59

boldog születésnapot apu!

ma lennél 59 éves, de már a negyvenharmadikat sem tudtam veled megünnepelni és ez azóta is fáj. mert hiányzol, mindennap, de valahogy ma jobban. úgy felköszöntenélek, és elmondanám, hogy mennyire szeretlek, de már nem tudom megtenni.

sokan mondják, hogy ahogy telnek az évek egyre könnyebb, meg könnyebb ezt feldolgozni. de nem könnyű, és nem, kurvára nem egyszerű, csak már kevésbé fáj erről beszélni, meg írni. néha elképzelem, milyen lenne, ha még mindig élnél. kevesebb hajad lenne?  ráncos lennél? sovány? vagy még mindig mackós, mint akkoriban voltál? még mindig hordanád azokat a katonai zöld nadrágokat? vajon szülinapodon felvennéd azt a pólót, amit azzal az elképesztően horribilis telefonszámlával "nyertem" neked azokon az idióta betelefonálós műsorokon 11 évesen? hordanád még az ezüst színű fém órádat, ami rám még mindig nagy, de rád tökéletesen jó volt? most is azzal a kis Babettával járnál a munkába, amivel régen?

az az igazság, hogy egyre kevésbé tudom felidézni az arcod, a hangod, az illatodat és zavar. néha álmomban sikerül és akkor abban a pillanatban nagyon boldog vagyok, de aztán fel kell kelni és realizálni, hogy nem vagy itt, és már sosem leszel. nincs nap, hogy ne jutnál eszembe, ha történik valami velem. meg akarom osztani veled a jó dolgokat, meg a rosszakat is, de nem tudom. biztos figyelsz valahonnan, és látod, ha boldog vagyok, meg azt is, hogy most itt bőgök a gép előtt a sötétben és lesírom a billentyűzetet. 

de tudom, hogy úgysem haragszol rám ezért, mert nagyon szerettél, és az életet is szeretted, az meg nem ért véget és ezt én is jól tudom. nézd el nekem azt, ha néha eléggé megreccsent az a felismerés, hogy amikor nagyon kellenél, akkor nem vagy itt velem. tudom, ha élnél a szeptember tizenharmadikák nagy vidámságban telnének. még lehet, hogy tortát is ennénk, és te sört innál ebéd után, kimennél és rágyújtanál a gangon és vicces dolgokról beszélgetnénk. este befészkelném magam melléd az ágyon és megnéznénk valami hülye filmet a tévében. beszélgetnénk, és tudnád, hogy mi van velem, mi fáj, vagy mi tesz boldoggá.

remélem, hogy azért most is hallasz/olvasol/bármi egyéb és tudod, hogy nem felejtettelek, el: boldog szülinapot apu! 

váratlan nyár

annyira én, meg annyira nyár az új Marge dal, hogy egy éves szünet után fel kellett tegyem ezt a blogra.

még egy csók, még egy dal
hullámzó hűs vízpart
még egy szó, még egy tánc
száguldó szélben szállsz
ugyanazt kértük épp a pultnál
mikor megtaláltak, mikor rám találtál
összenéztünk és nem volt kérdés,
hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés 

mások vagyunk de
ismeretlenül is ismerősek
egy oscar-díjas szerepet játszunk 
egy szerelmes filmből amit nem is láttunk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

azt hittem, hogy mindent láttam
hogy egyszemélyes lesz a sátram
és az egyetlen, ami megmarad
ebből a fesztiválból az a karszalag
de megjöttél és felfordult minden
az ég alattam is a föld felettem
nappal alszunk és éjszaka élünk
a hallgatásunkkal is beszélünk

elmentél, csak a szél suhan át a parti fákon
eltűntél, csak a szél marad, mint egy régi álom
aztán megjöttél, és a fény elomlott a láthatáron
egy váratlan nyáron

halottpénz - nem érinthet meg dalszöveg

elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül sehová sem megy
elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg

nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem
nem érinthet meg

néha besüt a nap a szobába mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom, te voltál a karomon a többlet izom,
mintha Angliában lennék most mindig esik, hogy nem láttam előre ez idegesít,
néha nem kell hogy elvegyék, magadtól elveszed, semmi sem alakul úgy ahogy tervezed
sok év már eltelt, most jövök rá, most növök fel és most esik le
már soha nem találok olyat mint te, cseréltem az autómat egy biciglire,
mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül, a szél is elkerül a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja, hogy hogy lehettem ekkora idióta

elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül sehová sem megy
elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg

nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem
nem érinthet meg


ahogy felrakom a kávét főni, ahogy a falnak szoktunk dőlni,
ahogy hallgatom a zenéket éjjel, ajkaid harapva mentél el
látom találtál egy srácot azóta magadnak, kalap volt rajta
meg alakra biztos, hogy gyúr,  meg biztos egy úr,
a szemedben láttam a szerelem gyúl,
de  más mint velem, nem terveztünk csak éltünk a mának, 
ez nem győzelem, csak mentünk a várnak, keveset aludva sem voltam fáradt
nem tudom mással már próbáltam, maradok a szívemmel kómában,
és hallgatom a dallamot az súgja, hogy hogy lehettem ekkora idióta

mint a testek a lábak nélkül
mint a kéz az ujjak nélkül
mint a test a lélek nélkül
olyan lettem végül


elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül sehová sem megy
elkéstem, még is itt vagy
korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg

nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem nem
nem nem nem
nem érinthet meg

everyday hero

ez az egyik kedvenc dalom az új mius lemezről. meg az up, meg az aranyszárnyú. meg az összes dal igazából.

nagyon jól sikerült Juli és Gergő új lemeze, úgyhogy most repeatbe ezt fogom hallgatni márciusig, amíg a lemezbemutató lesz.

egyébként több mint 1 egész hete az új lakásunkban lakunk. gyönyörűszépségesotthonosmodern meg minden. igazi magaséletünk van. az ötödik emeletről nézünk le a Moszkva térre, meg a villamosokra. van minden jóság a környéken, 200 méterre van a Mammut pláza, a Fény utcai piac, van pékség a házzal szembe, közel van a munkahely, szép a konyha, beépített bútorokban van hely mindenre, tágas a nappali és végre nyugi van. csend meg béke, nem trappolnak gyerekek a folyosón, van külön hálószobánk. az erkély hiányzik, de van ilyen francia kilépő kis erkélyszerűség, úgyhogy ezzel egyelőre elvagyok.

amúgy meg sokat dolgozom, emellett csak arra van még időm, hogy olvassam (persze a könyves blogommal el vagyok maradva mint állat) de ilyen ez a popszakma. szerelem az változatlanul van, jó az új helyet belakni a Férfivel, meg gondolkozni azon, hogy még mi kell a lakásba, hová és merre tegyük, mit vegyünk majd az IKEÁ-ban. szóval azt hiszem eddig elég jó ez a 2014-es év. maradjon a továbbiakban is így!

ti meg hallgassatok miust, mert jók! 

editorlájfsztájl

a mai napom kész csoda volt számomra, ezért úgy érzem, hogy meg kell osszam Veletek. szeretném ha ti is részesülnétek és kicsit bepillantást nyerhetnétek az életembe, hiszen jó érzés megosztani a világgal az érzéseimet, és ezt a megannyi gondolatot ami bennem van.

reggel a Kedvesem próbált ébreszteni, de csak annyit láttam belőle piros pulcsiban áll az ágyam felett, majd újra a párnára hanyatlottam és folytattam édes álmaimat. szerencsére lusta reggeleim vannak, nem szeretek sietni sehová, de azért 8:25-kor az iPhone 4-esem csörgésére kimásztam az ágyból. addigra a Kedves tovatűnt én pedig álmosan botorkáltam a fürdőszobába, ahol 5 perces forróvizes zuhany után felfrissülve álltam a tükör előtt egy szál pihe-puha törölközőben. fogmosás közben végiggondoltam a mai zsúfolt napomat, és mindent letisztáztam. bár szeretek a telefonomban is határidőnaplót vezetni, és egy Moleskine-t is fenntartok erre a célra (bár jelenleg ezt még egy sima füzetke helyettesíti, még nem volt időm megvenni az idei évi határidőnaplómat) mégis csak a legjobb, ha fejben is összeállítom a napirendemet. persze ez minduntalan felborulhat, de magabiztosságom határtalan reggelente. és a mosolyom is, főleg hogy megláttam, hogy kint szállingózik a hó.

