párizs, párizs te csodás

héten másodszorra sikerült azt álmodnom, hogy ledőlt az Eiffel torony és én végignéztem. a twitteren megmondták hogy a “torony” az álmoskönyv szerint “arra int hogy zárkózzunk be önmagunkba: nem szabad felfednünk hibáinkat, mert mások saját javukra fordítják őket.”

a másik magyarázat szerint pedig “a torony egy ikonokus (és romantikus!!!) jelkép és inkább a “ledőlő bálvány” témakörre utal.

a két álom nemsokban különbözött egymástól. mindkétszer Párizsban andalogtam egy pasival, minden tökéletes volt! élveztük a nyári meleget a kávézók teraszán, parkban hevertünk a fűben és napoztunk, fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk. aztán elsétáltunk az Eiffel toronyhoz és fel akartunk menni, mert a pasi szerint onnan a legszebb kilátás Párizsra. egyébként semmi előjele nem volt az egész torony ledőlésének nem volt robaj, nem érte semmi külső behatás a tornyot (gondolok itt mindenféle hirtelen lezuhanó űrszemétre, vagy rakétatámadásra, repülőgép becsapódásra) csak úgy ledőlt. én meg ott álltam és néztem. az idő mintha megállt volna, a másodpercek csak vánszorogtak a szétesett torony darabjai pedig csapódtak a földre. a pasi rántott el és kb fél méteren múlott, hogy én nem halok meg, mint azok a japán turisták akik előttem álltak be a sorba. az egyik álmom itt véget is ért, a másik pedig azzal folytatódott, hogy örültem annak, hogy élek és volt aki a nagy ijedtségkor átölelgetett és elvonszolt a helyszínről.

a rémálmoktól függetlenül jó lenne eljutni Párizsba majd valamikor valakivel.

azt mondják addig nem lehet meghalni amíg nem láttad Párizst és különben is Párizs a szerelem városa még ha kibaszottul elcsépeltnek is hangzik. remélem ha ott leszek nem dől rám az Eiffel torony. az álmok meg néha hülyeségek. néha meg nem.

(és igen egyszer szeretnék az a lány lenni, akit a pasija elvisz Párizsba és megmutatja neki a kilátást az Eiffel torony tetejéről. a toronyhoz nem is ragaszkodom annyira, de a városban körülnéznék. képek alapján szép lehet. talán majd egyszer! gusztustalanul geil lett ez a post)