What are you waiting for?

Nah ez itt a jó kérdés (?) .... Nem tudom mire várok.

Rám tört egy bizonytalan érzés, és most nem jó a lelki világomnak. Éveket adtam eddig az életemből arra, hogy aztán semmi sem váljon valóra abból az elképzelt képből amit megálmodtam. Akkor sokat vártam ettől, hiába. Most is várok, de nem szeretnék hiába. Nincs már felesleges 5 évem. De 4 se nagyon. Most kell lépni, most vagyok még fiatal, és most kell kipróbálni a dolgokat élesben. Türelmetlen vagyok. Ez nem erény, ez extrán bosszantó és frusztráló is lehet. Mindent akarok azonnal és ha lehet tegnapra legyen kész, és legyen meg. Magánéletben, munkában egyaránt. Mi a jó megoldás eme probléma kiküszöbölésére? Még magam sem tudom. De azért igyekszem megtalálni, mert az idő sürget.

Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.

Még mindig bírom Coelho humorát. A fenti idézet az övé. Nem megijedni, nem vagyok terhes, erre az előbb akadtam rá. Mármint az idézetre, nem a felfedezésre hogy mégsem vagyok terhes. Az most rosszul jönne ki, még egy aranyhalat sem tudnék etetni, nem hogy egy saját gyereket eltartani, és felnevelni. Hiszen magam is neveletlen vagyok néha :)

És ma mérhetetlenül is fáradt. Igaz már kábé majdnem kigúvad a szemem, de már legalább 1 órája rendezgetem a könyvjelzőimet, és még mindig nem értem a végére. Túlzottan sok blogot nézek a neten (könyvjelzőim 90% blogokar mutat ugyanis) De blogokat amúgy jó dolog ám olvasni, és írni is :) Nemrég Amadea-nál olvastam a könyvesblogokról, és az ő meglátásáról. Igaz ez nem könyves blog, de néha késztetést érzek ide is átmenteni azokat a piszikozatokat amikor anno még megírtam az olvasási élményeimről. Most van legalább 5 kategóriám kurva nagyon sok linkkel.

Nem is tudom mikor van nekem időm blogokat olvasni egyáltalán? Azt sem tudom néha élni (meg erről írni), hogy tudok ennyi rohanás után. És még csak kedd van. Messze még a vasárnapi édes reggeli semmittevés, a délutáni döglés és mérhetetlenül messze van a jövő hét csütörtök este negyed 7. Bárcsak néha gyorsabban telne az idő, és több lenne belőle.

Esti párbeszéd és a jövőkép

Én: Nem hagytam ott semmit sem?
Ő : Magadat itt hagyhattad volna
Én: És kit küldenék dolgozni magam helyett?
Ő : Egy szellemet

Naná. Azt bírnám ám! Magam helyett pedig egy hasonmás szellem dolgozna, aki mint egy robot követné a főnök utasításait, és tűrné a stresszhelyzeteket, és nem félne másokat cseszegetni, kiosztani, és kiállni magáért. Aki itthon is robotol, beosztja rendesen a pénzét, nem herdálja el kajára, könyvre, kávéra és cigire.

Egy olyan robotot aki nem úgy kel fel reggel, hogy egy rémálom után nyomasztja a tudat a jövője miatt. Egy olyan robot kell aki nem álmos reggel, aki csak felszáll a vonatra, majd leül és kibámul az ablakon. Aki menetel a tömegbe a munkások között a mozgólépcsőn a metrónál szüntelenül mosolyogva és aki miután beér dolgozni egész nap keményen gürcöl megállás nélkül 100%-osan. Mindezt mosolyogva. Aki pontosan kezdi a munkát és pontosan be is fejezi amikor eljön az ideje. Olyan robot, akinek az arcizma sem rándul ha mondjuk többet kell melóznia, vagy sürgősen meg kell csinálni valamit. Sőt! Mosollyal az arcán ülne ott órákat és csinálná teljes erőbedobással 100%-osan.

Magam helyette olyan gépet küldenék az életembe aki itthon hazaérve nem ül le, itthon is csak csinálja csinálja a dolgokat amitől az egész világnak jobb lesz minden, és amit mindenki elvár tőle.

