üzenet a négy falnak

a mai nap tanulsága az, hogy mások boldogságának jobban tudok örülni még mindig, mint a sajátomnak. igazából azt hiszem úgy könnyű, hogy én nem vagyok maradéktalanul boldog, mint a legtöbb ember. úgyhogy így kiélem magam mások boldogságában és örömködök más miatt, magammal meg nem foglalkozom. ez is egy megoldás, csak utána mindig az üresség marad bennem.

főleg egy esküvő után (amit végigsírtam, boldogságomban persze) hazaérve, amikor a random lejátszó a "Nekem senkim sincsen" Vad Fruttik dalt keveri be és mások sorra találják meg a Nagy Ő-iket én meg úgy érzem, hogy soha nem megyek férjhez és pasim se lesz, ha így haladok.

persze soha ne mondd, hogy soha! lesz ez még így se!

hát ennyi az üzenet!

(sablonos lenne betenni a Nekem senkim sincs VF dalt, úgyhogy jöjjön az Üzenet)



"Ez a dal üzenet a négy falnak,
Ez a dal üzenet a csillagoknak,
Hogy nem vagyunk egyedül"

színezd újra

Színezem a napokat végre napfény kéne
Szabadon sokkal jobb már
Valakivel valamikor majd újra festem
A szerelem újabb képét
Keverem a színeket újra, hogy minden festék
Ne veszíthesse színét
Ne veszítse színét ne veszítse színét

a lakótársamnak ha sms-e jön ezzel a dallal csörög a telója. ma voltunk bankautomatánál és vett ki pénzt és felcsendült a banki értesítő miatt Adri dala.

mostanában túl sokat rajzolok, hülyeségeken gondolkozom, sokat aggódok (főként mások miatt, és persze magam miatt is) és megtanultam 4 színnel élni. így is lehet, csak nem olyan jó.

igyekszem majd újra színezni az életemet és akkor lesz benne mindenféle árnyalat és nem nyúlok annyit a feketéhez.

(amúgy ez megint értelmetlen post lett, zenét se találtam meg mellé, mert az idézett dal nincs fenn az interneten rendes verzióban. hihetetlen!)

kerülőutak

Budáról direkt a villamossal úgy jöttem, hogy a Szabadság hídon haladjak át. az a kedvencem az összes közül. gyönyörűen sütött a nap, meleg volt, túl voltam egy sikertelen kresz-vizsgán, de nem voltam elkeseredve (annyira). ami volt azt megtettem az ügy érdekében, ennyi időm volt rá. ez most nem jókor jött, lehettem volna ügyesebb, de nem mentegetem magam. elbasztam, de legalább ha süt a nap nem is olyan szar a világ.

a kerülőutak meg kellenek. szükségszerűek.

kellett egy olyan nap, amikor nem foglalkozom a munkával, nem foglalkozom más emberek problémáival, nem foglalkozom a saját hülyeségeimmel, csak úgy vagyok. fekszem az ágyon, fekszem kint a gangon a napsütésben, zenét hallgatok a vonaton miközben nézem a tájat, kutyákat simogatok, tévézés közben eszem, mezítláb szaladgálok a konyhakövön, a fejemre húzom a hideg és frissen mosott ágyneműt és nem gondolkozom. az elmúlt 1-2 hét megterhelő volt és tudom, hogy még rohadtul nincs vége ennek az időszaknak. a kis kerülőutak talán adnak elég erőt ahhoz, hogy könnyebb legyen.




"nem számít többé már a súly, a közel vagy a távol. szép fészket raktál itt belül álomtéglákból."

(épp Subscribe szólt. a dalnak nincs köze a bloghoz. tudjátok úgyis, itt nincs tanulság.)

nyüssz

egy kicsit úgy érzem, hogy ez a hét sosem fog véget írni. pedig már szombat van, de ettől függetlenül mindjárt megint kelni kell és csinálni tovább. azt hiszem utoljára az államvizsga hetében voltam ilyen fáradt és messze még a vége.

ma 2 órán keresztül nem csináltam effektív semmit, csak annyi történt, hogy nem ültem itthon a gép előtt, ettem, ittam, beszélgettem, nevettem, sétáltam és kinn voltam a levegőn. kellett, hogy valaki egy kicsit kiragadjon a nonstop munka és a minimális maradék időben lévő tanulás mellől.

