2007. január 30. a BGF-PSZFK-án ezen a napon kellett felvenni a faszsetudjahányadéves tantárgyaimat, de 2 vizsgakurzusom is lett (elemzés, meg statisztika) mert az UV-kon sorra megbuktam. persze január végén már a következő féléves tantárgyakon nyűgtem a blogomban és vártam Szabit, hogy statisztikát gyakoroljunk, hátha ez megment attól, hogy újra fel kell vegyem a tantárgyat a legutolsó vizsgalehetőség után. azt hiszem ebből nem is buktam meg végül, csak elemzésből. iszonyat szar félév volt ez (is). a sikertelenség nagyon elfárasztja az embert, ezt akkor is leírtam.
2008. január 30. még mindig a BGF-re jártam és számvitel záróvizsgát írtam ezen a napon, (már csak ez az egyetlen tantárgyam volt hátra) de annyira nehéz volt, hogy előre borítékoltam, hogy megbukok (és így is lett). a nap megkoronázása az volt, hogy Szabival telefonon veszekedtünk egy kiadósat, mert én túlzottan fáradt voltam (egy heti nonstop tanulás/munka után), hogy arra a kérdése "átmenjek ma hozzád?" az feleltem hogy "mindegy". jéjzus!
2009. január 30. sikeresen felvettem a második féléves tantárgyaimat a Kodolányin és délután kaptam egy jó hírt, hogy az egyik évfolyamtársam akit közgázból készítettem fel átment hármasra a vizsgán, úgyhogy délután elmentünk sétálni és visszakaptam a jegyzeteimet is tőle. arra emlékszem, hogy hiába volt reggel iszonyat vonatkésés (elgázolt valakit még Sülysáp előtt, a villamosok se mentek, amivel a találkozó mentem) mégiscsak jó nap volt ez.
2010. január 30. Pécsen voltam és esett a hó egész nap. Dáviddal azzal szórakoztunk, hogy éjjel lementünk sétálni a környéken és a közeli játszótéren az összes játékot kipróbáltuk a szakadó hóesésben a csúszdától elkezdve a mászókáig és a hintáig. hógolyóztunk és még hó angyalkát is csináltunk és egy havas ping-pong asztalon fekve néztük a hóesést. giccsesen romantikus este volt, de kellett.
2011. január 30. hogyan is érezhettem volna magam, amikor a sejtjeimben éreztem és sejtettem előre, hogy hiába tettem meg mindent, hamarosan túl leszek egy fájdalmas szakításon, és én leszek az akit kidobnak? rohadt szarul voltam és blogot sem írtam csak hazamentem anyuékhoz, akik jól meg is lepődtek, hogy otthon vagyok és nem Pesten. kérdések, kérdések, kérdések én meg nem tudtam mit mondani, én sem értettem mi van.
2012. január 30. 10:00-kor kihúztam 2 tételt a pótállamvizsgámon a Kodolányin. sajtóból ugyanazt amit tavaly (vélemény újságírás, tényújságírás és az átmeneti műfajok) kommunikációból pedig a csoportkommunikációt. én voltam az első felelő a névsorban, de nem én kezdtem, hanem egy másik lány mert ő hamarabb kész volt a vázlatával. kidolgoztam a tételeimet és odaültem és elmondtam őket. az első jól ment, a másodiknál a csoportot összekevertem a szervezettel, de aztán a tanárnő csak annyit mondott, hogy család fogalma és már mondtam is a többi odatartozó dolgot. szóbelizés után 1-ig itthon sikáltam a fürdőszobát, benyomtam egy rumkólát hogy lehiggadjak, de miközben jöttem haza bőgtem egy sort, hogy újra meg fognak buktatni. 3 után kiderültek az eredmények és a feleletemre ötöst kaptam. el sem hittem. azt hittem egyest mondtak és csak félrehallottam. kétszer kellett megnéznem a papírt, hogy biztos-biztos? de nyilvánvaló volt! hihetetlen boldog voltam és azóta is az arcomra van fagyva a mosoly. igaz jobb mint a könnyek!
