váratlan nyár

annyira én, meg annyira nyár az új Marge dal, hogy egy éves szünet után fel kellett tegyem ezt a blogra.

még egy csók, még egy dal
hullámzó hűs vízpart
még egy szó, még egy tánc
száguldó szélben szállsz
ugyanazt kértük épp a pultnál
mikor megtaláltak, mikor rám találtál
összenéztünk és nem volt kérdés,
hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés 

mások vagyunk de
ismeretlenül is ismerősek
egy oscar-díjas szerepet játszunk 
egy szerelmes filmből amit nem is láttunk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

azt hittem, hogy mindent láttam
hogy egyszemélyes lesz a sátram
és az egyetlen, ami megmarad
ebből a fesztiválból az a karszalag
de megjöttél és felfordult minden
az ég alattam is a föld felettem
nappal alszunk és éjszaka élünk
a hallgatásunkkal is beszélünk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

nyár, némafilm

ma Magdi szóba hozta ezt a dalt. tök vicces, mert reggel azt álmodtam, hogy én vagyok Bocskor Bíborka a Magashegyi Underground énekesnője. 

annyira életszerű álom volt. ültem a turnékocsiban, az anyós ülésen, lábam a műszerfalon, szoknya van rajtam, ablak lehúzva, hajamat fújt a szél és szállt össze vissza. hátul a kocsiban a zenekar tagjai és dumálgattunk mindenféle hangszerelésről, meg fellépésekről és arról, hogy nemsokára kész az új album és hogy milyen meleg van aznap és inni kéne egy fröccsöt, de sietni kell fellépni. aztán megérkeztünk, már nem is tudom hová pontosan és koncerteztünk. és én énekeltem! igaz Bíborka hangján (ha az enyémen kellett volna, akkor vált volna az álom rémálommá :) ). a fent említett dalt pont nem énekeltem az álmomban, de a Szerelemtablettát igen. meg az Ónos ablakot. a koncerten ott volt egy csomó ismerősöm a twitterről, meg rokonok, családtagok, régi ismerősök akiknek az arcára nézve az jött le, hogy tökre szeretik mind a zenét, mind a hangomat.

csak ennyi volt az álmom. butaság tudom, ilyen értelme egy szál se semmi, de olyan jó élmény volt :)

délután, amikor érkezett a vihar és ültünk a Fröccsteraszon pont szóba került az álmom, meg ez a dal, úgyhogy meg is hallgattam azóta párszor.

azt hiszem (bár nem szeretném) végérvényesen itt van a nyár vége (legalábbis az időjárás, most azt tükrözi) mondjuk nem sajnálom (és még bízok benne, hogy nincs végérvényesen vége) szerintem pár nap és visszatér majd a jó idő is.

azt hiszem a 2012-es nyaram volt a legjobb az eddigiek közül.

nem lesz nyárösszegző post, minden úgy van jól ahogy volt/van

amúgy a dal egy megzenésített Parti Nagy Lajos vers. enjoy!

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz? 
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

ébredés

szeretem ezt a verset és szerintem már szerepelt a blogban, de most újra felrakom. 

azt vallom, hogy sosem kár ezért egy bejegyzés sem.


ugyanitt: mindjárt nyár!

Szabó Lőrinc
II. ÉBREDÉS
Különbéke (1935) 

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet… Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... – sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magma elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

helló nyár!

tavaly ilyenkor egy kicsit melegebb volt, de akkor is volt 4SQ nap és az alkalmazással lehet pasizni/csajozni (sztori itt). szó is volt róla ma az egyik előadásban :)

vicces egyébként, hogy a Timehop alkalmazással nyomon lehet követni, hogy hová csekkoltam 1 éve (ugyanott vacsoráztam tavaly, ahol ma este, bár ez szimplán véletlen volt), és ahogy akkor írtam az még mindig érvényes marad (igaz már egy kicsit másként).

"de most minden olyan jó, úgyhogy elég ennyi :)" 
  
szóval ezek mennek meg a bárányfelhők

tudom Fluor Tomi dalát berakni sok sok követővesztést jelent, de valamiért ma ezzel a dallal keltem, úgyhogy álljék itt. ebben is vannak felhők meg napsütés. ugyanitt mindjárt nyár!

