napi anno január 30.

2007. január 30. a BGF-PSZFK-án ezen a napon kellett felvenni a faszsetudjahányadéves tantárgyaimat, de 2 vizsgakurzusom is lett (elemzés, meg statisztika) mert az UV-kon sorra megbuktam. persze január végén már a következő féléves tantárgyakon nyűgtem a blogomban és vártam Szabit, hogy statisztikát gyakoroljunk, hátha ez megment attól, hogy újra fel kell vegyem a tantárgyat a legutolsó vizsgalehetőség után. azt hiszem ebből nem is buktam meg végül, csak elemzésből. iszonyat szar félév volt ez (is). a sikertelenség nagyon elfárasztja az embert, ezt akkor is leírtam.

2008. január 30. még mindig a BGF-re jártam és számvitel záróvizsgát írtam ezen a napon, (már csak ez az egyetlen tantárgyam volt hátra) de annyira nehéz volt, hogy előre borítékoltam, hogy megbukok (és így is lett). a nap megkoronázása az volt, hogy Szabival telefonon veszekedtünk egy kiadósat, mert én túlzottan fáradt voltam (egy heti nonstop tanulás/munka után), hogy arra a kérdése "átmenjek ma hozzád?" az feleltem hogy "mindegy". jéjzus!

2009. január 30. sikeresen felvettem a második féléves tantárgyaimat a Kodolányin és délután kaptam egy jó hírt, hogy az egyik évfolyamtársam akit közgázból készítettem fel átment hármasra a vizsgán, úgyhogy délután elmentünk sétálni és visszakaptam a jegyzeteimet is tőle. arra emlékszem, hogy hiába volt reggel iszonyat vonatkésés (elgázolt valakit még Sülysáp előtt, a villamosok se mentek, amivel a találkozó mentem) mégiscsak jó nap volt ez.

2010. január 30. Pécsen voltam és esett a hó egész nap. Dáviddal azzal szórakoztunk, hogy éjjel lementünk sétálni a környéken és a közeli játszótéren az összes játékot kipróbáltuk a szakadó hóesésben a csúszdától elkezdve a mászókáig és a hintáig. hógolyóztunk és még hó angyalkát is csináltunk és egy havas ping-pong asztalon fekve néztük a hóesést. giccsesen romantikus este volt, de kellett.

2011. január 30. hogyan is érezhettem volna magam, amikor a sejtjeimben éreztem és sejtettem előre, hogy hiába tettem meg mindent, hamarosan túl leszek egy fájdalmas szakításon, és én leszek az akit kidobnak? rohadt szarul voltam és blogot sem írtam csak hazamentem anyuékhoz, akik jól meg is lepődtek, hogy otthon vagyok és nem Pesten. kérdések, kérdések, kérdések én meg nem tudtam mit mondani, én sem értettem mi van.

2012. január 30. 10:00-kor kihúztam 2 tételt a pótállamvizsgámon a Kodolányin. sajtóból ugyanazt amit tavaly (vélemény újságírás, tényújságírás és az átmeneti műfajok) kommunikációból pedig a csoportkommunikációt. én voltam az első felelő a névsorban, de nem én kezdtem, hanem egy másik lány mert ő hamarabb kész volt a vázlatával. kidolgoztam a tételeimet és odaültem és elmondtam őket. az első jól ment, a másodiknál a csoportot összekevertem a szervezettel, de aztán a tanárnő csak annyit mondott, hogy család fogalma és már mondtam is a többi odatartozó dolgot. szóbelizés után 1-ig itthon sikáltam a fürdőszobát, benyomtam egy rumkólát hogy lehiggadjak, de miközben jöttem haza bőgtem egy sort, hogy újra meg fognak buktatni. 3 után kiderültek az eredmények és a feleletemre ötöst kaptam. el sem hittem. azt hittem egyest mondtak és csak félrehallottam. kétszer kellett megnéznem a papírt, hogy biztos-biztos? de nyilvánvaló volt! hihetetlen boldog voltam és azóta is az arcomra van fagyva a mosoly. igaz jobb mint a könnyek!

az igazi érzelmi hullámvasút volt ez a nap, de amikor vigyorogva alszol el mert valami sikerült és tudod, hogy ennyi ember szurkolt és veled együtt örül annál nem is kell jobb altató :)

napi anno január

(készül az éves post is, valahol valamikor valamelyik párhuzamos univerzumban)