az igazi érzelmi hullámvasút volt ez a nap, de amikor vigyorogva alszol el mert valami sikerült és tudod, hogy ennyi ember szurkolt és veled együtt örül annál nem is kell jobb altató :)
2008. január 30. még mindig a BGF-re jártam és számvitel záróvizsgát írtam ezen a napon, (már csak ez az egyetlen tantárgyam volt hátra) de annyira nehéz volt, hogy előre borítékoltam, hogy megbukok (és így is lett). a nap megkoronázása az volt, hogy Szabival telefonon veszekedtünk egy kiadósat, mert én túlzottan fáradt voltam (egy heti nonstop tanulás/munka után), hogy arra a kérdése "átmenjek ma hozzád?" az feleltem hogy "mindegy". jéjzus!
2009. január 30. sikeresen felvettem a második féléves tantárgyaimat a Kodolányin és délután kaptam egy jó hírt, hogy az egyik évfolyamtársam akit közgázból készítettem fel átment hármasra a vizsgán, úgyhogy délután elmentünk sétálni és visszakaptam a jegyzeteimet is tőle. arra emlékszem, hogy hiába volt reggel iszonyat vonatkésés (elgázolt valakit még Sülysáp előtt, a villamosok se mentek, amivel a találkozó mentem) mégiscsak jó nap volt ez.
2010. január 30. Pécsen voltam és esett a hó egész nap. Dáviddal azzal szórakoztunk, hogy éjjel lementünk sétálni a környéken és a közeli játszótéren az összes játékot kipróbáltuk a szakadó hóesésben a csúszdától elkezdve a mászókáig és a hintáig. hógolyóztunk és még hó angyalkát is csináltunk és egy havas ping-pong asztalon fekve néztük a hóesést. giccsesen romantikus este volt, de kellett.
2011. január 30. hogyan is érezhettem volna magam, amikor a sejtjeimben éreztem és sejtettem előre, hogy hiába tettem meg mindent, hamarosan túl leszek egy fájdalmas szakításon, és én leszek az akit kidobnak? rohadt szarul voltam és blogot sem írtam csak hazamentem anyuékhoz, akik jól meg is lepődtek, hogy otthon vagyok és nem Pesten. kérdések, kérdések, kérdések én meg nem tudtam mit mondani, én sem értettem mi van.
2012. január 30. 10:00-kor kihúztam 2 tételt a pótállamvizsgámon a Kodolányin. sajtóból ugyanazt amit tavaly (vélemény újságírás, tényújságírás és az átmeneti műfajok) kommunikációból pedig a csoportkommunikációt. én voltam az első felelő a névsorban, de nem én kezdtem, hanem egy másik lány mert ő hamarabb kész volt a vázlatával. kidolgoztam a tételeimet és odaültem és elmondtam őket. az első jól ment, a másodiknál a csoportot összekevertem a szervezettel, de aztán a tanárnő csak annyit mondott, hogy család fogalma és már mondtam is a többi odatartozó dolgot. szóbelizés után 1-ig itthon sikáltam a fürdőszobát, benyomtam egy rumkólát hogy lehiggadjak, de miközben jöttem haza bőgtem egy sort, hogy újra meg fognak buktatni. 3 után kiderültek az eredmények és a feleletemre ötöst kaptam. el sem hittem. azt hittem egyest mondtak és csak félrehallottam. kétszer kellett megnéznem a papírt, hogy biztos-biztos? de nyilvánvaló volt! hihetetlen boldog voltam és azóta is az arcomra van fagyva a mosoly. igaz jobb mint a könnyek!
az igazi érzelmi hullámvasút volt ez a nap, de amikor vigyorogva alszol el mert valami sikerült és tudod, hogy ennyi ember szurkolt és veled együtt örül annál nem is kell jobb altató :)
1 megjegyzés:
Ez egy jó bejegyzés lett! :)
Megjegyzés küldése