rizzsel villázta ugyanezt.

a könnyű vacsora után visszaültem az internet elé, hogy teljesen letisztázzam minden munkámat. cikkeket élesítettem ki, majd linkeltem a Facebookra, képeket vágtam, szöveget írtam és ezzel letudtam az ügyfeleimet. szerkesztés közben körültekintő voltam, mert betettem egy adag mosást az ősrégi felültöltős mosógépünkbe, és amíg a masina is dolgozott, én is készen lettem a socialmédia dolgaimmal. ezzel el is indítottam a harmadik műszakot egy másik online oldalnál. megválaszoltam 42 darab ügyfélszolgálatos levelet, amiben kedvességem biztos, hogy érezhették az olvasók este 21:00 után is. eltökélt célom ugyanis, hogy minden felhasználónak (olvasómnak) segítsek, akik hozzám fordulnak a különböző felületeken a kérdéseikkel. jó dolog másokon segíteni, megmelengetni a kérges, fáradt szíveket és helyes irányba terelni az eltévedt báránykákat néhány kis hasznos tippel, vagy jó tanáccsal. igen! az ügyfélszolgálati munka csupa öröm és odaadás. én pedig szívvel végzem minden egyes nap.

akárcsak a cikkek szerkesztésé is.  imádok hírességek után olvasni, nyomon követem Rubint Rékát, Dukai Reginát, Sarka Katát és Paris Hiltont is, hogy tudjam merre járnak, merre edzenek, mit főznek vagy csak egyszerűen milyen rúzst használnak. ők inspirálnak, feltöltenek, akárcsak remélem, hogy én is a kis postjaimmal. óh, és mire megírtam ezt a bejegyzést teljesen elgémberedett a hátam a 12 óra üléstől, így azt hiszem begubózom a takaróm alá és álomra hajtom a fejem a Kedves vállaim. mára elfáradtam, ez a sok rohanás, miközben szépnek is kell maradnom nagyon nehéz. főleg úgy, hogy közben esik a hó is és rohangászok a városban munkahelyről munkahelyre, találkozóról találkozóra. de megvalósítottam ezt, és helytálltam, miközben nagyon sok inspiráló és motiváló ember vett körül úgyhogy ebből a napból is sokat tanultam és építkeztem a jövőmre nézve.

húh azt hiszem sikerült megint tartalmas bejegyzést szentelnem, az egyszerű mégis tartalmas hétköznapomnak. nálam jobban csak Réka tudja jobban leírni egy napját, de hát ő az etalon, én messze kispályás vagyok hozzá képest. 

(egyébként a post egy vicc vagy irónia vagy hívja mindenki annak aminek akarja, de minden részlete a kőkemény valóságot tartalmazza. ilyen egy szerkesztő élete, aki bár nem feleség, de párkapcsolatban él és megpróbál háztartást vezetni, miközben 3 munkahely között lavírozozik reggel 9-től este 9-ig mindeközben igyekszik mosolyogni és megélni minden jó pillanatot. néha kurvára fárasztó mindez, de nem is tudom felidézni, hogy mikor panaszkodtam igazán utoljára. inkább mosolygok :) az úgyis jobban áll és több bókot kapok a környezetemtől :) )

ha a szar lököget, kecsesen engedd el

Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb.
Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.
Ha tele a pohár és lépned kell,
egy dolgot ne felejts el - engedd el.

Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el.
Ha számító és konok, akkor - engedd el.
Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el.
Ha sok benned a rosszindulat - engedd el.
Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el.
Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.




azt hiszem így 27 évesen eljutottam arra a szintre, hogy el tudom engedni a dolgokat. valahogy kiegyensúlyozottabb lettem, mióta ez sikerül.

persze én is felhúzom magam azon, hogy iszonyatos tömeg van a boltban délután 5-kor, és mindenki egymást löködis, hogy az akciós sajtból jusson neki, de amikor 1 perc után átgondolom, hogy ez semmiség, ezen rugózni felesleges, akkor azonnal minden jobb. vagy amikor valami nem úgy jön össze, ahogy elterveztem, akkor belegondolok, hogy biztos ennek oka van és majd jobb valami másik hamarosan, akkor valahogy mindig beigazolódik, hogy tényleg így van (és jön a másik jobb). vagy amikor este tízkor még mindig dolgozom, mert annyi mindent kell csinálni, akkor észbe kapok, hogy azért ez jó dolog, hiszen építhetem a szakmai karrieremet (közben pénzt is keresek) és így mindjárt másként élem meg az egészet.

