napi anno március

2007. március 4. pörköltöt főztem az akkori pasimnak Szabinak meg persze anyuéknak, mert velük laktunk. szaggattam hozzá nokedlit és uborkasalátát is készítettem, holott utálom. igazából csak a pasi előtt akartam villogni, akkor még naivan hittem abban, hogy majd egyszer talán hasznos lesz a főzőtudományom ha együtt fogunk élni (és nem anyámékkal). a pörkölt meg a többi cucc tökéletesre sikeredett, a kapcsolat meg zátonyra futott évekkel később. ezen a napon még a főzés, konyhatakarítás után egész éjjel gazdasági informatikát magoltam mert táblánál felelés volt, és mivel nekem nagyon szarul ment így a tanárnő mindig engem szivatott. egész éjjel tanultam, azt hiszem Szabi ennek nem igazán örült akkoriban (se).

2008. március 4. szerveztem egy usertalit a szerkesztőségben, sikeres is volt úgyhogy erről írtam blogot a "szerelmi" életemről nem mertem, mert állt a bál jelenleg. Szabi nem éppen kedves kommentet tolt a blogomhoz a kapcsolatunkról, 4000 karakterben osztott le mindenki előtt, hogy mennyire szarul csinálom a dolgaimat és mennyire leszarom őt (részben tuti igaza volt, de mindennek oka volt). kibaszott nagy hullámvölgyben volt a kapcsolatunk, ott kellett volna tényleg búcsút inteni egymásnak. a faszba, hogy miért vártam ezzel még hónapokat? azt hiszem bennem szerintem akkor tört el végleg valami... amikor az ember olyan mondatokat kap több több mint 4 és fél év után hogy "Mit akarsz te még tőlem, de őszintén? Úgy érzem az ellenségeddé váltam és nem értem miért. (...) Nem akarok foglalkozni se a munkáddal, se semmi olyan dologgal, ami akár egy percet is elvesz abból az időből amit veled lehetnék. (...) Soha nem foglalkoztál a lelkemmel, az én érzéseimmel." elgondolkozik a miérteken. nem gondolkoznom kellett volna arról, hogy az egész helyzet az én hibám hanem cselekedni kellett volna. hülye voltam.

2009. március 4. totálisan szét voltam hullva. mivel jobb elfoglaltságom nem volt (pasi nélkül) így dolgoztam megállás nélkül és közben elkezdődött a második félév a suliban és ott is próbáltam helytállni. közben, hogy nehezítsem az életemet megpróbáltam érzelmileg kikeveredni egy reménytelen dologból és Anna és barbikat hallgattam (nonstop) főként az Egy kicsit még című dal ("sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen!, sajnálom, hogy amikor jó volt, én őszintén élveztem." )

2010. március 4. éppen túl voltunk egy redizájnon a szerkiben és nagyon elfáradtam. teszteltünk, teszteltünk és teszteltünk folyton folyvást és én csak a hétvégét vártam, hogy vége érkezzen Dávidka és ne gondoljak a munkára 3 egész napig és legyen valaki, aki annyira megszeretget, hogy utána heteket bírjak ki így, míg újra nem látom.

2011. március 4. otthon voltam és semmit sem csináltam. teáztam és belga vajas mézes kekszet ettem a gangon, kutyát fürdettünk és nagyon tavasz volt. déli ebéd/reggeli, kókuszrúd, délutáni alvás, sorozatnézés és napsütés. valahogy ekkoriban nem sajnáltam azt, hogy mindezt egyedül élem meg.

2012. március 4. délután átvettem a diplomámról készült igazolást. nyelvvizsgám még nincs hozzá, majd egyszer az is lesz. egyelőre örülök, hogy ezt elértem. oké oké a kommunikáció és médiatudomány úgyis csak büfé szak stb..stb.. és tudom marhára nem nagy dolog, meg levelező szakokról azt szokták mondani, hogy marha egyszerű mert mindig megadják a jobb jegyet és beadandókkal letudható az egész 3 év és meg se kell szakadni a tanulásban. aki ismer az tudja, hogy én ezt az iskolát úgy csináltam végig (3 év BGF-PSZFK-s sikertelen próbálkozás után), hogy beleadtam mindent. minden vizsgára nagyon sokat tanultam, minden beadandót próbáltam 100%-ra összehozni nem összecsapni, minden könyvet, minden jegyzetet elolvastam és az államvizsgára is baromi sokat készültem. az első nem sikerült, a póton viszont ötöst kaptam. nem kifogás persze, hogy a nyelvvizsgát nem csináltam meg ezek mellett, tudom így nem ér annyit a papír se. egyelőre azonban nem érzek ahhoz erőt, hogy nekikezdjem, most valami mást kell csináljak ami nem tanulás. vagyis ami nem ilyen jellegű tanulás. anyuéktól a diplomaosztómra jogsitanfolyamot kaptam úgyhogy ha azzal megvagyok akkor jöhet a nyelvtanulás.

