Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.

Boldog 4. születésnapot a HotDog.hu-nak :)

Nekem ez a munkám, ez az életem, a barátaimat itt ismertem meg. Szeretem a munkatársaimat, a céget ahol dolgozhatok, imádom a fizetésnapokat (ez ma volt pont :D dupla öröm) Bár tortánk nem volt, és nem is tartottuk számon, ha ma van 4 éve hogy elindult a site, de azért nekem ez fontos. Ha nem lenne, most nem tartanék itt ahol tartok.

Rescept, azoknak akik összehozták megálmodták, és egy kicsit magamnak is (nem egoizmus ám ^^) hogy idáig jutottam a HD ranglétráján :)

HotDog restart :]

Húh tegnap a nagy munkában nem is írtam semmi normális postot , se este se délelőtt.

Mondjuk nem sok időm volt felesleges, ami volt akkor aludtam :) Ugye tegnap szombat is munkanap volt, reggel pár óra alvás után bementem melózni, de alig voltak bent. Látszik, hogy senkinek sincs ínyére a szombati melózás :D Délelőtt kábé nem csináltunk semmit sem mert még nem volt tesztelhető állapotban az oldal, így gyorsan elszaladtam a mekibe, és hoztam kaját nekem meg Petinek. Mire visszaértem már tudtunk is haladni. Nem sok hibát találtunk úgyhogy délután kiderült hogy egy 3 órás vizsgálat után visszaállítják az oldalt esre 8 felé. A szokásos időben eljöttünk Petivel, és itthon egyből az ágyba vetettem magam. Felhúztam 8-ra az órát de tovább aludtam. Mondjuk nem volt gond mert HotDog csak 9 lett kábé. Utána meg megállási munka folyt a részemről fél 1-ig. De ekkor meg nem tudtam az oldal és úgysem használni rendesen mert futottak a scriptek és nem volt mindig biztos a működése :D Úgyhogy aludtam inkább. 10-kor csak sikerült ma felkelnem., de azóta a gép előtt ülök. És most eljött az a pont hogy hiába a kávé újfent álmos vagyok. Úgyhogy próbálom kipihenni most magam és délután újult erővel megpróbálkozni a dolgok helyrerakásával. Meg a rendrakással. Mert durván kupit hagytam a szobámban. Pedig itthon sem voltam...

Biztos valakik titkon bejárnak a szobámba és csokipapírokat könyveket meg ruhákat szórnak szét itt ott. Nah majd jól lebuktatok őket ;)

Tényleg már megy a másik blogom is, megvan minden régi postom. Itt sem hagyom abban az írást, meg ott sem. Asszem menni fog, úgyis grafomán vagyok mi a szösz ^^

Amúgy meg respect mindenkinek a HD leállás alatt nyújtott türelemért, munkáért. Köszi hogy kitartottatok. Szerintem ez az egy hét kurvára nem volt egyszerű. De ahogy nézem minden nagyjából megvan és nem érte kár a rendszer. A látogatók meg visszajönnek, teszünk róla ;)

Soha ne add fel, csak ha elég bélyeg van rajta :)

Ez egy jó mottó, azt hiszem :) Mi sem adjuk fel. És úgy érzem hogy a megrögzött HD felhasználók sem :) És ez jó! Annyi aranyos mailt kaptunk a hianyzikahotdog@hotdog.hu - ra hogy hűha. Teljesen el is érzékenyültem tőlük ^^És nem csak én hanem szerintem a többiek is :) Sok kedves mondat jött, és küldtek nekünk sok sok kitartást :) Kell is azt hiszem! Nem egyszerű ez az egész, de tényleg muszáj kitartani és újraépíteni a dolgokat.

A mai napomról annyit hogy egész gyorsan eltelt :) Délután 1 felé hazajöttek anyuék, segítettem kiterigetni neki, aztán voltam a boltban is. Vettem chipset és csokit, meg egy gyrsot mert nem is reggeliztem igazán. Szóval az nagyon jól esett :)

Délután MSN-en szólt bondika hogy nézzek HD nyitót. És lett is oldal, fel is ugrottam a chat-re és csevegtem egy két függő doggerrel :D Élmény volt tényleg , sok kedves visszajelzés jött.

Dáviddal sikerült beszélnem délután, azt mondta hogy nem akarja elkiabálni de hamarosan látom őt majd. Jaj ennek úgy örültem, mint egy falat kenyérnek. Hiányzik nagyon ám. Rossz ez a nagy távolság, meg az is hogy most alig tudok róla vmit. Jól érzi magát a Gólyatáborban, tegnap este volt Belga koncerten, megy a szervezés ezerrel és szombaton haza is jön elvileg. Addig meg még maradt a napi 1 teló, és néhány aranyos szerelmes levél iwiw-en amikor géphez jut.

