2B

tegnap újra előkerült Péterfy Bori 2B albuma. vagyis a legutóbbi, amit megvásároltam rendes igazi készpénzért egy lemezboltban és ajándékoztam anyám faszijának. az összes Péterfy Borit megvettem neki eddig. jah nem! az elsőt megnyertem (:D), a zenekar el is küldte, de mivel azt konkrétan rongyosra hallgattuk Robival a kocsiban így evidens volt, hogy a többi megjelenőt is megvesszük.

mondhatom, hogy a blogba felrakott dalokkal teljesen jól kifejezhetőek a semmitmondó érzelmeim, úgyhogy aki meghallgatja ezeket úgyis képbe kerül, főleg ha figyel mondjuk a dalszövegre vagy hasonlók.

ez a dal a 2B albumon van rajta, a bejegyzés címe is 2B lett. nem véletlenül.

lehetne ez mínusz 2 barát is történetesen. nem szeretek elveszteni hozzám (viszonylag egészen) közel álló embereket. ha tehetem igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket. annál sokkal értékesebb a barátság, és az, hogy lehessen számítani az illetőre később. vannak olyan helyzetek azonban, amikor nem tudok más csinálni mint beletörődni a veszteségbe és újra felállni és továbbmenni. rohadt szar érzés ez mindig és tudom, mindemellett én sem vagyok tökéletes ember meg iszonyat sok hibám van, de a barátaim mellett azt hiszem mindig is kitartottam. páran mondták már, hogy értékes barát vagyok de most kicsit úgy érzem magam, hogy én vagyok az a lány akiért nem kár.

alakul ez még így se, nem haragszom senkire, mert nem vagyok haragtartó ember, csak nem felejtek. majd elmúlik ez is mint minden más. ennek így kellett lennie ahhoz, hogy felébredjek!

(a tanulság meg van, ettől is csak erősebb lettem. legalább tovább nem bántanak a dolgok meg az emberek. tiszta lap. reggel meg majd úgy kelek fel, ahogy szoktam: új nap, új remények! soha nem adom fel! aszondják a nagy okosok nem is szabad! )

sajnálom

Anna még mindig elementáris erővel énekel, és amikor belekezd a fiúkkal együtt egyből képes arra, hogy hatalmas sodrással elragadja az ember lányát/fiát. szóval jó Anna and the barbies koncertre járni. idén már voltam kétszer is, utóbbi években csak audióban hallgattam őket, de így élőben még ütősebbek! libabőrözős érzés volt mikor az egész Zöldpardon azt a daluk egy sorát üvöltötte hogy "ünnepélyesen fogadom hogy többet nem leszek szerelmes".

Annabarbik minden dalának van mondandója, mögöttes tartalma (nekem legalábbis) és akármikor képes vagyok találni bármelyik albumon bármelyik dalban egy-két olyan mondatot vagy részt, amivel totálisan tudok azonosulni (és aztán hetekig ezt az egyetlen dalt hallgatni). kevés zenekar vagy előadó képes erre, hogy ezt előhozza nálam. mert vagy nincsen annyi jó daluk, vagy mert minden számuk ugyanolyan és ettől sablonos. nah Annaék nem ilyenek!

Az Ördögre kacsintva régi kedvenc számom tőlük és most teljesen igaz, úgyhogy nincs is más dolgom, mint felrakni a számot, meg bemásolni a dalszöveget és berekeszteni a blogolást egy időre.

