Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk. /Goethe/

Úgy érzem néha, hogy a kapcsolataim javarészében én idomulok. Vagy javarészt próbálkozom. Nem tudom melyik a jobb. Idomulni, vagy ellenállni és megmakacsolni magunkat?

Ha az előbbi történik akkor kevesebb a probléma, de hosszú távon biztos hogy nem egészséges. (volt ebben részem, nem jó. Előbb utóbb kiborul a bili és felhalmozódik a sok lenyelt és eltűrt dolog úgyhogy ez foscsi)

Ha a második a makacsolás, pedig a másik félnek nem fog tetszeni. Hiszen kinek kell olyan partner aki folyton őszintén elmondja ami zavarja őt és nem tágít az igaza mellől? Állandó problémáknál ez napi jelleggel sok sok sértődést és "haragszomrád-ot" hozhat.

Meg kell találni a kettő között az egyensúly. Dolgozom ezen, csak nem könnyű. Kell hozzá egy megértő partner is akihez lehet idomulni, és aki nem veszi szívére a makacskodást.

BHG

Valamiért a szar rossz hangulat ereményeképpen ma egész nap ezt a számot hallgattam. Vagyis Beyoncetól a BrokenHeartedGirl-t innen az idióta cím is. Szép szám, és a dalszöveg is igaz. Amúgy ITT megtalálható a tejles fordítás.

I don't wanna be without you babe
I don't want a broken heart
Don't wanna to take breath without you baby
I don't want to play that part
I know that I love you but let me just say
I don't wanna love you in no kinder way, no no
I don't want a broken heart
I don't want to play the broken-hearted girl
No, no, no broken-hearted girl

Felesleges a fordítást elemezni, én már elolvastam és szíven ütött. Amúgy kicsi lelkem most nem a legjobb stádiumban leledzik. Egyedül érzem magam, és hiába a nagy beismerés Tőle, tudja hogy mostanság nem tett meg mindent azért, hogy ápolja a bimbózó kapcsolatunkat ez most nem nyugtat meg igazán :( Pedig szeret. Én is őt. Talán éppen ezért fáj talán annyira ez az egész számkivetett helyzet.

Én ott küzdök a saját kis szigetem, ő meg vígan hajózik a tengeren, néha küld egy egy postagalambot hogy ő jól van, minden tök jó süt a nap, jó az ellátás, jó fejek az emberék, és reméli hogy én is. jól vagyok. Én meg hiába dobálgatom a vízbe a palackpostáimat nem jutnak át az üzenetek hozzá. Biztos bennem is van hiba, hiszen nem szeretem hangoztatni saját széthullott hangulatom, mert azzal csak az Övét rontanám. De az mellett nem tudok elmenni, hogy napok óta megy ez már, és semmi visszajelzés tőle a néhány soros válaszokon kívül, amik most nekem nem elégségesek. Kurvára nagyon nem! Ennél többet érek, és többet is kell tenni értem egy kapcsolatban. Nem nagy elvárás azt hiszem. Nem kell fogni a kezem örökké, és ápolni a lelkemet hiszen alapjáraton nem vagyok bipoláris depressziós és gyógyszerezett kényszerkezelt se, de vannak szar napjaim. Most főleg.

Azt hiszem, hogy nem várok el sokat ebben a kapcsolatban, igyekszem mindig meghallgatni, és együtt érezni. Féltem őt nagyon, jó példa erre a csütörtöki történés. Amíg én érte izgulok ő vígan játszik otthon, én meg picsoghatok itthon és aztán kapok néhány sort msn-en a játékok közben. Fájnak ezek a dolgok igenis. Azért mert erősnek mutatom magam, még vannak gyenge pillanataim. És ilyenkor kéne a megnyugtatás, a tudat hogy bármi történik Ő mellettem van, bátorít, segít, beszélget velem és sokszor elmondja hogy ne adjam fel stb... Ezek meg a stb-k kellenek nekem most határozottan több mennyiségben. Ha már nem látjuk naponta egymást, csak 2 hetente igenis kell a törődés. Engem nem lehet a sarokba állítani, és csak akkor érdeklődni mikor kiborul a bili.

Ki kell tartanom...

Volt egyfajta sablon az életemben. Sosem voltam elég erős, hogy foglalkozzam azokkal a dolgokkal, amik az irányításomon kívül estek; hogy megküzdjek az ellenségekkel, vagy elüldözzem őket; hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi és gyenge voltam, az egyetlen dolog, amit mindig is képes voltam megtenni, az, hogy nem adom fel. Kitartottam. Túléltem. Eléggé felkészült voltam ebből a szempontból. Elégnek kell lennie mára. Ki kell tartanom, amíg jön a segítség.

Stephanie Meyer

Nemszeretemhétfő

Olyan hétfői hangulatom van. És nem is tévedés hiszen hétfő van még legalább másfél óráig. Időpontilag legalábbis. Gyakorlatilag meg fasz franc se tudja.