az életemből a negatív embereket elengedem. ami nem jön össze azt elengedem. amire nincs időm, azt elengedem, ami nem éri meg a feszkót azt elengedem, aki nem éri meg az energiát azt elengedem. és ezek nem is hiányoznak az életemből, mint ahogy ez már kiderült az elmúlt hónapok vagy évek alatt.

mostanság valahogy bevonzom a jó dolgokat egyébként. lehetséges, hogy ez azért van, mert megtanultam elengedni. emberek, munkákat, lehetőségeket, programokat vagy éppen egy csinos ruhát a boltban, amiért nem éri meg az a pár ezer forint se, ha tudom, hogy úgysem használnám ki. persze, amik mindent pénzt megérnek (legyen az egy tárgy, egy élmény, egy baráti beszélgetés, egy mosoly, bármi amitől jobb lesz nekem és a másiknak), azokról nem mondok le, azokhoz ragaszkodom  és ez így van jól.

még nem írok évösszegzős postot (majd rugózom ezen december végén), egyszerűen csak le kellett írnom, hogy amióta változtattam az életvitelemen és kevesebbet feszkózom a napi dolgokon, a kis köcsögségeken, amik mástól érkeznek, a sok fásult depresszív emberen, vagy csak azon, hogy késik a busz, jobb minden. mert nem tudnak felidegesíteni már ezek, valahogy elsiklok felettük.

és mostanság jól jönnek ki a dolgok, jó dolgok történnek velem. biztos, lesz hogy a sikerszéria majd lehanyatlik,  meg  jönnek majd szar napok mint kutyára dér de most valahogy klappolnak a dolgok és szerintem sok köze van ahhoz, hogy nem idegesítem szarrá magam minden apró faszságon. nah ez le kellett írnom ide, nem rinya, csak úgy gondoltam pötyögök már valamit, mégis csak valamiféle önblog ez, de hát baszom frissíteni, mert nincs miről írni. ami van, az belefér 140-be a twitteren, ami nem, arról úgyis csak az illetékesek tudnak és jó is van ez így. 

noh!

azért ha néha az anyóstól cigihez jutunk azt elszívjuk. napi 1-2 szál. itt tartunk.

koncerteken és piálásokkal tök nehéz megállni. meg kaja után, bár azt nem eszem én annyira. reggeli kb kimarad, ebédre valami leves, vacsira valami saláta, néha tészta, ma kirúgtunk a hámból és rendeltünk az Arriba Taquierából kaszadijját. igaz itt van a sarkon, de nem volt kedvünk lemenni.

ilyenek vannak. meg itt az ősz.

0912-0913-0914-0915

zanzásítok az előz napokból. íme:

nem megy a koránkelés. fáradt vagyok, és álmos, úgyhogy nem bírtam felkelni csütörtök reggel hogy futni menjek. inkább megmértem magam még szerda este a mérlegen és

61.5 kg vagyok. ez 1.5 -tel kevesebb mint amikor elkezdtem a "nemdohányzomegészségesdeförtelmesízűkajákateszem" projektet. lesz ez még kevesebb is, de ahhoz tényleg tenni kell valamit érte. majd eljön ennek is az ideje.

egyelőre a cigimegvonás is tart még. 5 napja nem vettünk cigit. a csütörtök kibírható volt cigi nélkül, bár reggel rágyújtotta megy mentolos rágóra, aztán elmentem dolgozni, ahol is kóla helyett fantát ittam reggelire, és egy fél sajtos kiflin nyammogtam délig, amikor is a Pali bácsi vendégelt meg minket kukorica levessel és szezámmagos csirkével hasábburival. kibírható volt 800-ért és finom is. jobb mint a saláta, ami otthon délután várt. mondjuk már azt is kezdem megszeretni.

amíg a fürdőszobát dzsuváztam (sajnos nem takarítja ki magát, pedig sokat vizionálom, hogy mire hazaérek csillogni fog), addig a Férfi bevásárolt (joghurt, tzatziki szósz, uborka, csirkemell, paradicsomos bruschetta). én délután salátát ettem, ő semmit. így mentünk el a Cultivo rendezvényre az Ötkertbe, ahol aranyáron mérik az alkoholt is, és az egy főre jutó kluccsot szorongató miniszoknyás platform cipős lányok magasan vannak reprezentálva. kaptunk műanyagpohárba bort, meg régi ezrest amit cseréltethettünk vissza gyorsan a pultnál. egy ezer forintos viceházmestertől már jól éreztem magam, 10 után vége is lett és mentünk is haza. majdnem beugrottunk a Jack's burgerbe (én ettem volna egy káposztasalátát), de a többiek nem akartak, így tanakodás után mindenki fogta magát és hazament.