(egyébként írtam előzőleg egy végtelenül hosszú postot arról, hogy mi minden miatt nyüsszöghetnék meg panaszkodhatnék, de rájöttem, hogy másoknak sokkal rosszabb mint nekem, úgyhogy inkább befogom a számat és nem alszom el negatívan. úgyis minden napban van valami jó. a maiban is megtaláltam, pedig délután nem hittem volna ebben.)

szelíd sziget a bánat

pont egy éve volt a Coelhoday, amit egy flamewar indított el a twitteren és sok visszacsatolás után megszületett belőle az InstantCoelho generátor. ma erről volt egy előadás a MeetOff-on és a preziben felvillant azon a napon írt egyik Coelho-s tweetem.

"a titkok olyanok mint a leszálló köd. sejtelmesek és egyszer csak elárasztanak, hirtelen, ahogy a nap alábukik a horizonton #coelhoday"

egyébként a tweet kapcsolódott valamihez, ahogy az összes dolog lenyomata az érzéseimnek a web2-ben, de ezt inkább ki se fejtem, mert semmi jelentősége nincs már. akkor volt, 1 éve.

bemásolok egy igazi Paolo Coelho-s idézetet, csak hogy érezzétek az igazi spirituális erőt meg a zent.

"A szavak papírra vetett könnyek. A könnyek kicsorduló szavak. Nélkülük egyetlen öröm sem ragyog, egyetlen bánat sem ér véget." (Paolo Coelho-Alef)

jah és ha már bánat akkor küldeném a Kiscsillag számot azoknak, akiknek már van jegyük a 30-ai koncertre. nekem nincs, mert sikerült addig várni míg elfogyott az összes, én meg fasz voltam szokás szerint. tanulság: nem szabad sosem másra hallgatnom, csak önmagamra meg a megérzéseimre. lehetne akár ez is egy Coelho idézet, de inkább nem írok további okosságokat, mert aki bort iszik az ne prédikáljon vizet.




"Sziget a bánat, ma sokan jöttek.
Nagy a kínálat, melegedjé' meg!
Ott van egy szép lány, tuti bánatos,
mondd neki, talán, hogy:
Nem kell mindig sportkocsikba ülni,
Vécédeszkán porokat az orrba tűrni,
Vidámnak lenni, folyton csak vidámnak.
Jajj, de nehéz lehet...
Szelíd sziget a bánat."

szívtakarítás

20% felhasználva

7691 MB/1597 MB használatban

ez a gmail fiókom aktuális statisztikája

több ezer levél. kimenő levelekkel, piszkozatokkal, beérkezőkkel meg jó pár spammel együtt.

a legfontosabb mappa mind közül mégiscsak a beérkezett levelek mappám. néha kedvet kapok, hogy végignézzem és nosztalgiázzak egy sort. több ezer beérkezett levelem gyűlt össze az évek alatt, és ezek java része a fontos kategóriába tartoznak, nem törlöm őket sosem. itt vannak a másokkal folytatott levelezések, vagy olyan értesítések, amik fontosak valamiért, valaki miatt. ma egy kicsit beleolvasgattam a régiekbe, meg lapozgattam visszafelé és találtam egy két érdekes meg tanulságos levelet. nem tudom kitörölni őket, még akkor sem ha rossz dolgokról szólnak, vagy rossz dolgokat írtak le bennük.

van egy halom elküldött levelem a beérkezők mellett természetesen. bármelyikbe is beleolvasok tudom, hogy milyen körülmények között születtek, melyiket írtam a gép előtt sírva úgy hogy már nem láttam a könnyektől a monitort, vagy melyik íródott napsütéses délelőttökön egy bögre tea mellett vagy kutyafuttában egy bkv járaton mobilról pötyögve. nagyjából az elküldött leveleim ebéd előtt születnek éhesen vagy este íródnak. a legtöbb éjjel természetesen, ezek a leghosszabbak is és ezekben tudom a legtöbb hülyeséget leírni.

