Előttem kilométerek, mögöttem mérföldek, néhány óra múlva egy új világban érek földet.

A cím a Loki fiúknak szól, mert hát ügyesen tovább jutottak a ma esti akadályon. Irány a BL, ott is ugyanígy kell teljesíteni. Végre! 14 éve nem volt ilyen focicsoda. Remélem hogy nem csak 3 napig fog tartani ;)

A csodát én is várom ám, főleg szerverügyben, meg hogy legyen a jövőben minden rendben a szerkesztőségben és ez a krakk ne üssön be annyira kegyetlenül mint rémálmaimban a minap. Ezért sem szeretek álmodni néha. Legtöbbször az életem történéseinek kifordított durva tükörképe kerül bele az álmomba, és ezek legtöbbször nem vmi rózsásak. Nincs bajom a rémálmokkal, többször álmodok rosszat mint jót (sajnos), pedig nem vagyok igazán depresszív lélek. Nem is tudom miért lehet.

De az álmok amúgy jó dolgok. Még ha rosszak is. Nem zavarnak a rémálmok sem, egész megszokhatóak. Legtöbbször úgyis üldöznek, menekülök, zombik császkálnak mindenhol (kevesebb zombi horrort kéne néznem! LOL) vagy vmi gyilkosos a téma, és sokszor történik vmi halál.

A szép álmokról viszont nem illik beszélni, hiszen nem válnak valóra tartja a mondás. Vagy hogy is van ez?

A lényeg a lényeg, ez a szép álom most összejött a debreceni fiúknak. Én is ilyen nagy dolgokat szeretnék megálmodni ;)

Egy idézet így a végére, aztán megyek aludni. Sajnos holnap nem kell korán kelnem, de lesz bőven elintéznivalóm, és a kényszerpihenő hatására legalább alaposan kitakaríthatom a szobám. Bár inkább lennék kupiban.... Jó éjt nektek!

Szeretem az álmokat, még a rémálmokat is! - torkolta le őket a princetta.
- Álmok nélkül mihez kezdenénk?

Anne-Laure Bondoux