helló nyár!

tavaly ilyenkor egy kicsit melegebb volt, de akkor is volt 4SQ nap és az alkalmazással lehet pasizni/csajozni (sztori itt). szó is volt róla ma az egyik előadásban :)

vicces egyébként, hogy a Timehop alkalmazással nyomon lehet követni, hogy hová csekkoltam 1 éve (ugyanott vacsoráztam tavaly, ahol ma este, bár ez szimplán véletlen volt), és ahogy akkor írtam az még mindig érvényes marad (igaz már egy kicsit másként).

"de most minden olyan jó, úgyhogy elég ennyi :)" 
  
szóval ezek mennek meg a bárányfelhők

tudom Fluor Tomi dalát berakni sok sok követővesztést jelent, de valamiért ma ezzel a dallal keltem, úgyhogy álljék itt. ebben is vannak felhők meg napsütés. ugyanitt mindjárt nyár!

"azt kérdezted, a nap a felhők felett mindig süt-e, hát persze te kis hülye"

napszúrás

képes vagyok elmenni egy futóversenyre megfázva és aztán napszúrást kapni. mi lett volna ha futok is? eltöröm a lábam? legalább másoknak jól ment, helyettem is. én jobb ha nem égetem magam, eléggé (le)égek én anélkül is.

amúgy meg hanyagolom az internetet egy darabig, mert megint sikerült kicsit besokallni, és amúgy is szakdolgozatot kell írjak. jövő hétre le kéne fűzetnem és nem tartok még ott.

meg minden írjak, ha úgyis csak faszságokat tudok összehozni? azért felesleges koptatni az új laptop billentyűzetét nemde?

(amúgy meg tudatzavarom van durvábban mint szokott lenni, de ezt most a napszúrásra fogom, mert az úgy jobb, mint bevallani hogy hülyepicsa vagyok - megint/mindig)

napsütés.hiány

Áttetsző arany ingében ragyogva

jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet… Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... – sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magma elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

rájöttem, hogy szeretnék egy kis napsütést. nem azt ami útközben ér, amikor a munkahelyemig jövök, vagy amikor a nyakamra süt amikor a billentyűzetet kalapálom. hanem azt a napsütést hiányolom, ami csak úgy rám talál hirtelen. néha olyan jól jönne a sok sötétség után. csak érezni a meleget, a gondtalanságot és azt, hogy megáll az idő. csak feküdni és elmerülni benne sokáig.

nem tudom honnan jött ez a vers, így a délutáni sötétségben, de Szabó Lőrinc mindig is kedvencem volt. többet kéne tőle olvasnom, többet kéne csak úgy feküdnöm és várni a napsütést.

de ahhoz előbb fel kéne húzni a redőnyöket és megvárni még rám találnak a napsugarak. ez néha kivitelezhetetlennek tűnik.

Minden felhő mögött süt a nap - tartja a mondás

Én egyre kevesebb napot látok (többek között ezért /is/ utálom az őszt) Egyenlőre napjaim javarészét az ragyogja be, hogy tudom és érzem hogy Ő nagyon szeret. Mert ha nem mondja akkor is így van. De mondja is. És ez a legszebb ebben az egészben. Jó arra hazaérni, hogy vár rám. Vagy amikor fellép MSN-re és beszélgetni kezdünk egyből azzal kezdi, hogy mennyire hiányoztam neki.

És félt. Mert most ideges vagyok és tegnap nagyon mérges is voltam. Az egész világra. Ez még nem múlt el, azóta sem lett jobb a helyzet, csak egy kicsit változtattam a hozzáállásomon. Mert muszáj. Inkább belenyugszom ebben az egészbe, és nem filózok a dolgokon. Attól jobb. Sokkal jobb.

De talán az a legjobb most, hogy Ő itt van most nekem. Mindenki azt mondja, hogy megérdemeltem már a boldogságot. Én ezt nem látom, hiszen magamat nehéz kívülről szemlélni, de az tény hogy most e téren nincsenek gondjaim. Csak a távolság lenne bárcsak könnyebben áthidalható. De ez is lehet küzdeni csak kitartás kell hozzá meg még ilyen sok szerelem ami most van :)