a piszkozat mappába is belenéztem, szerencsére ez a mappa ami egyáltalán nem tartalmaz kínos, fájdalmas de még vicces dolgokat sem. minden levelemért vállalom a felelősséget, mindegyik beérkezőre igyekszem válaszolni és nem írok leveleket embereknek, amiket aztán nem küldök el.

persze van spam mappám is, ezt naponta csekkolom, sokszor esik be ide fontos levél, aminek nincs tárgya, de nem helyezem át őket a sima beérkezőbe, mert valamiért mégiscsak spamnek vett a rendszer és itt az eredeti helye úgyhogy marad. persze érkeznek bőven hülye reklámajánlatok, gagyi rolex órás hirdetések és olcsó viagrát kínáló levelek. tipikus spamek, amikkel tele van az internet.

van pár csillagozott levelem, néhány fontos, de ezek inkább adminisztratív okokból vannak becsillagozva nem érzelmi jelentőségűek.

néha úgy gondolom ha ennyi levelem érkezik a jövőben is akkor lassan be fog telnem a gmail fiókom. akárcsak a szívem is.

hetente próbálom takarítani meg rendezni postafiókomat, ahogy a szívemet is. (általában a vasárnap esték ezeknek a műveleteknek az ideje) nem olyan egyszerű ám, annyi email áramlik be egy nap, hogy nem győzöm olvasni őket, válaszolni és azt is nehéz követni, hogy éppen kitől és milyen érzelmi impulzus érkezik felém egy nap alatt.

félek, hogy egyszer betelik a gmail fiókom és akkor muszáj lesz hozzányúlnom azokhoz a levelekhez és azokhoz az emlékekhez és érzésekhez amik fontosak számomra és amik felhalmozódtak az utóbbi években.

"Szíved spam-mel van tele
Színes nyilakat lő bele
A délibábos porvilág
Szappanbuborék semmi más"





egyébként a hétvége hozadéka egy megismételhetetlen Magashegyi Underground koncert, ami minden percét megérte, egy kölcsönkapott pulcsi, egy kiadós izomláz a sok táncolástól és ugrálástól, az Odett koncerten való éneklés miatti vagy a sok vodkanarancs jégétől esetleg a több gombóc fagyi miatti egy szexi rekedtes hang. meg egy kérdés, amit megfogadtam, hogy nem teszek fel.

de egy baj van az ilyen kérdésekkel, olyanok ezek mint a spamek, amikor nem számítasz rá mindig beesik egy-egy a mappádba és növeli a tárhelyed, aztán törölgetned kell a levelek között. meg a szívedben.

don't speak

offisöl hatefőt tartok, pedig már két perccel el is múlt a hét első napja. 3 óra alvással egyelőre fáradtnak sem érzem magam. a melóhelyen túl voltam már egy-két holtponton, a kresz valami iszonyatosan szarul ment.

frontális ütközések, gyalogos gázolások és jobbkéz szabály teljes elmulasztása olyan helyeken ahol egyértelmű lenne a dolog. ha gyakorlatban kellett volna ezt csinálni már lecsuktak volna közveszélyesség miatt. és igaz is lett volna a dolog. jelenleg sík hülyének érzem magam, meg elveszettnek, kicsinek, szerencsétlennek és bevallom hazafelé itattam az egereket elkeseredettségemben. (tudom hülyeség volt, de az érzelmeim elég labilisak mostanság).

tudom lesz ez még így se, meg ha gyakorlok majd minden jó lesz, csak én vagyok az a lány akinek kell a támogatás, meg valaki aki néha elmagyarázza és helyreteszi a dolgokat.

amúgy pedig nem találom a szavakat néhány helyzetre. se magaméra, se másokéra.

libabőr

megvan az az érzés, amikor hallasz egy előadót olyan átéléssel énekelni / hangszeren játszani, hogy akármit csinálsz a karodon végig fut a libabőr és csak hallgatod ledöbbenve?

nah a ma esti Marge koncert ilyen volt nekem. kábé az első számtól az utolsóig.

régen nem éreztem már ilyet, úgyhogy öröm volt úgy kijönni a Sirályból, hogy ezt sikerült átélni. szimpatikus mosolygós énekesnő, profi zenekar tagok frankó hangszeres játéka és fantasztikus dalok. azt hiszem lett egy új rajongójuk az együttesnek :)

szóval jó volt, megérte elmenni, ha kihagytam volna kevesebb lennék ezzel az élménnyel. nem jó dolgokat kihagyni az életedből, mert utána nincs szarabb érzés annál, hogy megbánod a dolgokat. én nem szeretek megbánni semmit sem.