egyelőre úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy egy kicsit büszke legyek magamra, hogy ezt elértem, akárki akármit mond.

napi anno február

2007. február 12. Szabival az arcüregi röntgenjének a leletére vártunk, én közben arra, hogy legyen valami munkám a BGF mellett. majdnem igent mondtam egy telefonos értékesítő melóra annyira kilátástalan volt a helyzet. közben közeledett a Valentin-nap és én arról blogoltam, hogy nem is számít az ajándék (hahahaha, jó volt erre fogni, hogy nincs miből venni bármit is) úgyis szeretjük egymást, ez meg bőven elég.

2008. február 12. 4 ember gázolt el egy karambol után kisodródó autó az akkoriban még 6-os busz megállójában a Kolosy térnél. perceken múlott, hogy én nem állok ugyanott buszra várva. aznap gondoltam, hogy elmegyek a Westendbe meló után és veszek Szabolcsnak valami gyönyörűen giccses ajándékot a szerelmes ünnepekére, de inkább meggondoltam magam. mindig is baromságnak tartottam ezt az ünnepet, meg az ajándékokat. mondjuk ő nem. lényegtelen! az számít, hogy én nem álltam ott, és arról blogoltam, hogy mennyire a véletlenek és a sors irányítja az életeket (életemet).

2009. február 12. túléltem életem első spinning óráját. mivel nem volt pasi az életemben és otthon punnyadtam gondoltam eljárok valahová, ahol sportolhatok. február elején nyílt nálunk egy edzőterem, aztán kinéztem a spinninget. a csajok akikkel edzettem borzasztóak voltak, úgyhogy nem beszéltem az edzésen senkivel, csak végigcsináltam amit az edző mondott. úgy végigtoltam az első órát, mint azok akik már gyakorlottak. persze a lépcsőről alig bírtam lemenni hogy átöltözzem, de rohadtul büszke voltam magamra.

2010. február 12. örömködtem, hogy a régóta első "rendes" szabadnapomat azzal töltöttem, hogy vásárolni mentem Zöldhegyi-vel. vettem 2 sálat is, meg kajáltunk meg boltokat jártuk és baromi sokat dumáltunk. persze közben hiányzott Dávidka, hiszen 1 hete nem láttam, de ezen a héten nem tudtam Pécsre menni, mert szombaton kezdődött a következő félév meg az órák.

2011. február 12. tavaly ezen a napon annyira magam alatt voltam, hogy azon se csodálkoztam volna ha valaki felpofoz, hogy ne rinyáljak tovább. kemény heteken voltam túl ekkoriban, és olyan siralmas postot írtam, hogy visszaolvasni is szégyen. (itt van ni!) viszont még mindig azt gondolom, hogy ez is én voltam, és ez is kellett az életembe. a post címe egyébként Picsakészen (Fluor Tomi egyik dala) volt és aznap suli után Egerbe utaztam, ahol Dorinával és Tomival elmentünk a Fluor koncertjére és atomra beittunk. arra emlékszem, hogy megittam majdnem egy üveg Malibut, ők ketten egy üveg pálinkát, majd fél 1-re az egri Broadway nevű diszkóba rohantunk. a negyedik emeletről lefelé majdnem elestem és útközben a Mizu című slágert üvöltöttük az egri lakosok nagy örömére. a diszkóban a színpadon (!!!) táncoltunk és baromi sokat röhögtünk. volt csöppnyi másnap és egy halom részeg tweet, de emlékezetes este volt meg vicces :)

2012. február 12. 3 üveg vodka, 4 üveg bor, 1 üveg málnás pálinka, és pár sör össznépi elfogyasztása után felavattuk Doriszka lakását. eltörtünk pár poharat, üvöltött a Mizu meg a Bogozd ki, leöntötték a felsőmet alkohollal, hazafelé nem találtam a táskámat, volt aki a cipőjét kereste. A buli előtt voltunk kiállításmegnyitón a Sirályban, hallgattunk rögtönzött chillout zenét ismerős zenekartól, aztán 22:00 után elindult az este és most másnap délután is derülnek ki dolgok és vannak kérdések, amikre nem mindenkinek esik jól a válasz. ettől függetlenül az önbizalmamnak jót tett ez az este. majd visszagondolok erre azokon a napokon amikor csúnya, béna és elcseszett lánynak érzem magam.

napi anno január 30.

