eddig is szerettem a New York, New York című dalt, de most új értelmet nyert. tegnap este Carry Mulligan beleénekelte az agyam legutolsó kis zugába is.
a Shame - A szégyentelen című film amúgy is elég erősre sikerült minden tekintetben, de ez a dal így rátette a pontot arra a bizony i-re.
a filmről már ezer helyen írtak kritikát, nem is vagyok jó ebben a műfajban és amúgy se tudnék új dolgokat megfogalmazni. elgondolkodtató volt és teljesen új filmélményt adott a megszokott kliséktől elrugaszkodva. a rendező a végletekig fokozta a helyzeteket, te pedig lélegzetvisszafojtva ülsz a moziszékben, aztán azóta hiába teltek el percek, órák (napok) még mindig az jár a fejedben, hogy vajon, hogy juthat ide egy ember és miért és egyébként is hogy történhetett meg mindaz amit a vásznon láttál.
a Shame - A szégyentelen című film amúgy is elég erősre sikerült minden tekintetben, de ez a dal így rátette a pontot arra a bizony i-re.
a filmről már ezer helyen írtak kritikát, nem is vagyok jó ebben a műfajban és amúgy se tudnék új dolgokat megfogalmazni. elgondolkodtató volt és teljesen új filmélményt adott a megszokott kliséktől elrugaszkodva. a rendező a végletekig fokozta a helyzeteket, te pedig lélegzetvisszafojtva ülsz a moziszékben, aztán azóta hiába teltek el percek, órák (napok) még mindig az jár a fejedben, hogy vajon, hogy juthat ide egy ember és miért és egyébként is hogy történhetett meg mindaz amit a vásznon láttál.
"Oh, vagyonom nincs,
De szívem a kincs,
Nincs más, ki téged így szeret,
New York, New York!
Búbánat, ég veled,
Mindent elérhetek,
Hisz engem vár New York, New York!
E soha el nem alvó város csak engem vár,
Megadnám, megtehetem,
Bármi legyen,
Nem bánom azt sem, ha túl nagy az ár!"