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…


Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…

ül és vár

nem szeretem az érzéseimet
nem szeretek a számomra fontos emberekben csalódni
nem szeretem a búcsúzkodást
nem szeretek sírni
nem szeretem, hogy mindig többet adok és jóval kevesebbet kapok vissza
nem szeretek padlóra kerülni
nem szeretem, hogy egész álló nap szorít a mellkasom és cseszettül fáj valami ott belül
nem szeretek másoknak mindent újra és újra elmagyarázni, amikor látják rajtam, hogy baj van
nem szeretem, hogy holnap leszek 25 éves és így élem meg majd ezt a "jeles eseményt"

ellenben szeretem a barátaimat, akik nélkül már nem is tudom, hogy hol lennék. ők azok akikre hajnali 2-kor is számíthatok, ha teljesen magam alatt vagyok. sms, telefon, DM, csetike és máris egy maroknyi ember dolgozik azon, hogy jobb legyen. és jobb is lesz! mert ők ott vannak és örökké úgysem sírhatok otthon, meg a bkvn és az irodában. úgyis kirángatnak a szarból, ha addig élnek is. szeretlek titeket kisebbmint3

viszont egyelőre sajnos/nem sajnos (mindenki aláhúzhatja amit jónak tart) szeretem még azt az embert, aki miatt ez az egész lelkiválság keletkezett. és az a legkegyetlenebb, hogy tudom hogy neki is fontos ez az egész és mégis...

(úgyhogy sajnos a következő időkben előre fel nem mérhető és meghatározhatatlan szinten el fognak szaporodni az ilyen és ehhez hasonló bejegyzések. kell egy hely és az is, hogy ki tudjam magamból írni ezeket dolgokat. akinek nem tetszik nem olvas/kikövet stb.)

amúgy meg még mindig a legkegyetlenebb 30Y szám az Ül és vár számomra. ma sikerült meghallgatnom párszor

"látni a szíveddel / a szemeddel lesni / ha becsukod vágyak /és ha, ha kinyitod semmi"

annyiszor

mondtam már el ezt a mondatot különböző embereknek, különböző fórumokon:

"ha egy szar kapcsolatban vagy ahol érzelmileg már nem kötődsz a másikhoz (ergo nem vagy szerelmes) és semmi közös jövőképetek sincs, a szex is szar (minősíthetetlenül!) ráadásul látványosan nem vagytok egymáshoz valóak, akkor eljött az idő arra, hogy ebből kilépj!

az emberek miért nem képesek úgy csinálni, hogy jó legyen nekik? én is mazochista vagyok, nem gyengén, de azért előbb-utóbb belátom a hibákat és nem próbálom meg őket a szőnyeg alá söpörni, mert attól nem lesz jobb. ami szar, az általában szar is marad.

lehet arra fogni, hogy nehéz elszakadni a másiktól, nehéz egyedül boldogulni a világban és lehet arra is fogni, hogy a másikat nem akarom megbántani meg majd újra jó lesz minden és lehet bízni abban is, hogy megváltoznak a dolgok stb..stb..

ezer indokot fel lehet sorolni. de minek?

ma újra elmondtam ezeket a mondatokat és még igazat is adtak nekem. kíváncsi vagyok mikor fog majd a helyzet változni... mikor jön el az a pont, amikor tényleg annyira szar lesz minden, hogy egyetlen menekvés az lesz, hogy véget vet a kapcsolatnak az illető.

kesh zenekar - kocsis bence

óh! én a csütörtöki koncerten egy kicsit szerelmes lettem Kocsis Bencébe, a Kesh zenekar énekesébe. persze a koncert is jó volt, bár a hangosítás bénára sikeredett, de az utolsó számra csak sikerült beállnia a zenekarnak is.

ettől függetlenül tök nagy átéléssel játszottak, és nagyon meghatódtak, hogy ennyien eljöttek a koncertjükre. nem játszottak ennyi ember előtt még sosem.

legközelebb a LEN-en (Lágymányosi Eötvös Napokon) muzsikálnak és terv szerint akkor is meghallgatjuk őket Istvánnal.

egyébként meg nem is a koncert volt a lényeg az estében azt hiszem, hanem minden más amit nem írok le a blogomban, mert sok olyan dolog van amit jó megtartani és másnap fülig érő szájjal gondolni rá másnap :)

"mi az ami így húz, mi az ami így kell?"

7 things

Honlapra lesz egy ilyen cikkünk: 7 dolog, amit a szerelmi csalódásaidból tanulhatsz

1. Toleranciát.
2. Büszkeséget.
3. Éberséget.
4. Figyelmet.
5. Önzetlenséget.

6. Hűséget.
7. Őszinteséget

Te mit tanultál meg a korábbi kapcsolataidból?

