A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 4.

mi a boldogság?

nem tudom mi a boldogság definíciója. szerintem sosem fogok rájönni, és sosem lesz rá egységes okosság mert mindenkinek mást jelent. én egyszerűen csak érzem.

a sima boldogság nálam gyorsan elérhető egy finom ebéddel, egy vicces beszélgetéssel vagy akár egy csokival. boldog vagyok a másoktól érkező jó hírek miatt, de boldogságot okoz az is ha süt a nap. apró kis semmiségek is elegendőek ehhez, nem kell semmi nagy dologra gondolni.

a párkapcsolati boldogság már nehezebb ügy. ahhoz, hogy ezt elérjem nem vagyok egyedül én elég. kell a másik is. nem mindenki képes arra, hogy boldoggá tegyen, és nem mindenki érdemli meg, hogy boldognak lásson.

ha nem vagyok boldog a párkapcsolatomban és felmerül annak a legkisebb jele, hogy boldogtalan vagyok, drasztikus lépésekre szánom el magam. rendszerint szakítok az illetővel, hiszen boldogság (és persze szerelem, nálam a kettő általában együtt jár) nélkül nincs értelme az egésznek. annak aki ismer gyorsan észrevehető ha valami nincs rendben nálam. persze vannak furcsa esetek. van akinek ehhez majdnem 6 év se volt elég, hogy észrevegye, hogy mennyire boldogtalan vagyok, míg másnak megy ez egy hét után is.

sok minden függ a másiktól, de nem hiszem, hogy egy párkapcsolatban két ember boldogságát kompromisszumok megkötésével lehet elérni. egyszerűen csak el kell fogadni a másikat olyannak amilyen és megpróbálni boldognak lenni vele. nem kellenek a nagy ígéretek, nem kell megváltozni a másik miatt, csak elfogadni azt, hogy senki sem tökéletes. nem engedmény ez, csak egy egyszerű emberi viselkedés.

én nem kötök kompromisszumot, nem változtatom meg a másikat, nem kergetem felesleges tettekbe. ezek a dolgok sosem mentek. viszont cserébe szeretem elvárni, hogy velem se tegyék. nem ígérgetek már könnyelműen, hogy ebben és ebben megváltozom és akkor minden szép és jó lesz. elmúltak azok az idők. (és később bebizonyosodott, hogy nem érte meg kompromisszumot kötni) ilyen vagyok és kész. igyekszem maximálisan toleráns lenni a másikkal szemben, de ez nem egyelő a kompromisszumképességgel.

az egész párkapcsolat egyébként is egy nagy zsákbamacska, mert nem tudhatod biztosra, hogy mennyire leszel boldog kompromisszumok és ígéretek nélkül. viszont ha már benne vagy úgysem azon agyalsz, hogy mi lenne ha a másik ilyen meg olyan lenne, vagy ezt és ezt csinálná másként vagy az ilyen olyan szituációkban másként viselkedne, hanem egyszerűen csak azt érzed, hogy boldog vagy.

boldognak lenni meg jó. én most annak érzem magam

(mondjuk hajnali fél 3 felé már fáradtnak is érzem magam emellett, úgyhogy azt sem tudom miket írtam le de sebaj)

2011. május 1.

vasárnapi eső

egy esős vasárnap délelőtt / délután nincs is jobb program annál, hogy az ágyban heverek egy olyan ember mellett, aki mostanság mindennél fontosabb lett számomra. nincs rohanás, nincs munka, nincs kapkodás.

még az is tökéletes megfelel ha nem is beszélünk folyamatosan, csak fekszünk, nézzük egymást és mosolygunk :)

és fura mód ezek az apró dolgok, ahhoz is elegendőek, hogy az eső se zavarjon, ami egész délelőtt úgy ömlött mintha dézsából öntötték volna.

2011. április 28.

látványos boldogságosság van!

az utóbbi időben páran megjegyezték, hogy látszik, hogy boldog vagyok. és meg kell mondjam tényleg így van. hangulatember révén az van, hogy az érzéseim és az érzelmeim nagyon is meglátszanak rajtam.

aki ismer tudja mikor vagyok feszült, mikor vagyok rosszkedvű, mikor nem szabad hozzám szólni, mert elküldöm a picsába. aki ismer tudja, hogy milyen az amikor nem szorongok a holnapon, milyen az amikor igazán gondtalanul tudok nevetni és milyen is az amikor tényleg boldog vagyok.

most meg tényleg az vagyok. látványosan, amolyan észrevehetően és ez azt hiszem ez nem is baj.

az meg pláne jó azt hiszem, hogy nehéz ezt a mosolyt levakarni a képemről, az ráadás, hogy ezt a másikon is látom/érzem :)

szóval ezek mennek itt Angyalföldön meg a bárányfelhők :)

2010. február 8.