egy szolíd nappali smink után felkentem az ajkamra egy kis rózsaszín szájfényt és nyomtam 2 fújást a noname parfümömből. sajnos a Chanel-t nem találtam, biztos elkeveredett a többi között. az illatfelhőbe burkózás után felvettem egy slimfit sötétkék nadrágot, melyet a Stradivariusban szereztem be 5999 forintért még két éve. azóta is tökéletesen áll. felülre felvettem egy biopamut pólót (nagyon fontos a környezetvédelem és az újrahasznosítás számomra!) felülre pedig egy csíkos vintage pulcsi került. ez a darab ruhatáram ékessége, hiszen senki sem mondja meg erről, hogy eredetileg ez egy férfi pulóver volt. ugye milyen jó, ha nem mindig úgy nézed a dolgokat, ahogy azokat kéne? kell egy kis spontaneitás az életbe! és persze merészség, hogy merd viselni a ruháidat, még akkor is ha az nem női darab!

öltözködés után kinyitottam a hűtőt és kivettem egy actimelt (nálam ez helyettesíti a vitaminokat) elcsomagoltam egy narancsot (ez is hihetetlenül fontos vitamin forrás a téli náthás időszakban!) és felhúztam a 39 990 forintos Vagabond motoros bakancsomat a hóra való tekintettel majd felvettem végre a télikabátomat is. ezt még 3 éve vettem a Devergoban. szuper vétel volt, hiszen meleg és elegáns. a II. kerületi lakásunkból kilibbenve beleléptem egy méretes kutyaszarba, de sebaj, nem ronthatta el a kedvem ott a Medve utca kellős közepén, hiszen esett a hó. mondjuk amikor a Kacsa utca sarkán megcsúsztam és majdnem egy szemeteskukában tudtam csak megfogódzkodni átgondoltam, hogy talán taxit kellett volna rendelnem és azzal menni a kiadóba. mindegy. inkább gyalogoltam. sajnos Debussy megnyugtató zenéit már nem tudtam reggel az iPhone-omra szinkronizálni, így be kellett érnem a La Bouche Be my lover és a Modern Talking best of cd-jével, de azt hiszem ez is tökéletes választás volt. ki tudna ellenállni Thomas Anders és Dieter Bohlen selymes hangjának. nah ugye!? nem kérdés!

a Mechwart ligetnél szerencsére pont érkezett villamos, ami tiszta volt és mindenhol vidám emberek álldogáltak. legalábbis nekem annak tűntek.a Moszkva (óh pardon, Széll Kálmán) téren amíg néhány percet vártam a villamosra 2 hajléktalan is odajött hozzám és néhány szuper háztartási dolgokat áruló árus is. az egyik azt hiszem azt mondta, hogy milyen csodás a rúzsom, vagy a kabátom (bár lehet hogy csak bőröveket akart eladni) de sajnos nem tudtam visszakérdezni, mert eltűntek amikor a másik irányba megérkezett egy villamos.

a 61-es villamoson még ülőhelyem is volt. sajnos Oravecz Nóra Összekötve könyvemet kölcsönadtam a szövegíró barátnőmnek, így be kellett érnem egy Dennis Lehane krimivel. miközben Kenzie és Gennaro ékesszóló párbeszédeit olvastam zenét hallgatva azért átszűrődött néhány nyugdíjas eszmecseréje a boltok polcain kapható silány minőségű narancsokról. majdnem elmeséltem nekik, hogy én a sarki zöldségesnél vettem minap édes és finom gyümölcsöt, de éppen jött a Csörsz utca így már nem tudtam ezt elmesélni.

besétáltam a munkahelyemre, ahol gyorsan bekapcsoltam a számítógépemet és bejelentkeztem Skype-ra és megnéztem az emailjeimet. egy sem érkezett így felmentem kávét csinálni és gyümölcsös teát. miközben megittam a joghurtomat, figyelve a bifidusz izéimre lefőtt a kávé és a teám is ihatóvá vált. visszakucorodtam a székemhez és a meleg, még gőzölő teámmal a kezemben feltérképeztem az elektronikus könyvpiacot. gyorsan eltelt munkával a délelőtt, de olyan jó volt tevékenykedni, hogy szinte észre sem vettem és ebédidő lett. sajnos a hó miatt nem tudtunk kimenni enni a XII. kerület modern és drága éttermeibe, ezért a közeli Testnevelési Főiskola étterméből hozattuk az egészséges és finom ételt. én tegnapról maradt salátát ettem öntettel, rendeltem mellé zabpelyhes csirkét, steak burgonyával. itt csodás meglepetés ért, mert igazából sima mirelit krumpli érkezett steak burgonya helyett, de igazából nem bosszankodtam rajta, mert fenséges volt! ráadásként ahogy összeért saláta és az öntet íze az valami ízorgia volt. a fogam alatt ropogott a bunda, az egyébként puha hús tökéletes átsült volt és a krumpli is még melegen érkezett. bár én otthon finomabbat főzöm, azért emelem a láthatatlan kalapomat a TF séfje előtt.

a kiadós ebéd után átnéztem néhány elkészült e-könyvet, megbeszéltem néhány dolgot a szerkesztőkkel, grafikusokkal majd 2 után elindultam haza, hogy igazítsak a sminkemen és hogy gyorsan dolgozzam még kicsit egy másik találkozó előtt. hazafelé igényeltem volna a sofőröm szolgálatait, mert elég nagy hó leesett, de így legalább az iskolából vidáman érkező röhögő és lökdösődő tinilányokkal utazhattam a Moszkva térig. útközben szerencsére az iPhone-omon végig tudtam dolgozni, átolvasgattam a hírportálokat, szemezgettem a Twitteres reakciók között, és kitaláltam néhány témát, amiről írhatnék cikkeket.

hazaérve gyorsan felfrissítettem a sminkemet és lőttem egy képet az iPhone 4 kamerájával. a profi fényképezőgépem sajnos vidéken van anyukámnál, de hiába van betörve az okostelefonom előlapi üvegje még így is azt hiszem csodás képeket készítek vele. egyébként is, nem szükséges a profi gép, hiszen nem ettől lesznek jók a képek, hanem a harmonikus lelki békémtől.

felkentem a számra egy piros Avon rúzst (amit még 2 éve kaptam tavaly reprezentációs ajándékként egy sajtótájékoztató után) és megszerkesztettem néhány hírt és a legnagyobb kék színű közösségi oldalon adminkodtam. nagyon felelősség teljes munka ez, ügyfelenként több percet kell eltöltenem ezzel, de megéri a fáradtságot. építő jellegű kommenteket kapok, és amellett, hogy generálom a kontentot még képbe is kerülök a legújabb pletykák tekintetében.

fél óra itthon tartózkodás után kisétáltam a Duna parthoz és vártam a buszt, hogy a Kolosy térhez jussak. miközben sétáltam fel a hegyre a Sanoma épületéhez útközben elintéztem 1-2 telefont. odaérve megkerestem a munkaügyet, hogy elhozzak egy papírt, de itt zárt ajtókba futottam. óh! erre nem számítottam, de semmi gond! előfordul az ilyen véletlen, majd jövök jövő héten újra. nem kedvetlenített el, mert ha már itt voltam összefutottam egy régi barátnőmmel és vele beszélgettem. utána meetingeltem a legkedvesebb volt fejlesztőmmel és az élet fontos dolgait vitattuk meg a Off-line néven futó kis nyugi birodalomban, ahol rajtunk kívül még több a kemény munkában megfáradt médiamunkás is lézengett.

