hello 2011

2010 utolsó 4 napja úgy telt, ahogy kellett azt hiszem. bár történtek előtte olyan események, amik megrendítették a világba, meg a szerelembe vetett hitemet, de volt néhány ember, aki nem hagyott cserben

a megérzéseimről meg kiderült, hogy tényleg működnek

azóta jobb a helyzet mérföldekkel és kezdem elfelejteni a dolgokat. felejteni egyébként is jó dolog, csak nekem nem megy annyira könnyen és sokáig kell ott belül kiskanállal összekapargálni a dolgokat és a széthullott darabokat is nehezen fogja meg a ragasztó. de aki kitartó annak sikerül és én is hagyom magam, mert utána nekem is jobb. szeretném ha jobb lenne.

2011-től nem várok sokat pesszimista révén. készülök a legrosszabbra mindig, maximum kellemes meglepetés ér és azt veszem észre észre, hogy jó évet zártam

ilyeneket fogadnék meg és próbálnám tartani magam hozzá 2011-ben például hogy:

- mindig minden körülmény között boldog, mosolygós, vidám meg szerelmes leszek

- no depressziózás, no önsajnálat, no rinyálás

- végre lediplomázom egy faszán megírt szakdolgozattal

- elkezdek angol tanulni és/vagy jogsira fizetem be magam (esetleg mind2)

- megpróbálom megtartani az állásomat, nem elrontani dolgokat, nem ellinkeskedni csak maximálisan teljesíteni és úgy csinálni mindezt, hogy elégedett legyen mindenki (saját magammal az élen)

- megpróbálok kevesebbet káromkodni és beiktatom az életembe a rendszeres sportot

a kávézásról, a dohányzásról és a nagy zabálásokról nem mondok le mert jól esnek. ahogy néha a káromkodás is :)

A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek. /Benjamin Franklink/

Hétfő hajnal. Szokásos álmosság. Cigi. Vonatraszállás. Szokásos utazás és minimális alvás. Kényelmetlen ülések. Sapka felhúz. Leszállás. Keleti. Hangosbemondó. Cigi. Pocsolyák. Munkába menők. Iskolások. Metropol újság. Tömött metró csúcsidőben. Várakozás. Iszonyatos szag a mozgólépcsőnél felfelé menet. Hatalmas szél. Vacogás. Sietés. HÉV-hez való rohanás. Duna. Hajók. Köd. Emberek. Latyak. Sár. Cigi. Kisbolt. Pékség. Sár. Autók. Recepció. Kulcs. Ajtónyitás. Gépbekapcsolás. Munka.

És keményen kell tolnom innentől a dolgokat, mert érzem, hogy elmaradásom van. És ez nem jó. És ha elmaradásom van, akkor még jobban figyelek másokra is, hogy jobban csinálják, és ezért baszogatni fogok, amíg engem nem baszogatnak. Jobb ha ezt írásba is adom.

Motivált vagyok még azt hiszem, legalábbis szeretném azt hinni. Jó munkahelyem van, meg szeretném tartani, meg kell tartanom. 2010-ben is :)

Rövid távú célok

Ki kell jelöljek sok sok rövidtávú célt magamnak. Hosszabb időre felesleges tervezni. Erre ma is (újra) rájöttem.

Bizonytalan az élet, nagyon is. 2009 még okés. Lesz ami lesz. 2010-ben is lesz valami, ha más nem 2010 :) De utána nem tudom. hogy hol leszek mit csinálok és kivel. Azt tudom, hogy kéne egy diploma, mellé nyelvvizsga, aztán kéne továbbra is egy ilyen szuper munkahely, lehetőleg ugyanez ami most van, de ez nem csak rajtam múlik. Kell egy társ, lehetőleg Dávid, mert mellette jól érzem magam. Ez sem rajtam múlik, hanem rajta is :) Meg azon, hogy tényleg akarjuk-e. Én akarom, úgyhogy ezt bevéshetem hosszú távú terveim közé is, de most ilyenekre nem merek építeni mert ha szétnézek a környezetemben semmi sem tart örökké (munka,szerelem,karrier)

Inkább legyen sok sok rövid távú célom, mint egy hosszú és a végén csalódás. Egyenlőre a rövidtávú célom, hogy megírjam a szemiotika beadandómat, túléljem a hétvégét, jövő héten pedig megszeretgessem Dávidot. Kicsit távolabbi cél, hogy tanuljak a vizsgáimra, megírjam a többi beadandómat aztán levizsgázzak egy héten 5 tárgyból úgy hogy ne tolódjon semmi sem jövőre. Ügyesen beosztani a maradék szabadságnapjaimat, aztán együtt karácsonyozni/szilveszterezni vele, közben persze dolgozni dolgozni dolgozni meg tanulni sokat, és helytállni mindenhol 100%-ig. Nah, ezeket a terveket is nehéz lesz kivitelezni, úgyhogy a jövőre már nem is merek bevállalni semmit sem.

Ezek mennek meg a bárányfelhők. Illetve a hófelhők. Hol merre mi :)