nincs se kedvem, se időm blogot írni az ünnepről, úgysem tudok mit nyilatkozni. nem is igazán tudnám leírni, hogy nálunk, hogy mennek a dolgok, amit mindenki máshogy él meg, mindenki más hagyományokat tart fontosnak, mindenkinél más a karácsonyi menü, mindenkinél más a családi légkör és így tovább...
egy a lényeg: legyetek azokkal, akiket szerettek, ha meg ez nem megvalósítható, akkor mondjátok el neki, hogy mennyire szeretitek (nemcsak ezen a napon, hanem a többi 364-en is) és kívánjatok neki boldog karácsonyt!
"Ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen karácsony!" Szilágyi Domokos
8 nappal ezelőtt akartam postolni ezt a karácsonyi dalt, de annyi időm se volt, hogy megtegyem. a pontos időszámítás szerint pedig 4 nap múlva megállíthatatlanul itt lesz a karácsony. ilyen időtájt már túl leszek egy anyuféle überállat 8 fogásos vacsin és a karácsonyfa alatt fogok fetrengeni egy kiskutyával a kezemben. vagy 8x1-el inkább.
egyébként nincs bajom a karácsonnyal, egész jól bírom idén a tömeget, célirányosan vadászom az ajándékokat, igaz feleannyi sikerrel, mint ahogy az tőlem elvárható lenne, de nem is hiszem, hogy ez a lényeg. nem erről szól úgysem az ünnep. meg úgy az egész élet.
24-25-én nem akarok semmi mást csinálni csak olvasni, enni, aludni, olvasni, enni, aludni, kiskutyát simogatni, inni, kiskutyát simogatni, olvasni és inni, tévét nézni, aludni, néha internetezni és nagyjából ennyi. jah meg rokonokkal találkozni és aludni. óh! azt már sokszor leírtam.
(kibaszottul nagyon elfáradtam december végére és ahhoz, hogy a január úgy induljon, hogy végig bírjam csinálni a 2012-es évet ki kell magam pihenni. nem tudom, hogy fog sikerülni, de rajta leszek a szeren)
a szokásos: egy kép, egy idézet, meg néhány hülye gondolat
"Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van." Carol Nelson
Furán érzem magam, nem "jófurán" hanem rosszul furán. Valami készülődik ellenem. Érzem. Valami nagy, ami fájni fog, ami arcul fog csapni, amitől rosszul leszek, amitől sírni fogok. Valami olyasmi, ami nem fog jól esni. Nem tudom mi lesz az, kitől várható és mikor, de jönni fog. Nem is olyan sokára szerintem....
Vajon lesz aki megvéd ettől? Lesz aki segít majd, amikor magam alatt leszek?
(A francba már! Vajon létezik olyan karácsony, amikor 100%-osan boldog leszek? Ha saját családom és karácsonyom lesz akkor ez a szar érzés el fog múlni?)
Hát most ez a film sem húzott ki a rossz érzésekből. Csak rosszabb lett. De hát én már csak ilyen mazohista hajlamú lányka vagyok. Dagonyázzunk az ünnepen is minden "jóban". "Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van,hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket."
Annyira távol van most ez az érzés. Annyira távolnak érzem ezt az egészet. Tudom, hogy szeret, azt is érzem hogy én is őt, de olyan régen voltunk már együtt hogy jaj. Belegondolni is rossz. És akármennyire is próbálom tartani magam akkor is rossz, és ma egész nap a sírás kerülgetett. Azért is mert alig beszéltünk, azért is mert legszívesebben én is azzal karácsonyoznék akit szeretek és amúgy is wááááááááá!
Tudom hogy sokan szeretnek, de mégis csak más így.
Hát nem akartam ilyen szenvedős blogot írni, elvileg a karácsonyról a boldogságról meg a szeretetről szól. Az van is, csak van hiány is sajnos és ez erősebb a happyxmas érzésnél.
