2012. január 31.

az üres postok varázsa

írtam egy blogpostot, de hiába mentettem a gépem kikapcsolt közben mikor áthurcoltam a másik szobába, hogy megigyam a lakótársammal az esti rumkólát.

nem mentett el semmit sem a blogból és jelenleg nincs kedvem újra írni, mert nincs hozzá kedvem. a bejegyzés amúgy a kapcsolatokról szólt, meg arról, hogy a fiúk is ugyanúgy igénylik azt hogy foglalkozzanak velük a csajok, hogy valaki néha szeretgesse meg őket, hiszen ha nem így lenne, akkor nem ébrednének a lány mellett vasárnap reggel.

hát így! (persze ez így sarkalatos és kiragadott egyetlen mondat a teljes blogpostból, de talán majd egyszer kifejtem)

napi anno január 30.

2007. január 30. a BGF-PSZFK-án ezen a napon kellett felvenni a faszsetudjahányadéves tantárgyaimat, de 2 vizsgakurzusom is lett (elemzés, meg statisztika) mert az UV-kon sorra megbuktam. persze január végén már a következő féléves tantárgyakon nyűgtem a blogomban és vártam Szabit, hogy statisztikát gyakoroljunk, hátha ez megment attól, hogy újra fel kell vegyem a tantárgyat a legutolsó vizsgalehetőség után. azt hiszem ebből nem is buktam meg végül, csak elemzésből. iszonyat szar félév volt ez (is). a sikertelenség nagyon elfárasztja az embert, ezt akkor is leírtam.

2008. január 30. még mindig a BGF-re jártam és számvitel záróvizsgát írtam ezen a napon, (már csak ez az egyetlen tantárgyam volt hátra) de annyira nehéz volt, hogy előre borítékoltam, hogy megbukok (és így is lett). a nap megkoronázása az volt, hogy Szabival telefonon veszekedtünk egy kiadósat, mert én túlzottan fáradt voltam (egy heti nonstop tanulás/munka után), hogy arra a kérdése "átmenjek ma hozzád?" az feleltem hogy "mindegy". jéjzus!

2009. január 30. sikeresen felvettem a második féléves tantárgyaimat a Kodolányin és délután kaptam egy jó hírt, hogy az egyik évfolyamtársam akit közgázból készítettem fel átment hármasra a vizsgán, úgyhogy délután elmentünk sétálni és visszakaptam a jegyzeteimet is tőle. arra emlékszem, hogy hiába volt reggel iszonyat vonatkésés (elgázolt valakit még Sülysáp előtt, a villamosok se mentek, amivel a találkozó mentem) mégiscsak jó nap volt ez.

2010. január 30. Pécsen voltam és esett a hó egész nap. Dáviddal azzal szórakoztunk, hogy éjjel lementünk sétálni a környéken és a közeli játszótéren az összes játékot kipróbáltuk a szakadó hóesésben a csúszdától elkezdve a mászókáig és a hintáig. hógolyóztunk és még hó angyalkát is csináltunk és egy havas ping-pong asztalon fekve néztük a hóesést. giccsesen romantikus este volt, de kellett.

2011. január 30. hogyan is érezhettem volna magam, amikor a sejtjeimben éreztem és sejtettem előre, hogy hiába tettem meg mindent, hamarosan túl leszek egy fájdalmas szakításon, és én leszek az akit kidobnak? rohadt szarul voltam és blogot sem írtam csak hazamentem anyuékhoz, akik jól meg is lepődtek, hogy otthon vagyok és nem Pesten. kérdések, kérdések, kérdések én meg nem tudtam mit mondani, én sem értettem mi van.

