megint

hétfőn megint ott fogok sírni ugyanazon a padon, ahol június 30-án tettem. remélem, hogy ezúttal nem bánatomban, hogy megbuktattak az államvizsgán. a póton is.

iszonyatosan/leírhatatlanul/mocskosul kibaszottul fosok a pót államvizsgáról. féltem már vizsgától, de így még sosem. mint ha az életem múlna rajta, pedig nem hiszem. ha valahol szóba kerül, hogy hétfőn államvizsgázom rám jön a remegés, kiver a víz, sírás kerülget meg az ájulás és érzem a torkomban azt a szorító érzést. olvasgatom a tételeket, próbálom memorizálni őket és rám jön a hányinger.

nem az iskolától, nem a tanulástól van ez, mert azokat élvezem, hanem attól a tudattól, hogy megint ott állok majd egy bizottság előtt és hiába próbálkozom a tanárok előtt, tanszékvezetők előtt, a vizsgabiztosok előtt és hiába tudom az anyagot mindenhiába. akkor is annyira magabiztos voltam és tessék. most hangyafasznyi magabiztosságom nincs.

vasárnap óta rémálmaim vannak, hogy újra megbuktatnak. nem igazán motiváló sírva felébredni, de mégis csinálom, mert túl akarok lenni rajta, mert egyszerűen már fizikailag és lelkileg is iszonyat rosszul vagyok ettől az egésztől.

félek a megalázottságtól, hogy újra az lesz ami nyár elején. bizonyítani szeretnék, hogy nekem is sikerülhet valami az életben. legalább egyszer!

vasárnapig itthon vagyok, reggel 8-tól hajnali 4-ig tételeket olvasok, óránként tartok 8 perc szünetet. ebben 3 percig ugrándozok az ágyon, vagy a földön heverő tanulómatracon a jegyzeteimen a másik 5 percben elszívok egy cigit és/vagy megiszom egy kávét/energiaitalt vagy eszem. óránként kiszaladok megsimogatni egy random kiskutyát és megölelgetem. kicsit sírok neki, hogy mennyire kiborító ez az egész újravizsga és aztán folytatom a tanulást. néha a maradék perceimet arra használom, hogy beleolvasok a twitterbe, kipostolok valamit tumblerre vagy felnézek facebook-ra és lecsekkolom ki hol jár 4SQ-en és irigykedek, hogy bárcsak engem is elvinne valaki innen a jegyzetek mellől és kicsit felvidítana.

vasárnap meg visszamegyek az albérletbe és próbálok nem idegösszeroppanni és valahogy megpróbálni túlélni. biztos lesz még addig egy-két elkeseredett blogpost.

(igyekszem nem bekattanni hétfőig és úgy felfogni, hogy ez csak egy szaros vizsga, de kibaszott nehezen megy ez nekem most)

államvizsgaálom

délután 10 tétel bemagolása után elfáradtam, így ledőltem 60 percre aludni de sikerült az államvizsgával álmodni.

az álmomban együtt vizsgáztam Fluor Tomival (!!!) és Bate-tel, akivel ugyanazt a médiakonvergencia tételt húztam, de én nem nagyon tudtam, erre Bate súgott pár szót, amiről minden eszembe jutott. Fluor Tomi a tömegkommunikáció tételt húzta, amit én is kikaptam második tételként, de neki én segítettem. bár nem sikerült halkan súgnom neki, így a Győrffy tanár úr rámszólt, de elnéző volt, mert hát ez az ő szakterülete (ő is tanította nekem a tantárgyat) én meg szuperül tudtam a tételt.

el is mondtam mindkettő tételt és ötössel zártam az egészet. Fluor és Bate nem tudom, hogy vizsgázott mert felkeltem, de biztos nekik is ment a vizsga :D

persze ez csak egy fura álom volt, bár azért az ötössel megelégednék az életben is, de ennyi tanulás után is azt érzem hogy ez nekem álom marad. holnap meglátjuk.

(ugye szorítotok nekem, meg külditek a pozitív energitá, a csííííííít bármit amitől jobb lesz és kevésbé fogom szétstresszelni magam?)

Sem emlék, sem varázslat

"nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;"

a reggeli random dalom ez megzenésített Randnóti vers volt. tökéletesebbet így pár óra alvás után nem is választhatott volna az iPod. azóta persze nem bírom kiűzni a fejemből, de nem is célom. olyan szomorúan szép, és Ágnes hangjával valami olyan egyveleget alkot amire nincsenek szavak.

egyébként nincs nagy baj, csak kicsit elfáradtam. agyilag főleg. meg hiányzik az, hogy megölelgessen valaki és elmondja, hogy nem lesz baj, átmegyek az ÁV-n és minden rendben lesz mert okos vagyok meg ügyes meg hasonlók. valahogy kicsit egyedül érzem magam most (bár tudom, hogy nem így van mert mindenki drukkol meg szorít stb..).

az viszont biztos, hogyha túl leszek rajta minden jobb lesz megint.

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30

értelmetlen mondatok

olyan értelmetlen mondatokat olvasok már órák óta, amiket egyszerűen nem vagyok képes felfogni. bár sosem volt gondom az értelmetlen dolgok bemagolásával de ez esetben jó lenne ha jobban menne, mert véges az időm, meg a tűrőképességem. az agysejteimről ne is beszéljünk.

kicsit már most elegem van, de igyekszem csak ide kiírni a nyűgjeimet. egyébként hajnali 1 óra lesz, és legalább még 2 órát kell magoljak aztán 8-kor kelni és folytatni.

munka a héten már nem lesz több, csak ilyen 5 perces minimális emailolvasás, de ha lehet még az sem. egyszerűen ez most nem megy. így is nagyon el vagyok fáradva, már a szombat este sem volt az igazi. buliból hazajönni úgy, hogy majd szétmegy a fejem és nem az alkoholtól, mert azt alig ittam, hanem a fejfájástól az nem annyira funny.

amúgy is fura volt a szombat éjjelt meg a vasárnap reggelt a saját ágyamban tölteni, mert ez nem így szokott lenni mostanság. hiányzik István is naná és azt hiszem csütörtökre be fogok csavarodni a nagy mennyiségű értelmetlen mondatoktól és ettől a kibaszott sok tételtől.