pocsolyák

vasárnap hajnal van és esik kint az eső én meg a gangon ülök és hallgatom.

mostanában minden vasárnap így telik. esősen. csak a helyszín változik meg az én érzéseim.

és másoké is.

van akiké jó irányban (ennek nagyon tudok örülni) és van akiké rossz irányba (ez ellen úgy tennék valamit ha lehetne, de nem tudok, mert nem rajtam múlnak a dolgok).

hiányzik itthonról a gangon ülés és esőkopogás hallgatás. ilyenkor a legjobb elgondolkozni magamon meg az életemen. persze mindig rájövök, hogy felesleges agyalok bármin is, az emberek mindig is furák lesznek, sokan hiába csinálnak bármit akkor is hülyék maradnak nincs mit tenni.

de legalább arra rájövök ezen alkalmak során, hogy én nem változtatnék magamon semmit sem. másokon meg sajnos nem tudok változtatni, minden marad úgy ahogy van az eső meg csak esik tovább.

egyvalamiben viszont holtbiztos vagyok: tudom, hogy mindjárt itt lesz a reggel, kisüt a nap és felszáradnak azok a pocsolyák!

pasik

tegnap megkaptam: "te nem tudsz semmit a pasikról"

és tényleg!

a pasik, a férfiak, a fiúk, a faszik (hívhatom őket bárhogy) furák. nagyon furák!

én meg mindig a furákat fogom ki. és tényleg nem tudok semmit sem róluk. béna vagyok, naiv meg szerencsétlen.

mit akarhatnak? miért? mikor? minek? miért pont úgy? miért pont azt teszik amit tesznek?

és még sorolhatnám a kérdéseimet bele a nagy világba, de nem teszem mert ehhez túlzottan fáradt vagyok. egyébként ha meg minden egyszerű lenne a világon a pasikkal, akkor ezek a blogpostok sem születnének meg így hajnali 3 előtt 9 perccel és nem lenne miről írnom :)

szóval (néha) jó minden úgy ahogy van.

torn

Natalia Imbruglia Torn című számára felkelni 6 óra alvás után csodás dolog.

Nem akarok szétcsúszni, össze kell szedjem magam.

Nem mintha ettől a daltól jobban össze tudnám majd magam kapargatni, de kéne valami reggeli megmosolyogtató dolog az életembe. Az hogy süt a nap, kicsit kevés most nekem ezen a reggelen.

reggel

reggelre úgy hiszem elmúlik minden most érzett fájdalom. reggel új nap kezdődik, új kihívásokkal új célokkal és új lehetőségekkel. reggel kikelek az ágyból és úgy fogok belenézni a tükörbe, hogy mosolyogni fogok. reggel úgy indulok a napnak, hogy minden jó lesz és csak jó dolgok fognak történni velem, amitől plusz energiát kapok, amitől érzem, hogy van hova tovább és miért folytatni az egészet.

sajnos azonban tudom, hogy ez a reggel nem holnap lesz.

hiányozni fog minden. hiányozni fognak a szívem darabkái. hiányozni fognak a megszokások. hiányozni fognak a beszélgetések meg a nevetések és persze Ő is.

olyan űrt érzek most magamban, hogy leírni sem tudom. összetörtem és 11:30 óta olyan mintha más életét élném, más lány bőrében lennék. ha azonban belenézek a tükörbe látom, hogy ez a kőkemény valóság. nincs másik lány, csak én vagyok. egyedül. teljesen egyedül.

a megérzéseim nem csalnak. bár láttam volna előbb, bár tettem volna valamit, bár más lennék, bár ne így történt volna. bár csináltam volna másként, bár lennék tökéletesebb, okosabb, szebb, kedvesebb stb..

bár ne bántana a dolog annyira, hogy azóta megállás nélkül bőgök.

sajnálom, hogy ilyen vagyok
sajnálom az érzéseimet
sajnálom a szívemet
sajnálom az egészet