2012. január 30. 10:00-kor kihúztam 2 tételt a pótállamvizsgámon a Kodolányin. sajtóból ugyanazt amit tavaly (vélemény újságírás, tényújságírás és az átmeneti műfajok) kommunikációból pedig a csoportkommunikációt. én voltam az első felelő a névsorban, de nem én kezdtem, hanem egy másik lány mert ő hamarabb kész volt a vázlatával. kidolgoztam a tételeimet és odaültem és elmondtam őket. az első jól ment, a másodiknál a csoportot összekevertem a szervezettel, de aztán a tanárnő csak annyit mondott, hogy család fogalma és már mondtam is a többi odatartozó dolgot. szóbelizés után 1-ig itthon sikáltam a fürdőszobát, benyomtam egy rumkólát hogy lehiggadjak, de miközben jöttem haza bőgtem egy sort, hogy újra meg fognak buktatni. 3 után kiderültek az eredmények és a feleletemre ötöst kaptam. el sem hittem. azt hittem egyest mondtak és csak félrehallottam. kétszer kellett megnéznem a papírt, hogy biztos-biztos? de nyilvánvaló volt! hihetetlen boldog voltam és azóta is az arcomra van fagyva a mosoly. igaz jobb mint a könnyek!

az igazi érzelmi hullámvasút volt ez a nap, de amikor vigyorogva alszol el mert valami sikerült és tudod, hogy ennyi ember szurkolt és veled együtt örül annál nem is kell jobb altató :)

2012. január 30.

köszi!

MINDENKINEK!

remélem segíteni fog ez a sok áramló energia, csí, jókívánság, saját kívánság, meg mindenféle motivációs tett ahhoz, hogy ezúttal sikerüljön végre a nyáron szerencsétlenül végződött államvizsga.

igaz most nem lesz fesztivál, ahová elutazhatok a vizsga után azonnal, hogy kiugrálhassam magam és nyár sincs, de minden pénzt meg fog érni, ha végre megnyugodhatok és nem stresszelek azon, hogy elszúrtam. hogy újra elszúrtam. (remélem nem így lesz!)

most lassan hajnali 1 óra van és még át kell nézzek 25 tételt. aludni nem igazán tudok, de majd azért muszáj lesz egy kicsit. egyelőre az boldogít, hogy 10 óra múlva túl leszek ezen az egészen, az eredmény meg nem számít. (vagyis de, de azt hiszem rajtam már nem fog múlni, amit lehetett megtettem, már nem egyszer!)

csak bízok és remélek, hiszen: ÚJ NAP, ÚJ REMÉNYEK!

2012. január 29.

ónos ablak

megnéztem ma a top 25 legesleghallgatottabb dalt az iTunes-omon. semmi meglepetés nem ért, nincs is kedvem az egész listát leírni, annyit mondok: első helyen a Boyce Avenue Rolling in the deep coverje áll, a többi szám pedig felváltva Adele (Rolling in the deep), Magashegyi Underground, Kesh együttes dalai adják ki. Közbeékelődik az Ignorance a Paramore-tól és Rihanna Stupid love című nótája. nagyjából kábé mindmind volt már fenn a blogomon.

az Ónos ablak című MU dal talán még nem. úgyhogy eljött az ideje ennek is.

meg annak is ha vége az államvizsgának újra koncertekre menjek és emberek közé. muszáj lesz még ha nem is annyira akarom igazából. bezárkóztam. kevés ember tudja mi van velem és azt hiszem nem is baj ez. néha megosztok egy-két dolgot itt, a twitteren vagy más okos közösségi oldalakon, de hogy igazából mi a lófasz történik velem nagyjából csak én látom át és az a baj, hogy nem is érzem szükségességét arról hogy ezt másokkal is megbeszéljem.

unalmas vagyok és sok esetben rossz társaság is, főleg az utóbbi időkben. mondjuk eddig nem panaszkodott senki akivel huzamosabb időt töltöttem együtt, de néha érzem magamon, hogy lehetne ez jobb is. és tudom, hogy jobb lesz majd, csak ki kell vergődjem magam (és túl kell essek az elcseszett vizsgán.) egyedül. addig valahogy nem akarom hallani a kérdéseket, nem akarok magamról beszélni, nem akarok arról értekezni, hogy miért ilyen elcseszett minden és miért cseszek el mindent.

igazából nem is tudom, miért írtam meg ezt a blogpostot és miért éppen ezt a dalt választottam a 25-ös listából. fogjuk arra, hogy hajnali fél 2 van, a fejem tele van tételekkel (a fejfájáson kívül) és szeptember óta nem voltam Magashegyi koncerten. (ezt pótlom majd okvetlen!)