Olyan robot kéne aki nem mutat érzelmeket, aki nem lesz soha szomorú, ha családtagjai vannak rosszul, aki lenyeli a békát mindenkitől minden helyzetben. Érzelem nélküli intelligens robotoló gépezet. Ha valaki feltalálja szóljon nekem. Beüzemelem magam helyett. Szinte észre sem lehet majd venni a különbséget. Jól tudom leplezni magam azt hiszem. Évek alatt sikerült tökélyre fejleszteni ezt a képességet. A robot nyomulna helyettem én meg soha többet nem jönnék haza Pécsről és egész álló nap Vele lennék.

Ideális világkép. Talán 2040-ben meg is valósul. Addig marad ez az élet, amit nekem kell élnem néha gép módjára.

Hiány

Hiányozni fog az ahogy puszikkal ébreszt fel reggel, és az sem számít neki, hogy kócos hajjal nyöszörgök mellette mert korán van még.

Hiányozni fog az illata, a parfüme amit használ.

Hiányozni fog az a kis gödröcske a vállánál, amibe olyan jó belepuszilni amikor átölelem.

Hiányozni fognak a közös reggelik, meg az összebújós dvdzések.

Hiányozni fog a mosolya, meg ahogy kifiguráz ha hülye szavakat használok, vagy értelmetlen mondatokat rakok össze.

Hiány az van! Kegyetlenül!

Most 2 hét szünetünk lesz és csak akkor fogom újra látni. Már akkor majdnem megszakadt a szívem amikor visszaszálltam a vonatra. Próbáltam arra gondolni, hogy nem is sok a 2 hét és 4 napot töltöttünk együtt megint teljes harmóniában és gyorsan telik az idő. De 10 perc után észrevettem hogy még mindig érzem a hiányát. És ez csak rosszabb lesz. A francba már!

Hiányzik mindene, és mindig egyes Vele töltött perc.

8 hónapos utazás

Utazás közben eltévedni szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját és értelmét... ez sokkal kegyetlenebb érzés. Nyolc hónapig tartott az út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegődtek, és megfogták a kormányt, és összetörték a szívemet, de már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra. És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled.

Tuti gimi c. filmből

2008 októberből 2009 májusáig pont 8 hónap telt el :) 8 hónap alatt sikerült megtalálni magamat azt hiszem (bár lehet hogy nem végleg, hiszen még bőven változik az ember lánya, én is fogok még tuti) Nem akartam igazán más ember lenni csak boldog. Meg szerelmes. Most ez megvan, igaz sokat vártam rá ha úgy vesszük. De megérte, bár néha kellett néhány barát, hogy kirántson a csalódásokból, és a depresszív időszakból. Köszönöm, hogy ti ott voltatok. Az idézet azon részével is egyet értek, hogy bizony voltak útitársak akik összetörték a szívem (még ha nem is annyira súlyosan mint a filmekben, hogy utána úgy kellett összevakargatni de azért kaptam eleget, és csalódtam is párszor), és bizony volt olyan pont amikor már én is azt éreztem hogy nem hasonlítok magamra. De most már látom, hogy milyen vagyok, és milyen voltam. Határozottan több fokkal jobb. Bár a pesszimizmus sosem múlik el, mert ez már menthetetlenül belém ivódott, de talán együtt tudok élni vele, főleg ha minden ilyen álomszerű marad mint ahogy most van.

Most már azonban nem szeretnék több ilyen "utazást" elég nekem az a néhány amit azért teszek meg, hogy Őt lássam. Bőven elég ez a 8 hónap egy életre, most így érzem.

<3

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Laurell Kaye Hamilton

Sweet dream or beautiful nightmare? Somebody pinch me, your love's too godd to be true

Egész nap Beyoncetől énekeltem a Sweet dreams című számot. Tetszik :) Igaz már nem mostani sláger, sőt már sokszor ment mindenhol és mindenki unja már szerintem. De sokat mondó meg elgondolkodtató a a dalszövege, úgyhogy ezért fogott meg.

