hidak

szeretem a hidakat.

igaz itt vidéken csak pár van és nem is olyan igazi hidak, mint azok amik Pestet és Budát kötik össze. ezek csak ilyen kicsik, sárgára vannak festve, vagy éppen csak rozsdabarnák, mert már megette őket az idő vasfoga. ezeken a hidakon gyorsan végig lehet sétálni és nem hömpölyög alattuk hatalmas folyó, csak valami kis jelentéktelen patak. 

szeretek hidakon átsétálni, onnan lenézni, szeretem lefotózni a hidakról látható képet, a vizet, a naplementét, a Dunát, az embereket meg úgy mindent. egyszerűen jó érzéssel tölt el, hogy keresztül megyek egy ilyen csodás építményen, ahonnan jó a kilátás, ahol van kezdőpont és végpont, végigjárható egy út és eljuthatsz valahová valakivel. hóesésben, napsütésben és szélben is teljesen más átmenni egy hídon, csak úgy mint gyalog, autóval vagy villamossal.

egyébként sok olyan ember van, akikkel szívesen közlekedek át a hidakon, mert tudom, hogy nekik is nagyon jó érzése és ők is annyira lelkesek ilyenkor mint én. továbbá vannak olyan emberek, akik felégetik maguk mögött ezeket a hidakat.

vannak amelyeket bánok és vannak amiket egyáltalán nem.

ebben a videóban is vannak hidak, meg szeretem ezt a számot és amúgy is. a Kesh még mindig kibaszott jó!

a dal meg aktuális.

küldeném!

"ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg" 

fél éve

pontosan ma van fél éve és 2 napja, hogy beköltöztem Budapest azon részébe, ami az Angyalok városát takarja (magyarul Angyalföld, XIII. kerület) nekem. igaz angyalokkal azóta sem találkoztam (fura mód részfaszú baglyokkal, se pedig Robi riogatott, hogy itt egy halom él), de van egy tök szuper lakótársam és imádok itt lakni.

napi anno áprilisi válogatás blogomban ITT vidáman számoltam be arról, hogy végre Pestre költöztem. azóta ez semmit sem változott, pedig fél év azért számomra nem kevés idő.

szeretem ezt a kerületet, sok jó ember él itt, egész kiismertem már magam a környéken és tényleg ide minden közel van. jó este sétálni itt, szeretek kiülni a panel melletti padra és nézni a holdat meg a csillagokat. igaz ez nem hasonlít ez az otthoni ganghoz ami sokszor hiányzik azért, de tényleg jó, hogy itt is otthon érzem magam.

még mindig imádok reggelente átvillamosozni az Árpád hídon, jó dolog hogy közel van a munkahelyem, közel vannak a barátaim, bármikor átmehetek akármelyikőjükhöz és általában mindig itthon van egy beszélgetőtárs aki betársul a hűtő melletti álldogálásba és akivel ki lehet pletykálni a legújabb történéseket egy pohár rumkóla mellett.

anyuék nehezen viselik, hogy keveset látnak, de amikor hazamegyek mindig egy kicsit feltöltődök, hogy aztán újult erővel ragadjon magával a város meg az itteni érzések.

azt hittem nehezebb lesz itt meg kilátástalanabb és sokkal rosszabb. de ez cseppet sem rossz! életem egyik legjobb döntése volt Budapestre és a XIII. kerületbe cuccolni :)

(a Belleruche ezen száma meg ilyen instant szerelem lett így hajnali 1:11.re. most szól 27-jére)