"Tied lennék,ha lehetnék,ha az egek megengednék!
Megengednék azt az egek,azok a szép fellegesek.
Árok,árok de nagy árok,nem gondoltam,hogy itt járok.
Belé estem benne vagyok,örökké titied vagyok!"




most hallgattam meg 60x ezt a dalt az iTunes szerint (nem számítva a telefonos lejátszásokat) hát ennyike.

2012. január 27.

álmok meg a valóság

szeretek álmodni. minden éjjel álmodok valamit szinte. legtöbbször rosszat. baromi sok rémálmom van.

sokszor üldöznek, zombik lepik el a várost, támadnak, kicselezem őket, elfutok, fegyvereket használok. sokszor természeti katasztrófákat élek át, hurrikán, tornádó, özönvíz, lavina vagy éppen meteoreső zúdul le az égből. álmomban épületek gyulladnak fel, égnek ki és dőlnek le. álmomban néha én is meghalok, és sajnos sokszor végignézem mások halálát is mint az egyetlen túlélő.

nem zavarnak az álmaim, mert vannak köztük jók is.

sokszor álmodok arról, hogy nyaralok, hogy készülök az esküvőmre, repülök, tengerben úszom és színes halakat kergetek egy sziget mellett búvárkodkodva. sokszor megálmodom, hogy boldog vagyok valaki mellett, közös jövőnk van és nagyon boldog meg szerelmes vagyok. szültem már álmomban és bár rohadt fárasztó, de elmondhatatlan érzés volt. álmomban nyertem már sok pénzt, volt saját házam és autóm, többször gyerekeim is, akiknek mindig lekváros kenyeret kentem uzsonnára és a kertben tartottunk egy kutyát közösen.

vannak visszatérő álmaim, ezek főként rosszak, de sokszor álmodok ugyanazokkal az emberekkel. álmomban gyakran találkozom apukámmal, aki mindig mond valami jó tanácsot és mindig elmondja, hogy büszke rám.

ha nem egyedül alszom, nem álmodok nagyon rosszakat. nem tudom ez miért lehet, de ettől függetlenül szeretek álmodni. (ellenben egyedül aludni utálok!)

15 percben is tudok elég intenzív álmokat produkálni. így volt ez ma délután is, mikor két tétel között az agyam elfáradt és belealudtam a tanulásba. az álmomat egy ember tudja csak, felesleges is lenne leírni mi volt benne, nem ennek van jelentősége úgysem.

az álmok által sokmindenre rászoktam jönni magammal kapcsolatban hiszen mindig emlékszem rájuk. a mai is erre volt jó. fura volt és kicsit fájt utána a szívem, de ahogy azóta végiggondoltam ez elkerülhetetlen és reális leképezése és visszacsatolása az elmúlt heteknek (hónapoknak)

(megyek vissza tanulni és nem szemetelem össze értelmetlen szarságokkal az internetet)

2012. január 26.

teenage dream

sikerült este majdnem 4 percig a nyárban érezni magam, de nyugi nem szedek semmit, és nem is kattantam (még) be teljesen és sajnos az időutazásra sem vagyok még képes. (kár!)

csak meghallgattam Katy Perry Teenage dream című dalát amíg nyomtatódtak a tételek az államvizsgához és amíg a fürdőszobára vártam. szeretem ezt a dalt, szeretem hogy meleg van a nappaliban és azt is amikor kiérkezik a frissen nyomtatott meleg papír a nyomtatóból és tinta szaga van. táncolni is szeretek (csak nem tudok) de szerencsére a bénázásomat senki sem látta, mert anyuék egy szobával arrébb voltak és tévéztek, a zene meg csak az én fülemben szólt és csak 3 perc 48 másodpercig tartott az egész idióta helyzet.

most persze még mindig itt ülök törölközőben az ágyamon és ki kell mennem a hidegbe, ahol tél van, meg némi hó és rohadtul úgy érzem, hogy a nyár is messze van.

asszem repeatre állítom ezt a dalt, mert nekem sokat jelent. a blognak megint nincs tanulsága csak annyi, hogy nyáron minden jobb és minden könnyebb.




