szelíd sziget a bánat

pont egy éve volt a Coelhoday, amit egy flamewar indított el a twitteren és sok visszacsatolás után megszületett belőle az InstantCoelho generátor. ma erről volt egy előadás a MeetOff-on és a preziben felvillant azon a napon írt egyik Coelho-s tweetem.

"a titkok olyanok mint a leszálló köd. sejtelmesek és egyszer csak elárasztanak, hirtelen, ahogy a nap alábukik a horizonton #coelhoday"

egyébként a tweet kapcsolódott valamihez, ahogy az összes dolog lenyomata az érzéseimnek a web2-ben, de ezt inkább ki se fejtem, mert semmi jelentősége nincs már. akkor volt, 1 éve.

bemásolok egy igazi Paolo Coelho-s idézetet, csak hogy érezzétek az igazi spirituális erőt meg a zent.

"A szavak papírra vetett könnyek. A könnyek kicsorduló szavak. Nélkülük egyetlen öröm sem ragyog, egyetlen bánat sem ér véget." (Paolo Coelho-Alef)

jah és ha már bánat akkor küldeném a Kiscsillag számot azoknak, akiknek már van jegyük a 30-ai koncertre. nekem nincs, mert sikerült addig várni míg elfogyott az összes, én meg fasz voltam szokás szerint. tanulság: nem szabad sosem másra hallgatnom, csak önmagamra meg a megérzéseimre. lehetne akár ez is egy Coelho idézet, de inkább nem írok további okosságokat, mert aki bort iszik az ne prédikáljon vizet.




"Sziget a bánat, ma sokan jöttek.
Nagy a kínálat, melegedjé' meg!
Ott van egy szép lány, tuti bánatos,
mondd neki, talán, hogy:
Nem kell mindig sportkocsikba ülni,
Vécédeszkán porokat az orrba tűrni,
Vidámnak lenni, folyton csak vidámnak.
Jajj, de nehéz lehet...
Szelíd sziget a bánat."

random

veszélyesek ezek a facebook app-ok, főleg a Csernus Imre random idézetes félék. persze nem kéne őket nyomogatni, és akkor nem dobnának fel idézeteket. bár az hogy éppen mi jön fel egy-egy ilyen app-ban a jelenlegi érzelmi békasegge alatti helyzetemen úgysem változtat. max elgondolkozok rajta és továbbfokozom a minősíthetetlenül negatív hullámot ott bent a kis tengeremben.

EZ VAN! EZT ADTA A GÉP! (idézet alább FB-ról másolva)

amúgy meg úgyis mindegy, mert reggel úgysem fogok arra emlékezni, hogy ezt itt elolvastam és hogy volt e értelme vagy sem. Most úgy érzem hogy semminek sincs. Az értelmetlenség meg rossz, amikor az ember lánya olyan, hogy mindenben az értelmet meg a realitást keresi. És persze meg is találom a számomra lehető legszarabb opciókban. Ezekre gondolni és ezeket elemezni eléggé frusztráló dolog ám. Nem is csodálkozom a saját magam pesszimizmusán. De hát mit is várjak mást, amikor nem úgy jön ki a lépés, ahogy szeretném. és én tényleg szeretném....

"Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!"

karácsony meg a szokásos

a szokásos: egy kép, egy idézet, meg néhány hülye gondolat

"Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van."
Carol Nelson

Furán érzem magam, nem "jófurán" hanem rosszul furán. Valami készülődik ellenem. Érzem. Valami nagy, ami fájni fog, ami arcul fog csapni, amitől rosszul leszek, amitől sírni fogok. Valami olyasmi, ami nem fog jól esni. Nem tudom mi lesz az, kitől várható és mikor, de jönni fog. Nem is olyan sokára szerintem....

Vajon lesz aki megvéd ettől? Lesz aki segít majd, amikor magam alatt leszek?

(A francba már! Vajon létezik olyan karácsony, amikor 100%-osan boldog leszek? Ha saját családom és karácsonyom lesz akkor ez a szar érzés el fog múlni?)

igazából szerelem

"Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket."

ezt muszáj volt ide feltennem, nem mintha nem postoltam volna százszor ezt az idézetet, és nem láttam volna legalább ennyiszer a filmet.

félek a szerelemtől

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."

- avagy mondta Jack Sparrow a Karib tenger kalózaiban és ahogy Ő mondogatta mindig teljes pozitívsággal. Nem is tudom, hogy lehet ebben hinni ennyire komolyan! Biztos azért nehéz nekem mert pesszimista vagyok.