2007. január 3. hajnali fél 6-os kelés után reggel a Rókus kórházban kezdtünk egy lightos gyomortükrözéssel Szabinak. alias Micinek (és én ezt így képes volt leírni. nem tudom mi a gázabb, a becenév, vagy az, hogy a kartonozóban már ismerősként mosolyogtak rá a nővérkék. rám inkább szánakozva). a gasztroentrológia folyosóján lévő hirdetők elég unalmasak voltak, ráadásul aznap nem volt ambuláns rendelés, de Szabi addig harcolt míg csak ledugták a csövet a torkán, én pedig addig a folyosón olvastam. soha ne legyetek egy hipohonder csaja/pasija! mivel a vizsgálat gyorsan megvolt, hazaértünk olyan 11 körül, de szólt Sipi, akit közösen a HotDogon ismertünk meg, hogy Doriszka Pesten volt, és mivel ő nem ért rá, mondta, hogy ha nekem van kedvem fussak vele össze én. megadta a telefonszámát, és mivel már akkor olvastuk Dorisszal egymás blogját 1 éve legalább gyorsan ledumáltuk, hogy talizunk a Keletiben. így is történt és nagyon vicces délutánt töltöttünk együtt. voltunk a Váci utcán sétálni, sok boltot megnéztünk, aztán életemben először elmentem a kisföldalattival a Vörösmarty térről a Hősök terére (!!!!) és ha már ott voltunk akkor koriztunk is. sikerült egy darabig elesés nélkül tolnunk a korit, aztán egyszercsak Doriszka elvágódott és húzott magával, úgyhogy röhögve fetrengtünk a Műjégen. azóta vagyunk barátnőségben Doriszkával :) <3

2008. január harmadikán sikerült azon összevesznünk Szabival, hogy ő az én gépemet akarta a szakdogájához használni, én meg dolgozni akartam rajta. ekkor úgymond együtt laktunk, és én is a BGF-es vizsgaidőSUCK-om közepén jártam, ő pont végzős volt a BME-n műszaki menedzser szakán úgyhogy egymás agyára mentünk. a 3-ai blogomban azon vernyogtam, hogy előző nap hajnali 5ig (!!!!) égette a szobában a villanyt őfelsége, én meg nem tudtam aludni, igaz én is tanultam este 7-től meló után hajnali 3-ig, de azért reggel 6-ig bírtam volna aludni 3 órát, de hát nem lehetett a fénytől. kemény hetek voltak ezek. csodálom, hogy nem szúrtuk le egymást egy rotinggal vagy egy vonalzóval. azt hittem itt romlott meg a társasegyüttélésiviszonyunk. magyarán kurvára megutáltuk egymást.

2009. január harmadikán már ezerrel tanultam az első KJF-es vizsgaidőszakomra. pasim nem volt már ekkor, így jobban is ment az, hogy 100%-ban arra koncentráljak, ami örömet okoz. igaz a közgáz és az explicit költségfüggvények és a keresleti függvény ábrázolása nem tartozott ezek közé a kielégítő dolog közé, de 0-24 óráig lekötöttek, így arra se gondoltam, hogy szingli vagyok. gyártottam puskát is a vizsgához, de biztos ami biztos 5 napot alvás nélkül végigtanultam. végül persze 4-est kaptam csak, de ez annak is betudható, hogy egy édes mosolyú fiú nem hagyott békén a vizsgán, és én a saját életemet (tantárgyi jegyemet) kockáztatva juttattam el neki a saját puskám, hogy meglegyen neki a jobb jegy. szerencsére ismerte a kézírásomat és kisilabizálta a képletek mellé írt levezetéseimet, bár a vizsga nem lett meg neki azt hiszem.

2010. január harmadikán írtam egy kilométeres blogot a pécsi élményekről, mert karácsony után ott töltöttem jó pár napot. 3 hét bepótlására kevés volt ez a 5-6 nap. szar is volt hazajönni 3-n a vonattal 5 óra utazás után, az boldogított, hogy nem kellett csak 4 napot várni , hogy lássuk egymást.

2011. január harmadikán nem tudom mit csináltam pontosan, de az biztos, hogy dolgoztam, és aznap Lórinál az Odúban ébredtem. ez a kettő jöhetett számításba, révén tavaly 3-a hétfő volt én pedig ilyentájt szinte alig voltam otthon Sülysápon. szerettem ezt az időszakot is :)

2012. január harmadikán 5 év után is ismerem Dorinát, még mindig jóban vagyunk, és ma pont az előző év egyik szereplőjéhez Lórihoz mentünk a hétfői hagyományőrző csajos Ikea vacsoránk után dobozokat szerezni D. költözéséhez. majdnem oda kell majd vinni a cuccokat, ahol 2007-ben lakott. valahogy néha úgy érzem, hogy körbeér a sors kereke és hasonlók. amúgy minden oké, bár indulhatna fesztelenebbül is a január.