holnapra kiderül

szökőnapon blogot írni, ilyenre is csak 4 évente van lehetősége az ember lányának.

amúgy semmi apropója nincs a blognak, nem is tudok miről írni mert kicsit káosz van a fejemben. majd elmúlik meg letisztul minden. csak úgy leírom hogy meg vagyok lepődve és szét vagyok esve.

amúgy egy videóklipet / dalt akartam megosztani mindenféle mellékes nélkül, aztán holnapra minden kiderül. vagy nem.

szeretem a klip hangulatát, Varga Viktor albumáról meg ez a legjobb dal.

"Majd holnapra kiderül kibírom egyedül
Monoton napokon senki se vár
Még nem tudom ki mutat magamból kiutat
Van-e még vajon jó irány?
Így ahogy vége van, bennem is béke van
Magamba hátrálok vissza már
A szívem még néha fáj..."

önbizalomnövelés

"ha ennél szebb lennél, ami nem is lehetséges, hát forgalmi dugót okoznál az utcán!"

a hétvége egyik olyan mondata (néhány másik mellett), amitől úgy kezdődik el a HATEfő, hogy elhiszem, hogy nem vagyok annyira reménytelen eset a jövőt illetően.

tanulság az nincs (vagyis, ami volt levontam) ezt meg csak fel kellett ide jegyeznem, hogy ne felejtsem el.

tavasz/szerelem

ma azt éreztem, hogy tavasz van. sütött a nap, kicsit fújt a szél, kék volt az égalja, aztán jött néhány esőfelhő, esett kicsit és mindent belengett a tavasz össze nem téveszthető illata.

tavasz mellé van tavaszi fáradtság is nálam, délben bedőltem az ágyamba és 4 órán keresztül aludtam egyhuzamban. most hiába van este 6 egyáltalán nem vagyok álmos, ellenben egyáltalán nincs kedvem semmihez.

pedig még ez nem a végérvényes tavasz, még egy kicsit visszatér a tél szerintem, hogy aztán újult erővel süthessen a nap telibe mindenkit. az irodában már inkább nyári hangulatom van, annyira durva, hogy délelőtt és délután 3 között teljes egészében rámsüt a nap az ablakon keresztül. trikóban ülök és a jobb karom 3 színárnyalattal máris barnább mint a bal, amit kevésbé ér a nap.

egy kicsit érzem, hogy lassan itt a nyár is.

azt jobban várom. én igazából abba vagyok szerelmes, a tavasz csak átmenet a nyár előtt. egyfajta állomás, amit végig kell "szenvedni", hogy aztán teljes egészében átadd magad a másiknak.

ha meg már tavasz, akkor itt a kedvenc tavaszi dalom.

"Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem
Nem hagy el sohasem
Tiszta, mint a jég
csak nekem szép"

a soha el nem alvó város

eddig is szerettem a New York, New York című dalt, de most új értelmet nyert. tegnap este Carry Mulligan beleénekelte az agyam legutolsó kis zugába is.

a Shame - A szégyentelen című film amúgy is elég erősre sikerült minden tekintetben, de ez a dal így rátette a pontot arra a bizony i-re.

a filmről már ezer helyen írtak kritikát, nem is vagyok jó ebben a műfajban és amúgy se tudnék új dolgokat megfogalmazni. elgondolkodtató volt és teljesen új filmélményt adott a megszokott kliséktől elrugaszkodva. a rendező a végletekig fokozta a helyzeteket, te pedig lélegzetvisszafojtva ülsz a moziszékben, aztán azóta hiába teltek el percek, órák (napok) még mindig az jár a fejedben, hogy vajon, hogy juthat ide egy ember és miért és egyébként is hogy történhetett meg mindaz amit a vásznon láttál.

"Oh, vagyonom nincs,
De szívem a kincs,
Nincs más, ki téged így szeret,
New York, New York!
Búbánat, ég veled,
Mindent elérhetek,
Hisz engem vár New York, New York!

E soha el nem alvó város csak engem vár,
Megadnám, megtehetem,
Bármi legyen,
Nem bánom azt sem, ha túl nagy az ár!"