De tényleg nehéz ám azonosulni ezzel az 5 szóval. Nehéz arra gondolni, hogy tényleg mindent mindig meglehet oldani. Van amit nem lehet megoldani. Meg van olyan is amit nem is kell.

Mások problémáit néha hiába akarjuk megoldani, ha az illető nem hagyja. Ilyenkor felesleges próbálkozni is. Én sem teszem, mert fárasztó. A nap 24 órájából 19-20 órájában önmagam menedzselése sokszor a szakadék széléről teljesen elveszi minden energiámat. Hogy másokkal úgy foglalkozzak, ahogy azt meg is érdemelné már nem megy. És amíg így vagyok, addig bele sem kezdek, mert utálok félmunkát végezni.

Elég a saját faszságaimmal naponta megküzdeni és megoldani őket, hogy menjen minden, hogy fel bírjak kelni újra és újra és újra és újra. Ez sem könnyű meló ám, de eddig valahogy mindig sikerült megoldanom. Talán mégis kéne néha hinni ebben a béna szállóigében?

viharfelhők gyülekeznek felettem

A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.
L.K. Hamilton

Tökre kiábrándultnak, fáradtnak és cinikusnak érzem magam. Utóbbit nem csak én fogom érezni hanem mások is. Mert szörnyű leszek, és kibírhatatlan de érzem belül. Egyelőre vihar előtti csend van, de ennek is vége lesz. Halmozódik minden, nagy a nyomás, nem mennek a dolgok, hiába koncentrálok. Fáj már minden. És a legnagyobb baj, az hogy nem hiszek én már semmiben.

Már a jövő sem a régi. (Karl Valentin)

Nehezen tervezem a jövőm. Nehezen látom át.

Nem a magánéletemben, ott tudom mit szeretnék elérni (diploma, nyelvvizsga, jogosítvány, összeköltözés Vele, együttélés, házasság, 2 gyerek, 4 kerék, 3 szoba, kertesház meg 1 kutya) hanem a munkámban. Nem tudok huzamosabb időre előre gondolkodni, így pedig nehéz évekre előre tervezni. Egyelőre néha azt sem tudom mi lesz holnap, nem hogy 1 hét, neadjisten 1 év múlva. Én remélem a legjobbakat, de minden olyan bizonytalan, így én is.

Meg kéne tanulnom menedzser módjára faszául time-ingolnom a munkámat, aztán az egész kis kibaszott életemet és minden menne a maga rendje módja szerint. Ha valahol elcsúszik valami majd baszogatom a másik embert, vagy a project menedzseremet, azaz magamat.

Ha álmodunk, akkor valójában csak válogatunk zűrzavaros gondolataink közül. /Douglas Clegg/

Azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Mostanság sokszor álmodom ezt (tudat alatt a sok anyaságról, és gyereknevelésről szóló könyvek hatása) vagy tényleg az leszek eccer tuti. Álmomban kislányt vártam, és rajtam kívül senki sem örült a hírnek. Mindenkinek bizonygattam, hogy milyen jó anya leszek, és mindenki mondta, hogy nem vagyok normális.

Vajon ha most bejelenteném ugyanezt, hányan fogadnák örömmel ezt a hírt?

Álmomban senki sem örült velem együtt. Még Ő sem. Én meg sírtam, és dacból is meg akartam szülni a gyereket. Aztán nem tudom mi lett, mert már nagy volt a hasam de a gyerek csak nem akart megszületni.

Kevés erre 5 óra alvás, és az álmok amúgy is balgák mint tudjuk. És zűrzavarosak. Én is kicsit az vagyok mostanság. Nem az érzéseimben, mert azok biztosak. Inkább az életemben érzek zűrzavart. Remélem elmúlik.

NEM! NEM!

Az élet csak annyi kitartást követel tőlünk, amennyinek birtokában vagyunk. Egyetlen hőstett létezik: ha nem futamodunk meg.

Nem futamodhatok meg. Most még nem! Küzdeni kell. Hősnek kell lenni! És záros határidőn belül!

A boldogság olyan, mint a svéd napnyugta - mindenki számára elérhető, de a legtöbben másfelé nézünk, és szem elől tévesztjük. /Mark Twain/

Szeretem a nap nyugtákat. Hamarosan eljön az időpont, amikor már a vonatról nézhetem ahogy lemegy a nap amikor jövök haza a melóhelyről. Most leginkább a sötétség fogad, és nem látok semmit sem a vonatablakból. Reggel viszont már gyönyörködhetek benne. A felkelő nap akkor a legszebb amikor előbukkan az első napsugár a sötét HÉV alagút végénél és teljes erejével süt be a koszos szerelvénybe. Akármennyi is szar a reggelem, ez azért fel tud dobni mindent.

