Tétova óda

ez így estére (meg mindenkorra) gyönyörű

Ágnes még mindig fantasztikus énekesnő, a zenei alap meg csodás.

azt hittem a rongyosra hallgatott József Attila album után már nem lehet ezt fokozni. pedig lehet.

Radnóti dalok, Ágnes A lélek aljából című lemezén.

MUSTHAVE!




Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Radnóti Miklós

én vagyok hülye vagy mindenki más?

bírom amikor olyan emberektől érkeznek jó tanácsok, akik a saját életükkel sincsenek tisztában. szeretem amikor megjegyzéseket tesznek az enyémre, mintha az olyan természetes lenne.

persze lehet, hogy nem is veszik észre azt, hogy ezzel sikerül elérniük azt, hogy a magamba vetett hitem meginogjon. még ha csak pár pillanatra is, de ilyenkor el tudok ám gondolkozni azon, hogy én vagyok a hülye vagy mindenki más?

ma kaptam egy pár ilyen jó tanácsot, hogy rosszul kezelem a kapcsolataimat és jött néhány szuperhasznos tanács, hogy, hogy kellene igazándiból. ráadásul olyan embertől, aki a saját dolgaival sincs tisztában és hiába hiszi, hogy igen még kurvára messze áll attól.

nem mondom, hogy én akkora májer lány vagyok bármiben is, de fura, hogy olyan ember szól be és húzza fel az agyam, aki foglalkozhatna a saját dolgaival előbb, aztán az enyémmel.

vagyis inkább az enyémmel ne, mert nekem jó minden így ahogy van egyelőre. agyalok magamon én is eleget, nem kell hogy több ember ezen a témán pörögjön, mert attól jobb nem lesz.

köszipuszi!

bájtos mosolyú lány

mindig ráakadok erre a dalra, és rájövök hogy egy kicsit rólam is szól. hát csak ennyi!



"A szekrénybe stócba amit nem bírok látni
mint aki új fájlt nyit az életéhez.
De hiába próbálok meg bármit.
Régi névvel nyomom rá hogy "Save as".
Akárhogy is van én már életemben
annyiszor terveztem magamat másra.
Magamnak nem nagyon feleltem meg,
neked jó leszek elszámolásra."

#100factsaboutme utolsó felvonás

61. nem szeretem a hagymát, és ahol lehet anélkül kérek mindent (imádnak ezért a Mekikben a pénztárosok)
62. egyszer karácsonykor szánkóbalesetben eltörtem a csuklómat, 2x pedig valentin napon pár lábujjamat. egyszer egy cserepes virág esett rá, idén pedig az üveg szobamérleg.
63. 1 évig jártam jazzbalettra
64. óvónéni/tanítónéni szerettem volna lenni, de a beszédhibám miatt nem sikerült a felvételi
65. minden vágyam egyszer eljutni egy fehér homokos tengerpartra, ahol kék az tenger és pálmafák vannak mindehol
66. nem vettem teljes áron könyvet már nagyon régóta. vagy recenzióba kapom őket a könyvesblogom miatt, vagy elkérem a kiadóktól, vagy 500 ft-ért hozzájutok a Könyvudvarból
67. vakon nagyon gyorsan tudok gépelni mert tanultam gyors és gépírást a szakközépiskolában
68. az általános iskolai darabokban mindig én játszottam a főszerepet. és mindig gonosz karaktert alakítottam
69. csikis vagyok mindenhol, bár tudom egy darabig tolerálni, de egy idő után nem bírom abbahagyni a röhögést
70. nagyon hamar megtudok szeretni embereket és annál nehezebben felejtem el őket
71. nekem volt a legtöbb UV-m, vizsgakurzusom és egyes zhm a BGF-PSZFK banki szakügyintéző 2005-ös évfolyamában
72. szeretem a mekis fagyit sültkrumplival enni
73. végtelenül sokat tudok beszélni bárkivel bármiről
74. nem bírom meginni a szódavizet csak szörppel, simán rosszul vagyok tőle
75. salátán kívül sosem eszem zöldséget (de azt is csak hússal és öntettel)
76. sosem voltam még orvosnál, csak balesetekből kifolyólag röntgenen és betegszabadságon sem voltam még sosem
77. mindig legúglizom magamat és másokat is. jól eltudok ezzel szórakozni, és bármit megtalálok bárkiről. legjobban a vonaton utazó idegen embereket szeretem lecsekkolni és kideríteni arcról meg a közösségi portálokról, hogy kik ők és vajon mit csinálhatnak
78. szeretek az ezo tévére elaludni, meg úgy unblock tévére
79. amióta 99-ben megharapott a barátnőm kutyája mindkét lábamon durván, azóta rettegek a négylábúaktól (csak az agaraktól és a kis termetűektől nem félek)
80. általános iskolában tudtam kézen járni és én másztam fel leggyorsabban a kötélre
81. azt mondják rólam, hogy élő youtube lexikon vagyok. képes vagyok számokat pár dallamról felismerni, együttesek videóklipjét elmesélni és folytatni a dalszövegeket
82. szeretek szerelmes lenni
83. én vagyok a lány, aki kiszivárogtatta a magyar érettségi tételeket 2010-ben :D még a híradóban is szerepeltem (persze kamu volt, mert nem is!)
84. a házimunkák közül a legjobban a mosogatást utálom
85. azt mondják jól megy a röplabda, bár én leginkább azt élveztem benne, hogy más lányokat lehetett fejbe dobni egy jól irányzott adogatással
86. szeretek sokat nevetni és minden hülye poénban benne vagyok
87. a legtöbbször a Büszkeség és balítélet (újabb) és a Love Actually filmváltozatát láttam
88. fagyiból a Magnumot szeretem a legjobban és kiskoromban nem ettem meg a virsli elejét és végét sem
89. 15 évesen csináltam meg az első email címemet
90. semmilyen hangszeren nem tudok játszani, ellenben nagyon felnézek azokra akik igen
91. végtelenül türelmetlen vagyok ellenben nagyon segítőkész
92. nem szeretem ha beleesznek a kajámba, vagy beleisznak a poharamba
93. egy időben nem bírtam lekattanni a mario-ról és folyton nintendóztam, végül anyu elvette és elzárta :D
94. bárhol képes vagyok hülyét csinálni magamból a szerencsétlenkedésemmel (elesek, leesek, nekimegyek és leejtek dolgokat)
95. bármilyen gusztustalan állatot megsimogatok, vagy megérintek, megfogok
96. nem hordok fülbevalót és gyűrűt és karórát sem, amióta eltört a csuklómmal együtt és megállt az idő
97. tudok vasalni, varrni kötni, horgolni és hímezni is és főzni is ímmel-ámmal (majd ha lesz kire akkor gyakorlottabb leszek :D)
98. mindig álmokat valamit és sokszor vannak rémálmaim
99. ha boldog vagyok mindig dúdolok és éneklek valamit, de borzalmasan rossz hangom van így inkább visszafogom magam
100. bárhol képes vagyok bárkivel megismerkedni és barátságokat kötni