ágynemű

szeretek ágyneműt húzni.

ha lehetne naponta fel és le huzigálnám és szebbnél szebb huzatokba öltöztetném a kis párnámat, a nagy párnámat és a takarómat. otthon dupla ágyneműm van és hatalmas francia ágyam. itt az albiban is 2 személyes kanapén alszom, bár csak egy ágyneművel rendelkezem. eddig nem igazán éreztem szükségét, hogy kettő kéne. nincs állandó alvótársam, akit be kéne takargatnom és aki nagyon igényelné a kispárnát-nagypárnával és paplannal, így a plüsspandának aki mellettem pislog esténként nem teszek ekkora luxust, hogy kettőt húzok fel.

az ágyneműhúzás jó dolog.

kiveszed a szekrényből a kimosott és jó illatú huzatot és ügyesen megkeresgeted a csücsköket, megfogad a paplant és belehúzod, majd a gombokkal szenvedsz kicsit és egyiket a másik után begombolod. van ahol érdekesek a gombok (belső gombolás, külső gombok), van ahol csak be kell hajtani és gombok sincsenek csak zipzár, vagy csak elég behajtani. nekem a gombolós ágyneműhúzási művelet elég gyorsan megy, biztos az évek meg a rutin, hogy nagyon sokáig kettőt húztam mindegyikből és egyedül csináltam általában. nincs ágyneműhúzó technikám csak úgy gyorsan kész leszek vele aztán eljön a legjobb része az egésznek.

a frissen húzott ágyneműbe belehemperegni 2 perc instant boldogság.

póló rövidnadrágban a harci szerelés, majd az ágy mellé állok és belevetem magam a frissen felhúzott huzatok közé. szagolgatom a párnát, magamra húzom a takarót, ami tök jó hűvös ám mégsem fázok benne. a bőrömhöz hozzáér a puha anyag én meg végig mosolygok. 2 percig boldog vagyok.

nemrég húztam ágyneműt másnál, ma itthon is. 2x2 percig boldog voltam.

nem mintha amúgy szomorú lennék, csak ez ma egy ilyen nap volt. kicsit elcseszett, de nem tudom mitől és miért.

amit most a legjobban várok az az, hogy végigaludjam az éjjelt a frissen felhúzott ágyneműmben nyugodtan. talán ma sikerülni fog nem úgy mint az előző estéken. holnap meg új nap, új esélyek és új remények ahogy tartja a mondás(om).

Te

voltak hetek amikor megállás nélkül hallgattam a The Pretty Reckless egyetlen albumját. ébredés után rögtön ez szólt rendszerint egész álló nap. (szerencsére akkor nem volt hallgatottságmutató, hülyének is nézett volna mindenki, mert nem tudtam lekattanni az albumról) aztán sikerült. egy ideje nem hallgattam meg a dalokat tőlük, de most kijött az új videoklip a You című dalhoz.

az a dal a kedvencem a Make me wanna die című nóta után.

a blogpostnak meg megint nincs tanulsága, nem tudok miről írni.

"You can't feel me, no
Like I feel you
I can't steal you, no
Like you stole me"

élvezd!

tudom, már mindenki szarrá linkelte a Punnany Massif új klipjét, és egyébként is mindenkinek a töke ki van már ezzel a zenekarral, mert agyon van hájpolva és én is csak egyike vagyok azon rajongóknak, akik a létező összes csatornán írnak róluk, dalszövegeket idéznek vagy klipeket linkelnek.

mondjuk speciel leszarom kinek mi a véleménye róluk (legfőképpen rólam), de én bírom a dalaikat. a dalszövegeiket. a hangulatot amit átadnak. az érzéseket amiket akkor érzek amikor egy-egy számukat meghallgatom. sok esetben közhelyesek ezek a dolgok, aláírom, de én már csak ilyen lány maradok.

utóbbi 2 hétben 2 PM koncerten is voltam és mindkettő másért, másként volt jó. tegnap kihozták az Élvezd című dalukhoz a videoklipet is. végignéztem és hiába szerettem eddig is a dalt, most már a klip miatt még jobban kedvencem lett. pont ilyet képzeltem hozzá egyébként.




