régen szerelmes voltam Pécsbe.
azt hiszem 4 éve jártam ott életemben először. akkor egy kedves programozó srác látott vendégül minket és a munkatársaimat. 2 napig vendégeskedtünk a városban egy dögmeleg nyáron és gyönyörű volt a napfelkelte a kis panel ablakának 4. emeletéből. sikerült már akkor is kicsit beleszeretni a városba, aztán következő évben újra visszalátogatni, szintén ugyanígy. majd jött egy pécsi fiú, és a város mellett bele is beleszerettem.
sokat jártam Pécsre, sok helyen voltam Pécsen. szeretem azt a panorámát, ami este látszik amikor megközelítem a várost a dombokon keresztül. hihetetlen szép.
kedvenc helyeim nincsenek, egyszerűen szép a belváros, a macskakövek, a SZIT, a Zsolnay szobor, a Citrom utca, az őszi fák a Kertvárosban. ugráltam 30Y koncerten az Ifiházban, és ültem fenn sok a pécsi állomás padjain. imádtam a PEN-t (Pécsi Egyetemi Napokat) és jót tomboltam a Fishing on Orfűn két éven keresztül. szerettem a felüljárón utazni a 6-os és 7-es busszal, a Parasztelosztó elnevezésen még mindig mosolygok, de már nem úgy gondolok Pécsre mint egykoron.
pont egy éve és 1 hete nem jártam ott. azóta a szerelem is elmúlt. ma ráakadtam a Punnay Massif pécsi klipjére és egy kicsit azt hiszem még mindig szerelmes vagyok. de már nem az ottani fiúba hanem magába a városba. azt hiszem ezt sosem fog elmúlni.
gyönyörködjetek ti is! szevasztok!
azt hiszem 4 éve jártam ott életemben először. akkor egy kedves programozó srác látott vendégül minket és a munkatársaimat. 2 napig vendégeskedtünk a városban egy dögmeleg nyáron és gyönyörű volt a napfelkelte a kis panel ablakának 4. emeletéből. sikerült már akkor is kicsit beleszeretni a városba, aztán következő évben újra visszalátogatni, szintén ugyanígy. majd jött egy pécsi fiú, és a város mellett bele is beleszerettem.
sokat jártam Pécsre, sok helyen voltam Pécsen. szeretem azt a panorámát, ami este látszik amikor megközelítem a várost a dombokon keresztül. hihetetlen szép.
kedvenc helyeim nincsenek, egyszerűen szép a belváros, a macskakövek, a SZIT, a Zsolnay szobor, a Citrom utca, az őszi fák a Kertvárosban. ugráltam 30Y koncerten az Ifiházban, és ültem fenn sok a pécsi állomás padjain. imádtam a PEN-t (Pécsi Egyetemi Napokat) és jót tomboltam a Fishing on Orfűn két éven keresztül. szerettem a felüljárón utazni a 6-os és 7-es busszal, a Parasztelosztó elnevezésen még mindig mosolygok, de már nem úgy gondolok Pécsre mint egykoron.
pont egy éve és 1 hete nem jártam ott. azóta a szerelem is elmúlt. ma ráakadtam a Punnay Massif pécsi klipjére és egy kicsit azt hiszem még mindig szerelmes vagyok. de már nem az ottani fiúba hanem magába a városba. azt hiszem ezt sosem fog elmúlni.
gyönyörködjetek ti is! szevasztok!
1 megjegyzés:
Ezt a szerelmet még akár ki is használhatnám... ;)
Megjegyzés küldése