egy kis saját részlet a koncertből itt (minőséget ne nézzétek, sötét volt, de a hang azért átjön)

ölelések, tengelykapcsolók és a hűtővíz

mindig mikor belekezdek valami újba és hazaérek az üres albérletbe, akkor mindig elfog az az érzés, hogy hiába küzdök magamért, hiába tanulok, hiába próbálkozom, ha nincs kivel megosztani az örömömet meg ezt a rengeteg sok új élményt akkor az kevesebbet ér.

pedig tudom, hogy nem, csak mégis ez ilyen megfogalmazhatatlan dolog.

hiányzik valaki. olyan társféle ami nem azonos a barátokkal, lakótárssal, kollégákkal és családtagokkal stb..

nem egy konkrét személy hiányzik, hanem az állandóság, hogy ott van a tudat, hogy hazarohanok és azonnal megoszthatom valakivel elsőként az élményeket és ő mosolyogna azon, hogy bénának tartom magam, én meg mesélnék arról, hogy mit tudtam meg a tengelykapcsolókról és úgy összességében elmondanám a napi mesémet arról, hogy mi volt a munkában, mi van a barátaimmal, mit ebédeltem és mi volt a kresz órán. csak úgy mesélnék és lenne aki meghallgatna és kérdezne én meg válaszolnék két ölelés között.

persze tudom, hogy egyedül is megtanulhatom, hogy a hűtővíz hőmérséklete akkor a legjobb ha 80-95 C fok között van szóval megmagyarázhatatlan dolog ez. biztos a fáradtság teszi, azt hiszem most 2 hétig amíg 5-től 8-ig kresz órán fogok ülni lesznek még ilyen blogpostok.

nincs baj tényleg, csak néha elveszettnek érzem magam és ilyenkor a legnagyobb szükségem lenne arra, hogy valaki megölelgessen. hát ennyi a sztori, semmi több!

(egyébként a kreszt oktató hapi jó fej, 5 fiúval és egy nővel ülök az órán. ebből 4 srác csak nagy motoros vizsgára megy, nekik B kategóriás jogsijuk már van. március 26-n lesz az első tesztes vizsga a központban. vettem kresz könyvet, holnap befizetem az első részletet aztán mindent bele!)

minek

Keresem én is a pillanatot, hogy észrevedd, hogy tudd: Vagyok!
Én is adhatok, csak hidd amit érzel csukott szemmel, s ne menekülj el!

Így nem hallom a dallamod,
Így nem érzem a ritmusod,
Így nem látom a szemedben a fényt,
Ha mindig lehunyod!




gyertek velem szombaton Marge koncertre a Sirályba, addig meg töltsétek le az albumot legálba INNEN. jó! tényleg!

egyébként meg zajlik az élet és még csak hétfő van. holnaptól kreszt tanulok, a hétvégén nem igazán sikerül választani a programok közül és tudom, hogy már szerdán hullafáradt leszek a sok mennyiségű közlekedési tábla és mindenféle forgalomhoz kapcsolódó kresz-szabálytól. kicsit félek, hogy milyen lesz. meg úgy mindentől félek mostanság.

napi anno március

2007. március 4. pörköltöt főztem az akkori pasimnak Szabinak meg persze anyuéknak, mert velük laktunk. szaggattam hozzá nokedlit és uborkasalátát is készítettem, holott utálom. igazából csak a pasi előtt akartam villogni, akkor még naivan hittem abban, hogy majd egyszer talán hasznos lesz a főzőtudományom ha együtt fogunk élni (és nem anyámékkal). a pörkölt meg a többi cucc tökéletesre sikeredett, a kapcsolat meg zátonyra futott évekkel később. ezen a napon még a főzés, konyhatakarítás után egész éjjel gazdasági informatikát magoltam mert táblánál felelés volt, és mivel nekem nagyon szarul ment így a tanárnő mindig engem szivatott. egész éjjel tanultam, azt hiszem Szabi ennek nem igazán örült akkoriban (se).