Fél 7-re felszaladtam a kozmetikusomhoz, akivel jót dumáltam még a gyantázás után XD aztán hazafelé taliztam Estonnal, meg Dorinával a házuk előtt és ott is beszélgettem egy kicsit. Anyám csodálkozott is hogy hol vagyok mert majdnem rámsötétedett. Este itt volt István Robi haverja, és a teraszon dumálgattunk kóláztunk és vacsiztunk dohányoztunk. Megint voltak sztorik, szokás szerint. Sokat lehet itthon röhögni. És erre a legjobb hely a gang :]

Most megyek és megpróbálkozom az alvással, mert reggel kelhetek fel hogy felvegyem a tantárgyaimat, aztán irány a fodrászat és lesz végre szép hajam ;)

A nap okossága még pont idevág, Dávid kedvenc mondása :

A lényeg a lényeg ragadjon a bélyeg

" Nem az számít, hogy milyen munkát végzel, hanem az, hogy mit gondolsz róla. "

Egy telefonbeszélgetés rávilágított arra, hogy legtöbb embernek a legfontosabb az életében a munkája. Jelen esetben arról van szó, hogy Zsuzsa (csoporttársam) hívott fel kétségbeesve, hogy nem tudja felvenni az egyik tárgyat velem együtt mert a munkahelyén nem néznék azt jó szemmel ha ő az őstelevízió,neotelevízió tárgyat hallgatná a sajtótájékoztató mint információforrás helyett. És én ezt teljes joggal meg is értem. Fontos a munkahelyén, hogy az irányban tanuljon tovább, amiben dolgozik, és ami szükséges neki. Mert ha nem azt csinálná, nem néznék jó szemmel. És ez problémát jelentene később.

Nekem most főleg fontos a munka, mert hát ilyen kilátástalan helyzetben vagyunk, hogy nem tudom az oldalt használni, így nem tudok rajta tevékenykedni. Jó hírek vannak azonban, úgy tűnik hogy lesznek visszamenthető dolgok, és már üzemel az alternatív nyitóoldal, amin én is ott vagyok :D Bár tudnám miért nincs dekoratív fejem XD Remélem hogy hamarosan visszaállunk és nem kell mindenkinek az én hülye fejem néznie :D

Rájöttem hogy így kicsit szarul látszik, íme egy jobb formátum :)

De kábé ahogy a szöveg is szól így érzem magam. Mert nekem a HotDog az életem része is. A barátaim, ismerőseim nagy része ott is fent van. Sokuk blogját ott olvasom, az enyémet is ott írom (meg most itt is) és igen mindenki hiányzik onnan. Meg az egész HotDog millió. A hülye fórumosokkal, a beszólogatós Ordibáldásokkal, a sok ügyes magazinszerkesztővel és híreivel, a kedvenc barátkák blogjaival, a körkérdésekben olvasott marhaságokkal együtt. A színes és sok mindent tartalmazó nyitóoldallal, a sok szuper profillal, meg üzenettel. De ha minden jól megy (mert most úgy tűnik) akkor lesz oldal hamarosan. Addig meg lehet chatelni ezen az alternatív oldalon, ahová engem is kiraktak :D LOL!

Leléptem a kozmetikusomhoz. Rám fér már XD

Előttem kilométerek, mögöttem mérföldek, néhány óra múlva egy új világban érek földet.

A cím a Loki fiúknak szól, mert hát ügyesen tovább jutottak a ma esti akadályon. Irány a BL, ott is ugyanígy kell teljesíteni. Végre! 14 éve nem volt ilyen focicsoda. Remélem hogy nem csak 3 napig fog tartani ;)

A csodát én is várom ám, főleg szerverügyben, meg hogy legyen a jövőben minden rendben a szerkesztőségben és ez a krakk ne üssön be annyira kegyetlenül mint rémálmaimban a minap. Ezért sem szeretek álmodni néha. Legtöbbször az életem történéseinek kifordított durva tükörképe kerül bele az álmomba, és ezek legtöbbször nem vmi rózsásak. Nincs bajom a rémálmokkal, többször álmodok rosszat mint jót (sajnos), pedig nem vagyok igazán depresszív lélek. Nem is tudom miért lehet.

De az álmok amúgy jó dolgok. Még ha rosszak is. Nem zavarnak a rémálmok sem, egész megszokhatóak. Legtöbbször úgyis üldöznek, menekülök, zombik császkálnak mindenhol (kevesebb zombi horrort kéne néznem! LOL) vagy vmi gyilkosos a téma, és sokszor történik vmi halál.

