pocsolyák

vasárnap hajnal van és esik kint az eső én meg a gangon ülök és hallgatom.

mostanában minden vasárnap így telik. esősen. csak a helyszín változik meg az én érzéseim.

és másoké is.

van akiké jó irányban (ennek nagyon tudok örülni) és van akiké rossz irányba (ez ellen úgy tennék valamit ha lehetne, de nem tudok, mert nem rajtam múlnak a dolgok).

hiányzik itthonról a gangon ülés és esőkopogás hallgatás. ilyenkor a legjobb elgondolkozni magamon meg az életemen. persze mindig rájövök, hogy felesleges agyalok bármin is, az emberek mindig is furák lesznek, sokan hiába csinálnak bármit akkor is hülyék maradnak nincs mit tenni.

de legalább arra rájövök ezen alkalmak során, hogy én nem változtatnék magamon semmit sem. másokon meg sajnos nem tudok változtatni, minden marad úgy ahogy van az eső meg csak esik tovább.

egyvalamiben viszont holtbiztos vagyok: tudom, hogy mindjárt itt lesz a reggel, kisüt a nap és felszáradnak azok a pocsolyák!