2 perc facebookozás után

megállapítottam, hogy MINDENKI:

- kapcsolatban-ra vált (vagy abban van)

- meg szexel

- terhes lesz

- és házasodik

- nászútra (vagy csak úgy nyaralni megy)

hazamegyek és én is beállítom, hogy kapcsolatban vagyok, mindegy kivel, és kiírom, hogy kurvajót szexeltem és mivel nem védekeztünk, remélem terhes leszek. meg ha már úgyis ott vagyok a lagzira gyorsan csapatok egy eventet és mindenkit meghívok, hogy lássa hogy kelek egybe életem szerelmével. a nászutamról töltök fel 200 képes albumot amit szarrá lájkolhat aki akar és így tovább!

egyébként meg nem vagyok irigy, örülök mások boldogságának (tényleg!) csak nem annyira őszinte a mosolyom míg én szépen csendben egyedül kapargatom a tapétát a falról otthon.

elmúlik ez is

a boldogság egyszerű

- énekli a Roy és Ádám duó. és tényleg egyszerű (lenne) boldognak lenni, de az emberek nem akarnak. az meg még mindig rejtély számomra hogy miért nem. nem mondom, hogy én boldog vagyok, de már sokkal jobb minden és néha érzem, hogy jó :) és lesz még jobb is hamarosan!

a dalt meg érdemes meghallgatni, még akkor is ha nyálasnak tűnik. noh csak ennyi akartam, több mondanivalóm nincs (illetve lenne, de ááhhh inkább hagyjuk máskor is lesz nap)

mindenki házasodik

a hétvégén a falunkban 3 lagzi is volt, amiről tudok, bár egyiken sem vettem részt. ellenben szombaton nagy utat tettem meg, hogy ott legyek 2 barátom esküvőjén. Imola és Pisti csodásak voltak. szépek, elegánsak, boldogok és szerelmesek és ez a nap csak róluk szólt!

átvonatoztam az egész napot, csak hogy lássam őket, ahogy kimondják a boldogító IGEN-t. nekem az sokat jelentett, hogy ott lehetettem, nekik még többet, hogy megélhették a családdal, barátokkal együtt ez a jeles alkalmat. nem hiszek a házasság intézményében (sajátomban már egyáltalán nem) de mások boldogságában annál inkább! már a megismerkedésük előtt ismertem Imolát, aztán becsatlakozott az életébe Pisti és teljesen kiegészítették egymást. elég sok mindenen mentek keresztül és ahogy ott megfogadták a "jóban rosszban kitartok melletted" részt tudom, hogy ez náluk így is lesz. mert kiegészítik egymást és megérdemlik a boldogságot (bár azt sosem adják könnyen manapság) és egymást.

az pedig, hogy ebben az egészben én is egy kicsit részt vehettem olyan elmondhatatlan jó dolog.

under fire

zene van meg dalszöveg meg kánikula meg iszonyú és végtelen fáradtság és nyár vége. nem akarom, hogy vége legyen ennek az évszaknak. ne legyen vége még egy kicsit! legyen örökké jó idő!

hajnali 2-kor tudjak hintázni a játszótéren és keljek fel úgy, hogy süt a nap és legyen minden reggel olyan, hogy tudjak mosolyogni fél percet az ágyban mielőtt kikászálódok belőle. bár ez a legnehezebb része a reggeleknek, mert néha úgy érzem nincs miért felkelni. és ez ősszel/télen még rosszabb nálam azt hiszem.




Looking out the window
It's beautiful out there
Give me reasons to remeber
Summer trees are stripped and almost bare
It's a late september
Call the sun to kiss it better
Thank God for understanding

It seemed that we were on the youth
It looked like you were under fire
And all the love was never true
The more that we refused to fight
It seemed that I was never right
Walking another sleepless dream
And now everything I leave behind
I leave for you

Looking to the mirror, what am I?
A frightened creature of the inside
My mother's hair, my father's eyes
Memories, time rearranged for you
Is everything changed for you?
Do they make it better?
Thank God for understand

It seemed that we were on the youth
It looked like you were under fire
It seems that love was never true
The more that we refused to fight
I know that I was never right
Walking another sleepless dream
And everything I leave behind
I leave for you.

magam adom

Anikóval ma arról dumáltunk, hogy miért is nehéz mindig belekezdeni egy új kapcsolatba. megszokod a jót, és aztán az egész széthullik. mindent újra kell építeni. ez bizony nagyon időigényes folyamat.

lefutni ugyanazokat a köröket - megismerni a másikat - várni, hogy keressen, hívjon, írjon - közös programot szervezni - barátkozni -- közben kicsit többnek látni a dolgokat - rácsodálkozni - meglepődni - mosolyogni - félreérteni - összeszokni - kiismerni - fontossá válni - izgulni, hogy minden jól menjen - sokat agyalni - első benyomások alapján következtetéseket levonni - őszintének lenni - parázni - sokat ok nélkül mosolyogni - megérinteni - gondolni rá - közelebb kerülni - látványosan szétesni - számítani rá - szépnek érezni magad mellette - beleborzongani - adni a véleményére - boldognak lenni - elcsábulni - sokat beszélgetni - szerelmesnek lenni - összecsiszolódni - vágyni rá - magadat adni és elvárni, hogy ő is ugyanezt adja magából.

hosszú és bonyolult folyamat és sokszor kétséges. Anikó szerint fiatal vagyok és még ezer ilyenben lesz részem. és persze akarom is, hogy részem legyen mert ez így jó. de azért a félelem is nagy úr. nehéz újra és újra kiadni magam, az érzéseimet ez az egészet.

ez a dal meg már vagy ezerszer fent volt a blogban. megunhatatlan kedvenc és törvényszerű, hogy újra és újra meghallgatom aztán folytatódik az élet újra tovább.

hanyatt-homlok

"levegő, emlék, ellenpont"

ma valahogy sikerült ezzel a dallal felébrednem. instant dallamtapadás reggel hatkor. nincs ennél csodásabb azt hiszem.

Odett meg a go girlz pedig még mindig jó, a Hanyatt meg egy tanulságos szám.

van dalszöveg, meg zene, többre nem fussa így HATEfőn. szevasztok!




nem vagyok több, mint anyag: bomlok,
menekülök innen hanyatt-homlok.
folyton homlok, ha lehet, hanyatt,
odaadó vagyok: bomló anyag.

nem vagyok több, mint alkalmi társad
alá is fekszem az aktualitásnak,
ha éppen kidobsz, de semmi másnak,
bárcsak volna erőm, hogy váltsak

odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont.
levegő, emlék, ellenpont.

nem vagyok más: egy pötty a kockán
alulra perdül a lendület fogytán,
meghat az ötlet, hogy négy meg három
az egy meg hat, de a kettő a párom

odaadó vagyok
bomló anyag,
ami belédépül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont.
levegő, emlék, ellenpont

én meg a mosógép

egyre többet vagyok egyedül és egyre többet mosok, amióta van újra mosógépünk. este amikor nincs mit csinálni, sehová se lehet senkivel berakok egy adag mosást és a gép előtt ülve várom, hogy leteljen a 15 perc. (ha rövid programra állítom, ennyi idő kell neki. se több se kevesebb)

ennél már csak az a hardkórabb verzió amikor a 2 órát ülök ott végig ott, és mikor pittyeg, hogy lejárt boldogan szedem ki a cuccot belőle. imádom a frissen mosott ruhák illatát és teregetni is szeretek, úgyhogy ezzel el tudok tölteni sok időt. nézem, ahogy centrifugázik és telnek a percek, kinyitom és kiteregetek.

mondjuk az mutatja a szomorú helyzetet, hogy amióta van új mosógépünk abba vagyok szerelmes, és elfogyott a mosószerem mert annyit mosok. de a mosógép legalább nem hagy cserben, nem fordul ellenem, nem bánt meg úgyhogy mindig örömmel kapcsolom be mert zenél és nagyon modern. cuki kis pittyegéssel jelez, hogyha lejárt a program és kis lakattal mutatja, hogy még ne nyissam ki, mert még szívja le a vizet a tárcsából. magabiztosan tudja a különböző mosási programokat és egészen tűrhetően megtanultam kezelni meg beállítgatni. kiismertem, nem tud csalódást okozni. maximum elromlani. egyszerűbb mint egy pasi. szóval így állunk mi. én meg a mosógép

akinél van még ilyen modern szerkezet szóljon nyugodtan, megyek aztán kapcsolgatom, nézem ahogy centrifugál aztán kiterigetek és kicsit boldog leszek közben.

(innen üzemem, hogy igyekszem megfogadni az okosabb tanácsát, csak egyelőre még nehéz és egyébként sem vagyok normális, de meglesz. idővel)

csetike

D: ez nem igaz vannak még ilyen fiúk és jobbak is, akik képesek a szerelemre

én: jah, és már szerelmesek és mellettük az utánfutó

D: vagy csak mellettük az utánfutó de beléd lesznek szerelmesek. mondjuk az sem annyira menő. most miattad kell innom egy pálinkát
én: én is iszom, rumot kólával

önuralom

délután aludtam 1 órát, de volt egy nagyon furcsa, bár ha úgy vesszük jó álmom. olyan dolgok történtek benne, amik teljesen megleptek. nem írom, le nem mesélem el senkinek mert azt mondják akkor nem válik valóra.

este pedig bebizonyosodott, hogy elég kibaszott nagy önuralmam van. még magamat is megleptem. először is nem bőgtem el magam a "hiányzol" szó kimondása után, aztán nem tettem olyat, ami az adott helyzetben nem lett volna etikus. nem is tudom mi illetve melyik volt nehezebb. végülis mindegy is, de tudom hogy képes vagyok erre is.

mindig tanul az ember lánya valamit. ha így, hát így.

it all ends

mindegyik Harry Potter filmet tudom, hogy kivel, mikor, hol és milyen körülmények között láttam. mind nyomatékos pillanat volt az életemben. a regények nem kevésbé, bár azokat azóta legalább százszor kiolvastam. a legkedvencebb persze az utolsó rész marad örökre, mert mindent megmagyaráz, mindent lezár, és mindenre választ ad. vagy legalábbis majdnem mindenre.

persze ez a legszomorúbb is, mert sok szereplő veszik oda a végső csatában, a filmben is elég nyomasztó volt ezeket látni, szenvedtem is kicsit. de ahogy a regényben, úgy a filmben a végén minden jóra fordul és mindenki boldog lesz így vagy úgy.

(naív lányként hiszem, hogy majd nálam is így lesz. aminek vége, annak vége van.)

statisztika

a mai szex címet viselő postomat pár óra alatt megnézték majdnem 200-an. 176 cm magas és 58 kiló vagyok (egy hét alatt - 3). van 28 feliratkozottam erre a nyamvadt blogra és nemrég lettem 25 éves. naponta kábé 12 szál cigit elszívok, 4 éve mindennap próbálok megfelelni a munkámban és 1 kávét iszom reggelente.

ellenben 0 önbizalmam van és elég sok dolog hiányzik perpillanat az életemből.

szóval statisztikát vetni nem annyira menő dolog. úgyhogy nem is csinálom többet ígérem! (vagy csak akkor, ha majd olyan kedvem lesz és akkor csupa jó dolgot fogok beleimportálni a bejegyzésbe. az nem holnap lesz! tudomtudom, ez megint negatív post lett, mert van csupa jó dolog is, amit felsorolhatnék ezek mellett.)

szex

- mit csinálsz ma délután?
- miért kérded? menjünk valahová? szex?
- hahahahaha! nem lenne etikus
- ohh! pokolba az etikával
- :D :D :D

(kaparom a falat, de majd elmúlik. mindig elmúlt eddig.)

hiperkarma

a tegnapi Szigetes élmények egyik legjobbika az volt, hogy végre láttam Bérczesi Róbert zenekarát, azaz a Hiperkarmát élőben zenélni. nem volt a koncertben semmi botrányos vagy nagy volumenű dolog, viszont volt annál több dal régi dal. meg emlék, meg ütős dalszöveg.