Kicsit álomszerű nekem is most az életem úgy érzem. De ebből nem szeretnék most egyhamar felébredni, és azt sem szeretném ha rémálommá válna. Rossz lenne, ha ez az egész aprólékosan felépített helyzet egyszerre csak felborulna mind munka mind magánéletem terlületén. Érzem, néha hogy pellengéren egyensúlyozok, és sokszor nagyon pesszimistán látok dolgokat de ez ezen változtatni nem mindig tudok. De azért tényleg igyekszem. De ez nem könnyű számomra. Eddig semmi jó dolog nem történt velem, életem sikerszériája (márha lehet így nevezni) csak kicsivel több mint 2 éve tart. Amióta van normális munkahelyem, amit megbecsülnek. Azóta boldog vagyok, meg kiegyensúlyozottabb. Helyretett az is, hogy olyat tanulok amit imádok, plusz a szakítás után az önértékelésem is a helyére került, mert megtudtam egy két dolgot magamról és a párkapcsolatról amit most tudok kamatoztatni :)

Nem hibázhatok újra, és nem dőlhet össze ez az egész mint egy kártyavár. Erős lapokra építek, és akkor sikerülhet minden :)

Pillanatok meg az érzések

Átvonatoztam fél Magyarországot és megérkeztem. Itthon semmi sem változott, de valahogy jó itthon egy kicsit a megszokott dolgaim közt lenni.

Bár azért, ahogy elindult a vonat elkapott az az érzés ami mindig mikor elindulok Dávidtól. Hogy már megint hiányzik. Ezt azt hiszem sosem fogom tudni megszokni. Ahogy azt sem ahogy közeledik Pécsre a vonat ideges leszek, és csak arra tudok gondolni, hogy végre végre újra láthatom. És igen, láthattam. Bár kicsit megijedtem mert nem volt kint az állomáson. De aztán csak felbukkant és megnyugodott a kis lelkem.

Imádom őt megölelgetni, 2 hét után már nagyon kellett ez :) Igaz, ha csak 2 órát vagyunk külön akkor is várom már hogy lássam. Ez normális? Szerintem igen, asszem ilyen a szerelem :)

Egyik reggel arra keltem fel, hogy mosolyogva néz. Azt nem tudom hogy mióta figyelt, de azt mondta, hogy édesen alszom, és nem akart zavarni, és amúgy is jó nézni engem amikor alszok, mert akkor aranyos vagyok :D Lehet hogy felkelve már nem? Nah jó csak vicc volt, Ő tényleg így szeret ahogy vagyok :) És ezt nagyon sokszor elmondja, alig győzöm még mindig elhinni. Talán sosem fogom. De ez az érzés, akkor is jó.

Meg ez a folytonos mosolygás, amikor vele vagyok. Lassan fájni fognak az arcizmaim. De erről is Ő tehet :) Jó boldognak lenni, nem szeretném ha gyorsan elmúlna. Kellenek ezek a pillanatok, meg ezek az érzések.

A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.

Dávid megijedt erre a negatív kiírásra MSN-en (L.K.Hamilton idézet amúgy) Kétségbeesetten írt rám, de én nem voltam gépnél erre gyorsan felhívott. Elmondta, hogy 2 napja negatív vagyok, és hogy aggódik értem.

Igen, baszottul negatív vagyok.

Zavar néhány dolog a munkámban, az hogy megint nincs a számlámon semmi, pedig nem is költöttem magamra semmit a könyveken kívül. Zavar, az hogy embereket basztatok de totálisan feleslegesen mert utána úgyis én kapom a sarat, ha ők nem csinálják meg dolgokat. Már előre látom. És aztán ez mit sem fog már semmit sem számítani, mikor oda kerül a sor. Úgy utálom ezt.

Nagyon sokat kell még tanulnom arról, hogy az emberek nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy én szeretném. Arról is sokat kell még tanulnom, hogy az akadályokat normálisabban kezeljem. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi elmaradásom van más téren. Ezekről jobb nem is tárgyalni sehol inkább.

Alapjáraton amúgy negatív vagyok, bár az a vicces, hogy Dávid nem így ismer. Vele valamiért semmi gondom nincs, és semmi sem tud felidegesíteni akkor.