#100factsaboutme második felvonás

31. szerelmes voltam David Duchovny-ba (X-akták) és David Boreanaz-ba (Angel)
32. többször nyertem szépírás és szép füzet versenyt általános iskolában
33. szeretek vonatozni, buszozni és úgy effektív bárhová menni tömegközlekedéssel
34. 3 éves koromban csináltattak anyuék útlevelet nekem, azóta nincs is másik
35. a világ legszomorúbb napja számomra a május 19-e
36. bármikor képes vagyok bármennyi chipset megenni
37. utálom a túró rudit és mindent ami túrós, mazsolás
38. nagyon szentimentalista vagyok
39. voltam már 3x is Subscribe koncerten
40. egyszer elszöktem a nagymamától vissza az óvodába játszani
41. 7-8 évesen hatalmas telefonszámlát csináltam a betelefonálós játékok miatt anyuék nagy örömére
42. gyűjtöttem a matricákat, lutra albumokat
43. egy pár hónapon át adatrögzítés céljából Magyarország összes iskoláját (általános, szakközép, gimi, szakiskolák) és óvodáját felvittem egy excell táblázatba
44. kedvenc rádióm az MR2
45. ha lehetne mindig fekete színű ruhákat hordanék, mert az a kedvenc színem
46. mindig van nálam olló és ragtapasz (sosem lehet tudni mikor ér valami baleset)
47. rosszul tájékozódok és néha nem tudom melyik a jobb és balkezem és eltévedős vagyok
48. anyukámék angol agárkutyákat tenyésztenek és van itthon egy halom kutyánk akikkel versenyekre és edzésekre járnak
49. a kávét 2 cukorral iszom és sok tejjel
50. 5 éve minden hónapban megveszem a Joy és Glamour magazinokat
51. amióta megtanultam fütyülni, azóta nem ettem répát
52. régen sokat rajzoltam szénkrétával
53. szakközépben majdnem megbuktam kémiából és többször matekból is
54. utálom ha fényképeznek mert mindig hülye fejeket vágok
55. eddig még Bécsen és az aggteleki határnál (pár Szlovák falunk kívül) tovább nem jártam sehol sem külföldön
56. imádom az egyenruhás, öltönyös pasikat mert szexik
57. 2,75-ös dioptriás szemüveg hordok, mert nem látok jól távolra
58. határtalan mennyiségű pénzt el tudok költeni kajára, piára, könyvekre és ruhákra
59. egyszer egy szánkóbalesetben eltörtem a csuklómat
60. utálok egyedül aludni és egyedül ébredni

#100factsaboutme első felvonás

1. én voltam az első a faluban 86-ban akit Anettnek hívtak
2. a mákot csak szárazon tudom megenni és zacskószámra
3. 7 éves koromra fejből tudtam szavalni Petőfi Sándor János vitézének első kalandig tartó részét az összes tanárnéni nagy csodájára
4. az első pasimat Antalnak hívták és egy napon volt a névnapunk
5. egyszer öltöztem be farsangon, akkor is királylánynak
6. imádom a neonpink színt
7. fagyasztott málna függő vagyok
8. egyetlen igazolatlan órám volt szakközépben, az is csak azért, mert a portás azt mondta hogy nem lesz helyettesítés az irodalomórának úgyhogy menjünk haza, de aztán mégiscsak lett
9. 3 éves koromban szétvágtam a lábfejemet egy kapával a mamám kertjében mert az utcán lovak mentek én meg rohantam megnézni őket és nem vettem észre a kapát :D
10. volt egy vörös macskám, akit Garfieldnak hívtak
11. egyszer általános iskolában elküldtek egy matematika versenyre és borzalmas volt
12. imádom szamárfülezni a könyveket
13. csak vékony multit (narancssárgát) veszek, ha rá akarok gyújtani
14. mindig van nálam egy könyv és legalább fél liter ásványvíz
15. gyűjtöm az idióta nyakláncokat, medálokat
16. életem egyik legjobb döntése volt hogy megvettem az iphone4-et
17. a nutelláskenyeret a legjobban csemege uborkával szeretem enni
18. orvosilag megállapítottan alvászavaros vagyok
19. dolgoztam a Blahán a Mekiben egy nyáron át
20. kiskoromban volt egy fekete-sárga BMX-en, amit minden fiú irigyelt
21. egyszer majdnem beszakadt alattam egy tó jege
22. a bal kisujjam egy ujjperccel rövidebb mint a másik kezemen lévő
23. 3 blogom van és 2 tumblerem
24. 5 és fél évig jártam egy focistával és heti rendszerességgel meccsekre mentem szurkolni neki
25. még mindig tudom a számlatükröt és a számlaszámokat a BGF-PSZFK-s időkből
25. imádom a pandamackókat
26. régen vadászgörényt akartam tartani, de anyukám nem engedte
27. rózsaszín tapéta van a szobám falán arany pöttyökkel
28. ha alkoholt kell fogyasztani akkor csak a rum&kóla jöhet számításba
29. profi vagyok popcorn pattogtatásból
30. szakközépben jártam magasugrás szakkörre

true love story

arra jöttem rá, hogy mások szerelmi történeteit jó hallgatni. még akkor is ha én nem vagyok szerelmes vagy éppen bánkódok és teljesen magam alatt vagyok. mások sztorijaiból lehet kicsit meríteni. meg lehet tudni belőlük, hogy ők is voltak nagyon boldogtalanok és mégis összejött nekik. ők is bénáztak sokat és lásd mégis együtt vannak, mert a sors azt akarta, hogy összejöjjön nekik. tehát effektív ez mindenkivel megvalósulhat, a kérdés már csak az hogy mikor.

persze, az a baj, hogy ennek ellensúlyozásából sokszor látok olyan párokat szétmenni, akikről sosem gondoltam volna szakítanak, mert örök életre terveztek és én is azt láttam, hogy egymásnak vannak teremtve. sajnos ez is megvalósulhat mindenkinél, és nehéz jó tanácsot adni, hogy mi ilyenkor a teendő.

saját magam kapcsolatait sem tudom értelmezni, és megfejteni még mindig. de beszélni jó róluk és valaki mindig meghallgat. én meg bízok abban, hogyha rákérdezek a szerelem témáról az illetőnél, akkor a true love story-t fogja elmesélni és nem a másikat.

