először is boldog születésnapot József Attilának. másodszor pedig legalább ma olvassatok verseket a Költészet napja alkalmából. vagy legalább megzenésítve hallgassatok meg kettőt. mondjuk a következő kettőt.
az első egy JA vers Ágnes Vanillától megzenésítve, a másik pedig a Kávészünettől egy Varró Dani vers. egyébként a Kávészünetet fogom ma meghallgatni élőben az Akváriumban. tökéletes program lesz ez hét második keddjéhez.
és miért pont ez a két vers? mert mostanság (mindig) kicsit bipoláris személyiség vagyok. az egyiktől nagyon jó kedvem lesz a másiktól meg legszívesebben eret vágnék magamon. hát ezért! most felváltva hallgatom.
(igen! tudom, hogy nem vagyok normális!)
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót? ...
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
(Mért fáradnak el a rohanók?)
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót? …
(Karcsú, viharra teremtett hajót?)
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék? ...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
(Mért fáradnak el a rohanók?)
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót? ...
(Karcsú, viharra teremtett hajót?)
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
(Mért fáradnak el a rohanók?)
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót? ...
(Karcsú, viharra teremtett hajót?)
Hmmmmmmm….
(Mért fáradnak el a rohanók?)
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!
(Karcsú, viharra teremtett hajót?)
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert...
Van nulladik látásra szerelem?