álmok meg a valóság

szeretek álmodni. minden éjjel álmodok valamit szinte. legtöbbször rosszat. baromi sok rémálmom van.

sokszor üldöznek, zombik lepik el a várost, támadnak, kicselezem őket, elfutok, fegyvereket használok. sokszor természeti katasztrófákat élek át, hurrikán, tornádó, özönvíz, lavina vagy éppen meteoreső zúdul le az égből. álmomban épületek gyulladnak fel, égnek ki és dőlnek le. álmomban néha én is meghalok, és sajnos sokszor végignézem mások halálát is mint az egyetlen túlélő.

nem zavarnak az álmaim, mert vannak köztük jók is.

sokszor álmodok arról, hogy nyaralok, hogy készülök az esküvőmre, repülök, tengerben úszom és színes halakat kergetek egy sziget mellett búvárkodkodva. sokszor megálmodom, hogy boldog vagyok valaki mellett, közös jövőnk van és nagyon boldog meg szerelmes vagyok. szültem már álmomban és bár rohadt fárasztó, de elmondhatatlan érzés volt. álmomban nyertem már sok pénzt, volt saját házam és autóm, többször gyerekeim is, akiknek mindig lekváros kenyeret kentem uzsonnára és a kertben tartottunk egy kutyát közösen.

vannak visszatérő álmaim, ezek főként rosszak, de sokszor álmodok ugyanazokkal az emberekkel. álmomban gyakran találkozom apukámmal, aki mindig mond valami jó tanácsot és mindig elmondja, hogy büszke rám.

ha nem egyedül alszom, nem álmodok nagyon rosszakat. nem tudom ez miért lehet, de ettől függetlenül szeretek álmodni. (ellenben egyedül aludni utálok!)

15 percben is tudok elég intenzív álmokat produkálni. így volt ez ma délután is, mikor két tétel között az agyam elfáradt és belealudtam a tanulásba. az álmomat egy ember tudja csak, felesleges is lenne leírni mi volt benne, nem ennek van jelentősége úgysem.

az álmok által sokmindenre rászoktam jönni magammal kapcsolatban hiszen mindig emlékszem rájuk. a mai is erre volt jó. fura volt és kicsit fájt utána a szívem, de ahogy azóta végiggondoltam ez elkerülhetetlen és reális leképezése és visszacsatolása az elmúlt heteknek (hónapoknak)

(megyek vissza tanulni és nem szemetelem össze értelmetlen szarságokkal az internetet)

kelts fel!

képes vagyok ezt a gagyi SP dalt meghallgatni napjában 47x
ez már valami kegyetlen mánia lett úgy látom
lehet ettől vannak rémálmaim?!

mostanában tényleg annyira durva és erőszakos álmaim vannak, hogy nem győzök reggel azon merengeni vajon honnan érkeznek ezek az impulzusok. illetve persze tudom, hiszen mindenre van magyarázat mindig minden körülmények között. van egy füzetem az ágy mellett, néha le is írom őket, hogy ne felejtsem el rögtön. mondjuk ezeket nehéz is lenne, mert annyira valóságosak és veszélyesek és annyira rosszak néha.

az egyik álmomban csúnyán megvertem valakit féltékenységből, ömlött a vér egy bárpultnál a padlóra és nem éreztem magam hibásnak, mert megérdemelte az illető. legalábbis azért, amit az álmomban tett mindenféleképpen. egy másikban meghaltam mert lezuhant a lift, amivel menekültem és hiába nyomogattam a gombokat a becsapódást nem lehetett elkerülni. még azt is éreztem, ahogy eltörik mindkét lábam és szétzúzódik a testem. fenséges volt felébredni a takaró alatt és megtapogatni a testrészeimet, hogy még egyben vagyok. ráadásul megint elkezdtek üldözni a köcsög zombik és láttam egy két halottat is az álmaimban.

persze voltak jó pillanatok is, de ezeket nem írom le mert a végén még nem válnak valóra (bár amennyire az álmaimban hiszek ebben nem reménykedhetek asszem)

álmodni ettől függetlenül mégis jó és szükségszerű. nélkülük nem lenne értelme az éjszakáknak mostanság. meg sok mindenre rájövök belőlük, csak néha olyan jó lenne ha valaki felkeltene a legrosszabb részek előtt

Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

Szeretem az álmaimat. Most nem azokra gondolok, amiket alvás közben látok (azok többnyire rosszak vagy akkor baromságokat hogy se elejük se végük) hanem azokra amiket elképzeltem régen, és amik megvalósítás már dolgozom egy ideje.

Szeretek tenni értük, és szeretem azt az érzés amikor úgy fekszem le aludni, hogy ma is tettem valamit azért, hogy később ezek az álmok valóra váljanak. Nem nagy dolgokról van szó, inkább ilyen kicsi dolgokról, amiket magamban végre hajtok. Tudom, hogy később ezek a javamra válnak és valahogy tudom majd őket hasznosítani. Vagy nem :) De akkor sem telt el céltalanul egy nap sem.

Furcsa mód már gyerekkorom óta vannak álmaim arról, hogy milyen felnőtt leszek, és milyen életet szeretnék magamnak. Egyelőre még nem tartok ott ahol szeretnék, de talán néhány év és az lesz és olyan leszek amit megálmodtam magamnak.

Előttem kilométerek, mögöttem mérföldek, néhány óra múlva egy új világban érek földet.

A cím a Loki fiúknak szól, mert hát ügyesen tovább jutottak a ma esti akadályon. Irány a BL, ott is ugyanígy kell teljesíteni. Végre! 14 éve nem volt ilyen focicsoda. Remélem hogy nem csak 3 napig fog tartani ;)

A csodát én is várom ám, főleg szerverügyben, meg hogy legyen a jövőben minden rendben a szerkesztőségben és ez a krakk ne üssön be annyira kegyetlenül mint rémálmaimban a minap. Ezért sem szeretek álmodni néha. Legtöbbször az életem történéseinek kifordított durva tükörképe kerül bele az álmomba, és ezek legtöbbször nem vmi rózsásak. Nincs bajom a rémálmokkal, többször álmodok rosszat mint jót (sajnos), pedig nem vagyok igazán depresszív lélek. Nem is tudom miért lehet.

De az álmok amúgy jó dolgok. Még ha rosszak is. Nem zavarnak a rémálmok sem, egész megszokhatóak. Legtöbbször úgyis üldöznek, menekülök, zombik császkálnak mindenhol (kevesebb zombi horrort kéne néznem! LOL) vagy vmi gyilkosos a téma, és sokszor történik vmi halál.

A szép álmokról viszont nem illik beszélni, hiszen nem válnak valóra tartja a mondás. Vagy hogy is van ez?

A lényeg a lényeg, ez a szép álom most összejött a debreceni fiúknak. Én is ilyen nagy dolgokat szeretnék megálmodni ;)

Egy idézet így a végére, aztán megyek aludni. Sajnos holnap nem kell korán kelnem, de lesz bőven elintéznivalóm, és a kényszerpihenő hatására legalább alaposan kitakaríthatom a szobám. Bár inkább lennék kupiban.... Jó éjt nektek!

Szeretem az álmokat, még a rémálmokat is! - torkolta le őket a princetta.
- Álmok nélkül mihez kezdenénk?

Anne-Laure Bondoux