(mondjuk bevallom kezdem kicsit elveszteni a hitemet ezekben a dolgokban, mert kevés boldog embert látok manapság. de biztos én nézek rossz helyen körbe szerintem. sok boldog ember van, meg sok igaz szerelem, csak másik kontinensen vagy bolygón.)

pink

most hogy már van pink laptopom szipiszupi rinyálós postokat írhatok akár az ágyból. nem mintha eddig a telefon segítségével nem tehettem volna meg ezt, de ez most mégiscsak más. az enyém a kütyü és hasznos lesz elvileg. örömködős blogpostot kéne írjak, de nem tudom magamat becsapni.

amúgy meg szép tényleg az új gép meg minden. furcsa is lesz használni majd egy idegen lakásban és erről írni a többi blogpostokat.

egyébként semmi sem rózsaszín, inkább sötét meg fekete. a rózsaszín csak most a laptopra illik, rám annyira nem. fáradt vagyok, nyűgös, de ettől függetlenül is ilyen szar lenne a kedvem, ha ezek nem játszanának rá. semmi sem úgy van, ahogy kéne lennie az a baj.

bonyolult bonyolult bonyolult én meg nem vagyok tökéletes. sőt!

kérdések

mindig vannak. sosem szabadulok meg tőlük. szerintem üldöznek és mindig újra és újra előkerülnek egy egy sötét sarokból előugorva.

mit csinálok rosszul? mit kéne tennem, hogy egyszerűbben alakuljon az életem? jó irányba haladnak a dolgok? mit rontok el? mit nem csinálok úgy ahogy kéne? tényleg mindent megteszek ami elvárható? vagy ez már túl sok? mit nem látok át helyesen? mit nem veszek észre? esetleg mit nem kéne észrevennem?

mások kapcsolataiban és életében olyan könnyű okosnak lennem.

az enyémben miért nem tudok így lelkesedni, tanácsokat adni, vagy csak egyszerűen csak úgy alakítani az egészet, hogy ne nehezítsem meg a saját magam dolgát?

és persze a kérdések mindig szólnak valakinek/valakiknek akikkel jó lenne megbeszélni ezeket, csak félek a válaszoktól. mert nem mindig azokat kapnám szerintem, amiket szeretnék hallani és ez már előre elkeserít.

még mindig hülye vagyok tudom. mondjuk nem csodálkozom magamon, meg azon, hogy nehezemre esik az érzéseimet kifejezni másoknak, hiszen az enyémekkel sem foglalkoztak sokat az elmúlt években. aki meg is tette, a végén úgyis belegyalogolt a szívem közepébe és csúnya sérüléseket hagyott ott a cipőtalpával.

strip me!

"Cause when it all boils down at the end of the day
It's what you do and say that makes you who you are
Makes you think about, think about it doesn't it
Sometimes all it takes is one voice"

a reggeli random napindító dal aztán este is újra előkerült. és jó ez a szám tényleg. Natasha még mindig csodás nő és van mondanivalója a dalnak.

amúgy pedig mondtak/írtak ma egy két elgondolkodtató dolgot, amit a jövőben muszáj lesz mérlegelnem és ez kicsit elbizonytalanított. fura, mert mindig van valami kicsi apróság, amit ha valaki elhint rögtön elkezdek hülyeségeket belemagyarázni a még a napsütésbe és a kötőszavakba is. irtóra szar szokás, amit nehéz kinőni.

még mindig félek néhány dologtól valljuk be.

(és ezen nincs is csodálkoznivaló, más ezt tenné a helyemben. majd ha egyszer lesz erőm leírni biztos megosztom a nagyvilággal ezeket is)

idő

az idő furcsa dolog.

ha túlzottan sok van, abból van probléma
ha túl kevés van belőle, az okoz problémákat

nem szeretem pazarolni az időmet. sosen volt egyszerre sok a birtokomban. ráadásul hiába vagyok lassan 25 éves mèg nem tanutam meg, hogyan lehet rendesen beosztani, úgy hogy mindenre és mindenki jusson. rájátszik erre az is, hogy türelmetlen lányka vagyok azt hiszem. mindent akarok azonnal, egyszerre és ez problémákat szül.

ráadásul tudom, hogy rossz ha két vége felől égetik a gyertyát. én ha lehet csilliónyi felől égetném. szerintem ezért peregnek ki a kezem közül az idő apró homokszemjei.

(amúgy most csak egyhuzamban végigaludt éjszakát szeretnék de nagyon. 8 órát legalább! csak nincs rá időm, mert szarul osztom be)

bogozd ki

és igen! erre a dalra szavaztam a MR2 top 100-as listáján. szavaztam volna másra is még, szívesen hiszen azon a listán kábé örök kedvencem mindegyik szám, de egyre lehetett.

ez valahogy mégis csak a legkedvencebb. nem is tudom mit szeretek benne igazán, de a legjobb koncertélményeim erre a számra voltak.

úristen! 2 éve PEN-en meg FOO-n mekkorát ugráltam erre több ezer emberrel együtt. felejthetetlen, talán ezért nr1. (jah meg kurvajó a dalszövege és mindig van mit kibogozni itt ott mindenkinek)

szóval a 30Y bogozd ki. enjoy!

3 (!) smiley jel

nem is volt rossz a holnapom, mint ahogy ITT remélem. hihetetlen mókás twitteres bulin vagyok túl és minden jó volt :)

hát így vigyorgok 2 fantasztikusan borzalmasan rossz fény nevű italcsoda után és legalább 3 rum&cola után a twittertali korai órájában. és ez után jött még néhány kör az amúgy is túltelített Grund bárnál. egyszer segítséget is kellett kérjek az ismerősök ismerőseitől, hogy a bárpulttól megkaphassam a cuba librém, Tomi sörét, meg a cigimet. de ez nem volt baj, mert legalább megismertem közben egy aranyos srácot :)

amúgy meg a város meglepően csendes hajnali fél 5 felé és az eső sem esett annyira, meg a szél sem fújt szerencsére. de mivel ez nem egy időjárás jelentő blogblokk megyek is aludni, mert csúnya lesz a HATEfőm.