ha jól emlékszem olyan 15 évesen voltam halálosan szerelmes a frontemberbe, meg az egész Hiperkarmába. akkor persze nem értettem a dalszövegeket, de kívülről tudtam őket. most, hogy újra elkezdtek koncertezni jó pár év szünetelés után meg kell állapítsam, hogy kívülről tudom még mindig az összes dalukat és már nem vagyok szerelmes Bérczesi Robiba, de még mindig jó őt hallgatni. és újra vannak friss dalok, úgyhogy volt új élmény is a tegnap esti koncerten. Robinak meg hatalmas nagy respect amiért végigtolta a koncertet. szegényt, tegnap dobta a barátnője. egy két-dalt elég szar lehetett neki elénekelnie.

például az Üres-t.

de végigcsinálta, meg én is. igaz azért úgy mérföldekkel könnyebb, hogy ott vannak az ember barátkái, akik viccesek és nem hagyják, hogy a koncerteken csak úgy álljon ott összetörve egyedül, hanem húzzák ugrálni meg ilyenek. és az ilyeneken van a hangsúly, mert kegyetlen dalok mindig vannak meg lesznek.

"veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással. jobb lesz"

random péntek

csak akkor iszom egyedül péntek este, ha úgy van és most nagyon úgy van. ráadásul előkerült a rongyossá hallgatott SP album is a lejátszóból. szerintem a szomszéd nem díjazza, mintha átkopogott volna az előbb. mindegy, nekem most ez kell ha már a takarítással teljesen kész vagyok és nincs mit csinálnom effektív.

valamivel le kell foglaljam magam az üres lakásban. kicsit fura minden, és tudom hogy eljött az a stádium, amikor intenzíven vergődök saját nyomoromon úgyhogy igyekszem nem twittelni, nem menni sehová, nem venni levegőt (ez úgysem jön össze) csak várni, hogy ez elmúljon.

azt hiszem jól viselem a dolgokat, menetrendszerűen jönnek a szokásos holtpontok aztán elmúlnak.

ez a dal meg még mindig jaj. igen igen tudom szánalmas vagyok, de leszarom.

(amúgy meg ma van csillaghullás és nincs kivel néznem. mondjuk mindegy mert valószínűleg úgyis eljutok arra a pontra, hogy ki fogok feküdni a panel melletti padokra aztán megnézem egyedül is és annyit kívánok mint még életembe se soha. hátha valóra válik. rám férne. )

foundations

"thursday night, everything's fine, except you've got that look in your eye"

az emberek miért nem tudnak/nem akarnak boldogok lenni? miért dobják el maguktól a jó dolgokat? komolyan nem értem...

boldognak lenni pedig nagyon egyszerű dolog, csak hagyni kell sodródni és aztán (elvileg) megy minden magától. persze pont én írok erről, mikor nekem sem ilyen könnyen megy ez. kibaszottul naív vagyok még mindig.

ellenben szombaton azt hiszem Kate Nash Foundations című száma nem csak nekem fog jelenteni egy-két dolgot. ez a dal végigkíséri az életemet, a kapcsolataimat és még csilliónyi más emberét is. fura lesz élőben hallani.

"my fingertips are holding onto the cracks in our foundation, and i know that i should let go, but I can't."

napi jótanács

"ne szomorkodj, vagy csak mértékkel"

isten bizony igyekszem betartani!

best of birthday

1986.08.10. mindenki az első Forma 1-es Magyar Nagydíjra gyúrt. a fekete fehér kockás zászlót Nelson Piquet-nek lengették Mogyoródon, eközben pár kilóméterrel arrébb a kerepestarcsai kórházban apu, meg anyu azonban jobban örült annak a hírnek, hogy egészségesen megszületettem.

1991. 08.10 3 éves szőke kislánykoromban kaptam egy rózsaszín szivárványfüles nyulas táskát, Duplo-t meg egy xilofont és életemben először volt szülinapi tortám is. meg fénykép arról, hogy eszem.

