mindig megijedek az emberek reakcióitól egy-egy képnél vagy egy-egy post, tweet kapcsán, amiben dicsérnek. indokolatlannak tartom. ha tükörbe nézek én nem látom a szépségnek minimális nyomát sem magamon (jobb napokon valami elősejlik, de iszonyat gyorsan el tudják ezt űzni egy-egy kedveskedő megjegyzéssel a családtagok)
mikor fog ez elmúlni? elmúlik valaha is?
nem azt mondom, hogy nem esik jól, ha valaki azt mondja, hogy szép vagyok mert jó kurvára jól esik, csak fura. olyan indokolatlan. nem szoktam meg ezeket a visszajelzéseket.
egyébként meg most tettem fel egy cikket az iskolai kiközösítésekről és csúfolásról, amiben Barack Obama is nyilatkozott egy konferencia keretében arról, hogy őt is sokan zrikálták az iskolában nagy fülei és neve miatt. tuti a suliból ered az én önbizalomhiányom is. konkrétan a szakközepes időkből. 4 év 29 másik agresszív, idióta és féltékeny lány között, nem volt igazán könnyű érvényesülni. a végére nem is akartam mást csak túlélni, leérettségizni és menni el onnan minél messzebbre.
képmutatásból, beszólásokból, kibeszélésekből, hatalmas pofonokból (képletesen persze) és csúnya bántások kijutott bőven. én voltam az eminens szerencsétlen könyvmoly csaj, akit messziről elkerültek a pasik és akire a menő csajok ujjal mutogattak, ha jelentkezett hogy megmondja a választ, hogy melyik versből idézett a tanár.
kéne ehhez még sok év meg sok kedves és őszinte ember, hogy ez úgy eltűnjön végleg. vagy valami önbizalom gyorstalpalóra kéne küldeni.
van ilyen?
mikor fog ez elmúlni? elmúlik valaha is?
nem azt mondom, hogy nem esik jól, ha valaki azt mondja, hogy szép vagyok mert jó kurvára jól esik, csak fura. olyan indokolatlan. nem szoktam meg ezeket a visszajelzéseket.
egyébként meg most tettem fel egy cikket az iskolai kiközösítésekről és csúfolásról, amiben Barack Obama is nyilatkozott egy konferencia keretében arról, hogy őt is sokan zrikálták az iskolában nagy fülei és neve miatt. tuti a suliból ered az én önbizalomhiányom is. konkrétan a szakközepes időkből. 4 év 29 másik agresszív, idióta és féltékeny lány között, nem volt igazán könnyű érvényesülni. a végére nem is akartam mást csak túlélni, leérettségizni és menni el onnan minél messzebbre.
képmutatásból, beszólásokból, kibeszélésekből, hatalmas pofonokból (képletesen persze) és csúnya bántások kijutott bőven. én voltam az eminens szerencsétlen könyvmoly csaj, akit messziről elkerültek a pasik és akire a menő csajok ujjal mutogattak, ha jelentkezett hogy megmondja a választ, hogy melyik versből idézett a tanár.
kéne ehhez még sok év meg sok kedves és őszinte ember, hogy ez úgy eltűnjön végleg. vagy valami önbizalom gyorstalpalóra kéne küldeni.
van ilyen?
5 megjegyzés:
Ha pár órán belül lesz időm, szerintem írok egy 10e karakteres hozzászólást.
"mikor fog ez elmúlni? elmúlik valaha is?"
Drukkolok, hogy elmúljon, de tényleg. Élőben is találkoztunk már, szóval nem a levegőbe beszélek, holmi profilkép-instagram-biznisz alapján, hanem férfiúi felelősségem teljes tudatában jelenthetem ki: szépségesen gyönyörű vagy. Pont. Vitának helye nincs.
szerintem alapvetően mindenki elégedetlen. más kérdés, hogy sokan jól titkolják. :D úgy gondolom, hogy a hozzád közel állóknak szabad hinni, mert elfogultak. :)
Őszintén szólva ennyi időnek már elégnek kellett volna, hogy legyen. Én is túlléptem már rég a strébó szerepemen, annyi csak az egész, hogy szánt szándékkal ki kell törölni az agyadból ezeket a csajokat, meg a kellemetlen emlékeket. Mondjuk nekem könnyű dolgom van,mert az én agyam valamiért ezt automatikusan elvégzi, ezért van az, hogy sosem tudok haragudni senkire, ha pedig vitázom valakivel, nem tudom felemlegetni a múltat. Ilyenkor rossz ez, de alapvetően ez egy jó tulajdonság.
Jah, és tudd meg, hogy tényleg szép vagy! ^^
Először is a középiskola nagyjából a legrosszabb hely a világon. Véletlenszerűen összehánynak embereket, akiknek semmi közük egymáshoz. Ebből szerintem nem sülhet ki sok jó, és ez nem a te hibád. Egyszerűen a nagy számok törvénye alapján a szokásos munkaidőnél jóval többet össze van az ember zárva primitív bunkókkal.
Egyébként itt van egy blog, ami pont ennek a hatásairól, a hibás önértékelésről stb szól, sajnos január óta nem frissül, de érdemes ivsszaolvasni:
http://presence-blog.blogspot.com/
A lényeg, hogy az embernek mindig törekednie kell a megfelelő önértékelésre. Persze, ha ezt nem nevelték az emberbe vagy már kiölték belőle, akkor folyton oda kell figyelni. Sosem szabad elfelejteni, hogy az ember ér annyit, mint a többi, sőt, néhányuknál akár többet is tett le az asztalra. Persze nem kell fitogtatni, elég, ha a tudat magabiztosságot ad az embernek.
Egyébként szerintem nem feltétlen jön rosszul az, ha egy pólós képre érkezik egy nagy adag pozitív visszajelzés - nem mondom, hogy ez bármit is meghatároz, de azért valamit csak jelent. Fogd fel úgy, hogy ezt azért cserébe kapod, amit elszenvedtél a suliban! (És vajon kinek van jobban fizető állása? Aki tanult vagy aki bliccelt?)
Egyébként szerintem te különösen szerencsés vagy, mert a netes jelenléted nagyon előnyös képet fest rólad - ami sokakról nem mondható el (pl. én nem vagyok valam elégedett a magam netes lenyomatával).
Megjegyzés küldése