(nah jó, még ezt muszáj leírnom)

reggel az első gondolatom nem az volt, hogy jézusereje hol vagyok, hanem hogy most ez jó így :)

(amúgy a rinya blog azért biztos marad még egy darabig mindenki kitörő örömére, de megfigyelhetitek a haladásom útját, abban hogy legalább 3 (!) smiley jelet használtam a post megírása közben.)

holnap

olyan furcsa érzésem van a holnappal, vagyis inkább a ma estével kapcsolatban.
ilyen megmagyarázhatatlanul rossz. de remélem elmúlik azért!

kiváncsi leszek ki fog a legjobban lerészegedni, és ki lesz a legszimpatikusabb az új twitteresek közül. nem szeretném túlzásba vinni az alkoholizálást, túlzottan sokan ismernek ahhoz már ott személyesen, hogy ez ne járjon következmények nélkül. meg amúgy is dinka dolgaim vannak ha iszom :)

azt viszont nem tudom,hogy hol ér a reggel, de talán ez jól is van így. valami csak lesz, el nem veszek, lesznek akik vigyáznak rám (igaz?)

próbáld fel

tényleg fel kéne mindig mindent próbálni mielőtt az ember megveszi. nem lennének nagy nadrágok, szűk pulcsik és olyan cipők, amik szorítják az ember lábát.

ugyanígy fel kéne próbálni egy-egy embert is, mielőtt még neki adod a szíved. felpróbálás után egyből látszik, hogy mennyire sötét van odabenn, vagy hogy mennyire tölti ki a szíved az ott lévő rendelkezésre álló üres helyet. sőt az is kiderülne, hogy mennyire kellemes neki ott bent, nincs e hideg vagy túlzottan meleg. az is nyilvánvaló lenne egyből, hogy beleillik-e oda az a szív vagy sem.

jó lenne mindig ilyen próbákat tartani minden embernél. nem lennének összetört, kettévágott meg lefaragott kukába dobott szívek.

persze lehet (sőt), hogy ez a kihívás a dologban nem?

30y: próbáld fel

a szívem úgy lenne
egy másik emberbe
hogy ott majd, hogy ott majd lássa
azt hogy milyen

volt az az ember
akibe egyszer
lakott és nem tudta
azt hogy kiben

ver ez az élet
amibe ő lett
az aki, az aki lökte
az anyagot abba

abba a testbe
amit most vett le
(hogy) másikba menjen
otthon legyen ott

próbáld fel hogy elég nagy legyen
és hogyha szól hogy kevés vagy szivem
mondd azt hogy nemcsak, nemcsak én vagyok.

ha láttad a parkba
ahogy a slaggja
a parkőrnek kézbe
és úgy osztja szét

na most, na most úgy spriccel
(mert) azzal nem bírt el
a test hogy a szív
valahogy nincs a helyén.

próbáld fel hogy elég nagy legyen
és hogyha szól hogy kevés vagy szivem (3x)
mondd azt hogy nemcsak, nemcsak én vagyok.

indokolatlan

mindig megijedek az emberek reakcióitól egy-egy képnél vagy egy-egy post, tweet kapcsán, amiben dicsérnek. indokolatlannak tartom. ha tükörbe nézek én nem látom a szépségnek minimális nyomát sem magamon (jobb napokon valami elősejlik, de iszonyat gyorsan el tudják ezt űzni egy-egy kedveskedő megjegyzéssel a családtagok)

mikor fog ez elmúlni? elmúlik valaha is?

nem azt mondom, hogy nem esik jól, ha valaki azt mondja, hogy szép vagyok mert jó kurvára jól esik, csak fura. olyan indokolatlan. nem szoktam meg ezeket a visszajelzéseket.

egyébként meg most tettem fel egy cikket az iskolai kiközösítésekről és csúfolásról, amiben Barack Obama is nyilatkozott egy konferencia keretében arról, hogy őt is sokan zrikálták az iskolában nagy fülei és neve miatt. tuti a suliból ered az én önbizalomhiányom is. konkrétan a szakközepes időkből. 4 év 29 másik agresszív, idióta és féltékeny lány között, nem volt igazán könnyű érvényesülni. a végére nem is akartam mást csak túlélni, leérettségizni és menni el onnan minél messzebbre.

képmutatásból, beszólásokból, kibeszélésekből, hatalmas pofonokból (képletesen persze) és csúnya bántások kijutott bőven. én voltam az eminens szerencsétlen könyvmoly csaj, akit messziről elkerültek a pasik és akire a menő csajok ujjal mutogattak, ha jelentkezett hogy megmondja a választ, hogy melyik versből idézett a tanár.

kéne ehhez még sok év meg sok kedves és őszinte ember, hogy ez úgy eltűnjön végleg. vagy valami önbizalom gyorstalpalóra kéne küldeni.

van ilyen?

törődés

olyantól várom a törődést, aki elérhető közelben van, vagy akivel napi kapcsolatban vagyok (akár élőben, akár neten) és nem attól akitől csak 5-10 perces hívásokra 4 havonta, vagy 1 levélre esetleg egy fél órás msnezésre pár hetente.

jól esik, hogy olyanok is gondolnak rám, akik 220 km (vagy annál több) távolságra vannak tőlem, de azzal nem tudok mit kezdeni itt és most.

kell az, hogy élőben beszélgessek (néha) az emberekkel! kell az, hogy tudják napi szinten, hogy mit csinálok és miért. olyanokkal próbálom körbevenni magam, akikkel fél szavakból is megértjük egymást. jó tudni, hogy a másik tudja, hogy mire és kire gondolok és nem kell újra és újra elmagyarázni a miérteket és a sztorikat.

rájöttem hogy hiába találkozok olyanokkal, akikkel nem vagyok napi kapcsolatban egyszerűen nincs közös témánk. a régi dolgok felemlegetése jó érzés, de egy idő után fárasztó és unalmas, ráadásul azt hiszem nem is igénylem igazán én ezeket a kapcsolatokat. volt erre is példa a hosszú hétvégén bőven.