A szép álmokról viszont nem illik beszélni, hiszen nem válnak valóra tartja a mondás. Vagy hogy is van ez?

A lényeg a lényeg, ez a szép álom most összejött a debreceni fiúknak. Én is ilyen nagy dolgokat szeretnék megálmodni ;)

Egy idézet így a végére, aztán megyek aludni. Sajnos holnap nem kell korán kelnem, de lesz bőven elintéznivalóm, és a kényszerpihenő hatására legalább alaposan kitakaríthatom a szobám. Bár inkább lennék kupiban.... Jó éjt nektek!

Szeretem az álmokat, még a rémálmokat is! - torkolta le őket a princetta.
- Álmok nélkül mihez kezdenénk?

Anne-Laure Bondoux

Sziasztok Mindenki!

Nem bírtam blogolás nélkül. Azt hiszem megrögzött blogfüggő vagyok. Ezen amúgy már magam sem lepődöm meg :D Mióta nincs HotDog (szombat délután óta) azóta folyamatosan érzem, hogy kell vmi hely ahol kiadhatom magamból az érzéseket. Nem mintha nem lenne aki meghallgatna, mert van ám bőven ilyen személy szó se róla. Csak maga a tudat. Hogy valahol marad egy szeletke a neten a gondolataimból, meg azokból a pillanatnyi érzésekből amik csak úgy rámtörnek.

Nem is azért mert annyira nagyra tartanám magamat, hiszen csak egy átlagos lány vagyok átlagos problémákkal de kell egy hely, ahol leírhatom, hogy mit gondolok a világról, hogyan érzem magam, és ahol nem utolsó sorban kapok valami visszajelzést a külvilág felől, hogy amin haladok az mondjuk jó irány. Vagy egy kis bátorítást, vagy fejbeverést ha az kell. Szóval van egy másik blogom is ITT ha úgy vesszük az életem jó nagy szeletkéjét ott tároltam.

Ott, illetve végül is a blog által ismertem meg a barátaim nagy részét, naponta leírtam a történéseimet. Szombaton, egy rajtunk kívülálló hiba miatt lehalt a HotDog és ugye így a bejegyzéseimet senki sem éri el. Mivel én magam is szerkesztő vagyok, de egyben alapuser érzem a hiányt. És ez fáj. Persze látom a másik oldalt is. A miérteket, az egész kaotikus helyzetet ami kialakult, azt a bizonytalanságot, amit most mindenki érez. Én kivagyok idegileg kissé. Ezen a héten már csak szombaton megyek be dolgozni, így talán mindenki érezheti a helyzet súlyát, hiszen nem lesz min dolgoznom a héten. Másnak se.

Kényszerszabadság.

Valamivel le kell kötnöm magam. Szóval ezért is a blog, meg a gyakori bejegyzések. Nézzétek el tőlem :) Nem akarok itt senkit sem untatni, csak legalább adok valami helyzetjelentést nektek innen a távolból, hátha valakit még érdekel ez az egész dolog, főként én, és nem csak a fikákat kapjuk, hogy mi a szarért nem tudjuk elindítani az oldalt. Nem rajtunk múlik az egész. Mi nem tudunk semmit sem tenni. Nem vagyunk mindenhatóak, nem tudunk varázsolni, nem tudunk adatbázist építeni a semmiből, nem tudunk adatokat visszahozni gombnyomásra. Mi csak próbáljuk tenni a dolgunkat, ami most eléggé lekorlátozódott.

Egyébként nem csak a munkahiány nehezíti a helyzetem, hanem az is, hogy nagyon hiányzik Dávid. Ő most gólytáborozik és így alig tudunk beszélni. Telefon napi 1x mert behalt náluk a mobilnet a táborban. Éjjel ügyeletes, ott is mennek a szarakodások , van fejetlenség, de azért hallom a hangján, hogy jól érzi magát és ez így rendben is van. Legalább neki legyen jó kedve ha már nekem valahol elveszett. Rossz, ez hogy a napi msn-ezések, meg az elmúlt 1 hét együttélés után most így elvágtak nálunk minden szálat. De azért nem adjuk fel, ki kell tartani mert akarjuk a dolgokat. És miért is ne akarnánk? Ő oda van értem, én ő érte úgyhogy jó ez így. Bár a távolság nem könnyíti meg a dolgokat, de hát majd eljön a mi időnk is, amikor nem kell ezen agyalni. A nap fénypontja amúgy a tőle kapott iwiw-es levél volt, amiben leírta, hogy mennyire hiányzok neki (L) Szeretem! Nagyon is!

Nah egyenlőre ennyi első bejegyzésnek megteszi. Úgyis grafomán vagyok szóval lesz itt még úgyis több post.

Puszkány nektek!

Amúgy go go go LOKI!