A hétfők csak akkor jók amikor Dávid itt van velem. De most sajnos dolga lesz hétfőn úgyhogy vasárnap már hazautazik. Viszont várom megint már, hogy itt legyen velem és semmit se csináljunk csak feküdjünk az ágyban és beszélgessünk, dévédézzünk, ölelgessen és elmondja, hogy mennyire szeret. Még azt is elviselem, hogy lefényképez alvás közben (amikor is iszonyatosan rettenetes brutális borzalmas zombifejem van, mint általában ébredések után szokott lenni) galád módon.

Tőle még ezt is megbocsátom, az összes többi dolga mellett :) Ő is eltűr engem, azt hiszem egész jól!

Amúgy kicsit hangulatromboló vagyok ma asszem. Kevés bennem a pozitívum és nyomaszt egy két dolog a munkámban amik miatt nem tudok elmenni, de megoldást sem találni egyenlőre rá. Néha azt érzem, hogy a világmegváltást ez esetben másnak írták meg itt és most és én hiába próbálkozok vele az csak szánalmas próbálkozás lesz. És meg nem szeretem a szánalmas dolgokat. Elég szánalmas vagyok én magam is azt hiszem néha.

Néhány gondolat

Mostanság kicsit elhanyagoltam ezt a blogomat. Nem mintha nem lenne napi jelleggel valami hatalmas életbölcsesség amit igényem lenne megosztani a világgal csak jelenleg időm nincs. De azért igyekszem.

Holnap utazok Pécsre, és közben szerzek sok sok pozitív energiát Dávidtól, a pécsi barátkáktól, és az utam során elém sodródó emberkéktől. Kell most ez a néhány nyugis nap, hogy utána elkezdhessem a következő hetemet ami megint húzós lesz. Suli, munka, feladatok, helytállás napi jelleggel. Nem egyszerű azt hiszem (bár nem kenyerem a panaszkodás) Tavaly, hogy nem volt olyan ember az életemben aki így lekötötte volna a gondolataimat és a szabad felesleges időmet nem igényelt a kis életem ennyi szervezést.

Most muszáj.

Időpontok, határidők, dátumok és bejegyzések post-it-ek sorakoznak a naptárbaman. Azokat a szabad hétvégéket nézem amikor utazhatok, vagy amikor ő jöhet és nincs suli, vagy egyéb elfoglaltság. De nem baj. Mert a határidő naplóm most tele van kis szívecskékkel csütörtöktől vasárnapig és ezt szeretem. Meg Őt is (L)

Monday morning

Fél órán belül megint holnap van. És megint hétfő. És megint dolgozni kell. És van egy érzésem, hogy esős reggelre fog virradni. Ahogyan ma is egész nap esett, és még most is szakad mintha dézsából öntenék.

Rá is nyomta a mai napomra a hangulatot az eső. Valamiért ilyenkor nem érzem jól magam. Nem maga az eső zavar, hanem hogy ilyen csúnya hideg és szeles időjárással párosul. Maga az eső megnyugtató, ha meleg van. Egy nyári zápornál nincs is jobb. De télen az esőnek esni nem is kéne. Inkább akkor a gyönyörű hószemeknek. Annak jobban örülnék. Hangulatosabb.

Bár így, hogy ma nem kellett sehová mennem, az eső sem zavart annyira. Kint elnéztem a gangon, reggeli első ciginél, aztán kibámultam a kocsiból az ablaktörlőn át, amikor mentem vásárolni, majd hallgattam az eresz csöpögését délután a szobámban amint éppen az élet nagy dolgain elmélkedtem alvás helyett. Előrébb nem jutottam azonban ebben sem :) És a tanulásban sem igazán. Úgyhogy lusta disznó vagyok, és rá kell álljak mert a vizsgaidőszakban nem győzitek majd hallani az önostorozásomat.

Abban profi vagyok ám!

" Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám! "

Noh ezt pont jellemző volt a mostani 7végére. Minden percét élveztem hiszen Vele lehettem. Azóta eltelt 2 nap, de asszem még mindig ott tartok hol vasárnap délután. Nem akartam hétfőt, se keddet, de azóta már látom hogy nem baj ha rohan az idő hiszen újra láthatom Őt. Bár azért vasárnap befagyhatott volna vhol az idő kereke és így mindig együtt lehetnénk :)

Az kicsit jobb lenne mint a dolgos, munkás hétköznapok és a nincstelen hétvégék amikor minden olyan lassan és unalmasan telik nélküle.

Pont az előbb nézegettem meg a 7végén készült fotókat. Imolának feltűnt, hogy mind1iken mosolygok. És tényleg. Nem véletlen :) Hiszen boldog vagyok! Ennyi elég.