Imola és Pisti, azzal hogy itt voltak 1 teljes napot meg egy kicsit teljesen elterelték a gondolataimat a szakdogáról. lehetett sokat nevetni velük meg a világ dolgairól dumálni felhőtlenül. ez teljesen jól helyrezökkentett azt hiszem. ilyenből kéne mindennapra egy :)

nem tudok még mindig mit kezdeni néhány emberrel és néhány érzéssel. megbántani nem akarok másokat, de néha tényleg nincs türelmem a dolgokhoz. és aki ezt nem érti meg, az engem sem ért igazán és akkor felesleges az egész dolog úgy ahogy van minden téren.

a velem való törődéshez ismerni kell engem meg a pillanatnyi érzéseimet és a félelmeimet és az éppen aktuális boldogságforrásaimat. aki pedig részt akar venni eme rettentően bonyolult folyamatban részt is tud, ha akar. nem zárok ki senkit az életemből (azt hiszem legalábbis), csak nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy odafigyeljen rám, annyira ahogy én teszem vagy tenném ugyanazt.

random vers alváshoz

Sanzon

Milyen szerelem volt, milyen!
Akár a vízbefúlók harca,
– meg nem marad a fövenyen,
magát elfedi, kitakarja,
mint a víz, él, hal szüntelen.

Milyen szerelem volt, milyen!
Két késdobáló hideglelése,
– de hol a kés, hol a porond már,
s mégis: köröttem, homlokomnál
rezeg szemed lángoló kése.

Milyen szerelem volt, milyen!
Két idő, egymásba akadva!
Két megválthatatlan igen,
remegő fa, remegő balta
szűnik, születik szüntelen.

Mégis szerelem volt, igen!
Víz, fény szakadó szívverése –
mit kidobogtam, kidobogtál,
ami nincs még és ami volt már,
igen és nem. Mégis és mégse.

Bella István

>> még több ITT NI

ágy

mindig furcsa olyan ágyban aludni, ami egy személyes. a duplához vagyok szokva.

de a kettő is csak úgy jó igazán ha van kivel megosztani.

ezért bízok abban, hogy az új szobám új ágyát, amit ma kinéztem az ikeában majd nem csak a plüss pandámmal fogom megosztani.
őt inkább tudom nélkülözni az életemből, mint annak a helyét, akinek egy ágyban kéne velem aludnia.

ezért

sötét van, én pedig egy számomra ismeretlen kocsiban ülök az anyósülésen. körülöttem sötét éjszaka, de tudom, hogy ketten vagyunk a kocsiban. igaz nem látok senkit sem (az álmaimban egyébként soha sincsenek arcok, csak felismerem az embereket ruhákból, hangokból vagy mozdulatokból) a sofőrülésen, de tudom hogy ott van. a kocsi nem magától ad gáz és nem magától forgatja a kormányt.

folyamatosan azt figyelem, ahogy növekszik a sebesség a műszerfalon lévő mutatón és egyre gyorsabban suhannak el a házak, a fák, a fények. eleinte csak halkan, aztán egyre hangosabban de szólok a sofőrnek, hogy lassítson. telnek a másodpercek, rázkódik a kocsi a kátyúkon, jönnek a kanyarok én meg csak sírok és zokogok és könyörgök, hogy az isten szerelméért lassítson már, mert egyre jobban félek és ki akarok szállni.

nem vagyok bekötve.

aztán hirtelen hatalmas csattanás, és ezzel egy időben olyan mintha megállítanák az időt. kívülről látom magam, de egyben érzem is, amint ülök az ülésben és a kocsi nekicsapódik egy előtte haladó valamilyen járműbe, vagy talán oszlop? (sosem tudom jól kivenni). én lassítva zuhanok keresztül a műszerfal előtt egyenes neki az autó üvegének fejjel. nem tudom, hogy azonnal meghalok-e (gondolom igen, hiszen mindig felébredek ebből az álomból), csak azt tudom hogy iszonyatosan sok a vér és fáj.

ez a legrosszabb rémálmom.

szörnyű erre felriadni és tapogatni az arcon, meg felkapcsolni a villanyt, hogy megnézzem nem-e vérzek valahol, majd aztán sokáig azon gondolkozni, hogy vajon ki vezette a kocsit, és vajon ez egy olyan álom ami majd egyszer valóra is válik?

már évek óta álmodom ezt és évek óta bekötöm a biztonsági övet. ez az első, amikor beszállok egy kocsiba. ahol nincs öv, nem érzem jól magam. továbbá ezerszer megfogadtam, hogy nem ülök be olyan mellé, aki iszik alkoholt ha ő a sofőr. gyalogoltam már ez miatt, és vesztem össze iszonyatosan emberekkel, meg kiabáltam eleget.

ma voltam olyan hülye, hogy évek óta szerintem először, újra végigszenvedtem ezt a kevesebb mint egy ciginyi időt (cirka 3 perc), amíg hazahoztak a családi banzájról.

most megint ezzel fogok álmodni, pedig már legalább 2 hete nem jött elő. fasza lesz!

(szóval ezért érintett szarul ez az este és úgy unblock az autók, a jogosítvány megszerzése és a vezetés kérdése)

pont

pontot tettem (nah nem a szakdogám végére sajnos még) hanem egy másik ügyre és most minden jobb.

azt hiszem ha leütöttem az utolsó karaktert a suckdoliban úgy berúgok mint az állat. és erre lehet, hogy már a jövő héten már sor is fog kerülni a Grundon. meglássuk és bízzunk a jövő hétben!

meg abban hogy megállíthatatlanul itt a tavasz!

úgy teszek

úgy teszek mintha ma, azaz péntek este 22:00-ig mindenképpen meg kéne írjam a szakdogámat.
úgy teszek mintha csak ez az éjjel, hajnal, másnap reggel, délelőtt, délután és este lenne az életemből a diplomaleadási határidőig.

jó élni ebben a tudatban, mert motivál és hajt az idő, ami a legnagyobb gyilkosom
jó élni így, hogy inkább egy nap parázom szarrá magam és meglesz, mint aztán még 4 és fél hétig.

inkább nem alszom, csak írom.

energiaital van, 6-kor már nyit a kocsma, tudok cigit venni (addig csak kihúzom 5 szállal) kávét ingyen főzök, áram meg jön a gépbe ezerrel, a net meg, mivel alig böngészek úgysem fogy el.