egészen fél 6-ig maradtam a cégnél, majd egy másik ex-kollégámmal, aki mostanra sikeres projektmenedzser ugyanitt elmentünk a Postára, hogy befizessem a vízdíjat. 9056 forint volt, de annyira boldog voltam az eddigi jól sikerült napom után, hogy majdnem kötöttem egy akciós lakásbiztosítást, de aztán mégsem, hiszen nincs lakásom, de ami késik nem múlik. a posta szerettem volna útba ejteni az Il Bacio di Stile márkaüzletet, hogy shoppingoljak kicsit, de csak a Tesco esett útba. itt vettem 2 kis kiflit és 199 forintért egy cézár saláta dresszinget. a vacsorához tökéletes lesz! örültem, hogy legalább ezt lehetett kapni a boltban, bár igazából nagyobb kiszerelést kerestem, de hát, aki a kicsit nem becsüli!

hazaérve már várt az én Kedvesem, aki amíg dolgoztam a szupergyors Dell gépemen (sajnos a MacBook még várat magára egy kicsit) megsütötte a csirkenuggetseket és megfőzte a rizst. én salátát ettem a kis husifalatkákkal és a dresszinggel, addig ő rizzsel villázta ugyanezt.

a könnyű vacsora után visszaültem az internet elé, hogy teljesen letisztázzam minden munkámat. cikkeket élesítettem ki, majd linkeltem a Facebookra, képeket vágtam, szöveget írtam és ezzel letudtam az ügyfeleimet. szerkesztés közben körültekintő voltam, mert betettem egy adag mosást az ősrégi felültöltős mosógépünkbe, és amíg a masina is dolgozott, én is készen lettem a socialmédia dolgaimmal. ezzel el is indítottam a harmadik műszakot egy másik online oldalnál. megválaszoltam 42 darab ügyfélszolgálatos levelet, amiben kedvességem biztos, hogy érezhették az olvasók este 21:00 után is. eltökélt célom ugyanis, hogy minden felhasználónak (olvasómnak) segítsek, akik hozzám fordulnak a különböző felületeken a kérdéseikkel. jó dolog másokon segíteni, megmelengetni a kérges, fáradt szíveket és helyes irányba terelni az eltévedt báránykákat néhány kis hasznos tippel, vagy jó tanáccsal. igen! az ügyfélszolgálati munka csupa öröm és odaadás. én pedig szívvel végzem minden egyes nap.

akárcsak a cikkek szerkesztésé is.  imádok hírességek után olvasni, nyomon követem Rubint Rékát, Dukai Reginát, Sarka Katát és Paris Hiltont is, hogy tudjam merre járnak, merre edzenek, mit főznek vagy csak egyszerűen milyen rúzst használnak. ők inspirálnak, feltöltenek, akárcsak remélem, hogy én is a kis postjaimmal. óh, és mire megírtam ezt a bejegyzést teljesen elgémberedett a hátam a 12 óra üléstől, így azt hiszem begubózom a takaróm alá és álomra hajtom a fejem a Kedves vállaim. mára elfáradtam, ez a sok rohanás, miközben szépnek is kell maradnom nagyon nehéz. főleg úgy, hogy közben esik a hó is és rohangászok a városban munkahelyről munkahelyre, találkozóról találkozóra. de megvalósítottam ezt, és helytálltam, miközben nagyon sok inspiráló és motiváló ember vett körül úgyhogy ebből a napból is sokat tanultam és építkeztem a jövőmre nézve.

húh azt hiszem sikerült megint tartalmas bejegyzést szentelnem, az egyszerű mégis tartalmas hétköznapomnak. nálam jobban csak Réka tudja jobban leírni egy napját, de hát ő az etalon, én messze kispályás vagyok hozzá képest. 

(egyébként a post egy vicc vagy irónia vagy hívja mindenki annak aminek akarja, de minden részlete a kőkemény valóságot tartalmazza. ilyen egy szerkesztő élete, aki bár nem feleség, de párkapcsolatban él és megpróbál háztartást vezetni, miközben 3 munkahely között lavírozozik reggel 9-től este 9-ig mindeközben igyekszik mosolyogni és megélni minden jó pillanatot. néha kurvára fárasztó mindez, de nem is tudom felidézni, hogy mikor panaszkodtam igazán utoljára. inkább mosolygok :) az úgyis jobban áll és több bókot kapok a környezetemtől :) )

ha a szar lököget, kecsesen engedd el

Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb.
Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.
Ha tele a pohár és lépned kell,
egy dolgot ne felejts el - engedd el.

Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el.
Ha számító és konok, akkor - engedd el.
Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el.
Ha sok benned a rosszindulat - engedd el.
Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el.
Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.




azt hiszem így 27 évesen eljutottam arra a szintre, hogy el tudom engedni a dolgokat. valahogy kiegyensúlyozottabb lettem, mióta ez sikerül.

persze én is felhúzom magam azon, hogy iszonyatos tömeg van a boltban délután 5-kor, és mindenki egymást löködis, hogy az akciós sajtból jusson neki, de amikor 1 perc után átgondolom, hogy ez semmiség, ezen rugózni felesleges, akkor azonnal minden jobb. vagy amikor valami nem úgy jön össze, ahogy elterveztem, akkor belegondolok, hogy biztos ennek oka van és majd jobb valami másik hamarosan, akkor valahogy mindig beigazolódik, hogy tényleg így van (és jön a másik jobb). vagy amikor este tízkor még mindig dolgozom, mert annyi mindent kell csinálni, akkor észbe kapok, hogy azért ez jó dolog, hiszen építhetem a szakmai karrieremet (közben pénzt is keresek) és így mindjárt másként élem meg az egészet.

az életemből a negatív embereket elengedem. ami nem jön össze azt elengedem. amire nincs időm, azt elengedem, ami nem éri meg a feszkót azt elengedem, aki nem éri meg az energiát azt elengedem. és ezek nem is hiányoznak az életemből, mint ahogy ez már kiderült az elmúlt hónapok vagy évek alatt.

mostanság valahogy bevonzom a jó dolgokat egyébként. lehetséges, hogy ez azért van, mert megtanultam elengedni. emberek, munkákat, lehetőségeket, programokat vagy éppen egy csinos ruhát a boltban, amiért nem éri meg az a pár ezer forint se, ha tudom, hogy úgysem használnám ki. persze, amik mindent pénzt megérnek (legyen az egy tárgy, egy élmény, egy baráti beszélgetés, egy mosoly, bármi amitől jobb lesz nekem és a másiknak), azokról nem mondok le, azokhoz ragaszkodom  és ez így van jól.

még nem írok évösszegzős postot (majd rugózom ezen december végén), egyszerűen csak le kellett írnom, hogy amióta változtattam az életvitelemen és kevesebbet feszkózom a napi dolgokon, a kis köcsögségeken, amik mástól érkeznek, a sok fásult depresszív emberen, vagy csak azon, hogy késik a busz, jobb minden. mert nem tudnak felidegesíteni már ezek, valahogy elsiklok felettük.

és mostanság jól jönnek ki a dolgok, jó dolgok történnek velem. biztos, lesz hogy a sikerszéria majd lehanyatlik,  meg  jönnek majd szar napok mint kutyára dér de most valahogy klappolnak a dolgok és szerintem sok köze van ahhoz, hogy nem idegesítem szarrá magam minden apró faszságon. nah ez le kellett írnom ide, nem rinya, csak úgy gondoltam pötyögök már valamit, mégis csak valamiféle önblog ez, de hát baszom frissíteni, mert nincs miről írni. ami van, az belefér 140-be a twitteren, ami nem, arról úgyis csak az illetékesek tudnak és jó is van ez így. 

noh!

azért ha néha az anyóstól cigihez jutunk azt elszívjuk. napi 1-2 szál. itt tartunk.

koncerteken és piálásokkal tök nehéz megállni. meg kaja után, bár azt nem eszem én annyira. reggeli kb kimarad, ebédre valami leves, vacsira valami saláta, néha tészta, ma kirúgtunk a hámból és rendeltünk az Arriba Taquierából kaszadijját. igaz itt van a sarkon, de nem volt kedvünk lemenni.

ilyenek vannak. meg itt az ősz.

