2010. május 25.

Már nem is tudom mióta nem írtam ide...

Már nem is tudom mit tudnék úgy leírni, hogy azzal senkit se bántsak meg, senkit se beszéljek ki, és teljesen ki tudjam adni magamból a dolgokat.

Már nem teszem meg ezeket a vallomásokat, mert úgy érzem, hogy nem érdemes arra igazából senki sem, hogy az összes gondolatomról tudjon. Pedig lenne miről írnom, és tudnék is oldalakon keresztül.

Annyi minden történik velem egy nap folyamán, de jobbára úgy tűnne, hogy panaszkodnék csak a világnak, ami néha teljesen jogos is lenne. Holott nem vagyok én ilyen életunt és panaszáradatos vernyákoló picsa csak mostanság sok minden....

A munka, a tanulnivaló, az egyéb teendők és semmiben sem lelem igazán örömömet. Arról nem is beszélve hogy igazán pihenni utoljára nem is tudom mikor tudtam. Nem is csoda ha kicsit motiválatlan vagyok :S

Olvasni nem tudok mert nincs rá időm mert folyton rohanok
Tanulni nem tudok mert folyton dolgoznom kell
Aludni nem tudok mert folyton tanulni kell
Dávidkával nem tudok együtt lenni igazán mert minden más helyen kell helytállni, és egyszerre teljesíteni a 110%-ot, és még többet. Így naná, hogy szegénnyel is ingerültebb vagyok, és mindenen kiakadok, megsértődök és kibírhatatlan perszónaként viselkedem. Csodálom néha hogy 10 hónapja elvisel.

Lassítani kéne kicsit, és szarni a dolgokra. De ez ami nem megy! Ilyenkor jönne jól egy olyan istenigazábóli szabadnap amikor be sem kapcsolatom a gépet és csak fekszem, tévézek, olvasok., zenét hallgatok, moziba megyek, Dávidkával töltöm az egész napot az ágyban összebújva. stb..stb..

De hogy mikor lesz ilyen az elkövetkezendő évezredben azt kurvára nem tudom....



2010. május 9.

2010. május 3.

Néha jobb hallgatni...

Húúúú majdnem egy hónapja nem írtam ide. Pedig azóta történt egy-két érzelmi válság, ért egy két pofon, meg sok öröm is azért. Persze, nem csak ezért blogolok,, hogy itt panaszkodjam ki magam, de néha jól esik kiírni magamból azokat a gondolatokat vagy érzéseket ami bánt. Az utóbbi időben nem tettem, mert úgy éreztem, hogy ha a pillanatnyi gondolatokat billentyűzetre vetem akkor abból semmi jó sem fog kisülni. És talán igazam is lett. Néha jobb hallgatni.

Amúgy minden rendben van. Egészségem szuperál pedig kurvára elhanyagolom magam. Alig alszom, annál többet dolgozom és nagyon szerelmes vagyok. Talán ez ad erőt ahhoz, hogy minden egyes nap úgy teljen el hogy van miért felkelnem.

Tervezgetjük, azt hogy együtt élünk, boldogságban, szerelemben és nem is tűnik mostanság annyira távolinak ez a terv.