28.000 karakter van hátra, az nem tudom mennyi oldal, de még kell legalább 15. gondolom az nagyjából annyi lesz. bár nem is tudom miért 40.000-rel számolok, valami idióta "hogyan írjunk diplomát" oldalon olvastam, hogy annyinak kell lennie.

mind1.

megcsinálom! erős vagyok! túlélem! nem sírok!

\o/

4-4 kérdés

azt a kérdést utálom most a legjobban: NAH MENNYIT HALADTÁL A SZAKDOGÁDDAL??
azt a kérdés utálom most a legjobban: HÁNY OLDALAD VAN MÁR?
azt a kérdés utálom most a legjobban: BE FOGOD FEJEZNI A HATÁRIDŐRE?
azt a kérdés utálom most a legjobban: LÁTOD HA EDDIG ÍRTAD VOLNA RENDESEN KÉSZ LENNÉL MÁR NEM?

azt a kérdést szeretném most hallani: Ugye tudod, hogy anélkül is szeretlek ha nem tudod megírni?
azt a kérdést szeretném most hallani: Ugye tudod, hogy bármi lesz melletted állok?
azt a kérdést szeretném most hallani: Ugye tudod, hogy nem érdemes sírni és feladni idő előtt?
azt a kérdés szeretném most hallani: Ugye tudod, hogy megírod bármi is lesz április 14-ig?

amúgy meg a fél karomat/lábamat/bármimet adnám most egy kiadós ölelgetésért

torkos csütörtök

nekem ez most azt jelenti hogy jelenleg enni sincs kedvem. és beszélni se.

még szerencse hogy senki sem hívott sehová ebédelni vagy vacsorázni. rossz partner lennék most, távol is tartom magam a közösségi médiàtól és a telefont sem veszem fel. szóval ne hívjatok és ne írjatok mert nem tudok összefüggően beszélni most.

amúg meg anyukámat ápolom, mert szegényt ledöntötte valami vírus a lábáról. remélem engem nem fog, bár amilyen szerencsés vagyok...

csíkos kis vaddisznó

csak hogy a kommentekre is érkezzen válasz:

igen, élvezem hogy dagonyázhatok posvány kis életem mocsarában. összerinyálok 100 blogpostot, aztán irok egyet, akiben megköszönöm a barátoknak meg mindenkinek, hogy kitartottak és végig biztattak hogy ne adjam fel és lám meg is lett az eredménye.

igazából ennél voltam már csilliónyiszor szarabb helyzetben, hangulatban de mindig jól kijöttem a dolgokból. most sem lesz ez másként, csak ki kell várni :) meg szeretem a helyzeteket durván eltúlozni, aki ismer az tudja jól

viszont amig nem vagyok 100%-os, addig meg marad a dagonya.
(biztos kis csíkos vaddisznó voltam előző életemben)

nőnapra

a napra lehet nézni, de rám nem érdemes mostanság. nem is vagyok igazi nő, csak valami kicseszett hologramos kép és lehet pont ezért nem is kaptam rendes "élő" virágot nőnapra.

igaz végül is egész nap itthon voltam, szóval még annak sem adtam meg a lehetőséget, hogy bárhol a kezembe nyomhassanak egy megszáradt kórót. csak a boltig sétáltam le, ahol megkaptam nagynénémtől, hogy ritka szarul nézek ki (háháháhá úgy is érzem magam) úgyhogy inkább hazajöttem. dolgoztam minimálist és próbáltam írni a szakdogát de egyszerűen iszonyatosan borzalmasan üres vagyok.

nincsenek bennem gondolatok és teljesen mindegy mit írok le hülyeség. és ráadásul előjött az a szokásos tendencia, hogy minden mást szívesebben csinálok mint, hogy írnám. például ma főztem carbonara tésztát és sütöttem egy pizzát magamnak. összepakoltam a konyhában, és rendbe raktam a könyvespolcomat. persze, miután megcsináltam ezeket, sírtam egy jót, hogy mennyi időt basztam el és leültem a gép elé írni, de nem ment.

nem tudom mit tudnék csinálni már magammal. szánalom vagyok!

lehet hogy majd akkor faszábban fog menni, amikor már csak napok lesznek hátra a leadásig? nem tudom, egyelőre egy rakás szarságot hordtam össze 10 oldalban. még 20 oldal kell legalább.

amúgy nem csak a szakdogával van teli a hócipőm, hanem az internettel is. faszságokat olvasok a hírportálokon és úgy felidegesített a munkám és szarakodás hogy a telefont sikerült a falhoz vágnom. ugyanekkor szánalmas emberek tweetjeit olvastam ma a yamm-on és idióták vannak a facebookon.

szerencsére mostanság egyiket sem használom, illetve ma használtam arra, hogy pár ember kivételével mindenkit blokkoltam, tiltottam, unfálóztam és vagy blokklistába raktam, hogy rámcsetelni se tudjanak ha online vagyok.

persze még mindig vannak, akik tudják a telefonszámomat és fel is hívnak, hogy olvasták a csodálatosnál csodálatosabb postjaimat és ne depizzek ennyit, még nincs itt a világvége stb..stb..

hát, ez márpedig egy kibaszott rinyablog számomra és a lelki üdvözülésemért, ahol csúnyákat káromkodhatok és jól esik itt levezeti a feszkót.

(de nyugi nem tart ez örökké, én is tudom!)

ahogy a telefonban is megmondtam: akinek nem tetszik nem kell olvasni! ennyike

napi random első dal

természetes a napi reggeli random első dalok találnak be legütősebben.

hogy hogy is megy ez?

fekszem az ágyban, nyomogatom a szifont és beállítom hogy az ipod-ján random játssza le az összes dalt és meglesz az első. noh ez most Bruno Mars-tól jött egy igazi gránát formájában. a dalszöveg meg nem pontos, meg nem teljes, inkább csak durva.

Easy come, easy go,
That's just how you live, oh,
Take, take, take it all,
But you never give.
Should've known you was trouble
From the first kiss,
Had your eyes wide open.
Why were they open?


Gave you all I had and you tossed it in the trash,
You tossed it in the trash, you did.
To give me all your love is all I ever asked, 'cause
What you don't understand is


I'd catch a grenade for ya
Throw my hand on a blade for ya
I'd jump in front of a train for ya
You know I'd do anything for ya
Oh, oh, I would go through all of this pain,
Take a bullet straight through my brain!
Yes, I would die for ya, baby,
But you won't do the same.