2007. január 30. a BGF-PSZFK-án ezen a napon kellett felvenni a faszsetudjahányadéves tantárgyaimat, de 2 vizsgakurzusom is lett (elemzés, meg statisztika) mert az UV-kon sorra megbuktam. persze január végén már a következő féléves tantárgyakon nyűgtem a blogomban és vártam Szabit, hogy statisztikát gyakoroljunk, hátha ez megment attól, hogy újra fel kell vegyem a tantárgyat a legutolsó vizsgalehetőség után. azt hiszem ebből nem is buktam meg végül, csak elemzésből. iszonyat szar félév volt ez (is). a sikertelenség nagyon elfárasztja az embert, ezt akkor is leírtam.

2008. január 30. még mindig a BGF-re jártam és számvitel záróvizsgát írtam ezen a napon, (már csak ez az egyetlen tantárgyam volt hátra) de annyira nehéz volt, hogy előre borítékoltam, hogy megbukok (és így is lett). a nap megkoronázása az volt, hogy Szabival telefonon veszekedtünk egy kiadósat, mert én túlzottan fáradt voltam (egy heti nonstop tanulás/munka után), hogy arra a kérdése "átmenjek ma hozzád?" az feleltem hogy "mindegy". jéjzus!

2009. január 30. sikeresen felvettem a második féléves tantárgyaimat a Kodolányin és délután kaptam egy jó hírt, hogy az egyik évfolyamtársam akit közgázból készítettem fel átment hármasra a vizsgán, úgyhogy délután elmentünk sétálni és visszakaptam a jegyzeteimet is tőle. arra emlékszem, hogy hiába volt reggel iszonyat vonatkésés (elgázolt valakit még Sülysáp előtt, a villamosok se mentek, amivel a találkozó mentem) mégiscsak jó nap volt ez.

2010. január 30. Pécsen voltam és esett a hó egész nap. Dáviddal azzal szórakoztunk, hogy éjjel lementünk sétálni a környéken és a közeli játszótéren az összes játékot kipróbáltuk a szakadó hóesésben a csúszdától elkezdve a mászókáig és a hintáig. hógolyóztunk és még hó angyalkát is csináltunk és egy havas ping-pong asztalon fekve néztük a hóesést. giccsesen romantikus este volt, de kellett.

2011. január 30. hogyan is érezhettem volna magam, amikor a sejtjeimben éreztem és sejtettem előre, hogy hiába tettem meg mindent, hamarosan túl leszek egy fájdalmas szakításon, és én leszek az akit kidobnak? rohadt szarul voltam és blogot sem írtam csak hazamentem anyuékhoz, akik jól meg is lepődtek, hogy otthon vagyok és nem Pesten. kérdések, kérdések, kérdések én meg nem tudtam mit mondani, én sem értettem mi van.

2012. január 30. 10:00-kor kihúztam 2 tételt a pótállamvizsgámon a Kodolányin. sajtóból ugyanazt amit tavaly (vélemény újságírás, tényújságírás és az átmeneti műfajok) kommunikációból pedig a csoportkommunikációt. én voltam az első felelő a névsorban, de nem én kezdtem, hanem egy másik lány mert ő hamarabb kész volt a vázlatával. kidolgoztam a tételeimet és odaültem és elmondtam őket. az első jól ment, a másodiknál a csoportot összekevertem a szervezettel, de aztán a tanárnő csak annyit mondott, hogy család fogalma és már mondtam is a többi odatartozó dolgot. szóbelizés után 1-ig itthon sikáltam a fürdőszobát, benyomtam egy rumkólát hogy lehiggadjak, de miközben jöttem haza bőgtem egy sort, hogy újra meg fognak buktatni. 3 után kiderültek az eredmények és a feleletemre ötöst kaptam. el sem hittem. azt hittem egyest mondtak és csak félrehallottam. kétszer kellett megnéznem a papírt, hogy biztos-biztos? de nyilvánvaló volt! hihetetlen boldog voltam és azóta is az arcomra van fagyva a mosoly. igaz jobb mint a könnyek!