a február nekem mindig az a hónap, amikor végre lecseng a decemberi/januári őrület, észhez kapok, hogy itt az újabb év és tudatosul, hogy elérhető közelségben van a nyár. igaz kint még hó meg szélvihar tombol, de belül már azt tervezem, hogy milyen koncertekre megyek majd, milyen nyári ruhákat veszek, amikben fetrengek különböző parkokban napozva, esetleg a Balaton parton és kikkel fogok egy fesztiválon ugrabugrálni mosolyogva.

ettől a videótól még életszerűbb, hogy tényleg lesz nyár és én nagyon fogom élvezni :)

valentájn

7 éve sikerült a szerelmesek napján összeveszni az akkori pasimmal, már nem tudom min (szokásos érvek egyike jöhetett szóba: hogy én nem foglalkozok azzal, hogy ez a Szerelmesek napja és amúgy sem figyelek rá eleget, ajándékot sem szívesen veszek, holott én mindig elvártam, hogy ő vegyen blablablablabla és amúgy is mindig fáradt vagyok és velem nem lehet romantikus programot csinálni erre a napra, meg amúgy sem vagyok jókislány és odaadó barátnő stb..stb..). az összeveszés vége az lett, hogy ő haza akart menni én meg erősködtem, hogy aludjon nálunk és beszéljük át a dolgokat. bár egy ágynemű volt felhúzva nekem, szaladtam hogy szedjek elő a szekrényből még egyet, hogy felhúzzam neki. (ott kellett volna megállj parancsolni és hagyni a faszba az egészet)

meggyőzően odaugrottam a szekrényhez és szedtem ki az ágyneműt, amikor is az ott álló cserepesnövénytartó állványról lelöktem a baszott nagy majomkenyérfa növényt egyenes rá a mezítlábas lábamra. 8 kilós volt legalább az a rohadt zöld gaz, alig bírtam leoperálni a lábamról. még sikítani is elfelejtettem, de persze utána jött a sokkhatás, mikor megláttam a lábfejemet, hogy milyen szépen kékül az egész és konstatáltam, hogy nem bírok ráállni. a nagylábujjam kivételével mindegyik eltört. persze a pasi nálam aludt, még vigasztalt is, hogy ne sírjak, bizti nem fáj annyira ez az egész baleset. FFFFFFUUUUUUUUUU! el kellett volna szaladni, de ez nem ment akkor ennyire könnyen.

tavaly a fürdőszobából kilépve frissen mosott hajjal gondoltam megmérem a testsúlyomat és felkaptam az üveg szobamérleget és rohantam a konyhába, mert rendesen csak ott mér a mérleg. a szobámból már nem jutottam ki ugyanis ráejtettem ugyanarra a lábamra a mérleget. azonnal belilult és gyanítom eltörtek újra a lábujjaim, mert rohadtul fájtak. ezt orvos már nem támasztotta alá, mert basztam elmenni. úgyse lehet vele mit kezdeni, az előzőnél sem volt semmi kezelés. ne álljak rá, jegeljem és borogassam majd összeforrnak.

idén igyekszem nem eltörni semmimet, ugyanolyan kedd lesz ez mint a többi csak áradni fog a szeretet és a szerelem a különböző közösségi csatornákon. remélem nem fog zavarni. nincs bajom ezzel az ünnepel és azzal se ha valaki szereti/utálja, mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál február 14-én és mit gondol erről a napról, csak ne hozza erősen a tudtomra mert úgyis leszarom.

számomra most ez is csak egy kedd lesz az életemből, amikor ugyanúgy fogom szidni a webauditot, amikor készítem a heti statisztikát a szerkesztőségi meetingre és ugyanúgy várni fogom az egy órát, hogy ebédeljek a konyhában a fiúkkal. a villamos is ugyanazon az útvonalon fog haladni a Harminckettesek tere felé, szokás szerint elkésem majd a kozmetikusomtól, és az általában keddre eső burger king dzsánkfúd napot is megtartom majd. szívek ide - szívek oda.