If my body was on fire,
Ooh, you'd watch me burn down in flames.
You said you loved me, you're a liar, 'cause you never, ever, ever did, baby!
But, darling....

mások

mások miért olyan biztosak abban amiben én egyáltalán nem vagyok?

mások miért úgy látnak engem amilyennek én sosem fogom magam látni?

mások miért ilyen magabiztosak amilyen én soha nem leszek?

másoknak miért megy minden olyan egyszerűen, nekem meg miért nem?

bárcsak, talán

bárcsak néha én lehetnék Eszter az On the spotban, és 2 hétre eltűnhetnek a világ egyik veszélyes helyén, úgy hogy senki sem tudhatná hogy éppen élek vagy halok-e.

bárcsak lennék feleannyira tehetséges újságiró-riporter, mint On the spot András, akinek úgy tűnik minden összejön és imádja amit csinál!

bárcsak most megszünnék úgy unblock létezni, vagy megállithatnám az időt és akkor indulhatnám újra el, amikor összeszedtem magam teljesen. talán akkor minden jó lenne.

amúgy meg a bárcsak és a talán a világ 2 legszánibb szava és teljesen jól megtudok tölteni velük ezer meg ezer postot.

jaj

alkotói válság

fél óránként bőgök egy kiadósat és csak a papírzsepik fogynak és nem a word doksi oldalai.

valaki idejöhetne és felpofozhatna vagy bedughatna a hidegzuhany alá hátha az jót tenne. képes vagyok ugyanis magamat annyira szétstresszelni a szakdoga témán, hogy atomjaimra hullva ébredek mától kezdve egy hétig minden reggel újra és újra.

nem látom a végét, és hiába zártam ki mindent (twitter, facebook, gmail, outlook) nem megy :(

(azt hiszem menthetetlenül szerencsétlen és idióta lány vagyok és ha nem lesz szakdolgozatom azt is magamnak köszönhetem majd és meg is fogom érdemelni!)

beszélgessünk a párkapcsolatokról

(vagy az én párkapcsolataimról, mert hát arról aztán nagyon sokat lehet) (NEM SAJNOS)

mindig ez kerül szóba, főleg ha Doriszkával kezdek el beszélgetni. meg amúgy is. mindenki erről beszél, én meg néha sikítva szaladnék ki a világból ennek a témának a felbukkanása után.

mit tudnék ehhez érdemben hozzátenni egy beszélgetés kapcsán? néhány elrontott kapcsolatnál többet nem igazán. úgyhogy inkább kussolok, vagy elszaladok. abban profi vagyok.

néha úgy hiszem, hogy nem is tudom, hogy mennek a dolgok normálisan. azt meg főleg nem tudom néha, hogy nekem mit kéne csinálni ahhoz, hogy jól működjenek. vagy úgy terelni az eseményeket, hogy legyen végre egy normális párkapcsolatom valakivel.

néha úgy elbeszélgetnék a volt pasijaimmal, hogy mi volt a gond velem, mert a legtöbbször úgy éreztem én erőn felül megtettem mindent, de mégsem sikerült a dolog. vajon még mit kellett volna csinálni? hol rontottam el a dolgokat? vajon csak ők voltak idióták, hogy nem voltak képesek megbecsülni vagy én voltam hülye észrevenni azt a pillanatot amikor elromlottak a dolgok?

néha úgy elbeszélgetnék a jövőbeli pasimmal is, hogy miért nem bukkan már fel, és miért ilyen idióta, hogy elhívjon, felhívjon, írjon és velem legyen stb. vajon ha valaki akar tenni valamit, akkor miért nem csinálja? persze lehet, hogy én rontom el a dolgokat valamivel és nem csodálom, hogy nem jelentkezik senki.

persze az is lehet, hogy minden így van jól, és ez kell majd ahhoz, hogy majd egyszer (ebben egyre kevésbé hiszek) ha eljön az a bizonyos nagy Ő akkor majd minden a legnagyobb rendben legyen. ő úgyis úgy fog szeretni, amilyen vagyok, még akkor is ha én vagyok a világ legszerencsétlenebb lánya.

Jó reggelt, búbánat!

Isten veled búbánat
Jó reggelt búbánat
Neved be van írva a mennyezet rovátkáiba
Neved be van írva a szembe melyet szeretek
Te nem vagy egészen a nyomorúság
Mert a legszegényebb ajkakat is
Egy mosollyal megtagadhatnak.
Jó reggelt búbánat
Szerető testek szerelme
Szerelem hatalma
A te szeretetreméltóságod úgy bukkan fel
Mint egy testetlen szörny
Csalódott fő
Széparcú búbánat.

Paul Éluard

(ezzel kezd Francoise Sagan Jó reggelt, búbánat c. könyve)

eartquake

"Love is like an earthquake: unpredictable; a little bit scary; but when the hard part is over, you realize how truly lucky you are!"

földrengést szeretnék már én is! olyan richter skála szerinti 7-essel már beérném

torn

Natalia Imbruglia Torn című számára felkelni 6 óra alvás után csodás dolog.

Nem akarok szétcsúszni, össze kell szedjem magam.

Nem mintha ettől a daltól jobban össze tudnám majd magam kapargatni, de kéne valami reggeli megmosolyogtató dolog az életembe. Az hogy süt a nap, kicsit kevés most nekem ezen a reggelen.

napi anno március

2007.03.05-én találkoztam egy lánnyal a HotDog.hu-ról. tök jól összehaverkodtunk meg minden és jó volt a tali is (erről írtam a postot). azóta ez a lány egy kis grammarnáci lett és nem is tartom vele a kapcsolatot, mert az agyamra ment. furcsa, mert általában akiket megismertem eddig a netről szimpik voltak. vele sem volt semmi gond, de totálisan más világnézeteink voltak és sikerült szépen leépíteni egymást az életből. nem is bánom igazán! vicces hogy ezen a napon összefutottam egy másik fiú ismerősömmel, szintén erről a portálról és már vele sem tartom a kapcsolatot. 2in1 hullottak ki a baráti körből.

2008.03.05-én tartottunk a melóhelyen egy fókuszcsoportos kutatást, ami nagyon menő volt, és teljesen oda voltam, mert én szerveztem rá az embereket. ennek örömére vettem egy Paolo Coelho könyvet (Zahírt), mert nagyon rá voltam kattanva akkoriban. (azóta már nem!) szintén ekkor jó nagy mélyponton voltam párkapcsolati szinten, olyannyira hogy majdnem vége lett Szabival az 5 éve tartó románcunknak (jaj de szép szó!) . ehhez a blogpostomhoz akkora kioktató kommentet írt, hogy csak lestem. ott kellett volna byebye-t inteni és nem húzni szeptemberig a dolgokat. hülye voltam 3 éve is azt hiszem.

