csillag vagy fecske?

ma megnéztük a Vígszínházban "A lovakat lelövik ugye?" színdarabot és felcsendült benne a Csillag vagy fecske. és most ez szól repeat és egyébként is. ez az a nap, amikor nem tudom eldönteni, hogy mitől volt jó, miért volt érdemes felkelni és csinálni a dolgaimat. 

olyan magammal össze nem egyeztethető gondolataim vannak, hogy én is meglepődök rajta. érzem, hogy egy hajszál választ el attól, hogy rázúdítsam a világra ezeket, csak egy kicsi kell hozzá, egy kis alkalom, egy kis szó, egy rövid mondat. egy bármi.

de én nem akarok alkalmakat. nem akarok szavakat hallani, nem akarok mondatokat olvasni. néha nem akarok én már semmit sem úgy hiszem.

nem akarok embereket megbántani.

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

napi jótanács

"ne idegeskedj, van pasid!"

egyébként tényleg kicsit ideges vagyok ma. elegem van pár dologból és ez meglátszik a hangulatomon is. nem is voltam túlzottan beszélgetős kedvemben ma, aki meg is próbált kommunikálni velem gyorsan távozott a színről.

most kicsit úgy vagyok, hogy legszívesebben üvöltöznék egy sort pár emberrel, hogy térjenek már észhez vagy csak úgy menjenek a kurva anyjukba és ne engem baszogassanak!

bár ettől nem hiszem hogy jobb lenne se nekem, se nekik, se senkinek. inkább megyek szétnézek egy plázában és veszek ott sok sok mély levegőt. az megnyugtat. ha nem, akkor este majd bevethetem a pasitémát is :)

én vagyok hülye vagy mindenki más?

bírom amikor olyan emberektől érkeznek jó tanácsok, akik a saját életükkel sincsenek tisztában. szeretem amikor megjegyzéseket tesznek az enyémre, mintha az olyan természetes lenne.

persze lehet, hogy nem is veszik észre azt, hogy ezzel sikerül elérniük azt, hogy a magamba vetett hitem meginogjon. még ha csak pár pillanatra is, de ilyenkor el tudok ám gondolkozni azon, hogy én vagyok a hülye vagy mindenki más?

ma kaptam egy pár ilyen jó tanácsot, hogy rosszul kezelem a kapcsolataimat és jött néhány szuperhasznos tanács, hogy, hogy kellene igazándiból. ráadásul olyan embertől, aki a saját dolgaival sincs tisztában és hiába hiszi, hogy igen még kurvára messze áll attól.

nem mondom, hogy én akkora májer lány vagyok bármiben is, de fura, hogy olyan ember szól be és húzza fel az agyam, aki foglalkozhatna a saját dolgaival előbb, aztán az enyémmel.

vagyis inkább az enyémmel ne, mert nekem jó minden így ahogy van egyelőre. agyalok magamon én is eleget, nem kell hogy több ember ezen a témán pörögjön, mert attól jobb nem lesz.

köszipuszi!