egy kicsit talán most örülök is annak, hogy nincsenek kötelezettségek, elvárások meg feszültség és izgulás azon, hogy úgy süljenek el a dolgok Bálint napon, ahogy azokat elterveztem, meg ahogy azoknak lennie kell.

napi anno február

2007. február 12. Szabival az arcüregi röntgenjének a leletére vártunk, én közben arra, hogy legyen valami munkám a BGF mellett. majdnem igent mondtam egy telefonos értékesítő melóra annyira kilátástalan volt a helyzet. közben közeledett a Valentin-nap és én arról blogoltam, hogy nem is számít az ajándék (hahahaha, jó volt erre fogni, hogy nincs miből venni bármit is) úgyis szeretjük egymást, ez meg bőven elég.

2008. február 12. 4 ember gázolt el egy karambol után kisodródó autó az akkoriban még 6-os busz megállójában a Kolosy térnél. perceken múlott, hogy én nem állok ugyanott buszra várva. aznap gondoltam, hogy elmegyek a Westendbe meló után és veszek Szabolcsnak valami gyönyörűen giccses ajándékot a szerelmes ünnepekére, de inkább meggondoltam magam. mindig is baromságnak tartottam ezt az ünnepet, meg az ajándékokat. mondjuk ő nem. lényegtelen! az számít, hogy én nem álltam ott, és arról blogoltam, hogy mennyire a véletlenek és a sors irányítja az életeket (életemet).

2009. február 12. túléltem életem első spinning óráját. mivel nem volt pasi az életemben és otthon punnyadtam gondoltam eljárok valahová, ahol sportolhatok. február elején nyílt nálunk egy edzőterem, aztán kinéztem a spinninget. a csajok akikkel edzettem borzasztóak voltak, úgyhogy nem beszéltem az edzésen senkivel, csak végigcsináltam amit az edző mondott. úgy végigtoltam az első órát, mint azok akik már gyakorlottak. persze a lépcsőről alig bírtam lemenni hogy átöltözzem, de rohadtul büszke voltam magamra.

2010. február 12. örömködtem, hogy a régóta első "rendes" szabadnapomat azzal töltöttem, hogy vásárolni mentem Zöldhegyi-vel. vettem 2 sálat is, meg kajáltunk meg boltokat jártuk és baromi sokat dumáltunk. persze közben hiányzott Dávidka, hiszen 1 hete nem láttam, de ezen a héten nem tudtam Pécsre menni, mert szombaton kezdődött a következő félév meg az órák.

2011. február 12. tavaly ezen a napon annyira magam alatt voltam, hogy azon se csodálkoztam volna ha valaki felpofoz, hogy ne rinyáljak tovább. kemény heteken voltam túl ekkoriban, és olyan siralmas postot írtam, hogy visszaolvasni is szégyen. (itt van ni!) viszont még mindig azt gondolom, hogy ez is én voltam, és ez is kellett az életembe. a post címe egyébként Picsakészen (Fluor Tomi egyik dala) volt és aznap suli után Egerbe utaztam, ahol Dorinával és Tomival elmentünk a Fluor koncertjére és atomra beittunk. arra emlékszem, hogy megittam majdnem egy üveg Malibut, ők ketten egy üveg pálinkát, majd fél 1-re az egri Broadway nevű diszkóba rohantunk. a negyedik emeletről lefelé majdnem elestem és útközben a Mizu című slágert üvöltöttük az egri lakosok nagy örömére. a diszkóban a színpadon (!!!) táncoltunk és baromi sokat röhögtünk. volt csöppnyi másnap és egy halom részeg tweet, de emlékezetes este volt meg vicces :)

2012. február 12. 3 üveg vodka, 4 üveg bor, 1 üveg málnás pálinka, és pár sör össznépi elfogyasztása után felavattuk Doriszka lakását. eltörtünk pár poharat, üvöltött a Mizu meg a Bogozd ki, leöntötték a felsőmet alkohollal, hazafelé nem találtam a táskámat, volt aki a cipőjét kereste. A buli előtt voltunk kiállításmegnyitón a Sirályban, hallgattunk rögtönzött chillout zenét ismerős zenekartól, aztán 22:00 után elindult az este és most másnap délután is derülnek ki dolgok és vannak kérdések, amikre nem mindenkinek esik jól a válasz. ettől függetlenül az önbizalmamnak jót tett ez az este. majd visszagondolok erre azokon a napokon amikor csúnya, béna és elcseszett lánynak érzem magam.

