4 éve szeretem a péntekeket. előtte amíg a felsőoktatásba jártam sem voltak annyira rosszak, de minden pénteket elkúrtak egy kora reggeli 8-as órával, amire én természetes bejártam (igen! a rendes lányok ilyenek!) még akkor is ha 6-kor kellett kelni. utáltam ha lógni kényszerülök, szerintem a 6 év felsőoktatásban eltöltött idő alatt nem lógtam pár óránál többet, akkor is okkal mentem el (persze akkor is szarul éreztem magam, hogy kihagyom meg lemaradok. hülyevagyok! )
pár éve van, hogy a péntek a szabadnapom. vagyis az van, hogy egy héten 4 napot dolgozom. egy darabig a csütörtök volt a szabadnapom, mert akkor volt speciális kurzosom a BGF-en számvitelből és be kellett járjak, hogy körbeszopórollerezzem az iskolát aztán hazamenjek és pénteken újra dolgozzam. nem szerettem azt a félévet.
aztán lett egy távkapcsolatom és újra kértem a szabadpéntekeket. csütörtök este irány Pécs, vasárnap vissza. majdnem 2 évig. most maradtak a péntekek, a kapcsolat persze nem.
előnyei vannak annak, hogy a péntekenként ráérek. ez az egyetlen nap, amikor viszonylag ki tudom magam aludni (persze, nem mindig sikerül, akárhogy próbálkozom is) és tudok magammal foglalkozni. meg anyukámmal lenni, meg rendesen ebédelni mindezt otthon, ingyen és bérmentve. szeretek ilyenkor itthon lenni, kiszabadulni a városból, friss levegőt szívni, jókat enni, inni, aludni és egy kicsit nem gondolni a világra és csak úgy "lógni a levegőben".
néha azt hiszem irigylésre méltóak a péntekjeim. igyekszem is megbecsülni őket, ahogy minden napomat is. mindig van valami jó végülis bennük és nem is függ, hogy éppen melyik napot mutatja a naptár. a lényeg úgyis az, hogy amikor befekszem az ágyamba és végigpörgetem magamban az egész napot találjak legalább egy jó momentumot. eddig mindig sikerült azt hiszem. ha nem így lenne, nem is lenne semmi értelme felébredni reggelente.
pár éve van, hogy a péntek a szabadnapom. vagyis az van, hogy egy héten 4 napot dolgozom. egy darabig a csütörtök volt a szabadnapom, mert akkor volt speciális kurzosom a BGF-en számvitelből és be kellett járjak, hogy körbeszopórollerezzem az iskolát aztán hazamenjek és pénteken újra dolgozzam. nem szerettem azt a félévet.
aztán lett egy távkapcsolatom és újra kértem a szabadpéntekeket. csütörtök este irány Pécs, vasárnap vissza. majdnem 2 évig. most maradtak a péntekek, a kapcsolat persze nem.
előnyei vannak annak, hogy a péntekenként ráérek. ez az egyetlen nap, amikor viszonylag ki tudom magam aludni (persze, nem mindig sikerül, akárhogy próbálkozom is) és tudok magammal foglalkozni. meg anyukámmal lenni, meg rendesen ebédelni mindezt otthon, ingyen és bérmentve. szeretek ilyenkor itthon lenni, kiszabadulni a városból, friss levegőt szívni, jókat enni, inni, aludni és egy kicsit nem gondolni a világra és csak úgy "lógni a levegőben".
néha azt hiszem irigylésre méltóak a péntekjeim. igyekszem is megbecsülni őket, ahogy minden napomat is. mindig van valami jó végülis bennük és nem is függ, hogy éppen melyik napot mutatja a naptár. a lényeg úgyis az, hogy amikor befekszem az ágyamba és végigpörgetem magamban az egész napot találjak legalább egy jó momentumot. eddig mindig sikerült azt hiszem. ha nem így lenne, nem is lenne semmi értelme felébredni reggelente.