Nekem erről a listáról azt hiszem minden ki van pipálva. Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy ez jó -e vagy sem, de mindenképpen hasznos a jövőre nézve.

pasik

tegnap megkaptam: "te nem tudsz semmit a pasikról"

és tényleg!

a pasik, a férfiak, a fiúk, a faszik (hívhatom őket bárhogy) furák. nagyon furák!

én meg mindig a furákat fogom ki. és tényleg nem tudok semmit sem róluk. béna vagyok, naiv meg szerencsétlen.

mit akarhatnak? miért? mikor? minek? miért pont úgy? miért pont azt teszik amit tesznek?

és még sorolhatnám a kérdéseimet bele a nagy világba, de nem teszem mert ehhez túlzottan fáradt vagyok. egyébként ha meg minden egyszerű lenne a világon a pasikkal, akkor ezek a blogpostok sem születnének meg így hajnali 3 előtt 9 perccel és nem lenne miről írnom :)

szóval (néha) jó minden úgy ahogy van.

true love story

arra jöttem rá, hogy mások szerelmi történeteit jó hallgatni. még akkor is ha én nem vagyok szerelmes vagy éppen bánkódok és teljesen magam alatt vagyok. mások sztorijaiból lehet kicsit meríteni. meg lehet tudni belőlük, hogy ők is voltak nagyon boldogtalanok és mégis összejött nekik. ők is bénáztak sokat és lásd mégis együtt vannak, mert a sors azt akarta, hogy összejöjjön nekik. tehát effektív ez mindenkivel megvalósulhat, a kérdés már csak az hogy mikor.

persze, az a baj, hogy ennek ellensúlyozásából sokszor látok olyan párokat szétmenni, akikről sosem gondoltam volna szakítanak, mert örök életre terveztek és én is azt láttam, hogy egymásnak vannak teremtve. sajnos ez is megvalósulhat mindenkinél, és nehéz jó tanácsot adni, hogy mi ilyenkor a teendő.

saját magam kapcsolatait sem tudom értelmezni, és megfejteni még mindig. de beszélni jó róluk és valaki mindig meghallgat. én meg bízok abban, hogyha rákérdezek a szerelem témáról az illetőnél, akkor a true love story-t fogja elmesélni és nem a másikat.

(mondjuk bevallom kezdem kicsit elveszteni a hitemet ezekben a dolgokban, mert kevés boldog embert látok manapság. de biztos én nézek rossz helyen körbe szerintem. sok boldog ember van, meg sok igaz szerelem, csak másik kontinensen vagy bolygón.)

okostelefon

"A szerelem nem mindig jár együtt a párkapcsolattal" - ez az egy mondat érkezett nemrég telefonon és tényleg így van.

Sok sok ujjamon tudnám megszámolni hányszor voltam úgy szerelmes, hogy nem voltam párkapcsolatban. Persze, akkor a legjobb ha jár mellé egy kapcsolat is. Párkapcsolat nélkül nem 100%-os az érzés úgy hiszem, mert minden ember vágyik egy állandó társa. Arra az emberre, aki mellette ébred reggelente, aki ágyba viszi neki a kávét, aki visszanevet borotválkozás közben a fürdőszobai tükörből, vagy akivel lehet vitatkozni azon, hogy éppen ki viszi le a szemetet, vagy hol találkozunk este és hová megyünk a hétvégén.

Az ember a végtelenségig tud szerelmes lenni kapcsolat nélkül is, csak nincs meg az a szilárd biztonság. Egy kötélen pedig nehéz imbolyogva menni előre a süvítő szélben 300 méter magasan.

Én eddig mindig leestem sajnos.