égszakadás

nem is tudom már a hányadik Kesh koncertem volt ez. gyorsan számot is vetek. (egy nagyobb koncertről maradtam le, az pont a karácsonyi lemezbemutató volt. rohadtul bánom azóta is)

voltunk áprilisban elején az Ötkertben ketten, szintén áprilisban csak a végén, a LEN fesztivál sátrában kicsivel többen, nyáron citromos sörrel a kezünkben a Zöldpardon első sorában csápoltunk, október elején a Dürer kertben szintén az első sorból énekeltük a dalokat és szinte még nyár volt. ma a februári hideg (meg a BKV) sem akadályozott meg abban, hogy Könyvtár klubban újra meghallgassam a legjobb dalaikat. * Sesam szólt, hogy kihagytam a Silenus pub-os Kesh koncertet. óh igen!

nem csak én szeretem őket. a számaik pedig nemcsak szimplán jók.

igaz nekem a legtöbbjük kapcsolódik valamihez és minden koncerten másik dalba "szeretek bele újra". most az Égszakadás az aktuális, mondjuk ez már egy ideje kedvenc az új albumról a "Darabokban" , "Mi visz előre" "Szólj rám" mellett. A régiek meg ("Levegő", "A-ból B-be", "Milyen már" , "Közkút") szerintem sosem lesznek megunhatóak.

valahogy a Kesh az az a zenekar jelenleg az életemben, ami az utóbbi lassan 1 évemet úgy végigkísérte nap mint nap, hogy észre sem vettem. nyálas, meg másnak semmitmondó sorok lehetnek ezek, nem is húzom tovább, mert úgyse értitek.

majd én tudom. ez a lényeg!

(álljon alább az Égszakadás dalszövege, zene nincs hozzá mert a youtube-on nem fellelhető) ITT bele tudsz hallgatni.

téphetnénk a szánk, hogy már nem vigyáznak ránk
vége már a bálnak, a lelkesedés kiszáradt,
mert belőlünk a báj, a tér, a hideg táj
ami kísért most a csend, meglelte a jelent

hónapokba halomba dúl a lét
miért másztam ide a semmiért
kevés a megoldás, egy sem hoz feloldást
kezd szétcsúszni az ábra, ennyi sok lesz talán mára
megmozdult a talaj, de nincsen semmi baj

mert ha a rossz napnak vége, s itt leszünk végre
ha leszakad az ég, messze járunk rég
ott leszünk fent, ahol beborít a csend
s feledésbe vész, mi máskor füstbe ment

téphetnénk a szánk, hogy már kialudt a láng
vége már a mának, a napkorong kifáradt
felakasztva a hold, kin az égbolt megtorolt
minden egyes hazugságot mit az éjszakában szólt

hónapokba halomba dúl a lét
miért másztam ide a semmiért
kevés a megoldás, egy sem hoz feloldást
kezd szétcsúszni az ábra, ennyi sok lesz talán mára
megmozdult a talaj, de nincsen semmi baj

mert ha a rossz napnak vége, s itt leszünk végre
ha leszakad az ég, messze járunk rég
ott leszünk fent, ahol beborít a csend
s feledésbe vész, mi máskor füstbe ment

legyen úgy!

"Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást."

kurvára elcsépelt muzsika, de akkora dallamtapadásom van ettől a giccses daltól, hogy felkerült ide. régen sokszor hallgattam Zsédát, (akkor tinilány voltam), szeretem a hangját még akkor is ha végtelenül nyálas dalszövegei vannak. kell néha ilyen is!

