üzenet a négy falnak

a mai nap tanulsága az, hogy mások boldogságának jobban tudok örülni még mindig, mint a sajátomnak. igazából azt hiszem úgy könnyű, hogy én nem vagyok maradéktalanul boldog, mint a legtöbb ember. úgyhogy így kiélem magam mások boldogságában és örömködök más miatt, magammal meg nem foglalkozom. ez is egy megoldás, csak utána mindig az üresség marad bennem.

főleg egy esküvő után (amit végigsírtam, boldogságomban persze) hazaérve, amikor a random lejátszó a "Nekem senkim sincsen" Vad Fruttik dalt keveri be és mások sorra találják meg a Nagy Ő-iket én meg úgy érzem, hogy soha nem megyek férjhez és pasim se lesz, ha így haladok.

persze soha ne mondd, hogy soha! lesz ez még így se!

hát ennyi az üzenet!

(sablonos lenne betenni a Nekem senkim sincs VF dalt, úgyhogy jöjjön az Üzenet)



"Ez a dal üzenet a négy falnak,
Ez a dal üzenet a csillagoknak,
Hogy nem vagyunk egyedül"

nekem senkim sincsen

teljesen más úgy Vad Fruttik koncerten lenni, hogy van melletted valaki, akit fontosnak tartasz az életed jelen pillanatában, mint úgy, hogy effektív kurvára egyedül vagy.

más úgy énekelni a Nekem senkim sincs című dalt, hogy tényleg nincs senkid. az más kérdés, hogy persze vannak barátaid, de olyan ember nincs akihez bármikor szólhatsz, ha egyedül vagy, vagy bármikor szaladhatsz, ha valami gondod van. okés, erre (is) jók a barátok, de teljesen más dolog az egyik és más a másik (akárki akármit mond!).

szóval amikor nincs senkid, akkor kegyetlenül érint ez a dal. engem most szarul érintett és fura volt élőben hallgatni, meg együtt énekelni több száz emberrel, akiknek jó része kurvára nem volt egyedül. viszont a Vad Fruttik koncert arra is jó, hogy megtudtam, hogy voltam én is "lány neonruhában" egyszer valakinek és végül is az alkohol boldoggá tesz (4 vodka pláne) úgyhogy érdekes egy este volt.

holnap pedig kérdőjelek lesznek a fejek felett, meg érettségik, fehér blúzok, boros kólák és vodkadzsúzok, meg fekete péter és ehhez hasonlók. a Hiperkarma sem vidámabb a Vad Fruttiknál, úgyhogy készítem a kis lelkemet meg veszek magamhoz kellő mennyiségű alkoholt meg társaságot hátha úgy kevésbé fog megviselni az üres lakásba való hazaérés meg az, hogy nem tudok szólni senkihez IRL, mikor annyit tudnék beszélni és mesélni most minden érzésemről meg gondolatomról.

szóval nekem perpillanat senkim sincsen, úgyhogy marad a falnak beszélés, meg az érthetetlen blogok. szevasztok!

"Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen"