váratlan nyár

annyira én, meg annyira nyár az új Marge dal, hogy egy éves szünet után fel kellett tegyem ezt a blogra.

még egy csók, még egy dal
hullámzó hűs vízpart
még egy szó, még egy tánc
száguldó szélben szállsz
ugyanazt kértük épp a pultnál
mikor megtaláltak, mikor rám találtál
összenéztünk és nem volt kérdés,
hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés 

mások vagyunk de
ismeretlenül is ismerősek
egy oscar-díjas szerepet játszunk 
egy szerelmes filmből amit nem is láttunk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

azt hittem, hogy mindent láttam
hogy egyszemélyes lesz a sátram
és az egyetlen, ami megmarad
ebből a fesztiválból az a karszalag
de megjöttél és felfordult minden
az ég alattam is a föld felettem
nappal alszunk és éjszaka élünk
a hallgatásunkkal is beszélünk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

libabőr

megvan az az érzés, amikor hallasz egy előadót olyan átéléssel énekelni / hangszeren játszani, hogy akármit csinálsz a karodon végig fut a libabőr és csak hallgatod ledöbbenve?

nah a ma esti Marge koncert ilyen volt nekem. kábé az első számtól az utolsóig.

régen nem éreztem már ilyet, úgyhogy öröm volt úgy kijönni a Sirályból, hogy ezt sikerült átélni. szimpatikus mosolygós énekesnő, profi zenekar tagok frankó hangszeres játéka és fantasztikus dalok. azt hiszem lett egy új rajongójuk az együttesnek :)

szóval jó volt, megérte elmenni, ha kihagytam volna kevesebb lennék ezzel az élménnyel. nem jó dolgokat kihagyni az életedből, mert utána nincs szarabb érzés annál, hogy megbánod a dolgokat. én nem szeretek megbánni semmit sem.

egy kis saját részlet a koncertből itt (minőséget ne nézzétek, sötét volt, de a hang azért átjön)