kaptunk egy szál cigit Krugitól (a rosszabb napokra), de otthon el is szívtuk. vagyis próbáltuk volna, de nem volt jó. 2 slukk után a Férfi fel is adta, én meg félig bírtam. ennyit erről. este ettem egy kis tálka fagyasztott málnát. és közben néztünk Éjjel-nappal Budapestet. nem tudom, mitől zsibbadt jobban az agyam, a jéghideg málnától, vagy Anikó, Regina, Barbi vinnyogásától.

pénteken reggel megint nem bírtam felkelni, igaz nem is próbáltam 9-nél előbb. viszont 10-kor már meetingeltem, ami jó, mert kezdenek beindulni a dolgok a kiadóban, így 11 után ettem egy fél kiflit ebédre meg hoztam az otthonról elkészített salátából, amit 1 felé betermeltünk.

péntek délután nem sok mindent történt. hazafelé a doboz cigim árát elköltöttem egy hosszú pulcsira, és egy pólóra a turkálóban. aztán próbáltam volna aludni, de felkeltett egy buzi telefonáló, amiben újra be akartak szervezni egy ügynökös melóba (igen, itt az ideje leszedni az állásportálokról a CV_met) úgyhogy annyira ideges lettem, hogy majdnem rágyújtottam. de nem volt mire, így a feszültséget a gáztűzhelyen vezettem le, meg kimostam egy adag ruhát és a konyhát is rendbe raktam és dolgoztam is. aztán 6 után elmentem a volt céges bornapra, ami elég tanulságos volt.

nem ittam sokat, nem ettem zsíros kenyeret, csak 3 vajast, meg egy körözöttest, hogy újra megállapíthassam hogy még nem mindig szeretem, mert nem jó ízű. este 9-kor már nem volt rozé mert a sok alkesz kiitta, éjfélre már csak néhol volt fehérbor, úgyhogy azt ittam (de nem annyira szeretem igazából), meg beszélgettem néhány emberrel. hajnali 1-re kb sikerült hazaérni, egyébként a sok részeget eltekintve jól éreztem magam és elég sok mindent meg tudtam innen-onnan olyan dolgokról, amikről nem is gondoltam volna.

szombaton nem bírtam nagyon felkelni, de muszáj volt mert 11-ra a ChangeRoomba mentünk ruhákat nézni a kiárusításon. semmit sem vettem, és még a reggeli Műhelyben vásárolt kroászontomat sem sikerült megenni, mert folyton rohantunk. 1-kor a Mostba ültünk be kajálni, a brunch menü (kóla, csirketekercsek, brownie) teljesen elég volt ebédre, egészen estig nem voltam éhes, amikor is a PARK-ban voltunk Emil Rulez koncerten. szerencsére van ott KFC, így tudtam enni egy twistert, aztán 11 után már itthon is voltam, ahol meg volt fagyasztott málna és alvás. szombaton kaptunk egy szál ajándék cigit, úgyhogy elszívtuk a Férfivel, a bornapon 2 szálra volt szükségem.

be kell valljam rohadt nehéz megállni, hogy amikor alkohol iszom ne gyújtsak rá. nem is sikerült igazán, de úgy gondolom ez még mindig jobb, mint azok az esték, amikor is egy egész doboz cigit elszívtam.

vasárnap 1-ig az ágyban fetrengtem, majd vágytam valami iszonyat édesre, úgyhogy elmentünk a Bite!-ba a nyugatihoz és ettem mogyorós kakaós csigát, és kapucsinót és utána annyira rágyújtottam volna az Eiffel téren a napsütésben, hogy hajjjajjj. de még mindig nincs cigink, és magától nem is terem csak úgy. egyébként miért nem lehet venni egy szál cigit a trafikokban? napi 1-2 szál tök jól jönne és ennyi. de ilyen opció nincs, persze a teljes megvonás jobb mint a néha cigizni, de nah. 10 év dohányzás után a napról napra leszokás

a Westendben újra megállapítottuk, hogy napalma kéne a Nyugati térre és környékére és jobb lenne a világ, avagy megint nem megyünk a pláza közelébe fél évig. mivel otthon volt kaja (a Férfi főzött chilli con carne-t) így azt ettünk. annyi lett, hogy még jutott anyóséknak is. takarítás, fürdőszoba dzsuvázás, mosás után szépen át is vittük nekik 9-kor. ott kaptunk almás (!) cigit, néhány szállal úgyhogy most azt szívtuk vasárnap este. vacsorára bevertem egy tál popcorn egy sorozatrészhez és aludtam.

a mérlegelés: 63 helyett 60.3 lettem hétfő reggelre. éljen!