Biztos elcsépeltnek hangzik, de nekem jobb kedvet okoz ez. Hazafelé is jól esik a napnyugtát lesni a ferihegyi kifutópálya mellett, ahogy elrobog a vonat. Arról, hogy repülőket nézem nem fogok leszokni szerintem sosem (igaz, ha így haladok ülni sem fogok egyen sem :D) , de legalább már nem társítok hozzá semmi olyan gondolatot aminek nincs oda illő helye.

A boldogság meg minden napban ott van, reggel és este is. Csak meg kell találni. Én mostanság meglátom bennük. Persze voltak napok amikor teljesen esélytelen volt még ennek a keresése is. Hiába lestem a boldog pillanatokat nem voltak sehol. Most már észreveszem őket. Jó pár évnek el kellett ehhez telnie azt hiszem.

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Most úgy...

... de úgy leírnék néhány dolgot, de nem lehet mert bárki elolvashatja. Vannak témák amikről nem lehet blogban nyilatkozni. Ilyen mások élete, ilyen a munkám, ilyen néhány rám bízott titok, ilyen néhány olyan emberről tartott véleményem amivel megbántanám azt akinek szól, ha leírnám úgy istenigazából. Pedig késztetést azt érzek, de nem lenne jó ezeket leírni. Így inkább nem mondom el senkinek sem a dolgokat. Ma úgysem figyel rám senki, kicsit úgy érzem.

Az ember nem mindig tudja egyszerűen kimondani azt, amit gondol.
A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek.
Anton de Saint-Etienne

Csorogjon a nyál :D

Okés okés. Az idézet tudom, hogy nyálas. Tudom, hogy mindenki herótot kap Coelho papától mert elcsépelt, unalmas, és fröcsög a romantikus nyáltól. De akkor is kipostolom ide mert csak :)

Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem.

Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

Szeretem az álmaimat. Most nem azokra gondolok, amiket alvás közben látok (azok többnyire rosszak vagy akkor baromságokat hogy se elejük se végük) hanem azokra amiket elképzeltem régen, és amik megvalósítás már dolgozom egy ideje.

Szeretek tenni értük, és szeretem azt az érzés amikor úgy fekszem le aludni, hogy ma is tettem valamit azért, hogy később ezek az álmok valóra váljanak. Nem nagy dolgokról van szó, inkább ilyen kicsi dolgokról, amiket magamban végre hajtok. Tudom, hogy később ezek a javamra válnak és valahogy tudom majd őket hasznosítani. Vagy nem :) De akkor sem telt el céltalanul egy nap sem.

Furcsa mód már gyerekkorom óta vannak álmaim arról, hogy milyen felnőtt leszek, és milyen életet szeretnék magamnak. Egyelőre még nem tartok ott ahol szeretnék, de talán néhány év és az lesz és olyan leszek amit megálmodtam magamnak.

A szerelem (....) olyan mint a felhők az égen...

A szerelem (...) olyan, mint a felhők az égen, mielőtt előbújik a nap. Nem érintheted meg őket, jól tudod, de érzed az eső illatát, a virágok és a szomjas föld örömét egy forró nap után. A szerelmet sem tudod megérinteni, de érzed a boldogságot, amely mindent áthat.

Anne Sullivan Macy

Jó szerelmesnek lenni :) Most csak ez a 3 hét volt rossz amit Nélküle töltöttem el. Hiányzott minden egyes nappal jobban és jobban. De azt hiszem tartotta bennem azzal a lelket, hogy minden egyes nap elmondta hogy mennyire szeret. Jó erre kelni, erre gondolni és most jó lesz ezt élőben is hallani. Cirka 14 és fél óra múlva.

20 nap után ez kijár. Meg az is hogy most eltűnjek 7 napra :) Majd írok vmi egetrengetően nagy okosságot ha hazajöttem Pécsről. Addig szerelem van meg blogszünet. That's all!

Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.

Müller Péter

Ki kell tartanom...

Volt egyfajta sablon az életemben. Sosem voltam elég erős, hogy foglalkozzam azokkal a dolgokkal, amik az irányításomon kívül estek; hogy megküzdjek az ellenségekkel, vagy elüldözzem őket; hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi és gyenge voltam, az egyetlen dolog, amit mindig is képes voltam megtenni, az, hogy nem adom fel. Kitartottam. Túléltem. Eléggé felkészült voltam ebből a szempontból. Elégnek kell lennie mára. Ki kell tartanom, amíg jön a segítség.

