vásárlás

azt hiszem elmúltak azok az idők, amikor még egy-egy plázashopping túra feldobott. nem okoz örömöt járkálni a boltokban és válogatni a ruhák között.

ma elmentem, hogy vegyek egy egyszerű ruhát a hétvégi esküvőre és több órányi időt elbasztam azzal, hogy végignéztem a boltok polcait. sok üzletben voltam és bevittem vagy 10 próbafülékbe vagy 50 ruhát de egyszerűen semmi. az akciós ruhák gagyik, az őszi divat nem tetszik és nem találtam semmi magamra valót. az S-es ruhák kicsik, az M-esek lógtak, az XL-esekbe 2x is belefértem. van ahol a csipogó miatt nem jött rám a ruha, volt ahol a csipogót rakták össze a ruhán lévő övvel amit így kikapcsolni sem lehetett rendesen. agyfasz.

pedig tényleg bármit megvehetettem volna, de egyik sem kellett. régen úgy kellett kirobbantani a plázákból, halomra vásároltam a ruhákat. most szerintem utoljára 2-3 hónapja vettem bármit is. vagyis persze néha veszek egy-egy darabot, ami megtetszik és éppen jó rám, de az hogy "nah most ezt és ezt beszerzem, mert szükségem van rá" körutak mindig csúfosan végződnek. és már nem is okoz örömet a vásárlás.

egyébként ha már vásárlás, az első rendes fizetésemet több mint fél óra alatt elvertem ruhákra. nem néztem az árcédulát csak megvettem ami tetszett és vígan távoztam egy halom cuccal.

4 év alatt sokat változtam azt hiszem.

NEM

Nem így, nem ezek miatt, nem most és nem ma vártam volna a dolgokat.

Nehéz 100%-osan hibátlannak, pontosnak, tökéletes emberi lénynek maradni megfeszített tempóban szinte 0-24 óráig. Nekem nem megy sajnos. Lehet, nem kéne csinálni és akkor nem lenne gond. De még szeretem csinálni. Lehet ez baj, hogy a szívemet is beleteszem a dolgokba, és amikor bármi kritika ér azonnal a padlóhoz vág erősen. Mondjuk, jogos. De hát ki nem hibázott még sohasem? Szebben is el lehet ezt mondani, megértek én mindent. Magammal szemben amúgy is maximalista vagyok, de néha nem tudok arra az egymilliárd teendőmre fókuszálni és becsúszik valami gixer. Persze a jó dolgokat nem emeli ki senki sem.

Így mindig felvetődik a kérdés, hogy meddig fogom így húzni? Meddig vagyok képes megfeszítve úgy végezni a dolgokat, hogy elismerés és pozitív visszacsatolás nem sok érkezik. Nem kellenek ódák és kisremények, nem vagyok én fantasztikus nagyágyú csak egy kis csicska de néhány egy két odatűzött pozitívum sokat tud dobni az amúgy is a béke segge alatt tengődő önértékelésemen. Ennyi csak.

Egyszerre

Szerelmed vigasz a szomorúságban, nyugalom a zűrzavarban, pihenés a fáradtságban, remény az elkeseredésben. /Marion C. Garretty/

Nekem most vigasz kell, és nyugalom, és pihenés és remény. Talán majd Ő segít ezek leküzdésében. Nagy a nyomás, nem mennek a dolgok ezért a sírás kerülget naponta többször is. Nem alszok rendesen napok (lófaszt hetek) óta, nem bírom rutinszerűen és gyorsan csinálni a dolgaimat és nagyon ingerlékeny vagyok mindenkivel. Még Vele is pedig nem szeretnék. Ráadásul hajtanak a határidők, és jelenleg totális összeomlás szélén állok, csak magamnak sem merem bevallni. Sok sok sok sok már minden, és nem szeretném megvárni még betelik a pohár, és megcsömörlök a dolgaimtól, magamtól és az élettől.

Ki kell kicsit kapcsolnom, de egyelőre ezt is lehetetlenségnek érzem, hiszen bizonyítani kell és helyt állni és ez nem időszakos hanem 0-24 óráig tartó folyamat kábé. Legalábbis én rendesen csak úgy tudom csinálni, ha ezt helyezem előtérbe, pedig más is fontos lenne hajjjajjj de még mennyi minden.

Hétfőn úgy szeretném a hetet kezdeni, hogy normális ütemben haladok a dolgaimmal és nem nyüsszögök, nem szenvedek és nem kapok agyérgörcsöt a munkámtól. Rég éreztem ilyen szarul magam. Talán valami nagy sikerélmény kéne, az helyrebillentene. De nincs (még)

Már a jövő sem a régi. (Karl Valentin)

Nehezen tervezem a jövőm. Nehezen látom át.

Nem a magánéletemben, ott tudom mit szeretnék elérni (diploma, nyelvvizsga, jogosítvány, összeköltözés Vele, együttélés, házasság, 2 gyerek, 4 kerék, 3 szoba, kertesház meg 1 kutya) hanem a munkámban. Nem tudok huzamosabb időre előre gondolkodni, így pedig nehéz évekre előre tervezni. Egyelőre néha azt sem tudom mi lesz holnap, nem hogy 1 hét, neadjisten 1 év múlva. Én remélem a legjobbakat, de minden olyan bizonytalan, így én is.

Meg kéne tanulnom menedzser módjára faszául time-ingolnom a munkámat, aztán az egész kis kibaszott életemet és minden menne a maga rendje módja szerint. Ha valahol elcsúszik valami majd baszogatom a másik embert, vagy a project menedzseremet, azaz magamat.