1993. 08.10. a 7. szülinapom előtt nem sokkal kivették a manduláimat, de szerencsére mire kijöttem a kórházból rengeteg németországból importál csoki és ajándék várt, amit apukám hozott nekem a németektől. asszem akkor ettem volt először szerintem igazi Haribo gumicukrot, Bounty-t meg Twix-et.

1999.08.10. 13 évesen apu nélkül borzasztó nehéz volt kibírni ezt a napot...

2004. 08.10. hiába voltam már 18 éves és csaptunk nagy családi bulit valahogy ez a nap nem került be a legjobb partik sorába. sikerült ugyanis egy embernek kisebb felfordulást csapni és beégetni az ünnepeltet, azaz engem, úgyhogy arra emlékszem, hogy nem volt jó.

2006. 08.10 beléptem a második X-be, Antonio Banderes meg 46 éves lett. durva. lehet hogy ő is parfümöt kapott ajándékba a pasijától mint én?

2007. 08.10. kaptam két darab héliumos lufit, stílusosan rajta állt ugye a 21-es bűvös szám. Amerikában ettől a naptól kezdve legálisan fogyaszthattam volna alkoholt, ha akarok. akkor még Magyarországon sem akartam egy korty piát sem inni. jobb is szerintem mert ekkoriban minden vágyam az volt, hogy megszívjam a héliumos lufikat, de kiröhögtek, hogy ez gyerekes.

2008.08.10. hiába voltam 22 éves mindenki elfelejtette ezt a családból és rászerveztek mindenféle dolgokat erre a napra. Szabi moziba vitt, az akkor startolt Batman filmre kaptam jegyet. hurrá! a film baró volt, minden más szar.

2009.08.10. egy tök friss kapcsolattal persze, hogy kellemes egy születésnapot átélni, még ha az hétfőre is esett. bár az nem dobta fel a napomat, hogy Dávidka aznap utazott vissza Pécsre és csak szeptember elején láttam újra. jah meg persze dolgoztam, mert nem voltam előrelátó.

2010.08.10. ebben az évben vettem ki szabadságot a szülinapomra életemben először, és nem csináltam semmit. Dávidka nálunk "nyaralt", anyuék hozzám vágtak 2x2 liter kólát meg 15 mignyont és boldog voltam.

2011.08.10 kicsit nehéz volt ez a nap. nagy szerencse, hogy nem volt senki a szerkiben rajtam kívül és nem látta a vergődésemet. negyedévszázadosnak lenni nem annyira felemelő érzés, főleg ha végiggondolom a 15 éves koromban tett célkitűzéseimet. hagyjuk! erre külön rinya postot kéne írni

amire viszont a legbüszkébb vagyok, hogy ilyen barátaim vannak! szerveztek, felköszöntöttek, igazi tortát vettek tüzijátékkal meg csillámpóni marcipánfigurával és tök menő ajándékokat kaptam. hihetetlen érzés, hogy számíthatok egy maréknyi emberre jóban/rosszban. KÖSZÖNÖM NEKTEK ezt a csodás estét!

hajnali fél 2 felé mintha láttam volna egy kósza hullócsillagot, kívántam is egy jó nagyot, miközben majdnem megfagytam a panelház felé sétálva. mikor múlt el a nyár? hová lett? hozza valaki vissza!

körök

holnap le kell fussam az anyu+Robi kört mert ma még el tudtam tusolni azzal, hogy nem vettem fel a telefont, de holnap fel akarnak köszönteni a szülinapomon és el kell viseljem az okos kérdéseiket. vasárnap pedig élőben is mindezt.

"miért viselkedtél így? biztos nem tettél meg mindent! végre egy normális srác, erre elpuskázod! biztos miattad van. tuti flegma vagy lusta vagy rendetlen voltál stb... és látta hogy nem pálya a téma ezért lelépett"

kíváncsi leszek, mennyire tudják tolerálni magukat. én meg őket. sajnálkozni fognak és lesz egy két olyan kérdés, ami majd fájni fog, de majd elmúlik.

a többi kör (barátok, ismerősök, netes arcok) le van döbbenve. még én is.