az igazi érzelmi hullámvasút volt ez a nap, de amikor vigyorogva alszol el mert valami sikerült és tudod, hogy ennyi ember szurkolt és veled együtt örül annál nem is kell jobb altató :)

napi anno január

(készül az éves post is, valahol valamikor valamelyik párhuzamos univerzumban)

2007. január 3. hajnali fél 6-os kelés után reggel a Rókus kórházban kezdtünk egy lightos gyomortükrözéssel Szabinak. alias Micinek (és én ezt így képes volt leírni. nem tudom mi a gázabb, a becenév, vagy az, hogy a kartonozóban már ismerősként mosolyogtak rá a nővérkék. rám inkább szánakozva). a gasztroentrológia folyosóján lévő hirdetők elég unalmasak voltak, ráadásul aznap nem volt ambuláns rendelés, de Szabi addig harcolt míg csak ledugták a csövet a torkán, én pedig addig a folyosón olvastam. soha ne legyetek egy hipohonder csaja/pasija! mivel a vizsgálat gyorsan megvolt, hazaértünk olyan 11 körül, de szólt Sipi, akit közösen a HotDogon ismertünk meg, hogy Doriszka Pesten volt, és mivel ő nem ért rá, mondta, hogy ha nekem van kedvem fussak vele össze én. megadta a telefonszámát, és mivel már akkor olvastuk Dorisszal egymás blogját 1 éve legalább gyorsan ledumáltuk, hogy talizunk a Keletiben. így is történt és nagyon vicces délutánt töltöttünk együtt. voltunk a Váci utcán sétálni, sok boltot megnéztünk, aztán életemben először elmentem a kisföldalattival a Vörösmarty térről a Hősök terére (!!!!) és ha már ott voltunk akkor koriztunk is. sikerült egy darabig elesés nélkül tolnunk a korit, aztán egyszercsak Doriszka elvágódott és húzott magával, úgyhogy röhögve fetrengtünk a Műjégen. azóta vagyunk barátnőségben Doriszkával :) <3

2008. január harmadikán sikerült azon összevesznünk Szabival, hogy ő az én gépemet akarta a szakdogájához használni, én meg dolgozni akartam rajta. ekkor úgymond együtt laktunk, és én is a BGF-es vizsgaidőSUCK-om közepén jártam, ő pont végzős volt a BME-n műszaki menedzser szakán úgyhogy egymás agyára mentünk. a 3-ai blogomban azon vernyogtam, hogy előző nap hajnali 5ig (!!!!) égette a szobában a villanyt őfelsége, én meg nem tudtam aludni, igaz én is tanultam este 7-től meló után hajnali 3-ig, de azért reggel 6-ig bírtam volna aludni 3 órát, de hát nem lehetett a fénytől. kemény hetek voltak ezek. csodálom, hogy nem szúrtuk le egymást egy rotinggal vagy egy vonalzóval. azt hittem itt romlott meg a társasegyüttélésiviszonyunk. magyarán kurvára megutáltuk egymást.

2009. január harmadikán már ezerrel tanultam az első KJF-es vizsgaidőszakomra. pasim nem volt már ekkor, így jobban is ment az, hogy 100%-ban arra koncentráljak, ami örömet okoz. igaz a közgáz és az explicit költségfüggvények és a keresleti függvény ábrázolása nem tartozott ezek közé a kielégítő dolog közé, de 0-24 óráig lekötöttek, így arra se gondoltam, hogy szingli vagyok. gyártottam puskát is a vizsgához, de biztos ami biztos 5 napot alvás nélkül végigtanultam. végül persze 4-est kaptam csak, de ez annak is betudható, hogy egy édes mosolyú fiú nem hagyott békén a vizsgán, és én a saját életemet (tantárgyi jegyemet) kockáztatva juttattam el neki a saját puskám, hogy meglegyen neki a jobb jegy. szerencsére ismerte a kézírásomat és kisilabizálta a képletek mellé írt levezetéseimet, bár a vizsga nem lett meg neki azt hiszem.

2010. január harmadikán írtam egy kilométeres blogot a pécsi élményekről, mert karácsony után ott töltöttem jó pár napot. 3 hét bepótlására kevés volt ez a 5-6 nap. szar is volt hazajönni 3-n a vonattal 5 óra utazás után, az boldogított, hogy nem kellett csak 4 napot várni , hogy lássuk egymást.