2009.03.05-én halálosan zombi módon fáradt voltam. 2 nap is este 8-ig voltam az irodában és egy halom munka szakadt a nyakamba, és nem aludtam egy hét alatt alig 20 órát szerintem. ráadásul már ekkor a félév is elkezdődött úgyhogy szívtam az iskolával is hajnalokig sokat.

2010.03.05-én Pécsen voltam Dávidkával és egy iszonyatos húzós időszakot próbáltam kipihenni nála. 3-án ugyanis lezajlott a redizájn projektünk és át kellett állnunk új dolgokra új szerkesztési lépésekre. belegebedtem kábé és erről sírtam a blogban. meg arról hogy a távkapcsolat foscsi (az is volt!)

2011.03.05-én meg már hajnali 1 lesz és ahelyett, hogy aludnék Dávidkával beszélgettem msn-en (bár ne tettem volna, mert csak felhúzott a hülyeségeivel) és dolgoztam is.

levonhatjuk a konklúziót: azt hiszem mindig is rosszul választottam a pasijaimat, vagy ők engem? vagy csak könnyen megbánom a döntéseimet? nem tudom...

úgy látszik a munkamorálommal is kemény problémák mutatkoznak meg így visszatekintve.

workaholic vagyok-e?

foundations

Kate Nash dala ugrott fel random az esti zenélgetős chillout programként és rögtön be is kattant, hogy én ezt anno 4 éve mennyit hallgattam és mennyit bőgtem rajta pedig hát vidám dalocska lenne (ha nem lett volna igaz ennyire a dalszövege ránk)

Vagyis az akkori pasimra és vele való kapcsolatomra tökéletesen illett ez a dal. Istenem! Ilyenkor annyira tudok örülni néha, hogy képes voltam 5 és fél év után szakítani vele, mielőtt még elfajultak volna a dolgok.

Szerintem már ő is örül ennek a döntésnek, de ez a dal akkor is kedvenc marad. Bár szerintem ő ezt nem tudja :) Jobb is! Sajnos a dalszövege elég szókimondóra sikerült. Angolul tudók előnyben.

Thursday night, everything's fine, except you've got that look in your eye
when I'm tellin' a story and you find it boring,
you're thinking of something to say.
You'll go along with it then drop it and humiliate me in front of our friends.

Then I'll use that voice that you find annoyin' and say something like
"yeah, intelligent input, darlin', why don't you just have another beer then?"

Then you'll call me a bitch
and everyone we're with will be embarrassed,
and I wont give a shit.

My fingertips are holding onto the cracks in our foundation,
and I know that I should let go,
but I can't.
And every time we fight I know it's not right,
every time that you're upset and I smile.
I know I should forget, but I can't.

You said I must eat so many lemons
'cause I am so bitter.
I said
"I'd rather be with your friends mate 'cause they are much fitter."

Yes, it was childish and you got aggressive,
and I must admit that I was a bit scared,
but it gives me thrills to wind you up.

My fingertips are holding on to the cracks in our foundation,
and I know that I should let go,
but I can't.
And every time we fight I know it's not right,
every time that you're upset and I smile.
I know I should forget, but I can't.

Your face is pasty 'cause you've gone and got so wasted, what a surprise.
Don't want to look at your face 'cause it's makin' me sick.
You've gone and got sick on my trainers,
I only got these yesterday.
Oh, my gosh, I cannot be bothered with this.

Well, I'll leave you there 'till the mornin',
and I purposely wont turn the heating on
and dear God, I hope I'm not stuck with this one.

My fingertips are holding onto the cracks in our foundation,
and I know that I should let go,
but I can't.
And every time we fight I know it's not right,
every time that you're upset and I smile.
I know I should forget, but I can't.

And every time we fight I know it's not right,
every time that you're upset and I smile.
I know I should forget, but I can't.

okostelefon

"A szerelem nem mindig jár együtt a párkapcsolattal" - ez az egy mondat érkezett nemrég telefonon és tényleg így van.

Sok sok ujjamon tudnám megszámolni hányszor voltam úgy szerelmes, hogy nem voltam párkapcsolatban. Persze, akkor a legjobb ha jár mellé egy kapcsolat is. Párkapcsolat nélkül nem 100%-os az érzés úgy hiszem, mert minden ember vágyik egy állandó társa. Arra az emberre, aki mellette ébred reggelente, aki ágyba viszi neki a kávét, aki visszanevet borotválkozás közben a fürdőszobai tükörből, vagy akivel lehet vitatkozni azon, hogy éppen ki viszi le a szemetet, vagy hol találkozunk este és hová megyünk a hétvégén.

Az ember a végtelenségig tud szerelmes lenni kapcsolat nélkül is, csak nincs meg az a szilárd biztonság. Egy kötélen pedig nehéz imbolyogva menni előre a süvítő szélben 300 méter magasan.

Én eddig mindig leestem sajnos.

Persze vannak esetek, amikor még bonyolultabbak a dolgok, de ezek megoldódnak, mert mindig lesz valami hiszen úgy még nem volt hogy ne lett volna sehogy.

tél

olyan mintha most lenne mindjárt karácsony. csak karácsonykor minden más volt, én is.
nem érzem a tavaszt igazán, pedig jöhetne már és jobb lenne az emberek életkedve is.

az enyémen sokat javit a napsütés, nyáron minden jobb!
nyáron én is kedvesebb vagyok azt hiszem mindenkivel :)

most jó

rájöttem néhány dologra hazafelé a vonaton. és most jó nekem

nem úgy jó, hogy vigyorgós jó, csak olyan megnyugtatóan jó, hogy végre ez is megtörtént.

csak ennyit akartam közölni a nagyvilággal, úgysem ért ebből senki semmit, de nem is baj.

én feljegyeztem az utókor számára aztán kész!

ui: aztán meg ezt a dalt küldöm a világba kifelé (bár kurvára sejtem, hogy basztok majd végighallgatni) a dalszöveg a lényeg, főként az átvezetés, meg hát persze zene is, mert Annáék jók!

noh csak ennyi lenne a rövid mese mára.