Szeretném ezt az érzést mindennap átélni. Úgy felkelni, hogy mosolygok és tudom, hogy otthon vár és hamar eltelik a nap és máris láthatom. Most kábé vánszorognak a percek, hiába van az, hogy holnap láthatom, kábé mintha megállt volna az idő tegnap óta. Auch!

Szükségem van rá, jobban most mint eddig bármikor. Kicsit elveszettnek érzem magam, olyan "nekemsohasemmisemsikerülúgyahogykéne" érzésem van. Remélem kibírja velem a 7végét. Megpróbálom a negatívságomat félretenni és nem rázúdítani csőstül. Bár ő mindig optimista, valahogy csak rám ragad. Hétfőn beszámolok, mennyire lesz hatással rám Ő és a végtelen pozitívsága amivel a dolgokhoz áll. Bár sokáig én sem hiszem, hogy kibírom vele mosolygás, nevetés nélkül :)

érzések

Igazából nem is szándékoztam írni ide ma sem semmit. Nem hiszem hogy olvassa bárki is ezt a blogot, hiszen a másikon a HotDogoson is írok és oda többen járnak (vagy franc se tudja) Csak úgy néha jól esik, ide is bepötyögni néhány sort az éppen aktuális hangulatomról.

De az aktuális hangulatom nem vmi szívderítő. Egy kicsit lenyugodtam, hogy kiadtam a mérgem a dogon. Eléggé idegesít néha az a sok hülye aki az oldalt használja vagy kárt okoz nekünk. Most éppen megvírusozta egy kedves hekker gyerek a dogot, mert bejutott az adminba egy résen. Fasza! Délelőtti megbeszélés után volt mivel kezdeni a délutánt. Öröm volt a fejlesztőknek, meg nekünk is mindenhová új jelszavakat generálni meg átnézni hogy nem e lett komolyabb baj. Noh mind1. Kárt nem okozott, de akkor sem poén ez.

Ráadásul anyu este azzal fogadott, hogy mamám sincs valami fényesen. Ő csütörtökön megy be hozzá, holnap meg anyu húga meg nővére, aki ma is volt. Most vasárnap voltam én is bent, de már most sem festett jól ahhoz képest, hogy azelőtt amikor Bigával voltam tök jó kedve volt ott viccelődött velünk. Nem fogják hazaengedni, és egyre csak rosszabbul van. Félek bemenni hozzá. Nem akarom hogy úgy maradjon meg az emlékeimben ha neadjisten bármi történik vele, mint akit szenvedni látok. Nem!

Ezt sosem szeretném, és azt sem, hogy rosszabbul legyen. Az orvosok nem igazán tudják mi a baja, pedig csináltak már vagy 20 vizsgálatot. Jó, ő sem lesz már fiatalabb, és a szervezetét sem kímélte de azért akkor is... Félek ám rendesen. Ő az én egyetlen nagymamám, és igaz ő sem tökéletes (ahogy senki sem) de én nagyon szeretem, mert csak ő van nekem, és annyi minden jót adott már nekem.

Nah egy ilyen nap után bújnék oda legszívesebben Dávid mellé, hogy jól megölelgessem, és meghallgasson és mondjon valami bíztatót, vagy csak velem legyen egyszerűen. De ez most ugye lehetlen, és a kis lelkemnek nem lett jobb semmivel sem, hogy ezeket a sorokat bepötyögtem ide. Nehéz most nagyon :( Rossz előérzeteim vannak. Bárcsak ne lennének...

Álmok

Szeretek aludni :) De tényleg! Nem azért mert pihentető is (naná persze ezért is jóóóó dolog) hanem azért is mert a legtöbbször álmodok is. Bár az álmaim javarésze függ attól, hogy milyen lelkiállapotban vagyok de azért mostanság javarészt jó dolgokról álmodok, vagy nagyon rosszakról. Köztes átmenet nincs igazán. Délután 4-től este fél 10-ig több álmom volt, és amennyire emlékszem rájuk jók voltak :) Régen tartottam egy füzetet az ágy mellett abban véstem fel ébredés után azokat a dolgokat amik megmaradtak bennem az álmok után. Jó volt visszaolvasni őket. De nyugi nincs álmosk önyvem, nem nézem meg sehol sem hogy mit jelentenek (nem hiszek bennük) egyszerűen csak vannak és néha jók néha rosszak. De álmodni akkor is jó dolog még ha az álom rossz is :)

Álom és ébrenlét közt. Ismered azt a helyet? Amikor még emlékszel rá, hogy mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni.