"My heart stops
When you look at me
Just one touch
Now baby I believe
This is real
So take a chance and
Don't ever look back,
Don't ever look back"

2012. január 25.

megint

hétfőn megint ott fogok sírni ugyanazon a padon, ahol június 30-án tettem. remélem, hogy ezúttal nem bánatomban, hogy megbuktattak az államvizsgán. a póton is.

iszonyatosan/leírhatatlanul/mocskosul kibaszottul fosok a pót államvizsgáról. féltem már vizsgától, de így még sosem. mint ha az életem múlna rajta, pedig nem hiszem. ha valahol szóba kerül, hogy hétfőn államvizsgázom rám jön a remegés, kiver a víz, sírás kerülget meg az ájulás és érzem a torkomban azt a szorító érzést. olvasgatom a tételeket, próbálom memorizálni őket és rám jön a hányinger.

nem az iskolától, nem a tanulástól van ez, mert azokat élvezem, hanem attól a tudattól, hogy megint ott állok majd egy bizottság előtt és hiába próbálkozom a tanárok előtt, tanszékvezetők előtt, a vizsgabiztosok előtt és hiába tudom az anyagot mindenhiába. akkor is annyira magabiztos voltam és tessék. most hangyafasznyi magabiztosságom nincs.

vasárnap óta rémálmaim vannak, hogy újra megbuktatnak. nem igazán motiváló sírva felébredni, de mégis csinálom, mert túl akarok lenni rajta, mert egyszerűen már fizikailag és lelkileg is iszonyat rosszul vagyok ettől az egésztől.

félek a megalázottságtól, hogy újra az lesz ami nyár elején. bizonyítani szeretnék, hogy nekem is sikerülhet valami az életben. legalább egyszer!

vasárnapig itthon vagyok, reggel 8-tól hajnali 4-ig tételeket olvasok, óránként tartok 8 perc szünetet. ebben 3 percig ugrándozok az ágyon, vagy a földön heverő tanulómatracon a jegyzeteimen a másik 5 percben elszívok egy cigit és/vagy megiszom egy kávét/energiaitalt vagy eszem. óránként kiszaladok megsimogatni egy random kiskutyát és megölelgetem. kicsit sírok neki, hogy mennyire kiborító ez az egész újravizsga és aztán folytatom a tanulást. néha a maradék perceimet arra használom, hogy beleolvasok a twitterbe, kipostolok valamit tumblerre vagy felnézek facebook-ra és lecsekkolom ki hol jár 4SQ-en és irigykedek, hogy bárcsak engem is elvinne valaki innen a jegyzetek mellől és kicsit felvidítana.

vasárnap meg visszamegyek az albérletbe és próbálok nem idegösszeroppanni és valahogy megpróbálni túlélni. biztos lesz még addig egy-két elkeseredett blogpost.

(igyekszem nem bekattanni hétfőig és úgy felfogni, hogy ez csak egy szaros vizsga, de kibaszott nehezen megy ez nekem most)

2012. január 22.

birdy

azt hiszem, nem sok embernek mondtam, de nemrég ráakadtam Birdy-re. valamelyik Vámpírnaplók részben volt a Skinny love című dala egy betétdal, de én a Sheltert hallgattam meg először a youtube-on valamelyik zene alatt. íme az összes dal.


Birdy - Birdy by Brillantines


szívszorítóan jó ez az a lemez. nincs is rá jobb szó azt hiszem. tökéletes az esős vasárnapi estékhez, tanulás előtt/tanulás alatt/ tanulás után. csak úgy. gondolkodáshoz, alváshoz, olvasáshoz. nem lesz tőle jobb kedvetek, mert ez nagyon nem erről szól, de azért mégis jó. mazochistáknak biztosan. (lehet, ezért kattantam rá a csajra, meg a hangjára?)


(a képen egy részlet van a Skinny love című dalból, nekem az a legkedvencebb az albumról)


egyébként persze írhatnék másról is mint zene, csak nem akarok. vannak dolgok, amiket megtartok magamnak meg az esős vasárnapoknak. egyébként sem vagyok mostanság közlékeny hangulatban. megbeszélem magammal a dolgokat és igyekszem nem gondolkozni túlzottan sokat. van most elég másra fókuszálni való. persze azért vannak helyzetek, amikor mások egy kérdésből már tudják a velem kapcsolatos választ is, amit mondanék. de jól van ez így.

2012. január 19.

párizs, párizs te csodás

héten másodszorra sikerült azt álmodnom, hogy ledőlt az Eiffel torony és én végignéztem. a twitteren megmondták hogy a “torony” az álmoskönyv szerint “arra int hogy zárkózzunk be önmagunkba: nem szabad felfednünk hibáinkat, mert mások saját javukra fordítják őket.”


a másik magyarázat szerint pedig “a torony egy ikonokus (és romantikus!!!) jelkép és inkább a “ledőlő bálvány” témakörre utal.


a két álom nemsokban különbözött egymástól. mindkétszer Párizsban andalogtam egy pasival, minden tökéletes volt! élveztük a nyári meleget a kávézók teraszán, parkban hevertünk a fűben és napoztunk, fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk. aztán elsétáltunk az Eiffel toronyhoz és fel akartunk menni, mert a pasi szerint onnan a legszebb kilátás Párizsra. egyébként semmi előjele nem volt az egész torony ledőlésének nem volt robaj, nem érte semmi külső behatás a tornyot (gondolok itt mindenféle hirtelen lezuhanó űrszemétre, vagy rakétatámadásra, repülőgép becsapódásra) csak úgy ledőlt. én meg ott álltam és néztem. az idő mintha megállt volna, a másodpercek csak vánszorogtak a szétesett torony darabjai pedig csapódtak a földre. a pasi rántott el és kb fél méteren múlott, hogy én nem halok meg, mint azok a japán turisták akik előttem álltak be a sorba. az egyik álmom itt véget is ért, a másik pedig azzal folytatódott, hogy örültem annak, hogy élek és volt aki a nagy ijedtségkor átölelgetett és elvonszolt a helyszínről.

a rémálmoktól függetlenül jó lenne eljutni Párizsba majd valamikor valakivel.


azt mondják addig nem lehet meghalni amíg nem láttad Párizst és különben is Párizs a szerelem városa még ha kibaszottul elcsépeltnek is hangzik. remélem ha ott leszek nem dől rám az Eiffel torony. az álmok meg néha hülyeségek. néha meg nem.


(és igen egyszer szeretnék az a lány lenni, akit a pasija elvisz Párizsba és megmutatja neki a kilátást az Eiffel torony tetejéről. a toronyhoz nem is ragaszkodom annyira, de a városban körülnéznék. képek alapján szép lehet. talán majd egyszer! gusztustalanul geil lett ez a post)

2012. január 16.

cím nélkül

elmúlik. mindig elmúlik.

mondogatom magamnak ezt, mintha nem lenne holnap, közben meg alig vártam az éjfél elmúltát, mert onnantól felváltva mondogathattam magamban az "új nap, új esélyek" mantával egyetemben.

hülye szokások.

rohadtul nehéz most be kell valljam. de elmúlik. mindig elmúlik.

és akkor majd jó lesz. egy kicsivel. mindenkinek.


2012. január 15.

véletlen

" a világban nincsen véletlen, tudod éppen ez tart életben, elmondjam-e még egy szóval is elég?"

egy ideje megjelent Kozma Orsi új EP-je, de valahogy csak most volt időm meghallgatni és persze repeat ez szól azóta. a másik Szupererő című dala is kedvenc lett! Hallgassátok meg ti is ITT őket, mindenféle verzió van, meg régi más dalok is.

Orsi azóta a kedvencem, amióta megjelent az első önálló szólóalbuma, volt alkalmam a Szigeten is látni 2006-ban (azt hiszem) meg voltam a Quartett koncertjükön a MÜPA-ban 2011 tavaszán és hát wáóóóó.