úgyis közeledik a Bálint nap hahahahahaha!

szánkó, gipsz, pasizás

10 éve ilyenkor ugyanilyen hideg volt, baromi sok hó esett és meg nem tudtam a begipszelt kezemre felhúzni a kesztyűt, így az ujjaim kisebb fagyáskárosodást szenvedtek, amikor lerobbant a buszunk az iskola felé menet a - 25 fokban. (január közepe volt, -25 fok nem volt fűtés a buszon, hiába öltöztem fel mint az állatok a busz lerobbant Úriban és mi ott fagyoskodtunk a buszon míg jött mentesítő járat, amivel eljutottunk a suliba. a lábujjaim és a bal kezem ujjai hónapokig fájtak utána. egy kicsit elfagytak egyszerűen)

ma ugyanennyi volt otthon is, csak nem tartózkodtam a faluban. szerencsére!

több mint tíz éve, 2001 december 25-én szánkózni mentem az akkori barátnőmmel E-vel és néhány akkori pajtásommal a másik utcában lévő dombra. kora délután találkoztunk és mindenki hozta otthonról a szánkóját, bobját, zacskóját minek mi jutott. a domb elég meredek volt, a legjobb hogy közel volt és baromi nagy sebességgel lehetett lecsúszni rajta. karácsony előtt sok sok hó esett így nem volt kérdés, hogy az egész téliszünetet kint töltjük síruhában ökörködve.

nekem volt 3 személyes szánkóm, volt hogy 4-en is lecsúsztunk egyszerre, persze volt aki menet közben leesett és a hóban kötött ki. volt sok röhögés meg szerencsétlenkedés de baromira élveztük. gyerekek voltunk.

az utolsó körnél mondta E. hogy csússzunk még egy nagyot. felmentünk a domb legeslegtetejére és én indultam előbb. ő félúton nekem jött jó nagy lendülettel és a szánkóm irányíthatatlanná vált és egy másfél méteres vasbeton árokba sikerült besodródni, amiben nem sok hó volt. esés közben a kezemmel védtem a fejemet, hogy ne azt törjem szét. E. rámesett én pedig hallottam a reccsenést. a szánkónak semmi baja nem lett, ellenben a kezem rohadtul fájt. volt ott egy fiú a faluból, trabanttal (!!!) vitt az ügyeletre, mert nagyon sírtam. az ügyeleten azt mondták zúzódás, de ekkor már hatalmasra dagadt a bal csuklóm és nagyon fájt. a szánkómat E. hazavitte, engem pedig hazafuvaroztak és sírva mentem anyukámhoz, aki nem dicsért halálra.

mivel ő sem tudott sehová se vinni (nem volt kocsink) karácsony révén ismerőseink sem értek rá, hogy elvigyenek a baleseti sebészetre Pestre, ahol elláttak volna. vonat sem közlekedett a 20 centis hóban így maradtam otthon éjszakára a törött karommal együtt. életemben nem üvöltöttem annyira, mint mikor le kellett venni a 2 pulcsit az esti zuhanyzáshoz. a karomat amikor víz érte sikítottam és sírtam. anyu kipakolta a jégszekrényt és fagyott borsókat kaptam a fájó kezemre és vettem be ipari mennyiségű gyógyszert. reggel E. jött 6 után értem és mentünk a negyed 7-es vonattal Gyömrőre a sebészetre röntgenre. fél 8-kor ki is nyitott a sebészet, kaptam beutalót a röntgenre, ahol a bácsi aki vizsgált a boldog karácsony kívánás után nem kecsegtetett semmi jóval. naná, hogy eltört a karom. kaptam gipszet 2 hónapra és egy halom fájdalomcsillapítót és ráadásként nem tudtam felhúzni a kesztyűt. nem volt funny - 15 fokban.