Stephanie Meyer

Az élet egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon. /Mae West/

Most én is az gondolkozom, hogy az enyém vajon milyen oldalon van. kinyitva. Biztos hogy nem előszónál, hiszen azon már réges régen túl vagyok. Előszó? Már annyiszor megköszöntem azoknak akik miatt itt vagyok a Földön, hogy ezen már mióta túl vagyok.

Bevezetés? Ezen is túllapoztam már jócskán azt hiszem röpke 23 évem alatt. Most tarthatok a saját könyvem azon oldalán ahol a cselekmény szál már elkezdődött bontakozni. Ez az izgis rész. Ez az pont, egy könyvben amit nehéz letenni, és ilyen úgymond falom a lapokat. Sokasodnak a szereplők, bonyolódik a cselekvés, jönnek a nagy igazságok rejtve és apró elejtett gondolatok, aminek a végén úgyis nagy jelentősége lesz.

Ahogy a könyvet, úgy az életemet is élvezem, mert zajlik. Néha persze jó lenne leállni néhány percre és csak elmélkedni, ahogy egy egy történés után is szoktam egy könyvben, de erre sajnos most nincs időm. Most kell élvezni a pillanatot, és azt hogy ez a történet magával ragad. És azt hiszem az enyém most nem a rossz oldalon van kinyitva :)

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben, soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van.

És milyen igaz is az idézet. Senki nem tudhatja, hogy akit szeret meddig marad mellette. Ahogy körülnézek a családban, ismerősök között egyre több tönkrement kapcsolatot látok sajnos :( Talán ők is úgy voltak vele, hogy van társuk, de azért, hogy igazából maguk mellett tartsák nem tettek semmit sem. Bár lehet, hogy az egész nem is ezen múlik. Van, ami már ha elromlik nem lehet megjavítani. Ahogy a csorba bögrén is ott van a hiányzó rész, vagy a törött tányér is furcsán mutat összeragasztás után.

Nem szeretném, ha újra és újra arra jönnék rá, hogy megint a megszokás hajt. Hogy tudom, hogy van mellettem valaki és magától értetődőnek veszem, hogy van meg szeret, és nem teszek az ügyért semmit sem mert ez így marad örökké, és így kényelmes. Hiba. Mert egyszer eljöhet az a nap amikor már nem lesz velem valami oknál fogva és akkor már hiába agyalok ezen az okos idézeten. Ez nem jó hozzáállás, és senkinek sem ajánlott. Meg kell becsülni a szeretet, a szerelmet. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz az élet.

A remény szívesen tünteti fel a jelennél szebbnek a jövőt. (Oscar Wilde)

Néha elgondolkozom hol leszek 10 év múlva. De nem mindig látom magamat. Illetve látom, azt amit elképzelek, hogy ez lenne a jövőm.

Kertes ház, valahol a város mellett csendes környéken. 2 gyerek, szerető férj, egy olyan állás ahová visszavárnak, ami rugalmas és otthon is végezhető a gyerekek mellett is. Reggel együtt ébredünk a párommal (nem fontos hogy férj legyen, hiszen nem a papír számít) A gyerekek beugranak az ágyba, és kicsit összebújunk. Majd reggelit készítek neki, ahogy megiszom a kávém elnézem őket ahogy az apjuk öltözteti őket, rájuk adja a kis cipőt, kabátot majd bepakolja a kocsiba és elviszi őket az oviban, iskolába. Én otthon tevékenykedek, vezetem a háztartást és főzök is rájuk. Délután mindenki hazaérkezik, leellenőrizzük a leckét játszunk, aztán mesélek nekik és elalszanak, majd én is bebújom a párom mellé az ágyba.

Biztos állás, biztos családi háttér, biztos kapcsolat bizonytalan jövő.

Annyira nem tudom, hogy 2009-ben lesz e még vajon 2019, és hol leszek mit csinálok és kivel akkor. Egyszer biztos lesz ilyen életem is, talán most, talán egy másikban abszolút nem tudom. Néha azt érzem hogy a következő hetet is nehéz elterveznem, nemhogy ekkora távlatokat. Magyarország kicsit kilátástalan jelenleg. Válság, leépítések, bizonytalanság. Talán tényleg külföld lehetne a jövő. Lehet Eston tette jól hogy fogta magát és kint próbált szerencsét. Drukkolok neki, hogy minden úgy jöjjön össze neki ahogy szeretné. Neki legyen biztosabb a jövője mint nekem.