0911

szeptember 11. szerda

(a 2 szem barack, 6 darab sajtos kis rúddal még mindig nem elég vacsorához, úgyhogy bevásárlás után otthon olvasztottunk ki csirke mellett, és azt ettem meg este uborkasalátával, meg volt fagyasztott málna desszertként, meg víz.)

reggel persze majd meghaltam ébredés után valami édesért, meg sósért felváltva, meg a cigiért. csak egy kis kecskesajtot ettem reggel, amikor pakoltam el az ebédnek valót (maradék csirke, uborkasaláta, sima saláta, és rá sajt, no öntet, az úgyis van az ubisalin). kólát ittam, meg ettem egy icikepicike sós patkóval az irodában, vagy mi a franc a neve. és persze nem dohányoztam mellé. a kávé után nehéz megállni, amúgy nem annyira. dehogynemkurvára

mondjuk ez szakadó esőben elég jó, nem kell lefoglalni mindkét kezemet, tudom közben nyomogatni a telefont. (pótcselekvés, aminek az a velejárója hogy rohadt gyorsan lemerítem a szifont). ebédre ugye a fent említett izét ettem meg, délután meg lesz francia saláta otthon meg sima saláta.

csokit nem ettem ezer éve, csipszert utoljára vasárnap, gyorsétteremben nem volt 2 hete kb. úgyhogy ez végülis egész jó arány.

délután 3-ra érek haza, aztán elnetezem az időt és 6-kor ébredek fel, úgyhogy rohanni kell a metróhoz, de eszem egy kis franciasalátát (marha szar ízű a sok répától, borsótól. fúj! soha többet nem eszem azt hiszem) meg sajttal töltött csirkét és elrohanok a garázsvásárra. a 99-es buszon azt hiszem, sosem élem túl Mordor sötét útjait, és a bennszülöttek a Diószeghy Sámuel utca közepén fognak élve megsütni, de szerencsére bejutunk a vásárra, és majd vissza a Blahára is miközben egy faszi úgy hallgat zenét az előttem ülő széken hogy üvölt belőle a mulatós, szorosan a füléhez tartja és énekel. nem normális emberek utaznak a BKV-n.

Ronival a Burger Kingben kötünk ki, eszem egy kis menüt 500-ért. hát ennyit a gyorsétteremben nem eszünk elvről, azzal nyugtatom magam, hogy csirkét ettem majonézzzel meg salátával és csak kis krumplit meg kólát. vizet nem adnak a menühöz, kérdeztem! viszont mérföldekkel jobb mint a délutáni franciasaláta. volt valami íze! és nem zöldség! lassan nyúl leszek.

persze azért szarul éreztem magam, ezért hazafelé a Lánchídtól majdnem a Margit hídig sétáltam, büntetésül mert ettem egy kis menüt.

útközben erős késztetést éreztem arra, hogy mindenféle emberek kezéből kitépjem a meggyújtott cigit, vagy a zsebükből kikandikáló cigisdobozt kivéve elszaladjak és stikában elszívjak egymás után vagy 5 szálát, addig pont amíg el nem ájulok. végül persze egyszerűen hangosabbra vettem a fülemben az Emil Rulez! Gyere át című albumát és gyorsabban sétáltam. holnap már istenbizony futok is!

valami történik...

... ez meg annak a dokumentációja, csak hogy lássam, honnan hová merre tart.

szeptember 9. hétfő 1. nap

az első nap, hogy nem veszünk cigit. még van a hétvégéről  pár szál, amikor is elhatároztuk, hogy nem dohányzunk többet. persze van dugicigim, valami ukrán priluki vékony változatban. bűnszar. a nap folyamán előkerül, amikor is elfogy a vékony zöld multink. egyébként diétázni is elkezdtünk, vagyis egészségesebben étkezni. ránk fér, rám meg főleg.