0912-0913-0914-0915

zanzásítok az előz napokból. íme:

nem megy a koránkelés. fáradt vagyok, és álmos, úgyhogy nem bírtam felkelni csütörtök reggel hogy futni menjek. inkább megmértem magam még szerda este a mérlegen és

61.5 kg vagyok. ez 1.5 -tel kevesebb mint amikor elkezdtem a "nemdohányzomegészségesdeförtelmesízűkajákateszem" projektet. lesz ez még kevesebb is, de ahhoz tényleg tenni kell valamit érte. majd eljön ennek is az ideje.

egyelőre a cigimegvonás is tart még. 5 napja nem vettünk cigit. a csütörtök kibírható volt cigi nélkül, bár reggel rágyújtotta megy mentolos rágóra, aztán elmentem dolgozni, ahol is kóla helyett fantát ittam reggelire, és egy fél sajtos kiflin nyammogtam délig, amikor is a Pali bácsi vendégelt meg minket kukorica levessel és szezámmagos csirkével hasábburival. kibírható volt 800-ért és finom is. jobb mint a saláta, ami otthon délután várt. mondjuk már azt is kezdem megszeretni.

amíg a fürdőszobát dzsuváztam (sajnos nem takarítja ki magát, pedig sokat vizionálom, hogy mire hazaérek csillogni fog), addig a Férfi bevásárolt (joghurt, tzatziki szósz, uborka, csirkemell, paradicsomos bruschetta). én délután salátát ettem, ő semmit. így mentünk el a Cultivo rendezvényre az Ötkertbe, ahol aranyáron mérik az alkoholt is, és az egy főre jutó kluccsot szorongató miniszoknyás platform cipős lányok magasan vannak reprezentálva. kaptunk műanyagpohárba bort, meg régi ezrest amit cseréltethettünk vissza gyorsan a pultnál. egy ezer forintos viceházmestertől már jól éreztem magam, 10 után vége is lett és mentünk is haza. majdnem beugrottunk a Jack's burgerbe (én ettem volna egy káposztasalátát), de a többiek nem akartak, így tanakodás után mindenki fogta magát és hazament.

kaptunk egy szál cigit Krugitól (a rosszabb napokra), de otthon el is szívtuk. vagyis próbáltuk volna, de nem volt jó. 2 slukk után a Férfi fel is adta, én meg félig bírtam. ennyit erről. este ettem egy kis tálka fagyasztott málnát. és közben néztünk Éjjel-nappal Budapestet. nem tudom, mitől zsibbadt jobban az agyam, a jéghideg málnától, vagy Anikó, Regina, Barbi vinnyogásától.

pénteken reggel megint nem bírtam felkelni, igaz nem is próbáltam 9-nél előbb. viszont 10-kor már meetingeltem, ami jó, mert kezdenek beindulni a dolgok a kiadóban, így 11 után ettem egy fél kiflit ebédre meg hoztam az otthonról elkészített salátából, amit 1 felé betermeltünk.

péntek délután nem sok mindent történt. hazafelé a doboz cigim árát elköltöttem egy hosszú pulcsira, és egy pólóra a turkálóban. aztán próbáltam volna aludni, de felkeltett egy buzi telefonáló, amiben újra be akartak szervezni egy ügynökös melóba (igen, itt az ideje leszedni az állásportálokról a CV_met) úgyhogy annyira ideges lettem, hogy majdnem rágyújtottam. de nem volt mire, így a feszültséget a gáztűzhelyen vezettem le, meg kimostam egy adag ruhát és a konyhát is rendbe raktam és dolgoztam is. aztán 6 után elmentem a volt céges bornapra, ami elég tanulságos volt.

nem ittam sokat, nem ettem zsíros kenyeret, csak 3 vajast, meg egy körözöttest, hogy újra megállapíthassam hogy még nem mindig szeretem, mert nem jó ízű. este 9-kor már nem volt rozé mert a sok alkesz kiitta, éjfélre már csak néhol volt fehérbor, úgyhogy azt ittam (de nem annyira szeretem igazából), meg beszélgettem néhány emberrel. hajnali 1-re kb sikerült hazaérni, egyébként a sok részeget eltekintve jól éreztem magam és elég sok mindent meg tudtam innen-onnan olyan dolgokról, amikről nem is gondoltam volna.

szombaton nem bírtam nagyon felkelni, de muszáj volt mert 11-ra a ChangeRoomba mentünk ruhákat nézni a kiárusításon. semmit sem vettem, és még a reggeli Műhelyben vásárolt kroászontomat sem sikerült megenni, mert folyton rohantunk. 1-kor a Mostba ültünk be kajálni, a brunch menü (kóla, csirketekercsek, brownie) teljesen elég volt ebédre, egészen estig nem voltam éhes, amikor is a PARK-ban voltunk Emil Rulez koncerten. szerencsére van ott KFC, így tudtam enni egy twistert, aztán 11 után már itthon is voltam, ahol meg volt fagyasztott málna és alvás. szombaton kaptunk egy szál ajándék cigit, úgyhogy elszívtuk a Férfivel, a bornapon 2 szálra volt szükségem.

be kell valljam rohadt nehéz megállni, hogy amikor alkohol iszom ne gyújtsak rá. nem is sikerült igazán, de úgy gondolom ez még mindig jobb, mint azok az esték, amikor is egy egész doboz cigit elszívtam.

vasárnap 1-ig az ágyban fetrengtem, majd vágytam valami iszonyat édesre, úgyhogy elmentünk a Bite!-ba a nyugatihoz és ettem mogyorós kakaós csigát, és kapucsinót és utána annyira rágyújtottam volna az Eiffel téren a napsütésben, hogy hajjjajjj. de még mindig nincs cigink, és magától nem is terem csak úgy. egyébként miért nem lehet venni egy szál cigit a trafikokban? napi 1-2 szál tök jól jönne és ennyi. de ilyen opció nincs, persze a teljes megvonás jobb mint a néha cigizni, de nah. 10 év dohányzás után a napról napra leszokás

a Westendben újra megállapítottuk, hogy napalma kéne a Nyugati térre és környékére és jobb lenne a világ, avagy megint nem megyünk a pláza közelébe fél évig. mivel otthon volt kaja (a Férfi főzött chilli con carne-t) így azt ettünk. annyi lett, hogy még jutott anyóséknak is. takarítás, fürdőszoba dzsuvázás, mosás után szépen át is vittük nekik 9-kor. ott kaptunk almás (!) cigit, néhány szállal úgyhogy most azt szívtuk vasárnap este. vacsorára bevertem egy tál popcorn egy sorozatrészhez és aludtam.

a mérlegelés: 63 helyett 60.3 lettem hétfő reggelre. éljen!

0911

szeptember 11. szerda

(a 2 szem barack, 6 darab sajtos kis rúddal még mindig nem elég vacsorához, úgyhogy bevásárlás után otthon olvasztottunk ki csirke mellett, és azt ettem meg este uborkasalátával, meg volt fagyasztott málna desszertként, meg víz.)

reggel persze majd meghaltam ébredés után valami édesért, meg sósért felváltva, meg a cigiért. csak egy kis kecskesajtot ettem reggel, amikor pakoltam el az ebédnek valót (maradék csirke, uborkasaláta, sima saláta, és rá sajt, no öntet, az úgyis van az ubisalin). kólát ittam, meg ettem egy icikepicike sós patkóval az irodában, vagy mi a franc a neve. és persze nem dohányoztam mellé. a kávé után nehéz megállni, amúgy nem annyira. dehogynemkurvára

mondjuk ez szakadó esőben elég jó, nem kell lefoglalni mindkét kezemet, tudom közben nyomogatni a telefont. (pótcselekvés, aminek az a velejárója hogy rohadt gyorsan lemerítem a szifont). ebédre ugye a fent említett izét ettem meg, délután meg lesz francia saláta otthon meg sima saláta.

csokit nem ettem ezer éve, csipszert utoljára vasárnap, gyorsétteremben nem volt 2 hete kb. úgyhogy ez végülis egész jó arány.

délután 3-ra érek haza, aztán elnetezem az időt és 6-kor ébredek fel, úgyhogy rohanni kell a metróhoz, de eszem egy kis franciasalátát (marha szar ízű a sok répától, borsótól. fúj! soha többet nem eszem azt hiszem) meg sajttal töltött csirkét és elrohanok a garázsvásárra. a 99-es buszon azt hiszem, sosem élem túl Mordor sötét útjait, és a bennszülöttek a Diószeghy Sámuel utca közepén fognak élve megsütni, de szerencsére bejutunk a vásárra, és majd vissza a Blahára is miközben egy faszi úgy hallgat zenét az előttem ülő széken hogy üvölt belőle a mulatós, szorosan a füléhez tartja és énekel. nem normális emberek utaznak a BKV-n.