ül és vár

nem szeretem az érzéseimet
nem szeretek a számomra fontos emberekben csalódni
nem szeretem a búcsúzkodást
nem szeretek sírni
nem szeretem, hogy mindig többet adok és jóval kevesebbet kapok vissza
nem szeretek padlóra kerülni
nem szeretem, hogy egész álló nap szorít a mellkasom és cseszettül fáj valami ott belül
nem szeretek másoknak mindent újra és újra elmagyarázni, amikor látják rajtam, hogy baj van
nem szeretem, hogy holnap leszek 25 éves és így élem meg majd ezt a "jeles eseményt"

ellenben szeretem a barátaimat, akik nélkül már nem is tudom, hogy hol lennék. ők azok akikre hajnali 2-kor is számíthatok, ha teljesen magam alatt vagyok. sms, telefon, DM, csetike és máris egy maroknyi ember dolgozik azon, hogy jobb legyen. és jobb is lesz! mert ők ott vannak és örökké úgysem sírhatok otthon, meg a bkvn és az irodában. úgyis kirángatnak a szarból, ha addig élnek is. szeretlek titeket kisebbmint3

viszont egyelőre sajnos/nem sajnos (mindenki aláhúzhatja amit jónak tart) szeretem még azt az embert, aki miatt ez az egész lelkiválság keletkezett. és az a legkegyetlenebb, hogy tudom hogy neki is fontos ez az egész és mégis...

(úgyhogy sajnos a következő időkben előre fel nem mérhető és meghatározhatatlan szinten el fognak szaporodni az ilyen és ehhez hasonló bejegyzések. kell egy hely és az is, hogy ki tudjam magamból írni ezeket dolgokat. akinek nem tetszik nem olvas/kikövet stb.)

amúgy meg még mindig a legkegyetlenebb 30Y szám az Ül és vár számomra. ma sikerült meghallgatnom párszor

"látni a szíveddel / a szemeddel lesni / ha becsukod vágyak /és ha, ha kinyitod semmi"

napi anno augusztus

2005. 08.04. emlékeim szerint ez volt az az év ahol azt hiszem sikerült begyűjteni az "életem legszarabb nyaralása" címkét. 10 napból 8 nap szakadt az eső megállás nélkül. Bükfürdőn voltunk a Romantic kempingben (de egyáltalán nem volt romantikus) egy lakókocsiban Szabival. egy darab dvd-t vittem (Harry Potter és az Azkabani fogoly, ezt legalább 28x megnéztem, kívülről tudom azóta is). naponta jártam újságokért a boltba, hogy legyen ami lekössön és hiába volt nálam az esernyő így is szarrá áztam. persze mivel határhoz közeli volt a hely a lakókocsi tévéjében nem lehetett csak német adókat fogni. sosem néztem még ennél több német Vivát, ProSiebent és megdöntöttem az alvási rekordomat is. 20 órán keresztül csak aludtam. találtunk franciakártyát de mindig én nyertem römiben, ezért Szabi megsértődött (nah jó nem csak ezért, volt ott más is csak nem emlékszem már) és inkább angolt tanult a nyaralás alatt végig. persze, amikor hazajöttünk kitört a kánikula, tombolt a 40 fok (meg én is!) és látni sem bírtam Szabit pár napig ennyi kényszeres összezártság után.

2006. 08.04. több millió forintot számoltam meg a takarékszövetkezetben, hurcolásztam több százezret a postára miközben lóbáltam a teszkós szatyrot amibe beledobálták a pénzt. vicces volt. aznap délután megkaptam a 3 hónapos gyakorlatomért járó csekély 19.000 forintot is és azt terveztem, hogy milyen ruhát vásárolok belőle a hétvégén. nem sok mindenre jutott, de azóta is tudom hogy a pénz nem boldogít csak jó ha van, meg úgy könnyebb az élet.