akkor még nem volt facebook, meg twitter így a barátokat/barátnőket SMS-ben értesítettem a bénázásomról. akkoriban különösképpen jóban voltam egy fiú osztálytársammal K-val, akivel ha tehettük folyton egymásnak írogattunk. bele voltam kicsit zuhanva, és ő sem volt közömbös irántam. mivel otthon ültem és a Harry Potter könyvek olvasásán kívül nem tudtam mit csinálni K. randira hívott. meg amúgy is látni akarta a gipszemet, amit egy hardcore szánkóbalesetben szereztem. naná, hogy igent mondtam!

közben volt egy szilveszteri buli, ahol szintén gipsszel pasiztam be. a fiú R. egész kedves volt, még alkoholos állapotban (én akkor egy kortyot sem ittam, nem is ihattam volna szedtem halomra a fájdalomcsillapítókat) is és vigyázott lassúzás közben arra, hogy nehogy valami baja legyen a kezemnek, míg mások ott ugráltak körülöttünk. persze másnap, se harmadnap nem hívott fel, úgyhogy bosszúból ki is töröltem a telefonszámát és csajoknak milliónyi sms-ben leírtam, hogy amúgy is egy bunkó pöcs volt. 15 éves voltam és végtelenül naiv.

K-val megbeszéltük, hogy a gipsznézős randit 2002 elején ejtjük meg még mielőtt elkezdődik a suli. osztálytársak voltunk ugyanis a szakközépben. a Szétcsúszva című filmet néztük meg a Westendben és tökre vártam azt a napot. volt egy leckefüzetem amibe mindennap írtam (nem csak leckéket) itt számolgattam vissza napokat a randiig, ami katasztrofálisra sikerült. életemben nem éreztem még olyan kellemetlenül magam. a suliban egész jól eldumáltunk K-val és bírtuk egymást, de valahogy kettesben minden olyan sután ment. amikor nem a moziban ültünk hanem a vonaton, vagy a kajáldában nem igazán tudtunk mit kezdeni egymással. én 5 órán keresztül nonstop tudok beszélni, de ha nem találok ebben partnert elég szarul érzem magam. szóval béna volt minden!

viszont maradéktalanul sikerült kivívni K. tiszteletét a szánkóbaleset sztorival, úgyhogy megkaptam, hogy mennyire fasza csaj vagyok, mert sokkal menőbb így kart törni, mint deszkázásban, ahogy neki sikerült. hát igen! ebben is jobb voltam legalább :)

többet sehová se mentünk kettesben K-val, megmaradtunk a haverság szintjén.

a blog tanulsága pedig maximum annyi, hogy a gipsszel (is) lehet pasizni és így visszagondolva tíz évvel ezelőtti tinikori bénázásaimra nem tűnnek annyira gázosnak, mint amikor megéli őket az emberlánya.

más ágyában

azt hiszem ezzel a dallal nyitott este a Punnany Massif a Dürer kertben. ha nem, akkor tévedek és megártott a 35 fokos durva páratartalommal teli koncertterem és a majdnem első sor. kicsit úgy éreztem mintha nyár lenne, mintha nem várna rám 15 centis hó kint és majdnem ugyanennyi mínuszba hajló hőmérséklet.

volt ugrálás és "Csended vagyok" "Shen-kick" "Hétvégére" és még rengeteg másik dal közösen éneklése, meg Pécs és tánc, izzadás és vigyorgás, minimális vodkanarancs, barátok meg vadidegenek és sok sok hip-hop.

kint szétfagytunk, de amekkora mázlisták voltunk jött éjszakai busz és hajnali 2-re már itthon is voltam mint a jókislányok a saját ágyamban.

"egyre figyelj jól kislány, magadra, óh magadra!"

szeretgetés

vasárnap délelőtt. fekszetek az ágyban egymás mellett, alig ruhában. hozzábújsz, ő hozzádbújik. megcsókol, te megcsókolod. szeretgetitek egymást, nevettek, beszélgettek. ő a hajadat simogatja, te a hátát, belecsókolsz a nyakába, ő végigszántja a derekadon a kezét és magához húz. az idő nagyon gyorsan a délután felé vágtat.