2008. március 4. szerveztem egy usertalit a szerkesztőségben, sikeres is volt úgyhogy erről írtam blogot a "szerelmi" életemről nem mertem, mert állt a bál jelenleg. Szabi nem éppen kedves kommentet tolt a blogomhoz a kapcsolatunkról, 4000 karakterben osztott le mindenki előtt, hogy mennyire szarul csinálom a dolgaimat és mennyire leszarom őt (részben tuti igaza volt, de mindennek oka volt). kibaszott nagy hullámvölgyben volt a kapcsolatunk, ott kellett volna tényleg búcsút inteni egymásnak. a faszba, hogy miért vártam ezzel még hónapokat? azt hiszem bennem szerintem akkor tört el végleg valami... amikor az ember olyan mondatokat kap több több mint 4 és fél év után hogy "Mit akarsz te még tőlem, de őszintén? Úgy érzem az ellenségeddé váltam és nem értem miért. (...) Nem akarok foglalkozni se a munkáddal, se semmi olyan dologgal, ami akár egy percet is elvesz abból az időből amit veled lehetnék. (...) Soha nem foglalkoztál a lelkemmel, az én érzéseimmel." elgondolkozik a miérteken. nem gondolkoznom kellett volna arról, hogy az egész helyzet az én hibám hanem cselekedni kellett volna. hülye voltam.

2009. március 4. totálisan szét voltam hullva. mivel jobb elfoglaltságom nem volt (pasi nélkül) így dolgoztam megállás nélkül és közben elkezdődött a második félév a suliban és ott is próbáltam helytállni. közben, hogy nehezítsem az életemet megpróbáltam érzelmileg kikeveredni egy reménytelen dologból és Anna és barbikat hallgattam (nonstop) főként az Egy kicsit még című dal ("sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen!, sajnálom, hogy amikor jó volt, én őszintén élveztem." )

2010. március 4. éppen túl voltunk egy redizájnon a szerkiben és nagyon elfáradtam. teszteltünk, teszteltünk és teszteltünk folyton folyvást és én csak a hétvégét vártam, hogy vége érkezzen Dávidka és ne gondoljak a munkára 3 egész napig és legyen valaki, aki annyira megszeretget, hogy utána heteket bírjak ki így, míg újra nem látom.

2011. március 4. otthon voltam és semmit sem csináltam. teáztam és belga vajas mézes kekszet ettem a gangon, kutyát fürdettünk és nagyon tavasz volt. déli ebéd/reggeli, kókuszrúd, délutáni alvás, sorozatnézés és napsütés. valahogy ekkoriban nem sajnáltam azt, hogy mindezt egyedül élem meg.

2012. március 4. délután átvettem a diplomámról készült igazolást. nyelvvizsgám még nincs hozzá, majd egyszer az is lesz. egyelőre örülök, hogy ezt elértem. oké oké a kommunikáció és médiatudomány úgyis csak büfé szak stb..stb.. és tudom marhára nem nagy dolog, meg levelező szakokról azt szokták mondani, hogy marha egyszerű mert mindig megadják a jobb jegyet és beadandókkal letudható az egész 3 év és meg se kell szakadni a tanulásban. aki ismer az tudja, hogy én ezt az iskolát úgy csináltam végig (3 év BGF-PSZFK-s sikertelen próbálkozás után), hogy beleadtam mindent. minden vizsgára nagyon sokat tanultam, minden beadandót próbáltam 100%-ra összehozni nem összecsapni, minden könyvet, minden jegyzetet elolvastam és az államvizsgára is baromi sokat készültem. az első nem sikerült, a póton viszont ötöst kaptam. nem kifogás persze, hogy a nyelvvizsgát nem csináltam meg ezek mellett, tudom így nem ér annyit a papír se. egyelőre azonban nem érzek ahhoz erőt, hogy nekikezdjem, most valami mást kell csináljak ami nem tanulás. vagyis ami nem ilyen jellegű tanulás. anyuéktól a diplomaosztómra jogsitanfolyamot kaptam úgyhogy ha azzal megvagyok akkor jöhet a nyelvtanulás.

egyelőre úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy egy kicsit büszke legyek magamra, hogy ezt elértem, akárki akármit mond.