A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek. /Benjamin Franklink/

Hétfő hajnal. Szokásos álmosság. Cigi. Vonatraszállás. Szokásos utazás és minimális alvás. Kényelmetlen ülések. Sapka felhúz. Leszállás. Keleti. Hangosbemondó. Cigi. Pocsolyák. Munkába menők. Iskolások. Metropol újság. Tömött metró csúcsidőben. Várakozás. Iszonyatos szag a mozgólépcsőnél felfelé menet. Hatalmas szél. Vacogás. Sietés. HÉV-hez való rohanás. Duna. Hajók. Köd. Emberek. Latyak. Sár. Cigi. Kisbolt. Pékség. Sár. Autók. Recepció. Kulcs. Ajtónyitás. Gépbekapcsolás. Munka.

És keményen kell tolnom innentől a dolgokat, mert érzem, hogy elmaradásom van. És ez nem jó. És ha elmaradásom van, akkor még jobban figyelek másokra is, hogy jobban csinálják, és ezért baszogatni fogok, amíg engem nem baszogatnak. Jobb ha ezt írásba is adom.

Motivált vagyok még azt hiszem, legalábbis szeretném azt hinni. Jó munkahelyem van, meg szeretném tartani, meg kell tartanom. 2010-ben is :)

What are you waiting for?

Nah ez itt a jó kérdés (?) .... Nem tudom mire várok.

Rám tört egy bizonytalan érzés, és most nem jó a lelki világomnak. Éveket adtam eddig az életemből arra, hogy aztán semmi sem váljon valóra abból az elképzelt képből amit megálmodtam. Akkor sokat vártam ettől, hiába. Most is várok, de nem szeretnék hiába. Nincs már felesleges 5 évem. De 4 se nagyon. Most kell lépni, most vagyok még fiatal, és most kell kipróbálni a dolgokat élesben. Türelmetlen vagyok. Ez nem erény, ez extrán bosszantó és frusztráló is lehet. Mindent akarok azonnal és ha lehet tegnapra legyen kész, és legyen meg. Magánéletben, munkában egyaránt. Mi a jó megoldás eme probléma kiküszöbölésére? Még magam sem tudom. De azért igyekszem megtalálni, mert az idő sürget.

Veszélyes az egész világgal haragban lenni. (Bulgakov)

És én meg most az egész világra haragszom. Utálom ha nem úgy történnek a dolgok ahogy szeretném. Utálom a tehetetlenséget, azt az érzést amikor úgy hiszem minden megteszek egy érdekében de nem úgy sülnek el a dolgok. Nem szeretem a bürokrációt, azt, hogy máson múlnak a dolgok.

Nem szeretem amikor megkérek valakit és baszik arra mit mondok. Utálom lecseszni / vagy csesztetni az emberek, de néha nincs más módja. De még így is nehéz. És bennem van ma ez a harag és most szar.

Remélem este jól kialszom magamból és más lesz a világ reggelre :) Adja az ég mert ha nem ennek böjtje lesz még. Valakin le fogom vezetni és annak nem lesz kegyelem az fix!


Találtam még egy idevágó idézetet elfér úgyhogy bemásolom:

Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.

Victor Hugo

( de miért olyan nehéz felfogni ezt a néhány sort?? )

HotDog restart :]

Húh tegnap a nagy munkában nem is írtam semmi normális postot , se este se délelőtt.

Mondjuk nem sok időm volt felesleges, ami volt akkor aludtam :) Ugye tegnap szombat is munkanap volt, reggel pár óra alvás után bementem melózni, de alig voltak bent. Látszik, hogy senkinek sincs ínyére a szombati melózás :D Délelőtt kábé nem csináltunk semmit sem mert még nem volt tesztelhető állapotban az oldal, így gyorsan elszaladtam a mekibe, és hoztam kaját nekem meg Petinek. Mire visszaértem már tudtunk is haladni. Nem sok hibát találtunk úgyhogy délután kiderült hogy egy 3 órás vizsgálat után visszaállítják az oldalt esre 8 felé. A szokásos időben eljöttünk Petivel, és itthon egyből az ágyba vetettem magam. Felhúztam 8-ra az órát de tovább aludtam. Mondjuk nem volt gond mert HotDog csak 9 lett kábé. Utána meg megállási munka folyt a részemről fél 1-ig. De ekkor meg nem tudtam az oldal és úgysem használni rendesen mert futottak a scriptek és nem volt mindig biztos a működése :D Úgyhogy aludtam inkább. 10-kor csak sikerült ma felkelnem., de azóta a gép előtt ülök. És most eljött az a pont hogy hiába a kávé újfent álmos vagyok. Úgyhogy próbálom kipihenni most magam és délután újult erővel megpróbálkozni a dolgok helyrerakásával. Meg a rendrakással. Mert durván kupit hagytam a szobámban. Pedig itthon sem voltam...

Biztos valakik titkon bejárnak a szobámba és csokipapírokat könyveket meg ruhákat szórnak szét itt ott. Nah majd jól lebuktatok őket ;)

Tényleg már megy a másik blogom is, megvan minden régi postom. Itt sem hagyom abban az írást, meg ott sem. Asszem menni fog, úgyis grafomán vagyok mi a szösz ^^

Amúgy meg respect mindenkinek a HD leállás alatt nyújtott türelemért, munkáért. Köszi hogy kitartottatok. Szerintem ez az egy hét kurvára nem volt egyszerű. De ahogy nézem minden nagyjából megvan és nem érte kár a rendszer. A látogatók meg visszajönnek, teszünk róla ;)