Ronival a Burger Kingben kötünk ki, eszem egy kis menüt 500-ért. hát ennyit a gyorsétteremben nem eszünk elvről, azzal nyugtatom magam, hogy csirkét ettem majonézzzel meg salátával és csak kis krumplit meg kólát. vizet nem adnak a menühöz, kérdeztem! viszont mérföldekkel jobb mint a délutáni franciasaláta. volt valami íze! és nem zöldség! lassan nyúl leszek.

persze azért szarul éreztem magam, ezért hazafelé a Lánchídtól majdnem a Margit hídig sétáltam, büntetésül mert ettem egy kis menüt.

útközben erős késztetést éreztem arra, hogy mindenféle emberek kezéből kitépjem a meggyújtott cigit, vagy a zsebükből kikandikáló cigisdobozt kivéve elszaladjak és stikában elszívjak egymás után vagy 5 szálát, addig pont amíg el nem ájulok. végül persze egyszerűen hangosabbra vettem a fülemben az Emil Rulez! Gyere át című albumát és gyorsabban sétáltam. holnap már istenbizony futok is!

valami történik...

... ez meg annak a dokumentációja, csak hogy lássam, honnan hová merre tart.

szeptember 9. hétfő 1. nap

az első nap, hogy nem veszünk cigit. még van a hétvégéről  pár szál, amikor is elhatároztuk, hogy nem dohányzunk többet. persze van dugicigim, valami ukrán priluki vékony változatban. bűnszar. a nap folyamán előkerül, amikor is elfogy a vékony zöld multink. egyébként diétázni is elkezdtünk, vagyis egészségesebben étkezni. ránk fér, rám meg főleg.

a hétfő gyorsan eltelik, azért a reggeli kóláról nem mondok le, 0,33-ast veszek a boltban, meg mellé egy sós kiflicskét, mert éhen vesznék ha nem. napközben elszívom a maradék 2 szál mentolost, meg iszom egy kávét a kiadóban. aztán 2-kor átrohanok egy munkameetingre a sanomába. persze éhes vagyok (hiszen nem ebédeltem), úgyhogy a kávézóban délután 4-kor húsos melegszendvicset eszem, jeges fredo-val és elszívok vagy 3 szál lila dobozos cigit. iszonyat szar.

itthon hazaérve az egész napos szakadó esőtől és a fejfájás miatt (tuti a cigitől van, 6-kor bezuhanunk  az ágyba és 8-ig alszunk). 8 után éhes vagyok, a Férfi is, úgyhogy rendelünk kaját. ő valami bolognai sertésbordát (fúj!) én cézár salátát 900-ért. pont annyiba kerül mint az aznapi megspórolt cigi ára, de akkora adag, hogy megenni sem tudom csak a felét. este még fagyasztott málnát tömök magamba és egy kinder pingvint, mert kaptam egyet a Férfitől.

mérlegelés: 63 kilós hatalmas bálnabébi vagyok

szeptember 10. kedd 2. nap

hajnalban nem tudok aludni. hajnali 3-kor még vergődök (a délutáni alvás átka!) és persze éhes vagyok meg rohadtul rágyújtanék. így iszom inkább. de attól meg folyton fel kell kelni pisilni. reggel 8-ig nem tudom hányszor megyek ki wcre. fasza reggel, úgyhogy egy tökmagos-sajtos tetejű izét veszek a boltban, meg a kólát, mert az kell. kávét is iszom a munkahelyemen és a lila förtelem cigitől elszívok délután 2-ig pár szálat. ebédre a tegnap esti salátám maradékát vittem, úgyhogy azt eszem meg fél tökmagossal. persze rendelhettem volna valamit még a saláta mellé, de semmit sem találtam az ételkihordóknál, így inkább nem ettem. minden túl egészséges és túlzottan gusztustalan számomra. úgy mint: főzelékek, párolt zöldségek és drága húsok menüben 1200-ért.

délután elmegyek egy könyvért a Ferenciek terére, ahol megállapítom hogy elég gusztustalan lett a környéke és hiába építik nem látszik a vége. cipőt persze nem kapok, ott ahol szeretnék, úgyhogy irány a Fashion street, szépen süt a nap úgyis. a Vörösmarty téri NewYorkerben sikerül elköltenem az aznapi cigim árát. veszek egy fekete egyszerű pólót 890-ért. hazafelé a Pillók cukrászdában 7 darab sajtos rudacskát kérek a mellette levő zöldségesnél pedig 2 őszibarackot 180 ft-ért. ez lesz a vacsorám úgy határozok. ma este amúgy bevásárolni is mentünk mert a hűtőt kinyitva nem volt benne más mint egy doboz sört, ketchup, majonéz és ennyi. a fagyóban van 2 és fél csomag fagyasztott málna, a kamrapolcon popcorn és műzli, meg maradék csokik. de azokat nem esszük meg! nem! nem! nem szabad! délután 4-kor elszívtuk az utolsó szál dugi cigit a lila fertelemből. mostantól nem veszünk cigit, de tényleg nem.

a boltban 2800 forintért vettünk uborkát, hozzá joghurtot (ebből csináltam uborkasalátát magamnak vacsorára, meg holnap ebédhez) Barnabás lecsóhoz vett virlist, meg paradicsom-paprikát, én bűnöztem egy 500 forintos kecskesajttal és egy Capri-Sonne red fruits itallal, mert hányok már a víztől. nem vettünk chipset, kólát, csokit, se semmi zacskós levest. (egyből nem 4000-et fizettünk!) jah és kenyeret sem. kellett még mosogató szivacs, sima saláta meg tejföl a csirkéhez, ami még van itthon a fagyóban. jah és lesz egyik nap franciasaláta, ahhoz kellett venni mirelitzöldet.

vettem egy szép női cipőt is magamnak, de ez nem a diéta és a leszokás része. az kellett már nagyon.

ugyanitt holnaptól el kell kezdeni mozogni is és valahogy rá kéne venni a Férfit is, hogy ne csak én csináljam, hanem ő is. vagy együtt. 

egyébként a mérlegelés: 62,8 kilós mormota vagyok. és szívesen rágyújtanék, de nem szabad.

alvópóló

több mint fél éve lakunk együtt és tök jól működik. csak ezt szerettem volna leírni, így nagy boldogságomban :)

jah és hallgassatok Konyhát, mert frankó lett az új daluk!

engedd el

holnap Punnany Massif koncert lesz a Budapest Park-ban. úgyhogy stílszerű az új FEL című albumukból egy dalt felpakolnom ide, hogy megtörjem a csendet.

igazából szerettem volna valami értelmes blogot írni, hogy mi van, de nem igazán tudok. ami szar, azzal igyekszem nem foglalkozni, ami jó, azt pedig megélem és így nem marad időm azon töprengeni, hogy miért és hogyan.

ez a dalt sokat hallgatom mostanság, reménykedem benne, hogy holnap el is játsszák a fiúk. kicsit OraveczNórás, de nem érdekel.

nekem tanulságos. csak ennyit akartam. 

Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút,
berögződve hajtogatod a bajt, a bút.
Vonzás törvény, paranoia bimbó,
fától az erdőt nem látva minek fahintó?

Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig neked hány hiányzik és te hánynak.

Viselkedési minta, instant színes borító,
kaméleon korszakban mondd, hol van az origó?
Ami belül az te, a többi tré,
az erős kiengedi magából, amitől fél.

Szeress amíg nem fojt, míg lüktet a szív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.
Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes.
Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes.