Csillagfény by Orsi Kozma

a blog tanulsága meg annyi: véletlenek nincsenek és néha tényleg ez tartja életben az embert. speciel engem nem, engem a véletlenek miértjei érdekelnek inkább. de ez meg olyan mintha a relativitás elméletet próbálnám megfejteni. szóval hagyjuk inkább! a fizika meg én világéletünkben utáltuk egymást!

2012. január 10.

32 perc

32 percet gondolkoztam egy dalon ma este. csak az tudtam, hogy az előadója neve D betűvel kezdődik és volt pályázó az Eurovíziós Dalfesztiválon. és hogy évekkel ezelőtti. és nagyon sokszor hallgattam anno. persze kerestem a számítógépemen, de itt nem volt meg. aztán googliztam egyet és meglett. most persze repeat ez megy a fejemben, meg a lejátszóban is.

a dal semeddig sem jutott a dalversenyen, és szerintem rajtam és Doriszkán kívül senki sem emlékszik rá és senki sem tulajdonít ennek semmi jelentőséget. én sem, csak ha már úgyis szóba került az Eurovíziós Dalfeszt (tettem fel a jelöltekről egy cikket), akkor így ez is előkúszott a parányi agyam rejtekéből.

hát így telt az előző 32 percem. nincs tanulság ebben a postban sem. azt hiszem unalmas vagyok mostanság!

jah, nesztek a dal! aki akarja meghallgatja!

Dure: Nem ismerlek már



"Hiszen Te túl régen vagy már távol, túl sok minden szól most másról"

2012. január 9.

ha én lennék a szerelmed

rendezgettem a zenéimet tudvalevő, hogy erre a hajnali 0:50-es idő a legjobb és valahogy a Kiscsillag albumoknál kötöttem ki. vagyis a daloknál. kábé mindegyiket százszor, ha nem, ezerszer végighallgattam már, de mégis mindig van, amit újra megszeretek, újra felfedezek.

most ez éppen a Ha én lennék a szerelmed dal lett. kétféle verziója van, egy lötyögős meg egy lelkes. nem tudom eldönteni melyik a jobb, egyelőre én csak a lelkest találtam meg a nyúltyúkon, de azt hiszem a lötyögős valahogy kifejezőbb. vagy franc se tudja. semmi értelmes nem jut az eszembe az a baj.

"Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián"


2012. január 5.

best of 2011

igazából már nekikezdtem egy ilyen évelmesélős postba, de rájöttem, hogy ezt az évet egyszerűen lehetetlen leírni. annyi minden történt velem, annyi emberrel kerültem kapcsolatba és annyi érzés és impulzus ért, hogy nem lenne elég karakter leírni. meg hát évközben, azért bőven írtam a blog bejegyzést úgyhogy csak rövid szösszenetetek következnek vegyesen.