2007.08.04. semmi érdemleges dolgot nem csináltam. tipikus nyári szünet, anyu dolgozott, rám bízta a háztartást, meg a hiperfontos feladatot hogy vegyek lottószelvényt. Szabiéknál házfelújítás volt, így nálunk lakott csak akkor járt haza ha segíteni kellett valamiben. például ekkor éppen kéményt bontani így én otthon unatkoztam mert minden barátnőm nyaralt, csak én nem.

2008. 08.04. szokás szerint munkával kezdtem a reggelemet, de nagyon ügyes voltam mert mindent elrendeztem már délelőtt úgyhogy olvashattam sokat. Szabi pár hónapja kezdett el dolgozni egy nagy cégnél és konkrétan reggel 6-tól este 23:00ig színét sem láttam. ekkor már együtt laktunk, de csak hazajött és beesett az ágyba én meg ezt már egyre nehezebben toleráltam. meleg volt meg nyár én meg el voltam hanyagolva keményen, ezen siránkoztam egy bejegyzésben.

2009.08.04. semmit sem postoltam 2 éve, csak annyit írtam hogy vihar van és várom a villámokat. meg bemásoltam egy idézetet Flauberttől. mondjuk ez megbocsátható mert szerelmes voltam. 2 napja, és akkor még azt hittem, hogy Pécs nincs is annyira messze és hogy minden jó lesz. (ma már természetesen sehová sem írnám ki senkinek sem a következő gondolatokat)

A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül.

2010.08.04. ekkora már csak kábé hetente egy postot írtam összesűrítve a hét eseményeit, így nem emlékszem, csak arra, hogy 3-án találkoztam először Pikszivel személyesen, akivel dedikáltattam A fekete zongorát magamnak, meg PuPillának. hiába zajlott a nyár nem annyira tudtam felhőtlenül élvezni mert rettegtem az ősztől és attól, hogy Dávidka Pécsen milyen időbeosztással fog tanulni és látjuk-e majd egymást hétvégéken. pár hónap múlva ki is derült, hogy ez így nem is olyan egyszerű...

2011.08.04. hihetetlen, hogy az eső és ez a hektikus időjárás mennyire el tudja rontani a kedvemet meg a napomat. mondjuk igazából annak sem kéne számítani igazán, hogy esik, hiszen csak víz, de mégis...talán a jó megoldás az lenne, ha lenne mindig nálam esernyő. ma ez otthon maradt.

vásárlás

azt hiszem elmúltak azok az idők, amikor még egy-egy plázashopping túra feldobott. nem okoz örömöt járkálni a boltokban és válogatni a ruhák között.

ma elmentem, hogy vegyek egy egyszerű ruhát a hétvégi esküvőre és több órányi időt elbasztam azzal, hogy végignéztem a boltok polcait. sok üzletben voltam és bevittem vagy 10 próbafülékbe vagy 50 ruhát de egyszerűen semmi. az akciós ruhák gagyik, az őszi divat nem tetszik és nem találtam semmi magamra valót. az S-es ruhák kicsik, az M-esek lógtak, az XL-esekbe 2x is belefértem. van ahol a csipogó miatt nem jött rám a ruha, volt ahol a csipogót rakták össze a ruhán lévő övvel amit így kikapcsolni sem lehetett rendesen. agyfasz.

pedig tényleg bármit megvehetettem volna, de egyik sem kellett. régen úgy kellett kirobbantani a plázákból, halomra vásároltam a ruhákat. most szerintem utoljára 2-3 hónapja vettem bármit is. vagyis persze néha veszek egy-egy darabot, ami megtetszik és éppen jó rám, de az hogy "nah most ezt és ezt beszerzem, mert szükségem van rá" körutak mindig csúfosan végződnek. és már nem is okoz örömet a vásárlás.

egyébként ha már vásárlás, az első rendes fizetésemet több mint fél óra alatt elvertem ruhákra. nem néztem az árcédulát csak megvettem ami tetszett és vígan távoztam egy halom cuccal.

4 év alatt sokat változtam azt hiszem.