Persze vannak esetek, amikor még bonyolultabbak a dolgok, de ezek megoldódnak, mert mindig lesz valami hiszen úgy még nem volt hogy ne lett volna sehogy.

igazából szerelem

"Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket."

ezt muszáj volt ide feltennem, nem mintha nem postoltam volna százszor ezt az idézetet, és nem láttam volna legalább ennyiszer a filmet.

félek a szerelemtől

most jó

néha egy dal úgy be tud találni, hogy jaj....

tessék ezt meghallgatni és elolvasni a dalszöveget mellé, mert kábé most ez teljesen tökéletes en kifejezi a hangulatom. ( meg lusta dög vagyok blogbejegyzést írni, meg minek is?)

amúgy kicsit fájdították a szívemet tegnap/tegnapelőtt, talán ezért ez az egész szar érzés. de már tudom hogy a szívfájdalmak is elmúlnak és aztán minden jó lesz (egyszer biztosan).


Ez meg itt a dalszöveg:

Most érzem, hogy jó,
Már érzem, hogy jó,
Egy kicsit várj, még ne mozdulj,
Ez így jó, most olyan jó.

Hallom a hírt, holnap itt a vég.
Nem hiszem el, most mégis elfutnék,
De mozdul a vágy, lassan elolvad már a világ.
Oh, én nem tudom, hogy ki,
Miért vagy és meddig még!

Most érzem, hogy jó….

Nem vagyok már
Se tiszta, se hófehér.
Nem vagyok boldog,
De boldogtalan se még.
De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ.
Oh, én nem tudom, hogy ki,
Miért vagy és meddig még!

Most érzem, hogy jó….

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem,
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem….
Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem… sajnálom….
De leginkább csak neked kéne sajnálnod,
Hogy mindebből nem érezhetsz semmit sem!

Néha jobb hallgatni...

Húúúú majdnem egy hónapja nem írtam ide. Pedig azóta történt egy-két érzelmi válság, ért egy két pofon, meg sok öröm is azért. Persze, nem csak ezért blogolok,, hogy itt panaszkodjam ki magam, de néha jól esik kiírni magamból azokat a gondolatokat vagy érzéseket ami bánt. Az utóbbi időben nem tettem, mert úgy éreztem, hogy ha a pillanatnyi gondolatokat billentyűzetre vetem akkor abból semmi jó sem fog kisülni. És talán igazam is lett. Néha jobb hallgatni.

Amúgy minden rendben van. Egészségem szuperál pedig kurvára elhanyagolom magam. Alig alszom, annál többet dolgozom és nagyon szerelmes vagyok. Talán ez ad erőt ahhoz, hogy minden egyes nap úgy teljen el hogy van miért felkelnem.

Tervezgetjük, azt hogy együtt élünk, boldogságban, szerelemben és nem is tűnik mostanság annyira távolinak ez a terv.

egy kicsit itt egy kicsit ott

Először egy fogkefe maradt itt. És az enyém is nála.
Aztán saját törölköző ott és itt is.
Fésűt hagytam nála, meg tusfürdőt, meg hajgumikat.
Most ruhák, pólók, nadrágok landoltak itt nálam.

Nemsokára lesz külön polca ennek a pár ruhának. Remélem, hogy pár hónapon belül halmozódik még mellé sok sok sok.

Szeretném már azt érezni, hogy ez végleges. Bár ez a kis gesztus is kedvez a szívemnek, mert tudom, hogy ez is nagy dolog ám. Legközelebb én viszek egy halom ruhát, csak hogy ott is legyen mit hordanom.

Apró dolgok ezek, de azért valahogy örömet okoznak :)

Bár az, hogy 100%-os saját közös nagy boldogságunk legyen még kevés egy saját polc, egy külön szoba az majd akkor jön el ha saját kuckónk lesz (albérlet-ház-garzon stb...) de úgy érzem egyszer eljön ennek is az ideje. Csak győzzem kivárni...

hiány
hiányzik
hiányzom

szükségem van rá
a mosolyára
csókjára az
ölelésére a
szavaira

meg arra, hogy
együtt legyünk
együtt éljünk
együtt ébredjünk
együtt feküdjünk

A féltékenység nem annak a jele, hogy szeret a párom, hanem annak, hogy nem bízik bennem.