2011. január harmadikán nem tudom mit csináltam pontosan, de az biztos, hogy dolgoztam, és aznap Lórinál az Odúban ébredtem. ez a kettő jöhetett számításba, révén tavaly 3-a hétfő volt én pedig ilyentájt szinte alig voltam otthon Sülysápon. szerettem ezt az időszakot is :)

2012. január harmadikán 5 év után is ismerem Dorinát, még mindig jóban vagyunk, és ma pont az előző év egyik szereplőjéhez Lórihoz mentünk a hétfői hagyományőrző csajos Ikea vacsoránk után dobozokat szerezni D. költözéséhez. majdnem oda kell majd vinni a cuccokat, ahol 2007-ben lakott. valahogy néha úgy érzem, hogy körbeér a sors kereke és hasonlók. amúgy minden oké, bár indulhatna fesztelenebbül is a január.

napi anno december

2006. december 6 - sikerült egy olyan sztoriról kibaszott sok karaktert írni, ami egy frankó kis városi legendának indult, de akkoriban lázban tartott minden falubelit, környékbelit. szervkereskedők, iskoláslányok meg a fehér furgon, meg eltűnt emberek, erdőben holttest és helyszínelő rendőrök. pasim az volt, de ez a sztori jobban foglalkoztatott nála, mert valahogy érdekesebb volt erről infókat gyűjteni és feltérképezni az ügyet, mint otthon sorozatot nézni együtt. amúgy teljesen KO-ra csaptam magam (nem a sztorin! az urbanlegends volt később szépen kiderült), hanem a közelgő zh-kon, amik közül legalább 5-höz isteni csoda kellett, hogy átmenjek. azon sopánkodtam, hogy 100 pontból, hogy szerzek tuti biztos 74-et hogy átmenjek statisztikából, számtech 3-ból, kontrollingból, németből, elemzésből és gazdinfóból, számvitelből, pénzügyből. hát igen, azt hiszem ez a félév volt amikor megdöntöttem a valaha legtöbbet felsőfokú szakképzésen UV-zó ember rekordját. akkor sem voltam rá büszke, most se vagyok, de azért még mindig fejből tudom, hogy 149-es számlaszám a immateriális javak értékcsökkenése a 159-es számlaszám pedig tenyészállatok értékcsökkenési leírása, az ELÁBÉ pedig az eladott áruk beszerzési értékét jelenti.

2007. december 6 - náthás voltam és nem tudtam koncentrálni semmi tanulnivalóra, hiába voltam itthon egész nap mivel szabadnapos voltam. a mazochizmusomnak köszönhetően nekiláttam még a számvitel leckémhez is, de nem ment így befeküdtem a kád egy forró fürdőbe. jobb nem lett tőle a leckém, de legalább én jobban lettem. azt még leírtam a blogomban, hogy 5-én annyi időm nem volt a céges angol miatt, hogy Szabinak bármit is vegyek Mikulásra, így be kellett anyu csokijaival. meg velem. de szerintem a csokikkal már akkoriban is jobban járt!

2008.december 6 - úgy látszik a nátha 2008-ban sem kímélt, felváltva toltam magamba a neocitranokat és a kávét, hogy kibírjam az aznapi iskolát. kaptam egy csomó csokit a csoporttársaktól (a jegyzetes segítségekért) szereztem egy megajánlott ötöst és majdnem elejtettem zavaromban a forrót teát a folyosón, amikor egy kedves fiú rám köszönt és boldog mikulást kívánt.

2009. december 6. tanulsága, hogy Pécsen is létezik a Mikulás, így oda is hozott ajándékot (sok csokit) amikor ott jártam. mivel vasárnapra esett ez a nap hiába a sok csoki, amit 3 órán keresztül tömtem magamba az IC-n nem változtatott azon a szomorúan helyzeten, hogy legközelebb minimum 3 hét múlva jött el a következő alkalom, hogy újra levonatozhattam Baranya megye szívébe. nem volt túlzottan ünnepei hangulatom ekkoriban, pedig egy halom karácsonyi dalt hallgattam meg, a vége csak az lett, hogy bőgve szálltam le egyedül a vonatról.

