nem tudom mi a boldogság definíciója. szerintem sosem fogok rájönni, és sosem lesz rá egységes okosság mert mindenkinek mást jelent. én egyszerűen csak érzem.
a sima boldogság nálam gyorsan elérhető egy finom ebéddel, egy vicces beszélgetéssel vagy akár egy csokival. boldog vagyok a másoktól érkező jó hírek miatt, de boldogságot okoz az is ha süt a nap. apró kis semmiségek is elegendőek ehhez, nem kell semmi nagy dologra gondolni.
a párkapcsolati boldogság már nehezebb ügy. ahhoz, hogy ezt elérjem nem vagyok egyedül én elég. kell a másik is. nem mindenki képes arra, hogy boldoggá tegyen, és nem mindenki érdemli meg, hogy boldognak lásson.
ha nem vagyok boldog a párkapcsolatomban és felmerül annak a legkisebb jele, hogy boldogtalan vagyok, drasztikus lépésekre szánom el magam. rendszerint szakítok az illetővel, hiszen boldogság (és persze szerelem, nálam a kettő általában együtt jár) nélkül nincs értelme az egésznek. annak aki ismer gyorsan észrevehető ha valami nincs rendben nálam. persze vannak furcsa esetek. van akinek ehhez majdnem 6 év se volt elég, hogy észrevegye, hogy mennyire boldogtalan vagyok, míg másnak megy ez egy hét után is.
sok minden függ a másiktól, de nem hiszem, hogy egy párkapcsolatban két ember boldogságát kompromisszumok megkötésével lehet elérni. egyszerűen csak el kell fogadni a másikat olyannak amilyen és megpróbálni boldognak lenni vele. nem kellenek a nagy ígéretek, nem kell megváltozni a másik miatt, csak elfogadni azt, hogy senki sem tökéletes. nem engedmény ez, csak egy egyszerű emberi viselkedés.
én nem kötök kompromisszumot, nem változtatom meg a másikat, nem kergetem felesleges tettekbe. ezek a dolgok sosem mentek. viszont cserébe szeretem elvárni, hogy velem se tegyék. nem ígérgetek már könnyelműen, hogy ebben és ebben megváltozom és akkor minden szép és jó lesz. elmúltak azok az idők. (és később bebizonyosodott, hogy nem érte meg kompromisszumot kötni) ilyen vagyok és kész. igyekszem maximálisan toleráns lenni a másikkal szemben, de ez nem egyelő a kompromisszumképességgel.
az egész párkapcsolat egyébként is egy nagy zsákbamacska, mert nem tudhatod biztosra, hogy mennyire leszel boldog kompromisszumok és ígéretek nélkül. viszont ha már benne vagy úgysem azon agyalsz, hogy mi lenne ha a másik ilyen meg olyan lenne, vagy ezt és ezt csinálná másként vagy az ilyen olyan szituációkban másként viselkedne, hanem egyszerűen csak azt érzed, hogy boldog vagy.
boldognak lenni meg jó. én most annak érzem magam
(mondjuk hajnali fél 3 felé már fáradtnak is érzem magam emellett, úgyhogy azt sem tudom miket írtam le de sebaj)
a sima boldogság nálam gyorsan elérhető egy finom ebéddel, egy vicces beszélgetéssel vagy akár egy csokival. boldog vagyok a másoktól érkező jó hírek miatt, de boldogságot okoz az is ha süt a nap. apró kis semmiségek is elegendőek ehhez, nem kell semmi nagy dologra gondolni.
a párkapcsolati boldogság már nehezebb ügy. ahhoz, hogy ezt elérjem nem vagyok egyedül én elég. kell a másik is. nem mindenki képes arra, hogy boldoggá tegyen, és nem mindenki érdemli meg, hogy boldognak lásson.
ha nem vagyok boldog a párkapcsolatomban és felmerül annak a legkisebb jele, hogy boldogtalan vagyok, drasztikus lépésekre szánom el magam. rendszerint szakítok az illetővel, hiszen boldogság (és persze szerelem, nálam a kettő általában együtt jár) nélkül nincs értelme az egésznek. annak aki ismer gyorsan észrevehető ha valami nincs rendben nálam. persze vannak furcsa esetek. van akinek ehhez majdnem 6 év se volt elég, hogy észrevegye, hogy mennyire boldogtalan vagyok, míg másnak megy ez egy hét után is.
sok minden függ a másiktól, de nem hiszem, hogy egy párkapcsolatban két ember boldogságát kompromisszumok megkötésével lehet elérni. egyszerűen csak el kell fogadni a másikat olyannak amilyen és megpróbálni boldognak lenni vele. nem kellenek a nagy ígéretek, nem kell megváltozni a másik miatt, csak elfogadni azt, hogy senki sem tökéletes. nem engedmény ez, csak egy egyszerű emberi viselkedés.
én nem kötök kompromisszumot, nem változtatom meg a másikat, nem kergetem felesleges tettekbe. ezek a dolgok sosem mentek. viszont cserébe szeretem elvárni, hogy velem se tegyék. nem ígérgetek már könnyelműen, hogy ebben és ebben megváltozom és akkor minden szép és jó lesz. elmúltak azok az idők. (és később bebizonyosodott, hogy nem érte meg kompromisszumot kötni) ilyen vagyok és kész. igyekszem maximálisan toleráns lenni a másikkal szemben, de ez nem egyelő a kompromisszumképességgel.
az egész párkapcsolat egyébként is egy nagy zsákbamacska, mert nem tudhatod biztosra, hogy mennyire leszel boldog kompromisszumok és ígéretek nélkül. viszont ha már benne vagy úgysem azon agyalsz, hogy mi lenne ha a másik ilyen meg olyan lenne, vagy ezt és ezt csinálná másként vagy az ilyen olyan szituációkban másként viselkedne, hanem egyszerűen csak azt érzed, hogy boldog vagy.
boldognak lenni meg jó. én most annak érzem magam
(mondjuk hajnali fél 3 felé már fáradtnak is érzem magam emellett, úgyhogy azt sem tudom miket írtam le de sebaj)
2 megjegyzés:
kettő kérdésem van:
"hiszen boldogság (és persze szerelem, nálam a kettő általában együtt jár)"
az úgy oké, hogy ha az ember elkezd szerelmesnek lenni, akkor boldog
de olyan nincs, h boldog vagy de nem szerelmes?
a kompromisszumokon meg most elkezdtem gondolkodni (és így kicsit nehezebb dolgozni, úgyhogy ejnye:)) de igazából az a kérdésem, hogy mindenképp rossznak tartod a kompromisszumokat? vagy nemtom, lehet, hogy csak nagyon máshogy definiáljuk ezt a dolgot, de szerintem nem jelent megváltoztatást meg felesleges tettekbe keverést. az alapvető lényegét nem változtatom meg és az enyémet se akarja, de kisebb dolgokra simán hajlandó vagyok. ezeket viszonylag realisztikusan végig lehet gondolni, ha neki fontosabb az a dolog, mint neked, akkor miértne.
Lájkolom az utolsó nem zárójeles mondatot. :)
Megjegyzés küldése