a hétfő gyorsan eltelik, azért a reggeli kóláról nem mondok le, 0,33-ast veszek a boltban, meg mellé egy sós kiflicskét, mert éhen vesznék ha nem. napközben elszívom a maradék 2 szál mentolost, meg iszom egy kávét a kiadóban. aztán 2-kor átrohanok egy munkameetingre a sanomába. persze éhes vagyok (hiszen nem ebédeltem), úgyhogy a kávézóban délután 4-kor húsos melegszendvicset eszem, jeges fredo-val és elszívok vagy 3 szál lila dobozos cigit. iszonyat szar.

itthon hazaérve az egész napos szakadó esőtől és a fejfájás miatt (tuti a cigitől van, 6-kor bezuhanunk  az ágyba és 8-ig alszunk). 8 után éhes vagyok, a Férfi is, úgyhogy rendelünk kaját. ő valami bolognai sertésbordát (fúj!) én cézár salátát 900-ért. pont annyiba kerül mint az aznapi megspórolt cigi ára, de akkora adag, hogy megenni sem tudom csak a felét. este még fagyasztott málnát tömök magamba és egy kinder pingvint, mert kaptam egyet a Férfitől.

mérlegelés: 63 kilós hatalmas bálnabébi vagyok

szeptember 10. kedd 2. nap

hajnalban nem tudok aludni. hajnali 3-kor még vergődök (a délutáni alvás átka!) és persze éhes vagyok meg rohadtul rágyújtanék. így iszom inkább. de attól meg folyton fel kell kelni pisilni. reggel 8-ig nem tudom hányszor megyek ki wcre. fasza reggel, úgyhogy egy tökmagos-sajtos tetejű izét veszek a boltban, meg a kólát, mert az kell. kávét is iszom a munkahelyemen és a lila förtelem cigitől elszívok délután 2-ig pár szálat. ebédre a tegnap esti salátám maradékát vittem, úgyhogy azt eszem meg fél tökmagossal. persze rendelhettem volna valamit még a saláta mellé, de semmit sem találtam az ételkihordóknál, így inkább nem ettem. minden túl egészséges és túlzottan gusztustalan számomra. úgy mint: főzelékek, párolt zöldségek és drága húsok menüben 1200-ért.

délután elmegyek egy könyvért a Ferenciek terére, ahol megállapítom hogy elég gusztustalan lett a környéke és hiába építik nem látszik a vége. cipőt persze nem kapok, ott ahol szeretnék, úgyhogy irány a Fashion street, szépen süt a nap úgyis. a Vörösmarty téri NewYorkerben sikerül elköltenem az aznapi cigim árát. veszek egy fekete egyszerű pólót 890-ért. hazafelé a Pillók cukrászdában 7 darab sajtos rudacskát kérek a mellette levő zöldségesnél pedig 2 őszibarackot 180 ft-ért. ez lesz a vacsorám úgy határozok. ma este amúgy bevásárolni is mentünk mert a hűtőt kinyitva nem volt benne más mint egy doboz sört, ketchup, majonéz és ennyi. a fagyóban van 2 és fél csomag fagyasztott málna, a kamrapolcon popcorn és műzli, meg maradék csokik. de azokat nem esszük meg! nem! nem! nem szabad! délután 4-kor elszívtuk az utolsó szál dugi cigit a lila fertelemből. mostantól nem veszünk cigit, de tényleg nem.

a boltban 2800 forintért vettünk uborkát, hozzá joghurtot (ebből csináltam uborkasalátát magamnak vacsorára, meg holnap ebédhez) Barnabás lecsóhoz vett virlist, meg paradicsom-paprikát, én bűnöztem egy 500 forintos kecskesajttal és egy Capri-Sonne red fruits itallal, mert hányok már a víztől. nem vettünk chipset, kólát, csokit, se semmi zacskós levest. (egyből nem 4000-et fizettünk!) jah és kenyeret sem. kellett még mosogató szivacs, sima saláta meg tejföl a csirkéhez, ami még van itthon a fagyóban. jah és lesz egyik nap franciasaláta, ahhoz kellett venni mirelitzöldet.

vettem egy szép női cipőt is magamnak, de ez nem a diéta és a leszokás része. az kellett már nagyon.

ugyanitt holnaptól el kell kezdeni mozogni is és valahogy rá kéne venni a Férfit is, hogy ne csak én csináljam, hanem ő is. vagy együtt. 

egyébként a mérlegelés: 62,8 kilós mormota vagyok. és szívesen rágyújtanék, de nem szabad.

alvópóló

több mint fél éve lakunk együtt és tök jól működik. csak ezt szerettem volna leírni, így nagy boldogságomban :)

jah és hallgassatok Konyhát, mert frankó lett az új daluk!