amióta felszálltam az Oktogonon az esti vacsora után a buszra hihetetlen fáradtság van rajtam. alig bírtam hazavánszorogni a Béke térről, majdnem elestem a sétálóutcán a saját lábamban meg egy kupac levélben. a kulcsommal 5 percig babráltam a külső zárnál, mire pont jött a szomszéd és beengedett. beérkezés után csak álltam a sötét szobámban legalább 5 percig, miután sikerült felkapcsolnom egy jól irányzott elosztóba való rúgással egybekötött mozdulattal a kis lámpát. a nagy ugyanis kiégett, de ha lenne itthon égő most akkor se lennék képes arra, hogy kicseréljem.
leültem a gép elé, hogy majd dolgozom. pontosan 1 óráig tartott, hogy egy képet méretre vágjak. aztán még egy óra mire le is mentettem ezeket és feltöltöttem a cikkhez holnapra. közben kimostam a ruháimat a mosógéppel, majd megpróbáltam kiterigetni. az elején még ment is az utolsó adagot hordtam a szárítóra, mikor sikerült egy elegáns mozdulattal néhány ruhát a wc-be szórni (nem röhög! kicsi a fürdő és a mosógép mellett van a wc) úgyhogy moshattam újra ki őket hangos szitkozódások közepette.
szerencsére éhes nem vagyok, így a konyhába nem teszek kárt magamban. igyekszem a fagyasztott málnát lassan enni és nem kiszúrni a szemem a kanállal.
este még könyves blogpostot akartam írni, de az agyam meg a testem úgy le van állva, hogy valami hihetetlen. nincs ihletem, nincs egy értelmes mondatom se és gépelni sem tudok helyesen.
lehet, hogy volt valami a quasadilla-ban, ami ennyire lelassított? nem tudom, nem értem.
van olyan hogy téli fáradtság? mert most rajtam kijött valami hasonló. az a szerencsém, hogy jövő héten szabadságon leszek és igyekszem kipihenni magam, mert ha így folytatom leáll a testem egy váratlan pillanatban és majd jól meglepődik mindenki.
leültem a gép elé, hogy majd dolgozom. pontosan 1 óráig tartott, hogy egy képet méretre vágjak. aztán még egy óra mire le is mentettem ezeket és feltöltöttem a cikkhez holnapra. közben kimostam a ruháimat a mosógéppel, majd megpróbáltam kiterigetni. az elején még ment is az utolsó adagot hordtam a szárítóra, mikor sikerült egy elegáns mozdulattal néhány ruhát a wc-be szórni (nem röhög! kicsi a fürdő és a mosógép mellett van a wc) úgyhogy moshattam újra ki őket hangos szitkozódások közepette.
szerencsére éhes nem vagyok, így a konyhába nem teszek kárt magamban. igyekszem a fagyasztott málnát lassan enni és nem kiszúrni a szemem a kanállal.
este még könyves blogpostot akartam írni, de az agyam meg a testem úgy le van állva, hogy valami hihetetlen. nincs ihletem, nincs egy értelmes mondatom se és gépelni sem tudok helyesen.
lehet, hogy volt valami a quasadilla-ban, ami ennyire lelassított? nem tudom, nem értem.
van olyan hogy téli fáradtság? mert most rajtam kijött valami hasonló. az a szerencsém, hogy jövő héten szabadságon leszek és igyekszem kipihenni magam, mert ha így folytatom leáll a testem egy váratlan pillanatban és majd jól meglepődik mindenki.
1 megjegyzés:
Pont nagyon fáradt pillanatomban találtam meg az új blogpostod, úgyhogy teljesen megértem a helyzeted. Nem pihenünk eleget, az a nagy helyzet! Kívánok magunknak egy egész napot, ami átalszunk! :)
Megjegyzés küldése