2011: januári hóesés, jégkorizás utáni izomláz, Odú, vasárnapi hazalátogatások, sikeres vizsgák, baráti mókázások, SP-Kelts fel, blogos meetup és lámpaláz, twittertali-Vaskapu, átagyalt január végi éjszakák, február eleji gyászhírek, sírós telefonbeszélgetések, levélben szakítás, üresség, farsangi fánk anyu lekvárjával és barátnőkkel, szomorúság, Időutazó felesége, Superbowl döntő, utolsó félév kezdete, Fluor-Mizu, egri diszkó és másnapi rácsodálkozások, Sexy Geek Party, kegyetlen rumkólás másnap, féltékenység, márciusi elengedések, Bruno Mars-Grenade, szakdolgozat írás és alkotói válság, álmatlan hajnalok, beadandók, negatív postok/tweetek, szabadságvágy, menekülhetnék érzés, albérletkeresés, bizakodás, tavaszi napsütés, Béke tér, albérletnézés, twittertali-Grund, fények, cubalibrék, kaland(vágy), másnál ébredés, mosolygás, lehetőségek, randik, áprilisi Pestre költözés, dobozok és pakolás, barátokkal ünneplés, városligeti félmaraton szurkolás, bizonytalanság, kérdések, Margit-szigeti séták-futás, véletlen találkozások, 4SQ cset, megismerések, éjjeli randi és rádöbbenések, relációhajó, szakdolgozat fűzetés gyorstempóban, boldogság, májusi koncertek, új ismerősök, Kesh, májusi Kuplung twittertali, fények, ELTE fesztiválsátor, esős ágybanfetrengős vasárnapok, kilátás a templomórára, júniusi nyár várás, Comet meg a popszakma, rövidnadrágos szigetkörök, gyros vacsorák a Jászain, családlátogatások, Erdőkertes ribizlibokrok, sikertelen államvizsga, csalódottság, Volt fesztivál, júliusi láblógatások a szökőkútban, rumkóla, belvárosi romkocsmák, padonolvasás, Szolnok, EFOTT-fesztivál, leruccanás a Balatonra, napfelkelte a Rióban, augusztusi kánikula, házasságkötőterem, lagzi Captain Morgan-nal, szakítás, születésnap amit a barátok mentettek meg, végtelen mennyiségű könny, sírás, szívfájdalom, Rolling in the deep, felejtés, szeptember eleji utolsó koncertek a Zöldpardonban, Gödör klub, koktélok jéggel, egyedüllét, magassarkú cipő, liftben csókolózás, Ellátó-kert twittertali és megalázottságérzés, harag és fájdalom, októberi eleji mezítlábas séta az Astoriára a Corvintetőről, vodkanarancs keddek, ismerkedés, átbeszélgetett esték/éjjel/hajnalok, hazakísérések, smsek mint '99-ben, közelebb kerülés, Belleruche-A38, novemberi első fagyok, télikabát, ágybakávék, ragaszkodás, bátorítás, önbizalomnövelés, váróterem, biopszia, félelem, osztálytalálkozó és nosztalgiázás, decemberi bizonytalanság, Padlás, Lamb autogram, furcsa hétköznapok, egészségügyi hercehurca, ajándékötletek, meglepetések, karácsony, Egerszalók, barátokkal hülyülés, szilveszteri szerencse.

összefoglalva: a 2011-es évben én voltam az a lány, akiért nem volt kár!

ettől függetlenül, amikor éppen nem itattam az egereket egy fiú okozta csalódás miatt akkor szertefelett boldog voltam ezekkel a fiúkkal, és sokat kaptam tőlük. idén nem mindig úgy jött ki a lépés, ahogy terveztem (államvizsga, nyaralás) a barátokkal eltöltött idő mindent feledtetett. ha ők nem lettek volna, akkor a 2011-es év nem fordult volna a végére pozitívra. nem bánok semmit, hiszen mindenből csak tanultam.

2012-re azért egy kicsit kiegyensúlyozottabb évet szeretnék, némi karrierbeli előrelépéssel, egy befejezett államvizsgával, egy elkezdett nyelvtanfolyammal / jogsival és egy tengerpartos nyaralással, heti 2 szigetkörrel, lapos hassal, nem dohányzással és sok olvasással, rengeteg koncerttel és baráti összejövetelekkel. meglássuk összejön-e!

2012. január 3.

napi anno január

(készül az éves post is, valahol valamikor valamelyik párhuzamos univerzumban)