Elkeseredett Felcser, a problémádat felejtsd el,
ne eszement elmével megkent, légy eleven ember.
Ha a szar lököget, kecsesen engedd el,
a fal az mindig megvan, úgy hogy kell a fel a fejjel.

Míg vigadunk mi sírva, ez visz minket sírba.
Vagyonunk nincs, de sorsunk meg vagyon írva.
Ha bizti boys és hiszti girls,
Keresd, amivel teremtesz, ne azt, amivel ölsz.
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel,
mert a paráimat tudatosan engedgetem el.
Most ne a kéz felcsap, fogd fel ésszel,
ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el.
Egyedül vagy párban - nem jó, hogyan jó másnak?
Hogyan van az örök, mi van, ha vége lesz majd másnap?
A kritériumod egyre nagyobb burkot rád rak,
Engedd ki, a Földön még érző szívek várnak.

Pontos a pontos, ki késik tiszteletlen,
így maradhat névjegyed meg másnak díszkeretben.
Zavaros helyzetekben az okos enged,
te is képes vagy rá, tudom, a hitem benned - jó.

Jobb - bal, unalmas útirány,
ezzel fékezni a hazám érzem élet puritán.
Hogy változzon valami, neked leszek fejsze.
Egy helyben álltak a nép nevében, ez te.

Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb.
Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.
Ha tele a pohár és lépned kell,
egy dolgot ne felejts el - engedd el.

Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el.
Ha számító és konok, akkor - engedd el.
Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el.
Ha sok benned a rosszindulat - engedd el.
Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el.
Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.

Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel,
mert a paráimat tudatosan engedgetem el.
Most ne a kéz felcsap, fogd fel ésszel,
ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el.

Lazítani kell.

hurrá! nyaralunk!

idén, életemben először nyaralni megyek. okés, hogy voltam már a röpke 26 (lassan 27) évem alatt számtalan osztálykiránduláson, néhány táborban de az nem nyaralás. mindegyik megszervezett volt, vittek-hoztak busszal és nem azt csináltam, amit akartam, hanem amit a tanárok mondtak. el kellett viselnem huszonx idiótát magam körül és hiába voltunk szép belföldi helyeken senkit sem érdekel a dugipiáláson és a dugicigizésen és a dugáson kívül sosem semmi a városból, vagy a környékből.

idén, életemben először külföldre megyek. okés, hogy voltam már Bécsben (2x - egyszer a bécsi vásárban, egyszer Limp Bizkit koncerten), de számomra Wien nem igazán külföld. És az sem számít külföldi kiruccanásnak, hogy Aggteleknél átraktam a lábam a határvonal mentén, aztán gyorsan visszaszaladtam, mert azt hittem lelőnek a határőrök.

idén, életemben először a pasim is ott lesz a nyaraláson. okés, hogy voltam már "nyaralni" (nevezzük inkább üdülésnek) belföldön az exszel, de amikor anyuék vittek minket a helyszínre, és ismerősöktől kölcsönkért lakókocsiban néztük egymást 8 napon át (a a 10ből) mert a szakadó esőben nem lehetett mást csinálni (azonkívül, hogy csilliószor összevesztünk). szóval ez nem volt igazán felemelő. akármikor máskor terveztem nyaralást a pasijaimnak nem volt pénze, kedve, ideje blablablablabla... nem hiába már a volt pasijaim!

idén, életemben először barátokkal megyek nyaralni. okés, hogy voltam már párszor a barátaimmal itt-ott, tavaly Volt fesztivál, meg 1-1 nap Balaton, de azért ez mégiscsak 5 nap, külföldön 2 emberkével. De Sesamot, és Cilit ismerem már 2 éve személyesen, úgyhogy nem kell vadidegen pszichopata tömeggyilkosokkal osztozni a reggeli zsömlén, meg a fürdőszobán :)

de ami a LEGFONTOSABB: idén, életemben először láthatom a tenger!!!!!!!!!!44444

wwwúúúúú! úgy várom már ! tök jó lesz! sosem láttam még tengerpartot, sem távolról, sem közelről, csak fényképen irigykedve összeszorult szívvel bólintgattam, amikor mások mutogatták, hogy itt voltak ott voltak én meg vigyorogtam, hogy jaj de szép. most meg majd ott lehetek a vízben, meg a parton, az sem fog érdekelni ha összecsípnek a medúzák (nem hiszem, hogy lesznek) leharapja a kislábujjam egy kraken (ez már valószínűbb!), belelépek egy tengerisünbe vagy a kövek szétzúzzák a talpam. nem érdekel ha hó fog esni (bár ez júliusban nem annyira valószínű), de én akkor is fürdök a tengervízben.

amúgy lesz cuki kis apartmanunk, és ezt mind látni fogjuk élőben.  be vagyok zsongva, de azt hiszem ez normálisan. nem? 

mások boldogsága

ez az élmény, amikor látod mások boldogságát, ez ez ez annyira jó és megható dolog. szeretek részt venni ilyenben és megtapasztalni ezt. ilyenkor hiszem és tudom, hogy a világ sem annyira szörnyű, mert vannak jó emberek és örök élmények.

a hétvégén voltam Ildi és Zsolti esküvőjén, ahol testközelből megtapasztalhattam milyen is az, amikor két szerelmes kimondja a boldogító igen-t. Ildit már nagyon régóta ismerem, és ezáltal Zsoltit is. nekem mindig is egy pár voltak és most hogy már férj és feleség lettek még jobban hiszek abban, hogy a boldogságot meg lehet találni és ha két ember ennyire összepasszol, akkor abból csak jó dolgok sülhetnek ki.

a nagy napjuk is tökéletes volt. külső szemlélőként nem vettem észre semmi fejetlenséget, pedig a több mint 100 tagú násznépet kontrollálni nem kis feladat lehetett. mindent megszervezni, lefixálni, megoldani, feldíszíteni, megsütni, kipakolni, eltervezni, végrehajtani. le a kalappal, hogy olyan tökéletes lagzit élhettünk át, ami örök emlék marad mindenkinek, főleg az ifjú párnak.

és az, hogy láthattam, hogy Ildi meg Zsolti ilyen boldogok és szerelmesek egymásba ez mindent megért. nem bőgtem végig a lagzit, de sokszor elérzékenyültem. meghatóak voltak a beszédek a lánykikérőnél, amit Ildi öccse mondott, az anyakönyvvezető is szép idézetekkel adta össze őket, plusz volt egy kis vetítés róluk, ami mindenkinek az arcára mosolyt csalt. 

szóval mások boldogsága miatt örülök mostanság, de mellette én is boldog vagyok. talán ezért sem volt blog az elmúlt hetekben, mert nincs miről vekengeni. írhatnék a napi nehézségeimről (meg a kihívásokról, vagy arról, hogy néha olyan fáradt vagyok a sok munkahelyem miatt, hogy állva el tudnék aludni a villamoson) de minek tenném? összességében azt hiszem, hogy az életem jó irányba halad, sokszor ér szerencse, szeretnek és szerethetek én is. szóval minden jó.

ez a post meg elég nyálasra sikerült, de ez van :)

"

szinopszis

megállás nélkül ez a dal jár a fejemben, amióta kiadták klip formátumban. (jah igen, ezen a Magashegyi koncerten voltunk a MÜPA-ban pár hónapja.)

azóta annyi, de annyi minden változott. van ami jó irányba és van ami nem. nem igazán tudom, hogy hogy tudnám jól leírni, hogy mit érzek most, de a világ néha úgy tűnik hogy nem a jó irányba halad. túl sok rossz történik, emellett túlzottan apróságnak tűnnek a jó dolgok. igyekszem meglátni a dolgok pozitív oldalát, de nehéz, mikor naponta kapok szomorú híreket másokról/másoktól. 

és mindig a jó emberek mennek el. 

kibaszott sors, kibaszott élet. néha utálok ebben kibaszott világban élni.

most egy kicsit jobb, hogy leírtam ezt a mondatot. persze a káromkodás nem megoldás. a megoldás az idő, meg a barátok, meg a család, meg az, hogy meglássuk az apró boldogság morzsákat a világban. én ma már találtam néhány ilyet. keressetek és találjatok ti is, ezért éri meg ez az egész életnek nevezett akármi.

dalszöveg alább, több Magashegyi dal meg ITT. hibátlanok egytől egyig.