Van karácsonyfám amit anyu behozott a szobámba, de úgy hogy én csak jóóóóóó sokkal később vettem észre mikor be akartam menni vmi cuccomért. Hopppá! Meglepődtem és szép is lett :)
Az ajándékok mindegyike is itt áll becsomagolva. Anyu, hogy tudta hogy nem fogok ráérni, és nem is lesz kedvem időm energiám arra hogy csomagoljak bármit is. Gondolatolvasó tehetséggel és nem mellesleg kreativitással van megálva. én hogy a faszba nem örököltem ezt?
Emellett volt még ma sok nevetés, némi eső, napsütés egy szál se de a hangulatot még ez sem rontotta el :) lehet hogy azért mert ennyire itt van a karácsony. nem volt stressz, nem volt a melóhelyen semmi feszkó, évvégi utolsó nap hangulat volt tökéletes nyugalommal. délután kikapcsolódás hegyek a barátnővel akivel kábé 1 nézésből megértjük egymást, és ugyanarra gondolunk pedig elég keveset látjuk mostanság egymást. tényleg mi lenne 1 városban élnénk? katasztrófa :D se nem dolgoznánk normálisan, se nem tanulnánk hiszen lekötnénk egymást a sok jövés menéssel az fix.
itthon is jó hangulat volt, karácsony előtti bebaszás is esedékes volt. nem nyugi nem az én részemről! én nem ittam csak 1 pohár malibu kólát, azt is csak úgy mentettem gyorsan gyorsan amíg még volt.
1 valami rondított bele a nap befejezésébe, de erről még itt sem vagyok hajlandó írni mert csak felbaszott és dühített rendesen. Egyes emberek még mindig idióták és semmit sem változnak, vagy direkt nem akarnak, csak csak egyszerűeh hülyék :D
Jah és bejelentem Dávid kiszeretett belőlem. Most már más köti le a gondolatai nagy részét. Nem bírok versenyezni egy 3D-ben látott mozifilmmel úgy érzem :) James Cameron elmehet a rákba de tényleg!
Most nem várom a karácsonyt. Eddig ha volt barátom karácsonykor (igen igen az elmúlt 6 évben akadt ilyen) mindig együtt karácsonyoztunk. Egyik nap itt nálunk, másnap náluk. Persze azokat a karácsonyokat nem hasonlítanám mondjuk a tavalyihoz, és a mostanihoz sem. Mind másért lesz jó, vagy rossz, de mégis más.
Szeretem ezt az ünnepet, imádom a családomat, a közös kajálásokat a jövés menést, a sok nevetést, a karácsonyi reggeleket, és a békés estéket. Most is békés lesz az estém, csak egyedüli. Mert Ő otthon lesz, és én is otthon. Az otthonokat meg 220 kilométer választja el egymástól. Hajjjajjj. Érzem hogy nem lesz egyszerű nekem, aki megszokta azt hogy bármikor bármi baja van rohanhat ahhoz akit a legjobban szeret a világon. Most nem rohanhatok, kivárhatom a 27-ét és akkor felszállhatok a korai IC-re és végre jól megölelgethetem őt mert már nagyon hiányzik.
Cirka 2 hét és látom is és utókarácsonyozunk és legalább a szilvesztert együtt töltjük. Ez is valami, és több mint a semmi :)
...ha hallom a hangját telefonban mikor felhív ...ha valami kedveset ír üdvözlésként reggel MSN-re ...ha kapok egy aranyos szerelmes sms-t Tőle ...ha ír nekem egy levelet ...ha elmondja, hogy hiányzok neki ...ha elmondja, hogy mennyire szeret ...ha elmondja, hogy tartsak ki ...ha elmondja, hogy ne adjam fel
Az jelentené viszont néha a legtöbbet ha mindig itt lenne velem. Nehéz kibírni 15 napot így. Még csak 7 telt el. Hiányzik nagyon, és olyan messze van még minden, néha úgy érzem. Mi lesz velem karácsonykor?