szitu1: nem ismeritek egymást, de valahogy mégis könnyedül megy ez az egész. együtt ébredtek, nincs kellemetlenség, nincs megbánás, csak egy kis másnap. ő hoz neked inni, te megiszod a pohár vizet, ő gondoskodik rólad és te szeretgeted. te gondoskodsz róla, ő megszeretget. a hangos zene miatt keveset sikerült megtudni róla, és az alkohol miatt kevésre emlékszel belőle. de vele ébredsz, mert valami miatt egymás karjaiban kötöttetek ki. vonzalom? vágy? kihívás? bármi lehet, de a lényeg, neked szükséged volt arra, akkor hogy valaki megszeretgessen. és neki is szüksége volt arra, hogy őt is valaki megszeretgesse.

szitu2: ismeritek egymást már egy ideje. nem vagytok egyedülállóak. őt otthon várja valaki, téged éppen akkor nem. esetleg téged vár otthon valaki, őt senki. hiányzik valamelyikőtöknek, mindkettőtöknek, hogy valaki megszeretgessen. ő nem kapja meg otthon ezt, másnál keresi. te nem kapod már meg, másnál keresed. reggel egymás mellett ébredtek. lehet hogy az egyikőtök érez megbánást, lehet hogy a másik. az viszont nyilvánvaló, hogy mindketten akkor azon a reggelen többet adtok egymásnak, mint amit otthon kaptok, ezért vagytok akkor és ott egymás mellett.

szitu3: már ismeritek egymást egy ideje. régen együtt voltatok, volt közötök egymáshoz. sok közös emlék, közös barátok, hetek, hónapok esetleg évek. majd vége lett. miattad, vagy miatta. nem ez számít. hanem az, hogy a közös dolgokat nem felejtitek el úgysem. egyedülállóak vagytok és reggel egymás mellett ébredtek. az érzések már nem a régiek, de az hogy együtt vagytok még mindig olyan jó, mint régen. szeretgetitek egymást. jelenleg neked is szükséged van erre, és tudod hogy neki is. egymástól megkapjátok.

szitu1, szitu2 és szitu3 mindenkivel megesett már többé kevésbé az életében.

szokásos napi csajos csetikén szóba kerültek a pasik. (igazából, mindig róluk beszélünk, csak mindig más szituációkban és körülmények között). kérdések tömkelege kerül ilyenkor terítékre és próbáljuk őket megválaszolni, csak nem tudjuk. előbb kapok Nobel díjat kémiából, minthogy ezekre választ adjak. de sebaj, talán pont ezért (is) érdekesek a hétköznapok és a hétvégék. főleg a vasárnap reggelek.

feltételezem, hogy a fiúk igénylik azt, hogy a csajok szeretgessék őket. nem! nem a szexre utalok, arra ami utána történik! puszilgatás, ölelgetés, mosolygás, simogatás egyszóval minden olyan, amit egy átlag kapcsolatban csinálnak a párok. ha a fiúk nem erre vágynának, miért feküdnének ott a lány mellett másnap reggel? miért ölelgetnék a lányt az ágyban a szeretkezés után még sokáig?

ha valaki nem igényeli ezt, az nem marad ott a másiknál másnap kora délutánig, hanem a szex után felöltözik és hazamegy. maximum bealszik de reggel nem ébreszti puszikkal a lányt, nem akar közös reggelit, hanem fogja magát, kipattan az ágyból, felöltözik és hazamegy aztán el van felejtve az ügy. örökre.

ha valakinek nem jó valakivel, az nem akar új alkalmat és nem szeretgeti úgy a másikat, hogy azt érezze, hogy csak ő számít, csak neki akar örömet szerezni. bármelyik szituációra felfogható ez, csak a körülmények változnak.

szóval nem is a szex az igazán lényeges bármelyik szituációban azt hiszem, hanem az előtte/utána lévő dolgok. és akármekkora nagyszájúak a fiúk, hogy ők csak megdugnak egy lányt nekik jó legyen aztán kész, amikor ott fekszenek a lánnyal az ágyban ők is arra várnak, hogy valaki szeretgesse őket. mert nekik is szükségük van erre.

ahogy minden embernek időnként.