A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fáradtság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fáradtság. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 16.

téli fáradtság

amióta felszálltam az Oktogonon az esti vacsora után a buszra hihetetlen fáradtság van rajtam. alig bírtam hazavánszorogni a Béke térről, majdnem elestem a sétálóutcán a saját lábamban meg egy kupac levélben. a kulcsommal 5 percig babráltam a külső zárnál, mire pont jött a szomszéd és beengedett. beérkezés után csak álltam a sötét szobámban legalább 5 percig, miután sikerült felkapcsolnom egy jól irányzott elosztóba való rúgással egybekötött mozdulattal a kis lámpát. a nagy ugyanis kiégett, de ha lenne itthon égő most akkor se lennék képes arra, hogy kicseréljem.

leültem a gép elé, hogy majd dolgozom. pontosan 1 óráig tartott, hogy egy képet méretre vágjak. aztán még egy óra mire le is mentettem ezeket és feltöltöttem a cikkhez holnapra. közben kimostam a ruháimat a mosógéppel, majd megpróbáltam kiterigetni. az elején még ment is az utolsó adagot hordtam a szárítóra, mikor sikerült egy elegáns mozdulattal néhány ruhát a wc-be szórni (nem röhög! kicsi a fürdő és a mosógép mellett van a wc) úgyhogy moshattam újra ki őket hangos szitkozódások közepette.

szerencsére éhes nem vagyok, így a konyhába nem teszek kárt magamban. igyekszem a fagyasztott málnát lassan enni és nem kiszúrni a szemem a kanállal.

este még könyves blogpostot akartam írni, de az agyam meg a testem úgy le van állva, hogy valami hihetetlen. nincs ihletem, nincs egy értelmes mondatom se és gépelni sem tudok helyesen.

lehet, hogy volt valami a quasadilla-ban, ami ennyire lelassított? nem tudom, nem értem.

van olyan hogy téli fáradtság? mert most rajtam kijött valami hasonló. az a szerencsém, hogy jövő héten szabadságon leszek és igyekszem kipihenni magam, mert ha így folytatom leáll a testem egy váratlan pillanatban és majd jól meglepődik mindenki.

2009. szeptember 29.

Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.

Még mindig bírom Coelho humorát. A fenti idézet az övé. Nem megijedni, nem vagyok terhes, erre az előbb akadtam rá. Mármint az idézetre, nem a felfedezésre hogy mégsem vagyok terhes. Az most rosszul jönne ki, még egy aranyhalat sem tudnék etetni, nem hogy egy saját gyereket eltartani, és felnevelni. Hiszen magam is neveletlen vagyok néha :)

És ma mérhetetlenül is fáradt. Igaz már kábé majdnem kigúvad a szemem, de már legalább 1 órája rendezgetem a könyvjelzőimet, és még mindig nem értem a végére. Túlzottan sok blogot nézek a neten (könyvjelzőim 90% blogokar mutat ugyanis) De blogokat amúgy jó dolog ám olvasni, és írni is :) Nemrég Amadea-nál olvastam a könyvesblogokról, és az ő meglátásáról. Igaz ez nem könyves blog, de néha késztetést érzek ide is átmenteni azokat a piszikozatokat amikor anno még megírtam az olvasási élményeimről. Most van legalább 5 kategóriám kurva nagyon sok linkkel.

Nem is tudom mikor van nekem időm blogokat olvasni egyáltalán? Azt sem tudom néha élni (meg erről írni), hogy tudok ennyi rohanás után. És még csak kedd van. Messze még a vasárnapi édes reggeli semmittevés, a délutáni döglés és mérhetetlenül messze van a jövő hét csütörtök este negyed 7. Bárcsak néha gyorsabban telne az idő, és több lenne belőle.

2009. szeptember 11.

Egy kicsikét....

el vagyok fáradva. Azt hiszem. Nem is testileg. Inkább agyilag.

Olyan ólmos fáradtság ez. Mint ami télen szokott rátelepedni az emberre. Nem bírok kitartóan összpontosítani bizonyos feladatokra, így nem végzem igazán 100%-osan a dolgaimat. Sehol. Még a könyvemre sem tudok figyelni, de néha már az emberekre sem.

Ez elég bosszantó ám. Mármint inkább nekik, már ha észreveszik. (bevallom jól tudom leplezni a dolgaimat) Tudom, hogy mit mondanak, hogy mit beszélnek nekem de nekem mindig máshol jár az agyam. Megjegyzem amit mondanak, de érdemben nem tudok most agyalni más dolgain, gondjain és problémáin. De majdnemhogy még az örömén se. Kicsit fásult lettem. Nincs motivációm.

Remélem a holnapi suli ad majd valami plusz lendületet, új feladatokat célokat és akkor azzal a kis örömmel kitartok egy darabig. Messze van még a jövő hét csütörtök is innen nézve amikor is látom Dávidot. Most jelenleg ő, és néhány kedves barát a fénysugár életem sötét egén

(juj ez enyhén depresszívnek hangzott de nem akartam pedig ilyen postot írni. nincs bajom csak fáradt vagyok)