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfaág a lelógó ereszbe: beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, se kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled? 

a Hold túloldalán

ami van: próbálom összehangolni az életemet és belesűríteni mindent. kicsit zsúfolt most minden, de jól esik, hogy van mit csinálni. elkezdtem a könyvkiadónál dolgozni, szokom a dolgokat, ismerkedem a munkatársakkal, a feladatokkal és próbálok megfelelni. (fárasztó, fura belegondolni hogy 6 éve voltam utoljára próbaidőn). ezenkívül még ott van a cikkírás a Sanománál, ezenkívül hamarosan elkezdek egy új projektet egy új weblapnál. ilyet előzőleg nem csináltam, így kicsit parázok, hogy hogy fogok beletanulni, de úgy érzem, nincs lehetetlen. (ezt majd néhanapján visszaolvasom, amikor kezdem feladni, mert nem lesz egyszerű.) ezenkívül élünk a Férfival, minden hiperszuper, boldogok vagyunk. évekkel ezelőtt volt ilyen kiegyensúlyozott kapcsolatban részem. jó dolog szerelmesnek lenni, várni amikor hazajön, tervezgetni a jövőt, egymás karjaiban feküdni az ágyban és csak lenni és beszélgetni.

a szociális életemet élem azért a szabad perceimben. néha twitterezem, néha teszek ki egy-egy zenét a facebookra, és igyekszem emberekkel találkozni, mert ők töltenek fel. jövő héten megyünk 2 koncertre, moziba, megmutatjuk a barátoknak a kedvenc törzshelyünk a Finomító kantint, aminek a bejegyzését (hála a kiemeléseknek elég sokan olvastak. innen is köszi Kata és Jancsi az azóta is töretlen kedvességet és finomságokat!). jövő héttől beiktatom a sportot is, nem mintha a finom levesek miatt kéne leedzenem bármit is, egyszerűen muszáj 1 óra olyan tevékenység, amikor nem kell gondolkoznom, amikor szól a zene és csak csinálom, amit az edző mond. hétfőn megyek az első spinning órámra, viszonylag jutányos áron (1000 ft /alkalom, anno régen vidéken nálunk is ennyi volt mikor kezdtem) remélem heti 2x sikerül beiktatnom majd és jó seggem lesz nyárra és nem kell szégyenkeznem fürdőruhában a Balaton parton (nem mintha bármikor is tettem volna, viszonylag jó testem van, nincs okom annyira panaszkodni végülis)

a zenék jönnek mennek, de mostanság sok Brainst, Hősöket és Elefántot hallgatok (jók lettek az új albumok). álljon itt akkor a Hősök feat Fluor Tomi dal, mert szeretem és mert jó a szövege.




R: Teljesült tegnap ma is várod mi
Amíg nem felejtünk el álmodni
Itt nincsen ha esetleg meg talán
Találkozunk a Hold túloldalán

/Ecku/
Légy te a katona a vadakat terelő juhász
Űrhajós vagy focista nincs kiadva az ukáz
Hogy mi leszel diploma szakma kell egy befutó
Tűzpiros járgány igazi alomautó
Kacsalábon forgó az sem baj ha drága mi
A szelvény a zsebedben a lottó ötös számai
Utazd be a földet és építs időgépet
A kedvenc filmedben vagy szép az élet
A történelem viharait elállítanád
Ahol eltűntek ott újra kinőnek a fák
Hogyha felebredsz legyen mindig barátod
Kívánok továbbá egy boldog családot

/Brash/
Szegény koldus álmodsz menedékről rég
Ahol nem fagyos a lépcső ahol gőzölög a káve
Remélj szebb világot napsutest ború helyett
Fejben eljutsz bárhová csak csukd le a szemed
Szántóföld neked megjön az eső holnap
Kedves ország rólad majd a napilapok szólnak
Hogy megváltoztál a pórnép kezet nyújt
Lelegezz a válladról dobd le az évszázados súlyt
Szárnyalj legyél sanzonénekesnő
Kislány aki Edith Piaf lesz ha egyszer felnő
Álmodj mert azt nem veheti senki el
Ébredj a hold másik oldalán fel

refren /2x/


/Fluor/
Megin' csorog az óra ja nehéz az ébredés
Álmodj róla hogy szép az élet és
Ami rossz csak tévedés bármi vár
Legyen eggyel jobb a korábbinál
Kézbe' kéz csak te vagy ott meg én
Nézd mindent beragyog a fény
Van hogy menni kell de az illatod marad
A háztetőről figyelt csillagok alatt
Hee ez most valóság vagy egy álomkép
Nem latom meg
De mikor átölelsz én megszámolom
A szívveréseid így tudom hogy álmodom

/Mentha/
Hey! Mesélj mar! Na milyen almaid voltak?
A holtak hajnalán behódolunk a holdnak
Te is belegondoltál szerintem nem egyszer
Ha lehetne mindennap megtenned ezerszer
Var rad az agyban a tollasbál ma
De akinek nem alma az ne vegye magara yo'
Repül a bálna ki tudja hol áll meg
Talán a Hold túloldalán talán nem
Álmodj bátran amiről szeretnél
Mert mindent eltakar a szemhéjad a szemednél
Rab vagy a képzelet börtönében
De nálad a kulcs és te őrzöd ébren

finomító kantin

először is megjegyezném, hogy nem kenyerem elvenni a Városban, WeloveBudapest és a többi modorheaven gasztro blog munkáját, csak gondoltam ide elfér egy ilyen post is :)

a héten nyitott a Varsányi utcában a Finomító Kantin nevű hely, ami révén, hogy itt van mellettünk pár utcányira sokszor elmentünk előtte az elmúlt hetekben míg csinosították. vártam már, hogy levegyék a "Hamarosan finomítunk" borítást az ablakokból, mert kíváncsi voltam milyen is lett belülről. mivel ma tesztnapok voltak (vannak 29-ig) így -30%-al kedvezőbbek az ételek és italok ára, úgyhogy muszáj volt kipróbálnunk a Férfivel. én nem csalódtam :) 

íme a kapható dolgok (kattintásra megnő). én ma a Finomító menüt (1290 ft) próbáltam ki, amiben egy leves és egy finomító burger volt. 3 féle levesből lehetett választani (zellerkrém, kókuszos chai, csirkeleves - egyenként is kaphatóak 590 ft/pohár áron) a hamburger tartalmazott zöldségeket, sajtot, jalapeno paprikát, paradicsomot, szószokat, frissen sütött vastag marhahúst mindezt egy szezám magos zsömle rejtette. a kettő együtt korrekt adag volt. (a Férfi kevésnek találta az egy burgerjét 990-ért, úgyhogy nem lakott igazán jól én annál jobban!)

kép: instagram/gyufesz

A leves (szerintem) iszonyat finomra sikerült. krémes csirkés, kókuszos, fűszeres és frissen vágott vékonyra szelt répa és metélőhagyma darabokkal volt megszórva. csinos, minimál dizájnos pohárban érkezett.

a menüben nekem még járt egy hamburger, ami nem különbözött sokban a Férfi által kért sima cheese burgertől (méretben és összetételben legalábbis). saláta, vaskos marhahús, finom szósz, szezámos zsömle, szolid paradicsom darab. egy kicsit elázott a papírba becsomagolt szendóm, mire megettem a levest, de az ízéből nem vont le ez semmit sem. (egyébként ha már burgerek, akkor a Burger blog tartott előkóstolót, ők jobban le tudták ITT írni, hogy milyen volt az élmény + ott vannak képek is, amikről én az esti fényviszonyok miatt lemondtam.)

a Férfi hamburgere asszem 990 volt magában, úgyhogy a menü jobban megéri. kapható még Finomító Extra menü, ami mellé jár sült krumpli is szósszal + leves mindezt 1690-ért. főételként volt még 890-ért lasagne (több vendég azt evett). egyébként az ételek ott készültek el előttünk, ha közben nem ültünk volna át az étterem végébe, ahol nem láttunk rá a pultra. a személyzet kedves, volt egy kis kavarodás a menükkel, de hát az első napjuk úgyhogy mi csak mosolyogtuk.