"azt kérdezted, a nap a felhők felett mindig süt-e, hát persze te kis hülye"

tavasz/szerelem

ma azt éreztem, hogy tavasz van. sütött a nap, kicsit fújt a szél, kék volt az égalja, aztán jött néhány esőfelhő, esett kicsit és mindent belengett a tavasz össze nem téveszthető illata.

tavasz mellé van tavaszi fáradtság is nálam, délben bedőltem az ágyamba és 4 órán keresztül aludtam egyhuzamban. most hiába van este 6 egyáltalán nem vagyok álmos, ellenben egyáltalán nincs kedvem semmihez.

pedig még ez nem a végérvényes tavasz, még egy kicsit visszatér a tél szerintem, hogy aztán újult erővel süthessen a nap telibe mindenkit. az irodában már inkább nyári hangulatom van, annyira durva, hogy délelőtt és délután 3 között teljes egészében rámsüt a nap az ablakon keresztül. trikóban ülök és a jobb karom 3 színárnyalattal máris barnább mint a bal, amit kevésbé ér a nap.

egy kicsit érzem, hogy lassan itt a nyár is.

azt jobban várom. én igazából abba vagyok szerelmes, a tavasz csak átmenet a nyár előtt. egyfajta állomás, amit végig kell "szenvedni", hogy aztán teljes egészében átadd magad a másiknak.

ha meg már tavasz, akkor itt a kedvenc tavaszi dalom.

"Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem
Nem hagy el sohasem
Tiszta, mint a jég
csak nekem szép"

summertime

nyarat akarok, meg fesztiválokat, meg PASO koncertet

szeretnék instant hőgutát kapni a reggeli naptól a sátorban már hajnal 6-kor.
szeretnék szúnyogokat (de ne sokat!) tábortüzet és koszos mezítlábakat
szeretnék könnyes röhögéseket, cigifüstös éjszakákat meg fehér csíkokat a vállamra a trikótól
szeretnék határtalan szabadságot, karszalagot és naplementét
szeretnék rövidnadrágot, törölközőn fekvést és zivatarban szaladást
szeretnék koncerten ugrálást, együtténeklést és boldogságot szerelemmel barátokkal

olyan messzinek tűnik és olyan megvalósíthatatlannak.

jó lenne kis üvegekben ezekből tartani egy-egy kis esszenciát és amikor úgy lenne kedvem kinyitogatnám és már a 2009-es nyáron érezném magam, vagy a 2010-esben.

jobb lenne mint a sanyarú 2011-es béna február vége, amikor a tavasz még messze sincs itt és szétfagyok ha kimegy az ajtón cigizni.

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.

Hiányozni fog a nyár. Hiányozni fog a nap sugara. Mert ezután semmi sem lesz olyan mint volt, a nap sem úgy süt.

Hiányozni fog az a nap ami égetett, és kivakította a szemem reggel a Margit híd után amikor felbukkant a HÉV a Duna parton. Hiányozni fog az a nap ami megcsillant a folyón és már 11 után besütött és csiklandozta a nyakamat az irodában. Hiányozni fognak a nyári illatok, a frissen nyírt fű illata, a reggeli kávé finom gőzölgése a teraszon amit mezítláb ittam meg a nyugis hétvégéken pizsamában. Hiányozni fog a nyári zápor, ami egy fülledt éjjel a gangon át hallgattam miközben zenét hallgatva cigiztem éjfél után.

Hiányozni fognak a nyári emlékek, bár ezeket nem veheti el semmi és senki sem. Ezek megmaradnak. És ősszel jó lesz őket elővenni, és visszagondolni rájuk. Ezen a nyáron különösen sok mindenre tudok gondolni ami mosolyt csal az arcomra. És igyekszem is majd ezt tenni, akkor amikor elkap az őszi eső, vagy amikor napokig felhők takarják a napot. Igyekszem még az utolsó napsugarakat elraktározni, és majd előhúzni őket amikor szükségem lesz rá.

" Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra. "
Szex és NY