hétfőn megint ott fogok sírni ugyanazon a padon, ahol június 30-án tettem. remélem, hogy ezúttal nem bánatomban, hogy megbuktattak az államvizsgán. a póton is.
iszonyatosan/leírhatatlanul/mocskosulkibaszottul fosok a pót államvizsgáról. féltem már vizsgától, de így még sosem. mint ha az életem múlna rajta, pedig nem hiszem. ha valahol szóba kerül, hogy hétfőn államvizsgázom rám jön a remegés, kiver a víz, sírás kerülget meg az ájulás és érzem a torkomban azt a szorító érzést. olvasgatom a tételeket, próbálom memorizálni őket és rám jön a hányinger.
nem az iskolától, nem a tanulástól van ez, mert azokat élvezem, hanem attól a tudattól, hogy megint ott állok majd egy bizottság előtt és hiába próbálkozom a tanárok előtt, tanszékvezetők előtt, a vizsgabiztosok előtt és hiába tudom az anyagot mindenhiába. akkor is annyira magabiztos voltam és tessék. most hangyafasznyi magabiztosságom nincs.
vasárnap óta rémálmaim vannak, hogy újra megbuktatnak. nem igazán motiváló sírva felébredni, de mégis csinálom, mert túl akarok lenni rajta, mert egyszerűen már fizikailag és lelkileg is iszonyat rosszul vagyok ettől az egésztől.
félek a megalázottságtól, hogy újra az lesz ami nyár elején. bizonyítani szeretnék, hogy nekem is sikerülhet valami az életben. legalább egyszer!
vasárnapig itthon vagyok, reggel 8-tól hajnali 4-ig tételeket olvasok, óránként tartok 8 perc szünetet. ebben 3 percig ugrándozok az ágyon, vagy a földön heverő tanulómatracon a jegyzeteimen a másik 5 percben elszívok egy cigit és/vagy megiszom egy kávét/energiaitalt vagy eszem. óránként kiszaladok megsimogatni egy random kiskutyát és megölelgetem. kicsit sírok neki, hogy mennyire kiborító ez az egész újravizsga és aztán folytatom a tanulást. néha a maradék perceimet arra használom, hogy beleolvasok a twitterbe, kipostolok valamit tumblerre vagy felnézek facebook-ra és lecsekkolom ki hol jár 4SQ-en és irigykedek, hogy bárcsak engem is elvinne valaki innen a jegyzetek mellől és kicsit felvidítana.
vasárnap meg visszamegyek az albérletbe és próbálok nem idegösszeroppanni és valahogy megpróbálni túlélni. biztos lesz még addig egy-két elkeseredett blogpost.
(igyekszem nem bekattanni hétfőig és úgy felfogni, hogy ez csak egy szaros vizsga, de kibaszott nehezen megy ez nekem most)
iszonyatosan/leírhatatlanul/mocskosul
nem az iskolától, nem a tanulástól van ez, mert azokat élvezem, hanem attól a tudattól, hogy megint ott állok majd egy bizottság előtt és hiába próbálkozom a tanárok előtt, tanszékvezetők előtt, a vizsgabiztosok előtt és hiába tudom az anyagot mindenhiába. akkor is annyira magabiztos voltam és tessék. most hangyafasznyi magabiztosságom nincs.
vasárnap óta rémálmaim vannak, hogy újra megbuktatnak. nem igazán motiváló sírva felébredni, de mégis csinálom, mert túl akarok lenni rajta, mert egyszerűen már fizikailag és lelkileg is iszonyat rosszul vagyok ettől az egésztől.
félek a megalázottságtól, hogy újra az lesz ami nyár elején. bizonyítani szeretnék, hogy nekem is sikerülhet valami az életben. legalább egyszer!
vasárnapig itthon vagyok, reggel 8-tól hajnali 4-ig tételeket olvasok, óránként tartok 8 perc szünetet. ebben 3 percig ugrándozok az ágyon, vagy a földön heverő tanulómatracon a jegyzeteimen a másik 5 percben elszívok egy cigit és/vagy megiszom egy kávét/energiaitalt vagy eszem. óránként kiszaladok megsimogatni egy random kiskutyát és megölelgetem. kicsit sírok neki, hogy mennyire kiborító ez az egész újravizsga és aztán folytatom a tanulást. néha a maradék perceimet arra használom, hogy beleolvasok a twitterbe, kipostolok valamit tumblerre vagy felnézek facebook-ra és lecsekkolom ki hol jár 4SQ-en és irigykedek, hogy bárcsak engem is elvinne valaki innen a jegyzetek mellől és kicsit felvidítana.
vasárnap meg visszamegyek az albérletbe és próbálok nem idegösszeroppanni és valahogy megpróbálni túlélni. biztos lesz még addig egy-két elkeseredett blogpost.
(
2 megjegyzés:
Szia!
Sok-sok-sok-sok kitartást küldök neked! Biztosra veszem, hogy sikerülni fog a vizsga.
Már tapasztaltabban mész oda, a magabiztosságodat pedig igyekezd megőrizni, az fontos.
Csak fel a fejjel, addig is meríts annyi energiát, amennyit csak tudsz, és amiből csak szeretnél - legyenek azok a kutyák vagy az ugribugri. :]
Az ilyen szitukban nekem ez adja!(mashogy tan nem is erdemes...)
"Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves így válaszolt: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse." A szomszédok azonnal rávágták: "Csakis balszerencse lehet!" Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és még húsz másik lovat is hozott!"Az öreg erre azt válaszolta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!". Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtak: "Micsoda balszerencse!" A földműves erre azt mondta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!" Néhány szomszéd mérgesen így szólt: "Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!" Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: "Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!"A földműves így válaszolt:"Ki tudja..."...."
G. 1 kalappal!!! :)
Megjegyzés küldése