holnap

hétfőn sikerült eljutni a MÜPA-ba egy Kozma Orsi Quartet koncertre, ami fantasztikusan jó volt. vendégzenészként Vince Mai játszott trombitán és nagyon jó összhang volt Orsi és a zenekar között.

hallottam már őket itt-ott (rádió, tévé, hanganyag) de élőben valami teljesen más érzés volt. olyan libabőrözős. főleg ez a dal, mert ezt sokat hallgattam anno.

amúgy meg igazából lenne még miről írni csak nincs időm igazán, felesleges blogpostokat meg nem akarok generálni a web2, van rajtam kívül annyi felesleges tartalom már.

inkább hallgassatok minőségi zenét meg olvassatok hozzá dalszöveget.




Csend és fény
A mindenség
A testem hó
A szívem jég
Lámpát olt
A szűk magány
De a fénye megmarad
Talán

Nem érezlek már jónak
Ha elalszom
Nem lesz holnap
Ne várj
Indulni kell

Ha nincsen hang sem már
Ami szólhat
Ma elalszom
És nem lesz holnap
Ne kérj
Ne ébressz fel
Légy bátor
Úgy menj el

Kell még tűz
Ami félve ég
Az út vége
Messze még

Álmot sző
A pirkadat
Pedig éppen
Ébredezik a Nap