A boldogság olyan, mint a svéd napnyugta - mindenki számára elérhető, de a legtöbben másfelé nézünk, és szem elől tévesztjük. /Mark Twain/

Szeretem a nap nyugtákat. Hamarosan eljön az időpont, amikor már a vonatról nézhetem ahogy lemegy a nap amikor jövök haza a melóhelyről. Most leginkább a sötétség fogad, és nem látok semmit sem a vonatablakból. Reggel viszont már gyönyörködhetek benne. A felkelő nap akkor a legszebb amikor előbukkan az első napsugár a sötét HÉV alagút végénél és teljes erejével süt be a koszos szerelvénybe. Akármennyi is szar a reggelem, ez azért fel tud dobni mindent.

Biztos elcsépeltnek hangzik, de nekem jobb kedvet okoz ez. Hazafelé is jól esik a napnyugtát lesni a ferihegyi kifutópálya mellett, ahogy elrobog a vonat. Arról, hogy repülőket nézem nem fogok leszokni szerintem sosem (igaz, ha így haladok ülni sem fogok egyen sem :D) , de legalább már nem társítok hozzá semmi olyan gondolatot aminek nincs oda illő helye.

A boldogság meg minden napban ott van, reggel és este is. Csak meg kell találni. Én mostanság meglátom bennük. Persze voltak napok amikor teljesen esélytelen volt még ennek a keresése is. Hiába lestem a boldog pillanatokat nem voltak sehol. Most már észreveszem őket. Jó pár évnek el kellett ehhez telnie azt hiszem.

2010. február 3.

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

2009. december 24.

Christmas is all around

Van karácsonyfám amit anyu behozott a szobámba, de úgy hogy én csak jóóóóóó sokkal később vettem észre mikor be akartam menni vmi cuccomért. Hopppá! Meglepődtem és szép is lett :)

Az ajándékok mindegyike is itt áll becsomagolva. Anyu, hogy tudta hogy nem fogok ráérni, és nem is lesz kedvem időm energiám arra hogy csomagoljak bármit is. Gondolatolvasó tehetséggel és nem mellesleg kreativitással van megálva. én hogy a faszba nem örököltem ezt?

Emellett volt még ma sok nevetés, némi eső, napsütés egy szál se de a hangulatot még ez sem rontotta el :) lehet hogy azért mert ennyire itt van a karácsony. nem volt stressz, nem volt a melóhelyen semmi feszkó, évvégi utolsó nap hangulat volt tökéletes nyugalommal. délután kikapcsolódás hegyek a barátnővel akivel kábé 1 nézésből megértjük egymást, és ugyanarra gondolunk pedig elég keveset látjuk mostanság egymást. tényleg mi lenne 1 városban élnénk? katasztrófa :D se nem dolgoznánk normálisan, se nem tanulnánk hiszen lekötnénk egymást a sok jövés menéssel az fix.

itthon is jó hangulat volt, karácsony előtti bebaszás is esedékes volt. nem nyugi nem az én részemről! én nem ittam csak 1 pohár malibu kólát, azt is csak úgy mentettem gyorsan gyorsan amíg még volt.

1 valami rondított bele a nap befejezésébe, de erről még itt sem vagyok hajlandó írni mert csak felbaszott és dühített rendesen. Egyes emberek még mindig idióták és semmit sem változnak, vagy direkt nem akarnak, csak csak egyszerűeh hülyék :D

Jah és bejelentem Dávid kiszeretett belőlem. Most már más köti le a gondolatai nagy részét. Nem bírok versenyezni egy 3D-ben látott mozifilmmel úgy érzem :) James Cameron elmehet a rákba de tényleg!

2009. december 19.

A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük. /Kármán József/

Vizsgaidőszak teljesítve (úgy hiszem)
Szerelem (az van nagyon)
Hiány (az még jobban mint tegnap)
Hó (az annyi esett, hogy nem győztem nézni ahogy lapátolják az emberek)
Boldogság 99% (1 % hiányzik csak de az most nem pótolható )

2009. november 3.

" Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám! "

Noh ezt pont jellemző volt a mostani 7végére. Minden percét élveztem hiszen Vele lehettem. Azóta eltelt 2 nap, de asszem még mindig ott tartok hol vasárnap délután. Nem akartam hétfőt, se keddet, de azóta már látom hogy nem baj ha rohan az idő hiszen újra láthatom Őt. Bár azért vasárnap befagyhatott volna vhol az idő kereke és így mindig együtt lehetnénk :)

Az kicsit jobb lenne mint a dolgos, munkás hétköznapok és a nincstelen hétvégék amikor minden olyan lassan és unalmasan telik nélküle.

Pont az előbb nézegettem meg a 7végén készült fotókat. Imolának feltűnt, hogy mind1iken mosolygok. És tényleg. Nem véletlen :) Hiszen boldog vagyok! Ennyi elég.