óh! és ittunk frankó málna szörpöt, amiben sok sok málnavelő volt, és nem volt agyoncukrozva/szörpözve. frissítő volt! nyáron jövünk majd limonádézni is, és lesz fröccs is. (egyelőre ez coming soon, mondjuk ahogy kinéztünk az ablak mellett álló magas asztalunkról a szakadó hóba ezt el is vetettük eleve). 

képek: instagram/boogeephoto

a dizájn modern. vannak a falra szép betűkkel festett mondatok (mint Keep calm, eat soup), sok fényfűzért, kis égők az magas székek a Vapionohoz hasonló asztalok felett. meg vannak kis növénykék az ablakban és van mellékhelyiség, meg külön kézmosó hely (!).

a Finomító Kantin tippre ilyen 20-25 ember egyszerre való leültetésére elegendő kb, de maga a hely nagyon megnyerő és jól kialakított. van szuper szelektív tároló a maradéknak, papírnak, műanyagnak úgyhogy pluszpont. ezenkívül kedvesek is voltak, úgyhogy nálam törzshelygyanús. 

vannak saláták is, meg grillszendvicsek (vega változatok) többféle menük, és volt 2 féle süti is meg biztos kihagytam valamit, mert mindent nem bírtam megjegyezni :) csak felkerül a weboldalukra vagy a FB oldalukra hamarost egy étlap is.

egyébként én örülök, hogy a LEVES., Bors Gasztrobár. Pasta. után van valami Budán is. nah jó, nem ömlengek, majd még próbálkozom a kajákkal. tegyétek ti is ha erre jártok :) 11:00-tól este 20:00-ig nyitva vannak vasárnap kivételével.

megjött a régen várt tavasz, kezdődhet egy még újabb szakasz.

előre szólok: főként zenék, meg a hétvégi koncertes élmények következnek. a tanulság a végén. 

tetszik a Kocsis Bencével kiegészült Saverne bemutatkozó klipje. Bence hangja jól illik ehhez a kicsit Pendulumos dalokra emlékeztető szerzeményhez. remélem nem egyszeri klip, hanem lesznek még és idővel koncertek is. jó lenne zúzni erre egy nagyot. 

egyébként hétvégén voltunk kikapcsolódni, de még nagyon nincs nyár, pedig már nagyon szeretném.

pénteken Blahalouisana koncerten voltunk a Dürer kertben. Luise Pop (bécsi énekesnővel apelláló banda) koncertje a hóhelyzet miatt elmaradt, de mi jól szórakoztunk a magyar bandán is. kellemes hangja van az énekesnőnek és szimpatikusak voltak. cuki kis fiatalokból álló banda, drukkolok nekik, hogy kicsit jobban befussanak majd. Youtube-on csomó videó van fent tőlük, csekkoljátok le mind! megéri!

szombaton szintén a Dürer kertbe voltunk hivatalosak Punnany Massif szülinapi koncertre, ahol a beatKOHO és a Venblank voltak az előzőkar. míg az előző, mint hiphop illette a PM mellé, addig a tinifiúkból álló bugyinedvesítő bölcsészpoprock banda nagyon kínos volt. az énekes/gitáros srác az első dalnál elszakította/elszakadt a gitárja húrja és ezt szerelték lent, amíg teltek a kínos percek. az énekes nem igazán tudta áthidalni a dolgokat, a felbőszült Punnany rajongók meg már követelték a pécsi bandát. nem hálás feladat ennyi tömeg előtt előzenekarnak lenni, de azért odatehették volna magukat jobban is és kevésbé flegmán. persze Punnanyra teltház lett és leadták a kedvenc dalainkat, de nekem hiányoznak az új nóták, úgyhogy várom a következő lemezt. addig itt van a BeatKOHO, tőlük ezt a dalt már hallottam valami zenecsatornán, csak nem tudtam hogy ez az övék. szóval értitek :)




egyébként a tavasz illetve a nyár hiánya a legjobban ott látszik meg rajtam, hogy nem bírom (még) a hétvégi éjszakákat. legszívesebben otthon aludnék, sorozatot néznék és olvasnék. hajnali 3-ig kínszenvedés volt kibírni a szombat éjjelt/vasárnap hajnalt. többször kockára fagytam és nem esett jól a fröccs sem. nah mindegy, ahogy a koncertnaptáramból látom a szezon lassan de biztosan beindult,  úgyhogy nem adom fel. csak jön már az a régen várt tavasz, kezdődhet egy még újabb szakasz!

(utóbbi dalszövegrészlet a Kaukázus - Tartós béke című dalában csendül fel. úgy várom már a ReUnion koncertet, mint a Messiást. bónuszként meg is kapjátok a dalt.)

én már tudom a helyem

van új Óriás videó, Szimler Bálint rendezte. innen letölthető az új EP.

örvendjünk!

amúgy azt hiszem én is megtaláltam a helyem valaki mellett és ez hozza magával azt is, hogy a munkafront is kezd helyre állni. elkiabálni nem kiabálok el semmit sem, de haladok és van motiváció a jövőre nézve. egyedül ez nem menne, jó hogy nem vagyok elveszve.




minden a helyére tör
a hegyek, a víz, a fény
meg a hangok, mind vágynak
a helyük felé

mit képzel ez a rohadt idő?
néha rohan, néha meg úgy kell rá várni?
elég rosszul nevelték

előttem észak
mögöttem dél
balra a nap már folyik az égről
én meg csak intenék

talán a helyeden jó lesz
talán ezek a szélek
amik közé
beparkolni végre jó

talán ez most az az idő
amikor nem kell rohanni vagy lassítani
hogy tényleg ott legyél

előttem észak
mögöttem dél
balra a nap már folyik az égről
én meg csak intenék

előttem fény van
mögöttem éj
mellettem sorfal az idő
akinek intenék
hogy én már tudom a helyem

álmatlanság

tudjátok milyen az amikor tele van az agyad és folyamatosan járatod a megoldandó dolgokon és ez miatt nem tudsz aludni? 

az megvan amikor próbálnád kiüríteni, hogy 1 órára legalább vissza tudj aludni / el tudj aludni, de nem megy?

nekem évente többször hónapokig vannak ilyen időszakaim. a mostani már tart néhány hete. reggel korán felkelek és csak szenvedek az ágyban, hogy visszaaludjak. napközben persze csinálom amit kell (még mindig ezerrel munkát keresek, motivációs leveleket írogatok stb..stb..) aztán igyekszem nem széthullani egy-egy visszautasítás után. délután persze jön a holtpont, amikor próbálnék pihenni, de inkább abbahagyom, mert nem megy. egyszerűen nem megy.

álmatlanság van és ennek nálam főként érzelmi okai vannak. kéne valami relaxációs technika, hogy hajnali kettőkor ne azon kattogjak, hogy mi lesz velem másnap, harmadnap és úgy egyáltalán a következő héten vagy ebben az évben. nem érzem magam biztonságban az életben, minden olyan illékony és törékeny. szeretnék úgy felébredni reggelente, hogy kipihent vagyok és nem parázom a holnapon.

persze lehetne rosszabb is minden, de azért ott van bennem a folyamatos stressz. most új dolgokba is belevágok és majd próbálok megfelelni ott is és ezzel még több stresszt okozok magamnak. kicsit parázok is azon, hogy mi lesz, meg ott a bizonyítási vágy, és benne van ebben a siker és a bukás is.

de menni fog. mert miért is ne? az álmatlanság meg majd elmúlik és az sem fog zavarni reggel, hogy fél 6-kor úgy csipognak a madarak a tavaszi napsütésben, hogy legszívesebben lelődözném őket. 

ehhh!

amúgy a magánélet köszi szépen a legnagyobb rendben van, írhatnék erről is postot, de én most inkább egy kicsit picsogni szerettem volna. 

amúgy itt a Magashegyi Underground új videóklipje. enjoy! 

ebben a rinyablogban, most úgysem volt megfelelő tartalom.