2010. december 6. boldog voltam, meg szerelmes és időm se volt blogot írni, meg kedvem se, mert lefoglalt egy fiú. a vizsgáimra azért tanultam, és nem voltam magam alatt, ami miatt így örült az egyik barátom "örülök, hogy megint látom a sorok között, ahogy mosolyogsz, nem szeretem amikor depis vagy." ennyike!

2011. december 6. Mikulás alkalmából (nem! csak pont erre a napra jutott jegy) többedmagammal megnézem a Padlás című musicalt a Vígszínházban. nagyon jó volt ezeket a dalokat végre úgy hallgatni, hogy van mögötte tartalom és színészi játék. persze a Fényév távolság még mindig egy szomorú dal, de azért én boldogan aludtam el és reggel is boldogan ébredtem fel valaki mellett, aki még akkor is szeret, ha kócosan vergődök a takaró alatt és 10 percig megállás nélkül nyomatom a szokásos kibírhatatlan vernyogásomat, hogy miért nem lehet délig aludni?! és miért kell már megint munkába menni szövegemet.

napi anno november

2006. november 5-én Rábapatonán voltam anyuékkal a Kölyökderbin, ahol szakadó hóesésben futottak az agárkutyák. síruha volt rajtam, sapka, sál, kesztyű és nagyon fáztunk, de volt kutyánk az A és a B döntőben is jó eredménnyel. volt meleg tea a kantinban, sok agaras ismerős és este későn értünk haza a hóhelyzet miatt. persze ebből sértődés lett, Szabi kiakadt és bevágta a durcát és nem jött át (vajon van olyan régi blogom, ahol nem ilyen dolgokat írok le vele kapcsolatban? hmmm, talán majd a decemberiben javíthat a múlt tendenciáján).

2007. november 5-án leszólta az egyik barátnőm az új csizmámat suliba menet én meg ezen képes voltam telinyervogni egy blogpostot. viszont a csizma tényleg überfasza azóta is, úgyhogy nem bánom, hogy megvettem anno egy halom pénzért. továbbá arról is írtam, hogy rengeteg a melóm, hétfőtől-szerdáig egész nap az irodában nyomulok, szerda este angol tanfolyam, csütörtökön BGF órák egész nap, pénteken reggel angol, estig meló és örültem, hogy aludni volt egyáltalán időm. persze ezt nem Szabi nem tolerálta, már akkor se és hétvégék neccesek voltak mert én mindig fáradt voltam, ő pedig emiatt ideges.

2008. november 5-én elcseszett hangulatom volt. nem vettem se csizmát, pasim se volt csak egy szakajtónyi 1 hónapos kiskutya várt rám mikor hazaérkeztem a melóból, de ők kárpótoltak mindenért akkoriban. kaptam egy szép nagy "pofont" ezen a napon egy sráctól (akiben hittem egy kicsit), úgyhogy a napértékelő mérlegem enyhén negatívba csapott át és felvettem mottóként a következő idézetet: Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál.

2009. november elején volt a céges h1n1 oltás, de én ezt az őszt is úgy toltam végig, hogy beteg se voltam, úgyhogy oltás se kellett. egyfolytában a Nemjucitól a Nem című dal pörgött a fejemben ("Leülök és nézem a nappaliból, hogy veszek a napjaidból. Régen volt már ilyen szép a reggelem, de köszönöm a kávémat így nem kérem.") Fura, hogy ezt hallgattam nonstop, mikor boldog voltam (elvileg) a távkapcsolatomban és vártam, hogy befusson a Pécsről érkező IC vonat.

2010 november 5-én csaptunk egy Guitar Hero artit Bate-nél, ami egy kurva jó péntek este lett. volt Wonderwall éneklés 99%-ra, hatalmas pizza, gitározás fekve, ülve mindenhogyan, YMCA, ustream, Du Hast duett és iszonyat sok röhögés hajnalig.

2011. november 5 egyelőre egy kezdődő fejfájást tudok felmutatni. ezenkívül monoton munkanap és álmosság a tegnap esti Kesh koncert mellékhatása. de az este megint jó lesz, ha addig felébredek és eljutok a Téli Kertembe, ahol van asztalunk, lesz vodka-narancs, vagy rum-kóla meg barátok. a legfontosabb meg mégis az, hogy boldog vagyok meg szerelmes, meg van egy lottószelvényem úgyhogy ma este megnyerem az ötöslottót! muhahahaha :))

(senki sem vitte a lottóötöst tegnap este, végül az Ellátókertbe kötöttünk, de ezenkívül ez egy jó este volt azért!)