Azért mert valaki nem féltékeny, az azt jelenti nem is szereti igazán a másikat?aki féltékeny, az túlzottan szeret valakit? hol van a helyes középút?

Esztelen, elborult és jelenetet rendező, kémkedő, bizalmatlankodó társ senkinek sem kell. olyan sem aki fittyet sem vet arra, hogy párja kivel és merre jár, mit csinál neki és édes mindegy mikor merre és kivel találkozik.

De akkor hol az aranyközépút? És a bizalom?

Mert ha van szerelem, akkor van bizalom is. ha van bizalom nincs féltékenység (elvileg) vagy akkor is van? csak kevesebb? utóbbira hajlok inkább. én is féltékeny vagyok, ha Ő helyes csajokkal találkozik, volt barátnővel, vagy elragadtatva beszél egy számára tökéletes csajról. de ez még egészséges úgy hiszem. és nem hangoztatom, mert nem szeretem. meg nem is kell. vagy igen? ez jó dolog lenne ha bevallanám?

Már a jövő sem a régi. (Karl Valentin)

Nehezen tervezem a jövőm. Nehezen látom át.

Nem a magánéletemben, ott tudom mit szeretnék elérni (diploma, nyelvvizsga, jogosítvány, összeköltözés Vele, együttélés, házasság, 2 gyerek, 4 kerék, 3 szoba, kertesház meg 1 kutya) hanem a munkámban. Nem tudok huzamosabb időre előre gondolkodni, így pedig nehéz évekre előre tervezni. Egyelőre néha azt sem tudom mi lesz holnap, nem hogy 1 hét, neadjisten 1 év múlva. Én remélem a legjobbakat, de minden olyan bizonytalan, így én is.

Meg kéne tanulnom menedzser módjára faszául time-ingolnom a munkámat, aztán az egész kis kibaszott életemet és minden menne a maga rendje módja szerint. Ha valahol elcsúszik valami majd baszogatom a másik embert, vagy a project menedzseremet, azaz magamat.

Azok a vasárnapok

A vasárnapok mostanság nem szólnak semmi másról, csak arról, hogy utoljára ébredek Veled, és délelőtt utoljára megyünk az állomásra, majd utoljára szállsz fel a vonatra és én újfent egyedül megyek a sajátom vonatomhoz és távolról nézem ahogy a tiéd elrobog a peronról.

Hazajövök és az ágyban érzem az illatod, a fürdőszobában meglátom az itt hagyott fogkeféd, és a törölköződ. Az illatod itt van néhány múló pillanatig és óráig aztán elillan, és a nappalok is egyre szürkébbek lesznek.

Hetekig így marad.. És ez nehéz. Kibaszottul.

Nehéz megszokni 4 nap "együttélés" után azokat a reggeleket amikor nem veled kelek, amikor nem vársz itthon mikor hazajövök valahonnan, nincsenek kézenfogva séták, és egymáshoz bújások, nevetések és nincs semmi.

3 (illetve pontosabban 2 és fél) hétig most biztos nyomasztó blogokat fogok írni, holott persze boldog vagyok és nagyon szerelmes, csak a hiány az nagy ám.

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Csorogjon a nyál :D

Okés okés. Az idézet tudom, hogy nyálas. Tudom, hogy mindenki herótot kap Coelho papától mert elcsépelt, unalmas, és fröcsög a romantikus nyáltól. De akkor is kipostolom ide mert csak :)

Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem.

Egyre

Egyre jobban szeretem.
Egyre jobban hiányzik, ha pár napig nem látom.
Egyre többet tudok meg róla.
Egyre jobban bízok benne
Egyre jobban bízik bennem
Egyre jobban vágyom arra, hogy megölelgessem a nap bármelyik percében
Egyre jobban vágyok arra, hogy vele aludjak és vele ébredjek
Egyre többet gondolok rá
Egyre többet gondolok a közös jövőre
Egyre többet és egyre többet akarok belőle.