némán állni

nem találom a szavakat, szevasztok!





Azt, mi engem hozzád köt én nem érzem, csak felfogom
Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed

Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot
Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed 

most jó

néha egy dal úgy be tud találni, hogy jaj....

tessék ezt meghallgatni és elolvasni a dalszöveget mellé, mert kábé most ez teljesen tökéletes en kifejezi a hangulatom. ( meg lusta dög vagyok blogbejegyzést írni, meg minek is?)

amúgy kicsit fájdították a szívemet tegnap/tegnapelőtt, talán ezért ez az egész szar érzés. de már tudom hogy a szívfájdalmak is elmúlnak és aztán minden jó lesz (egyszer biztosan).


Ez meg itt a dalszöveg:

Most érzem, hogy jó,
Már érzem, hogy jó,
Egy kicsit várj, még ne mozdulj,
Ez így jó, most olyan jó.

Hallom a hírt, holnap itt a vég.
Nem hiszem el, most mégis elfutnék,
De mozdul a vágy, lassan elolvad már a világ.
Oh, én nem tudom, hogy ki,
Miért vagy és meddig még!

Most érzem, hogy jó….

Nem vagyok már
Se tiszta, se hófehér.
Nem vagyok boldog,
De boldogtalan se még.
De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ.
Oh, én nem tudom, hogy ki,
Miért vagy és meddig még!

Most érzem, hogy jó….

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem,
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem….
Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem… sajnálom….
De leginkább csak neked kéne sajnálnod,
Hogy mindebből nem érezhetsz semmit sem!