A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni. /John Steinbeck/

Idő....

Van akinek annyira sok van belőle, hogy nem tud mit kezdeni vele. A fogolynak a börtönbe csak vánszorognak a másodpercek, míg nekem csak úgy rohannak. És úgy érzem, hogy az idő hiába rohan mintha egyre kevesebb lenne belőle...

Ez lehetséges egyáltalán?

Rohanás, munka, munka, munka, rohanás, munka némi szórakozás és vége is van a napnak. Sőt inkább a tegnapnak, mert amikor is felkeltem sosem kerülök ágyba. Ha bírnám alvás nélkül tuti, hogy kihagynám hogy időt nyerjek. Mert nincs. Amire akarnám néha nem jut. Nem arról van szó, hogy nem tudom beosztani, csak annyi mindent tudnék még csinálni, hogy egyszerűen nem jut mindenre, hogy mindent megcsináljak, elolvassak, megnézzek stb... Most egyenlőre a tanulást szorítom háttérbe, még nem hajtanak annyira határidők, bár az első beadandómat már jövő hétre le kell adnom szombatig és még hozzá sem kezdtem. Előbb a holnapot éljem túl, aztán a 7végén kipihenhetem magam és készülhetek a keddi prezentációra, amire kéne valami frappáns dolgot megszülni. De ez most egyáltalán nem megy. Nincs ötletem, nincs agyviharom és a hétvégén nem is fogok nekiállni, hogy megjöjjön az ihlet, mert most Vele szeretnék foglalkozni és nem gondolkozni. És ezt is fogom tenni. Az idő meg álljon meg csütörtökön este és ne ketyegjen az óra, legyen örökké hétvége.

Milyen jó is lenne! De asszem bilibe lóg a kezem!

Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.

Még mindig bírom Coelho humorát. A fenti idézet az övé. Nem megijedni, nem vagyok terhes, erre az előbb akadtam rá. Mármint az idézetre, nem a felfedezésre hogy mégsem vagyok terhes. Az most rosszul jönne ki, még egy aranyhalat sem tudnék etetni, nem hogy egy saját gyereket eltartani, és felnevelni. Hiszen magam is neveletlen vagyok néha :)

És ma mérhetetlenül is fáradt. Igaz már kábé majdnem kigúvad a szemem, de már legalább 1 órája rendezgetem a könyvjelzőimet, és még mindig nem értem a végére. Túlzottan sok blogot nézek a neten (könyvjelzőim 90% blogokar mutat ugyanis) De blogokat amúgy jó dolog ám olvasni, és írni is :) Nemrég Amadea-nál olvastam a könyvesblogokról, és az ő meglátásáról. Igaz ez nem könyves blog, de néha késztetést érzek ide is átmenteni azokat a piszikozatokat amikor anno még megírtam az olvasási élményeimről. Most van legalább 5 kategóriám kurva nagyon sok linkkel.

Nem is tudom mikor van nekem időm blogokat olvasni egyáltalán? Azt sem tudom néha élni (meg erről írni), hogy tudok ennyi rohanás után. És még csak kedd van. Messze még a vasárnapi édes reggeli semmittevés, a délutáni döglés és mérhetetlenül messze van a jövő hét csütörtök este negyed 7. Bárcsak néha gyorsabban telne az idő, és több lenne belőle.