Hook c. filmből

Egy kicsikét....

el vagyok fáradva. Azt hiszem. Nem is testileg. Inkább agyilag.

Olyan ólmos fáradtság ez. Mint ami télen szokott rátelepedni az emberre. Nem bírok kitartóan összpontosítani bizonyos feladatokra, így nem végzem igazán 100%-osan a dolgaimat. Sehol. Még a könyvemre sem tudok figyelni, de néha már az emberekre sem.

Ez elég bosszantó ám. Mármint inkább nekik, már ha észreveszik. (bevallom jól tudom leplezni a dolgaimat) Tudom, hogy mit mondanak, hogy mit beszélnek nekem de nekem mindig máshol jár az agyam. Megjegyzem amit mondanak, de érdemben nem tudok most agyalni más dolgain, gondjain és problémáin. De majdnemhogy még az örömén se. Kicsit fásult lettem. Nincs motivációm.

Remélem a holnapi suli ad majd valami plusz lendületet, új feladatokat célokat és akkor azzal a kis örömmel kitartok egy darabig. Messze van még a jövő hét csütörtök is innen nézve amikor is látom Dávidot. Most jelenleg ő, és néhány kedves barát a fénysugár életem sötét egén

(juj ez enyhén depresszívnek hangzott de nem akartam pedig ilyen postot írni. nincs bajom csak fáradt vagyok)

Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.

Volt egy agymenésem 2 órája. De már túl vagyok rajta :) Azóta már minden jobb. Nem féltékenykedek, nem vagyok 14 éves tinilányka. Felnőtt nő vagyok vagy mi fene. Vagyis legalábbis abba a kategóriába számítok asszem ^^ (bár agyilag erről egyesek vitatkoznak az fix)

Szeretem. Ő is szeret. Megbízok benne. Ő is bízik bennem. Akkor meg mi a gond? Azzal találkozik akivel szeretne, lányokkal is lehet barátkozni, én is barátkozok fiúkkal (sőt én inkább azokkal mint lányokkal) ebben nincs semmi.

Csak egy érzés volt, már elmúlt. Nem féltékenykedek, nincs értelme rájöttem. Annál több eszem van! Birkaster is megmondta a twitteren hogy értelmetlen. És tényleg ;) THX

Minden felhő mögött süt a nap - tartja a mondás

Én egyre kevesebb napot látok (többek között ezért /is/ utálom az őszt) Egyenlőre napjaim javarészét az ragyogja be, hogy tudom és érzem hogy Ő nagyon szeret. Mert ha nem mondja akkor is így van. De mondja is. És ez a legszebb ebben az egészben. Jó arra hazaérni, hogy vár rám. Vagy amikor fellép MSN-re és beszélgetni kezdünk egyből azzal kezdi, hogy mennyire hiányoztam neki.

És félt. Mert most ideges vagyok és tegnap nagyon mérges is voltam. Az egész világra. Ez még nem múlt el, azóta sem lett jobb a helyzet, csak egy kicsit változtattam a hozzáállásomon. Mert muszáj. Inkább belenyugszom ebben az egészbe, és nem filózok a dolgokon. Attól jobb. Sokkal jobb.

De talán az a legjobb most, hogy Ő itt van most nekem. Mindenki azt mondja, hogy megérdemeltem már a boldogságot. Én ezt nem látom, hiszen magamat nehéz kívülről szemlélni, de az tény hogy most e téren nincsenek gondjaim. Csak a távolság lenne bárcsak könnyebben áthidalható. De ez is lehet küzdeni csak kitartás kell hozzá meg még ilyen sok szerelem ami most van :)

Cím nélkül csak úgy ....

A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.

Virginia Cleo Andrews

kép: innen (érdemes megnézni a többit is, nagyon tehetséges a lányzó. imádom a rajzait ^^ )

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

Ez volt a hétvége tanulságos mondása :)

Amúgy az egyik Harry Potter filmből származik a címadó idézet, talán a kettőből (?) de ebben nem vagyok biztos benne.

