Pécs

régen szerelmes voltam Pécsbe.

azt hiszem 4 éve jártam ott életemben először. akkor egy kedves programozó srác látott vendégül minket és a munkatársaimat. 2 napig vendégeskedtünk a városban egy dögmeleg nyáron és gyönyörű volt a napfelkelte a kis panel ablakának 4. emeletéből. sikerült már akkor is kicsit beleszeretni a városba, aztán következő évben újra visszalátogatni, szintén ugyanígy. majd jött egy pécsi fiú, és a város mellett bele is beleszerettem.

sokat jártam Pécsre, sok helyen voltam Pécsen. szeretem azt a panorámát, ami este látszik amikor megközelítem a várost a dombokon keresztül. hihetetlen szép.

kedvenc helyeim nincsenek, egyszerűen szép a belváros, a macskakövek, a SZIT, a Zsolnay szobor, a Citrom utca, az őszi fák a Kertvárosban. ugráltam 30Y koncerten az Ifiházban, és ültem fenn sok a pécsi állomás padjain. imádtam a PEN-t (Pécsi Egyetemi Napokat) és jót tomboltam a Fishing on Orfűn két éven keresztül. szerettem a felüljárón utazni a 6-os és 7-es busszal, a Parasztelosztó elnevezésen még mindig mosolygok, de már nem úgy gondolok Pécsre mint egykoron.

pont egy éve és 1 hete nem jártam ott. azóta a szerelem is elmúlt. ma ráakadtam a Punnay Massif pécsi klipjére és egy kicsit azt hiszem még mindig szerelmes vagyok. de már nem az ottani fiúba hanem magába a városba. azt hiszem ezt sosem fog elmúlni.

gyönyörködjetek ti is! szevasztok!

A szerelem (....) olyan mint a felhők az égen...

A szerelem (...) olyan, mint a felhők az égen, mielőtt előbújik a nap. Nem érintheted meg őket, jól tudod, de érzed az eső illatát, a virágok és a szomjas föld örömét egy forró nap után. A szerelmet sem tudod megérinteni, de érzed a boldogságot, amely mindent áthat.

Anne Sullivan Macy

Jó szerelmesnek lenni :) Most csak ez a 3 hét volt rossz amit Nélküle töltöttem el. Hiányzott minden egyes nappal jobban és jobban. De azt hiszem tartotta bennem azzal a lelket, hogy minden egyes nap elmondta hogy mennyire szeret. Jó erre kelni, erre gondolni és most jó lesz ezt élőben is hallani. Cirka 14 és fél óra múlva.

20 nap után ez kijár. Meg az is hogy most eltűnjek 7 napra :) Majd írok vmi egetrengetően nagy okosságot ha hazajöttem Pécsről. Addig szerelem van meg blogszünet. That's all!

Néhány gondolat

Mostanság kicsit elhanyagoltam ezt a blogomat. Nem mintha nem lenne napi jelleggel valami hatalmas életbölcsesség amit igényem lenne megosztani a világgal csak jelenleg időm nincs. De azért igyekszem.

Holnap utazok Pécsre, és közben szerzek sok sok pozitív energiát Dávidtól, a pécsi barátkáktól, és az utam során elém sodródó emberkéktől. Kell most ez a néhány nyugis nap, hogy utána elkezdhessem a következő hetemet ami megint húzós lesz. Suli, munka, feladatok, helytállás napi jelleggel. Nem egyszerű azt hiszem (bár nem kenyerem a panaszkodás) Tavaly, hogy nem volt olyan ember az életemben aki így lekötötte volna a gondolataimat és a szabad felesleges időmet nem igényelt a kis életem ennyi szervezést.

Most muszáj.

Időpontok, határidők, dátumok és bejegyzések post-it-ek sorakoznak a naptárbaman. Azokat a szabad hétvégéket nézem amikor utazhatok, vagy amikor ő jöhet és nincs suli, vagy egyéb elfoglaltság. De nem baj. Mert a határidő naplóm most tele van kis szívecskékkel csütörtöktől vasárnapig és ezt szeretem. Meg Őt is (L)

Pillanatok meg az érzések

Átvonatoztam fél Magyarországot és megérkeztem. Itthon semmi sem változott, de valahogy jó itthon egy kicsit a megszokott dolgaim közt lenni.

Bár azért, ahogy elindult a vonat elkapott az az érzés ami mindig mikor elindulok Dávidtól. Hogy már megint hiányzik. Ezt azt hiszem sosem fogom tudni megszokni. Ahogy azt sem ahogy közeledik Pécsre a vonat ideges leszek, és csak arra tudok gondolni, hogy végre végre újra láthatom. És igen, láthattam. Bár kicsit megijedtem mert nem volt kint az állomáson. De aztán csak felbukkant és megnyugodott a kis lelkem.

Imádom őt megölelgetni, 2 hét után már nagyon kellett ez :) Igaz, ha csak 2 órát vagyunk külön akkor is várom már hogy lássam. Ez normális? Szerintem igen, asszem ilyen a szerelem :)

Egyik reggel arra keltem fel, hogy mosolyogva néz. Azt nem tudom hogy mióta figyelt, de azt mondta, hogy édesen alszom, és nem akart zavarni, és amúgy is jó nézni engem amikor alszok, mert akkor aranyos vagyok :D Lehet hogy felkelve már nem? Nah jó csak vicc volt, Ő tényleg így szeret ahogy vagyok :) És ezt nagyon sokszor elmondja, alig győzöm még mindig elhinni. Talán sosem fogom. De ez az érzés, akkor is jó.

Meg ez a folytonos mosolygás, amikor vele vagyok. Lassan fájni fognak az arcizmaim. De erről is Ő tehet :) Jó boldognak lenni, nem szeretném ha gyorsan elmúlna. Kellenek ezek a pillanatok, meg ezek az érzések.