2007. január 3. hajnali fél 6-os kelés után reggel a Rókus kórházban kezdtünk egy lightos gyomortükrözéssel Szabinak. alias Micinek (és én ezt így képes volt leírni. nem tudom mi a gázabb, a becenév, vagy az, hogy a kartonozóban már ismerősként mosolyogtak rá a nővérkék. rám inkább szánakozva). a gasztroentrológia folyosóján lévő hirdetők elég unalmasak voltak, ráadásul aznap nem volt ambuláns rendelés, de Szabi addig harcolt míg csak ledugták a csövet a torkán, én pedig addig a folyosón olvastam. soha ne legyetek egy hipohonder csaja/pasija! mivel a vizsgálat gyorsan megvolt, hazaértünk olyan 11 körül, de szólt Sipi, akit közösen a HotDogon ismertünk meg, hogy Doriszka Pesten volt, és mivel ő nem ért rá, mondta, hogy ha nekem van kedvem fussak vele össze én. megadta a telefonszámát, és mivel már akkor olvastuk Dorisszal egymás blogját 1 éve legalább gyorsan ledumáltuk, hogy talizunk a Keletiben. így is történt és nagyon vicces délutánt töltöttünk együtt. voltunk a Váci utcán sétálni, sok boltot megnéztünk, aztán életemben először elmentem a kisföldalattival a Vörösmarty térről a Hősök terére (!!!!) és ha már ott voltunk akkor koriztunk is. sikerült egy darabig elesés nélkül tolnunk a korit, aztán egyszercsak Doriszka elvágódott és húzott magával, úgyhogy röhögve fetrengtünk a Műjégen. azóta vagyunk barátnőségben Doriszkával :) <3

2008. január harmadikán sikerült azon összevesznünk Szabival, hogy ő az én gépemet akarta a szakdogájához használni, én meg dolgozni akartam rajta. ekkor úgymond együtt laktunk, és én is a BGF-es vizsgaidőSUCK-om közepén jártam, ő pont végzős volt a BME-n műszaki menedzser szakán úgyhogy egymás agyára mentünk. a 3-ai blogomban azon vernyogtam, hogy előző nap hajnali 5ig (!!!!) égette a szobában a villanyt őfelsége, én meg nem tudtam aludni, igaz én is tanultam este 7-től meló után hajnali 3-ig, de azért reggel 6-ig bírtam volna aludni 3 órát, de hát nem lehetett a fénytől. kemény hetek voltak ezek. csodálom, hogy nem szúrtuk le egymást egy rotinggal vagy egy vonalzóval. azt hittem itt romlott meg a társasegyüttélésiviszonyunk. magyarán kurvára megutáltuk egymást.

2009. január harmadikán már ezerrel tanultam az első KJF-es vizsgaidőszakomra. pasim nem volt már ekkor, így jobban is ment az, hogy 100%-ban arra koncentráljak, ami örömet okoz. igaz a közgáz és az explicit költségfüggvények és a keresleti függvény ábrázolása nem tartozott ezek közé a kielégítő dolog közé, de 0-24 óráig lekötöttek, így arra se gondoltam, hogy szingli vagyok. gyártottam puskát is a vizsgához, de biztos ami biztos 5 napot alvás nélkül végigtanultam. végül persze 4-est kaptam csak, de ez annak is betudható, hogy egy édes mosolyú fiú nem hagyott békén a vizsgán, és én a saját életemet (tantárgyi jegyemet) kockáztatva juttattam el neki a saját puskám, hogy meglegyen neki a jobb jegy. szerencsére ismerte a kézírásomat és kisilabizálta a képletek mellé írt levezetéseimet, bár a vizsga nem lett meg neki azt hiszem.

2010. január harmadikán írtam egy kilométeres blogot a pécsi élményekről, mert karácsony után ott töltöttem jó pár napot. 3 hét bepótlására kevés volt ez a 5-6 nap. szar is volt hazajönni 3-n a vonattal 5 óra utazás után, az boldogított, hogy nem kellett csak 4 napot várni , hogy lássuk egymást.

2011. január harmadikán nem tudom mit csináltam pontosan, de az biztos, hogy dolgoztam, és aznap Lórinál az Odúban ébredtem. ez a kettő jöhetett számításba, révén tavaly 3-a hétfő volt én pedig ilyentájt szinte alig voltam otthon Sülysápon. szerettem ezt az időszakot is :)

2012. január harmadikán 5 év után is ismerem Dorinát, még mindig jóban vagyunk, és ma pont az előző év egyik szereplőjéhez Lórihoz mentünk a hétfői hagyományőrző csajos Ikea vacsoránk után dobozokat szerezni D. költözéséhez. majdnem oda kell majd vinni a cuccokat, ahol 2007-ben lakott. valahogy néha úgy érzem, hogy körbeér a sors kereke és hasonlók. amúgy minden oké, bár indulhatna fesztelenebbül is a január.