Megnéztük bizony mind az 5 filmet Dáviddal és egész 7végén itthon voltunk :) Nem is volt kedvünk sehová sem menni, és igazából jó volt a nyugi, az ágyban fekvés meg az hogy csak ketten/együtt voltunk. És minden szuper volt, és nem is kellett több. Újfent megerősítést kaptam, hogy Dávid tényleg nagyon szeret engem és ezeket a perceket, órákat, napokat semmi pénzért nem cserélném el ^^

Már csütörtök este jött, és már alig bírtam kivárni, ráadásul a vonata is késett :) De aztán csak beért az a fránya vonat, és Ő ott mosolygott a Keletiben és végre megölelgethettem :) Hiányzott! 2 hét az 2 hét. Ezt sosem fogom szerintem megszokni. Tovább is maradt ám nálam mint tervezte, mert csak hétfőn reggel ment haza és így még egy estét együtt tölthettünk. Imádok vele aludni, és arra kelni, hogy ott van mellettem. Sokkal nyugodtabban alszom, és ébredek mert tudom, hogy ott van. Ez ilyen szavakkal nem kifejező dolog. De szerintem nem is kell ezt tovább ragozni. Ez a szerelem. Ennyi elég.

A szerelem soha, semmit és senkit nem kérdez. Meglep, és kíméletlenül leteper, mint az elemi erő.

És most Dávid meg is lepett rendesen. Azzal, hogy itt van nekem, azzal hogy részese lett az életemnek. És azzal, hogy azt írta nemrég, hogy ő már holnap felutazik Pestre mert hiányzom neki és szeretne velem lenni :) Hát lehet ennek ellenállni?? De hát miért is kéne? Itt lesz és végre a nyakába ugorhatok holnap este 6 után a Keletiben és láthatom Őt! Hiányzik! Nagyon is!

Ennek örömére éjjel 23:00 előtt nem sokkal kiporszívóztam a szobámat, és rendet raktam. A portörölgetésre nem volt időm. De szerintem ezt Dávid meg fogja bocsátani, nem ezen múlik a boldogságunk úgy érzem :) Jaj úgy örülök, hogy holnap este már együtt fogunk aludni, és egész 7végén itthon leszünk. Anyuék nem lesznek itthon úgyhogy nyugi is lesz. Mert ám itt mindig van itt vki. Tegnap Árpi bácsi (Robi Ausztráliában élő ismerőse), meg még egy agaras jött át pont mikor mentem Edinával sétálni. Ma délután Eston volt itt, cédét írt, aztán jött István is este. Kész átjáróház vagyunk :D

Noh most rohanok hajat mosni, és még pakolgatni kicsit hogy holnap reggel úgy hagyjam itt a lakást hogy normális állapotban legyen mire ide visszajövök este Dáviddal ^^

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.

Hiányozni fog a nyár. Hiányozni fog a nap sugara. Mert ezután semmi sem lesz olyan mint volt, a nap sem úgy süt.

Hiányozni fog az a nap ami égetett, és kivakította a szemem reggel a Margit híd után amikor felbukkant a HÉV a Duna parton. Hiányozni fog az a nap ami megcsillant a folyón és már 11 után besütött és csiklandozta a nyakamat az irodában. Hiányozni fognak a nyári illatok, a frissen nyírt fű illata, a reggeli kávé finom gőzölgése a teraszon amit mezítláb ittam meg a nyugis hétvégéken pizsamában. Hiányozni fog a nyári zápor, ami egy fülledt éjjel a gangon át hallgattam miközben zenét hallgatva cigiztem éjfél után.

Hiányozni fognak a nyári emlékek, bár ezeket nem veheti el semmi és senki sem. Ezek megmaradnak. És ősszel jó lesz őket elővenni, és visszagondolni rájuk. Ezen a nyáron különösen sok mindenre tudok gondolni ami mosolyt csal az arcomra. És igyekszem is majd ezt tenni, akkor amikor elkap az őszi eső, vagy amikor napokig felhők takarják a napot. Igyekszem még az utolsó napsugarakat elraktározni, és majd előhúzni őket amikor szükségem lesz rá.

" Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra. "
Szex és NY